Asszonyok

Írta: Nagy Jenő · 2012. november 29.

kb. 1 perc olvasás

Asszonyok – Bródy Sándor feleségének története és írásai

Fehér Judit

Ulpius-ház, 2007
  • 304 oldal
  • Kötés: kemény kötés
  • ISBN: 9789632540078

Valószínűleg nem túlozunk, ha azt állítjuk: máig nem hálás pálya a nőíróé.

Hasonlóképpen nem túlzás kijelenteni:

a múlt századfordulón már az is gyanúsnak számított,

ha egy nőnek irodalmi ambíciói voltak.

Csak mostanában fordul az érdeklődés e korszak gyakran tragikus sorsú nőírói felé,

akik sokszor önmaguk sem hitték,

hogy méltó versenytársai lehetnek „erősebb nemhez” tartozó kollégáiknak.

Közéjük tartozott a szépséges hevesi leány, Rosenfeld Bella – írói nevén Fehér Judit –,

akinek Bródy Sándor egyszerre lett férje és versenytársa.

A „nap lovagja” mellett Rosenfeld Bella sok éven át

a szó szoros értelmében el- illetve lefojtotta tehetségét.

Csak akkor tért vissza az irodalomhoz

– amint e könyvből kiderül, saját tehetsége iránt kétségekkel telve –,

amikor cáfolhatatlanul bebizonyosodott,

hogy házasságuk, annak ellenére, hogy öt gyermek született belőle, eleve elhibázott volt.

Csupán néhány év jutott neki írásra:

1908-ban, harminckilenc évesen meghalt.

Rövid alkotó korszakában született az e könyvben újraközölt,

először 1906-ban megjelent Asszonyok című novellagyűjteménye és néhány más munkája.

Mindez annak a családi hagyatéknak része,

amelyet Bródy Sándor és Rosenfeld Bella unokájának, Alexander Brodynak az édesanyja őrzött meg.

Ebből a hagyatékból származik előző kötetünk is,

melynek címe Hunyady Margit.

Az a könyv Bródy Sándor első fiának,

Hunyady Sándornak édesanyjáról, a neves színésznő-írónőről szól.

Mostani kötetünk bizonyos értelemben a történet folytatása.

Ez a könyv nem csupán családom történetének egy részlete.

Szüleim és nagyszüleim mellett barátaim is részt vesznek benne.

Saly Noémi, Csányi Vilmos, Hovanyecz László, John Lukacs és Márton László írásaikkal színesítik a kötetet.

Mit tagadjam, igen szerencsés az az ember,

akinek ősei regényhősök életét élhették, és aki ilyen barátokkal bír.

Alexander Brody

Fehér Judit önmagáról:

„…szerettem az irodalmat, fiatal létemre majdnem olyan erősen érdekelt, mint a szerelem.”