Pósa Lajos

Pósa Lajos
Az én lakásom.

Mivelhogy a költő urak, mind
Megéneklik lakásukat:

Tehát én is megörökitem,
Hol én lakom, ezt a lyukat.
Azaz, hogy még e lyuknak is csak
Negyedrésze az én lakom,
Mert én most, tisztelet-becsület,
Csak hónapos ágyon lakom.

Hogy én miért lakom jelenleg
Itt: mondanom se kell talán.
Megfejtheti akárki rögtön,
Oly egyszerü, könnyü talány.
Pedig nekem egész lakosztály
Kényelméhez van hajlamom…
És mégis, tisztelet-becsület,
Csak hónapos ágyon lakom.

Hogy együtt sok jó ember elfér:
Mi arra szép példát adunk.
Egy roppant szűk, nyirkos szobában,
Nem kevesebb, öten lakunk.
Négy három ágyon hál közülünk,
Az ötödik egy pamlagon.
Nekem nagyon tetszik, hogy én most
Csak hónapos ágyon lakom.

Itthon jogom csak hálni van, de
A nappalt is honn tölthetem;
Mert a szabó, kinél lakom most,
Megengedé ezt énnekem.
De a varrógép zúg, csörömpöl,
Aranyt hiába olvasom.
S irtóztatón boszankodom, hogy
Csak hónapos ágyon lakom.

A varrógép lecsendesül és
Rákezdi a szabó fia.
Nem tudna ugy lármázni, mint e
Prücsök, egész ármádia!
Ordítozik… tör-zúz… dörömböl…
De én nem üthetem nyakon,
Mert én, most, tisztelet-becsület,
Csak hónapos ágyon lakom.

Az is gyakran előfordul, hogy
A gazduram nejét veri.
De csakhamar megbánja tettét
S engesztelőn ölelgeti.
Hanem jól elpáholja ismét,
Mihelyt nyilik rá alkalom –
De én közönynyel nézem ezt, mert
Csak hónapos ágyon lakom.

Még éjjel sem tudok nyugodtan
Verselni a nagy zaj miatt;
Egy hortyog, más beszél álmában,
A harmadik föl-fölriad.
A negyedik meg alvajáró
S ezzel van a legtöbb bajom…
Hjah! én most, tisztelet-becsület,
Csak hónapos ágyon lakom.

Reggel korán megszólal a gép
S kezdődik a komédia,
A borzasztó csörömpölésre
Fölébred a majsztram fia.
S a gazdasszony tüzet rak… a tej
Kifut, sustorg a hő vason…
Kelek, mert tisztelet-becsület,
Csak hónapos ágyon lakom.

De a legszebb az a dologban,
Hogy nem tudok fizetni se:
A harmadik hónapja már, hogy
Nincs pénzem egy fityingnyi se.
Pedig már a szabó haragszik.
Ha még soká halasztgatom:
Attól félek, hogy én ma-holnap
Hónapos ágyon sem lakom.

MEK

Nagyapó meséskönyve 
http://mek.oszk.hu/08900/08916

Pósa Lajos: Arany kert 
Gyermekversek
http://mek.oszk.hu/08300/08334

Pósa Lajos: Dalok, regék az ifjúság számára 
http://mek.oszk.hu/08200/08225

Pósa Lajos: Gyermekversek 
http://mek.oszk.hu/08200/08210

Pósa Lajos: Pósa bácsi meséskönyve 
http://mek.oszk.hu/09100/09130

Pósa Lajos: Pósa Lajos költeményei 
http://mek.oszk.hu/08200/08209

Pósa Lajos: Tiz év alatt 
1875-1885
http://mek.oszk.hu/08200/08226

Pósa Lajos: Virághullás 
Újabb költemények
http://mek.oszk.hu/09200/09228

+

Pósa Lajos:

Verje meg az Isten!

Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja, – fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.

Verje meg az Isten,
Nem egyszer, de százszor,
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.

Verje meg az Isten
Minden kis dolgába;
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája,
Mást érez és mást mond
Talpnyaló nyelvével,
Háromszínű lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.

Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Júdásszerű két kezének
Tüzes ostorával!

+

Pósa Lajos

a Petőfi-Társaság tagja, költő és hirlapíró, szül. 1850. ápr. 9. Radnóton (Gömörm.), egyszerű reform. földmívelú szülőktől, a kik a szépeszű fiút szegényes anyagi viszonyaik ellenére is taníttatták. A gymnasium hat osztályát Rimaszombatban végezte, a két felsőt Sárospatakon, majd a budapesti egyetem bölcseleti karán a tanári pályára készült és a rendes tanfolyamot el is végezte. Ezalatt folyton súlyos anyagi bajokkal küzdött. Mint egyetemi hallgató óraadással és a lapokba irogatással tartotta fenn magát. Öröme, vigasztalása a költészet volt; sőt feláldozta ez ábrándjának már-már biztosított életpályáját is. Volt kisegítő-tanár a fővárosi reáliskolában (a belvárosban, meg a Józsefvárosban is) egy évig; de egyrészt beteges volt, másrészt pedig minden áron költő akart lenni. Felhagyott tehát a kenyérpályával és folyton írt. Irói pályáját a Tóth Kálmán szerkesztette Bolond Miska cz. humorisztikus lapnál kezdette a 70-es évek elején mint rendes belmunkatárs; ily minőségben 1875-ig Csernátoni Ellenőrjébe is dolgozott, majd a Toldy István szerkesztésében megjelent Nemzeti Hirlaphoz került és 1881-től a Szegedi Napló munkatársa volt. Majdnem kivétel nélkül minden napi és hetilapba s folyóiratba írt, a fővárosiakon kívül számos vidékibe is. Mint munkatárs és segédszerkesztő Szegeden 1889 végéig működött, a mikor mint már országszerte ismert gyermekköltőt a Singer és Wolfner czég egy megindítandó gyermeklap szerkesztőjéül meghívta Budapestre. Szegeden arany tollal tisztelték meg, eljöttekor pár száz gyermek arczképéből albumot nyújtottak át neki s a város intelligentiája búcsúünnepet rendezett tiszteletére. Azóta Budapesten működik, mint az Én Ujságom cz. gyermeklap szerkesztője s a gyermekköltészet mellett kiválóan a hazafias lyrát műveli, nevezetes politikai események alkalmával gyakran adva kifejezést a hazafiérzésnek. Ilynemű költeményeinek lelkesítő hatása alatt határozták el és kötelezték magukat a gyorokménesi szőlőbirtokosok, hogy a költőt minden évben Lajos napján egy hordó ménesi borral tisztelik meg. Az első évi tiszteletadót 1896. külön küldöttség művészeileg faragott hordóban adta át egy írói estélyen az u. n. Pósa-asztalnál. 1901. megházasodott és anyja halála után feleségével együtt Radnótra költözött, azonban alig egy év mulva ismét visszatért a fővárosba. 1892-ben a Petőfi-társaság tagjának választotta.

Mintegy 800 dalt írt, ebből vagy 400 meg van zenésítve; a legtöbb magyar dallamszerző felhasználta szövegeit, leginkább azoban Dankó Pista és Lányi Géza.