kb. 4 perc olvasás
Egyházi anekdoták
-Sajnos ma már nem születnek anekdoták
– Hát akkor mik születnek?
– Viccek és humoros sztorik.
– Tulajdonképpen mi az anekdota?
– Rövid, tréfás történet.
– És mi a vicc, sztori?
– Rövid, tréfás történet.
– És mi közöttük a különbség?
– Egy fél évszázad!
***
A fiatal lelkész lendületes vallásórát tart az általános iskola diákjainak egyháztörténelemből: az egyistenhivőkről és a háromsághívőkről. Az óra végén visszakérdezi a leadott anyagot.
– Na gyerekek, ki tudja megmondani nekem, hogy ki a trinitárius?
Az egyik gyerek kapásból rávágja: – Három unitárius.
***
A lelkész a múlt órai anyagot kérdezi vissza a gyerekektől: – Hány része van a Bibliának?
A megszólított gyermek rettenetes zavarban nyögdécsel. A lelkész a segítségére siet:
– Ugyan fiam, hát egyszer van az Ószövetség .. aztán az Új…
– Tudom már – kiáltott fel a gyerek. Három részből áll: Van az Ószövetség, az Újszövetség, aztán a Nőszövetség…
***
Székelykeresztúron történt egyházi megáldás alkalmával, amikor a lelkész az eskü szövegének az elmondására hívta fel az ifjú párt mondván: Most pedig fogjátok meg egymás jobb kezét és mondjátok utánam a fogadalmat, előbb te, vőlegény testvérem:
– Én…
– Én…
– Mondja a nevét … -szól a lelkész
– Mondja a nevét… -ismétli a vőlegény
A lelkész segíteni akar:
– Én Koszó István…
A vőlegény csodálkozva, de lelkesedéssel szól:
– Nem is tudtam, hogy az esperes urat is Koszó Istvánnak hívják.
***
Székelyudvarhelyen történt 1957-ben. Az egyházköri évi rendes közgyűlés a székelyudvarhelyi lelkészt, Dr. Szász Dénest választotta esperesnek. A köri felügyelő-gondnok így köszöntötte a teljes egyhangúsággal megválasztott esperest: Isten áldja meg az új esperest, hogy jól végezhesse egyházköri szolgálatát e nehéz időben. Igaz ugyan, hogy az új esperesünk „szász”, de hála Istennek jól tud magyarul és így megérthetjük egymást. *** Ugyancsak Székelyudvarheylen történt: amikor az egyházköri közgyűlés a homoródszentpáli lelkészt választotta esperesnek. A köri felügyelő-gondnok így köszöntötte:
– Mi mindnyájan úgy ismerjük az esperes urat, mint szentpáli lelkészt, aki erős testalkatú, jó munkabírású ember, aki sokat és lelkiismeretesen dolgozott eddig is az egyházkörben, mint köri jegyző. Arra kérjük a drága jó Istent, hogy éltesse öt sokáig, aztán haljon meg hamar. Öt pedig arra figyelmeztetjük, hogy ne legyen soha felperes, se alperes, de legyen számunkra igazi esperes.
***
A hosszúra nyúlt családlátogatás után így búcsúzik el a lelkész az öt kikísérő házigazdától:
– Ne fáradjon azzal, hogy a kapuig kísér, egyedül is kitalálok.
– Ó, tiszteletes úr, ez nekem nem fáradtság, hanem a legnagyobb öröm.
***
A templomból kijövet a lelkészt így köszönti egyik híve:
– Nem is gondoltam, hogy ilyen szépen eltemeti ezt az embert.
– Nézze, Gábor, a jó temetéshez jó halott kell! válaszolt a lelkész.
***
Vallásórán kérdezi a tiszteletes úr:
– A Mózes első könyve leírása szerint mit teremtett Isten az ötödik napon?
– Isten az ötödik napon teremtette a vízi állatokat – felelte az egyik gyerek.
– És még mit? – hangzott a kisegítő kérdés
– A verebeket – felelte gyorsan a fiú.
***
Más alkalommal Sodoma és Gomora története kapcsán kérdezi a lelkész:
– Mi történt Lót feleségével, amikor hátra nézett?
– Sóbálvánnyá változott, – volt rá a válasz
– És mi történt Lóttal?
– Más feleség után nézett – hangzott a bölcs megállapítás.
***
Vallásórán Isten ajándékairól kellett írni a növendékeknek. Az egyik – dolgozatában – a következőket írta:
– A jó Isten kétszer ajándékba ad nekünk fogakat. Harmadszor már fizetnünk kell érte.
***
Homoródjánosfalván a 40-es években a lelkész temetési szolgálatot végez. Egy köztiszteletben álló, Amerikát is megjárt férfi temetése volt. A két Homoród völgyéből összegyűlt résztvevőknek még a fele sem fért be a templomba. Hosszúra nyúlt a szertartás s a kintlevök közül a türelmetlenebbek kérdezték, hogy vajon mikor lesz vége a beszédnek? Egyik jánosfalvi férfi közölte a templomon kívüliekkel, hogy bőven van még a beszédből, csak most van a felénél, mert csak most ment át az óceánon Amerikába, s még vissza is kell jönnie.
***
– No Kati néni, hogy vagyunk? – kérdi a lelkész
– Nagyon lassan tiszteletes úr.
– Mi a baj?
– Hát sok a dolog, az embernek alig van nyugodalma. Ha az a kis templomi alvásom nem volna, nem is tudom hová lennék.
***
Két székely megy a temetési menetben:
– Addig járunk Mihály, addig járunk, míg egyszer mű es itt maradunk.
– Ne búsulj semmit János, itt is eltelik valahogy, csak az Isten egészséget adjon.
***
Désfalván konfirmáláskor kérdi a pap: – Na János, mit mondottak az írástudók és farizeusok és egyéb tudósok Jézusról, mikor 12 éves korában olyan szépen, értelmesen felelt minden kérdésre a jeruzsálemi templomban?
János feleli: – Azt mondták instállom azok a farizeus tudósok, hogy: Így még legényke nem beszélt.
***
Egy vasárnap délután a prezsbiteri gyűlés bevégeztével a pap az emberekkel még egy kicsit eldiskurálgat. Az e világi dolgokról a másvilágra fordul a beszéd. A pap ékesen és meggyőzően beszél a feltámadásról. A többi atyafi áhítattal is hallgatja, csak János bácsi hümmöget s pipaszára mellől kételkedve csavargatja a fejét.
– Hát mi az János bácsi? – szól rá a pap élesen, – maga tán nem hisz a feltámadásban?
– Hiszem én, tiszteletes úr, hogyne hinném, ha egyszer maga mondja – feleli János – hanem én az én egyszerű eszemmel azt gondolom, hogy ez eleje már kezdhetné, mert különben későcskén kerül ránk a sor.
***
– Miért nem nősül?
– Mert a mai lányok olyanok, mint a mezei virágok a Szentírásban.
– Hogy, hogy?
– Mert ők sem nem szántanak, sem nem aratnak, mégis pompásabban öltözködnek, mint Salamon az ö dicsőségében.
forrás: www.unitarius.net