kb. 3 perc olvasás
Arany János
TAMBURÁS ÖREG ÚR
Az öreg úrnak van egy tamburája,
S mikor az íhlet s unalom megszállja,
Veszi a rozzant, kopogó eszközt
S múlatja magát vele négy fala közt.
.
Nem figyel arra deli hallgatóság,
Nem olyan szerszám, divata is óság:
Az öreg úr, (fél-süket és fél-vak),
Maga számára és lopva zenél csak.
.
Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő,
S mit összelopott mai zene-költő,
Öreg úrnak egyről sincs tudomása;
Neki új nem kell: amit ő ver, más a’.
.
Mind régi dalok, csuda hangmenettel:
Váltva kemény, lágy, – s magyar a némettel; –
Hegyes-éles jajja úti betyárnak,
Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.
.
Nyers, vad riadás… mire a leglágyabb
Hangnembe a húr lebukik, lebágyad,
Ott zokog, ott csúsz kígyó-testtel…
Hol végzi, ki tudná? nincs az a mester.
.
Majd egyszerü dal, édesdeden ömlő
– Tiszta remekké magába’ szülemlő –
Pendűl, melyen a tánc tétova ringat,
Mint lombot a szél ha ütemre ingat.
.
Olykor egy-egy ének nyújt neki vígaszt;
A hitujítás kora szűlte még azt:
Benne a tört szív, bűnt-vallva, leverve,
Vagy erős hittel Istenhez emelve.
.
Mindezt öregúr, nem mintha kihozná
Kopogójábul – csak képzeli hozzá;
S ha nem sikerül kivitelben a dal:
A két öreg szerszám egymásra utal.
.
De azért nem tűri rajta meg a port;
Emlékezetes neki minden akkord;
Egy hang: s feledett régi dalra émed –
Szövege cikornyás, dallama német.
.
Az öreg úr így, dalai közt élve,
Emlékszik időre, helyre, személyre:
Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta
Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.
.
Néha egy új dalt terem önkint húrja,
S felejti legott, már ő le nem írja;
Később, ha megint eszébe ütődik:
Álmodta-e, vagy hallotta? – tünődik.
.
Sokra bizony már alig viszi dolgát:
Ő is „minden nap feled egy-egy nótát”;
Nem is a művész babérja hevíti,
Csak gémberedő ujját melegíti.
.
Gyakorold is, amit valaha tudtál,
Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál;
Ha kiűlsz, öregem! vele útfélre,
Hull tán kalapodba egy-egy fillérke.
(1877. július 12.)
| Arany János daloskönyve | |
| előadó: | Dsupin Pál, Csergő-Herczeg László |
| szerkesztő: | Dsupin Pál |
| kiadó: | Szerzői kiadás |
| kiadás éve: | 2012 |
| gyártási szám: | dp3 |
 |
Dsupin Pál – ének (1, 5, 7, 11, 12, 13, 19), fuvola (7, 12,) furulya (1), flóta (8, 11), duda (3), tárogató (1, 9, 15, 16,), citera (4, 5, 11, 13, 17,). Csergő-Herczeg László – ének (1, 7, 8, 10, 12, 14, 16), gitár (1, 7, 10, 12, 14, 19), tekerő (8, 9, 16). Egri Tinódi Sebestyén Általános Iskola Kamarakórusa Kórusvezető: Csergő-Herczegné Kájel Ágnes (2, 6, 18.) Az öreg úrnak van egy tamburája, Mind régi dalok, csuda hangmenettel: Arany János, a „tamburás öregúr”, idős korában fölidézte zenei emlékeit, népdalokat és azokkal „rokonnak” vélt egyéb dalokat, kottás kéziratot készített, s mivel minden ember lelkének érzékeny tükre a benne rezgő dal és zene, ezért nemcsak a kor dalkultúráját, de Arany János személyét is új megvilágításban láthatjuk és hallhatjuk a megszólaltatott daloskönyv segítségével. |
| kapcsolódó oldal: | Dsupin Pál |
| felvételek: | |
| Lesz még kedvem | |
| Esik eső, esik | |
| Duda-nóta | |
| Tambura I. | |
| Mikor én még kicsi vótam | |
| Zsiros kenyér, szalonna | |
| Kiskertemben sétálok | |
| Barna Péter nótája | |
| Népdalok és rokon | |
| Borbélylegény nótája | |
| Hortobágyi dal | |
| Igyunk biz azt | |
| Sikolt, rikolt a sarkantyú | |
| Európa | |
| Haj, Rákóczi! | |
| Oh, te csodálatos német | |
| Tambura II. | |
| Köszöntő | |
| Én, kismadár létemre | |
