kb. 20 perc olvasás
Eugéniusz:
A bölcsesség dicsérete
és a balgaság korholása – III.
Önsorsrontás vagy /javítás ABC
pppppppppppp
Boldog-boldogtalan emberi lelkek
Édenkert-aranykor vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi – egyéni/társas élet/halál
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp
Petőfi Sándor
Alku
Juhászlegény, szegény juhászlegény!
Tele pénzzel ez a kövér erszény;
Megveszem a szegénységet tőled,
De rá’dásul add a szeretődet.
.
„Ha ez a pénz volna csak foglaló,
S még százennyi lenne borravaló,
S id’adnák a világot rá’dásnak,
Szeretőmet mégsem adnám másnak!”
Szalkszentmárton, 1845. szeptember 25-26.
*
E GAZDAG ÚR…
E gazdag úr miként
Gőgösködik, mint nézi le a szegényt!
Ne gőgösködjél, jóbarát,
Azért, hogy most oly jó dolgod van;
Majd e szegény magasabbról néz le rád,
Ha ő a mennyben lesz s te a pokolban.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
*
Petőfi Sándor
PALOTA ÉS KUNYHÓ
Miért vagy oly kevély, te palota?
Uradnak fényében kevélykedel?…
Azért van rajta gyémánt, hogy szive
Mezítelenségét takarja el.
Szakítsd le a cafrangokat,
Mit rá szolgája aggatott,
S nem ismersz isten munkájára,
Oly nyomorúság marad ott.
.
S hol vette gazdád ama kincseket,
Mik semmiből őt mindenné teszik?
Ott, hol a héja a kis madarat,
Mit szétszakít, melynek vérén hizik.
A héja vígan lakomáz,
S szomszéd bokornak fészkiben
Madárfiúk zokognak, várván
Anyjokra, mely meg nem jelen.
.
Fitogtasd csak, te gőgös palota,
Az orzott kincsek ragyogásait,
Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká,
Meg vannak már számlálva napjaid.
S kivánom, hogy minél elébb
Láthassam omladékodat,
S hitvány lakóid összezúzott
Csontját az omladék alatt! – –
.
S te kis kunyhó a magas palota
Szomszédságában, mért szerénykedel?
Miért bújtál a lombos fák mögé,
Azért-e, hogy inséged födjed el?
Fogadj be, kis sötét szoba;
Nekem nem kell szép öltözet,
De szép szív… s a sötét szobákban
Találni fényes szíveket.
.
Szent a küszöb, melyen beléptem én,
Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!
Mert itt születnek a nagyok, az ég
A megváltókat ide küldi be.
Kunyhóból jő mind, aki a
Világnak szenteli magát,
S a nép mégis mindenfelől csak
Megvetést és inséget lát.
.
Nem féljetek, szegény jó emberek,
Jön rátok is még boldogabb idő;
Ha mult s jelen nem a tiétek is,
Tiétek lesz a végtelen jövő. –
A földre hajtom térdemet
E szűk, de szent födél alatt:
Adjátok rám áldástokat, s én
Rátok adom áldásomat!
Pest, 1847. január
*
Petőfi Sándor:
HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI…
Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele…
Azért ne hagyd magad!
.
Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.
.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.
.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
„Koldusbot és függetlenség!”
Ez légyen jelszavad.
.
Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.
Pest, 1847. január
*
p 9
p
p Az önfelmentő/önbűneit ajnározó, vagy mismásoló, bagatellizáló.
p a magán nem javító, de ehelyett inkább ádáz bűnbakkereső boldogtalan…
p
p A neofita túlbuzgó, aki még magában is káros bűntudatot gyárt, sőt!
p Aki bolhából elefántot csinál, és a legkevésbé önmagának bocsát meg…
p
p A csalárd róka-gólya vendégség mindkét bús kárvallottja,
p akik sohasem élik át a vendégszeretet/barátság sok-sok örömét…
p
p Ő kedvtelenül nem fog semmihez, nem főz ebédet: azon így nincs áldás?
p De ha nem is kezd a munkába, akkor soha nem is jöhet meg a kedve sem…
p
p Aki hiábavalóságokra pazarol drága, mert oly véges életidőt,
p és ráadásul magától nem távol tartja, de marasztalja az időrablókat
p
p Vakon megbízol a vadidegen, az egyszer, először-utoljára
p látható kereskedőben, ügynökben: hisz ő csak a javadat akarja…
p
p Akit már csak otthon ér a kellemetlen meglepetés: jól bevásárolt,
p a zsákban csak egy kóbor macska van (avagy: az elrontott leányvásár)
p
p Rossz „matekos” – neki inkább, sőt mindig az ezer-milliméteres kell,
p és nem a „csak” háromméteres kolbász… A nagyságrendi tévedő kára…
p
p Elvakítható fizetése névleges értékével, nem figyel az ár/bérviszonyra,
p aki nem nézi, vagy nem érti a vásárlóerő fogalmát, mert nem ő jár a boltba
p
p Pont a kecskére bízod a káposztádat – pártállami iskolára,
p kontraszelektált tanítóra, sőt pedofil papra a kisgyerekedet?
p
p Le is állna az idétlenkedő, vagy hisztis gyerekadás,
p ha te nem lennél rá olyan hálás befogadó, vevő-közönség
p Aki egy alternatív kitűnni vágyó: akinek csak hülyéskedése
p vált ki némi/erős reakciót: így lesz és marad ő az osztálybohóc
p
p Aki nem látja magát tükörben: ő a magát éretlen bolondozásával
p viccelődéseivel folyamatosan nevetségessé tevő társasági pojáca
p
p
p 10
p
p Ő egy nagy projektor: a lelki falra naponként újra vetíti
p az ő kreált ellenségképét, „akit” azután oly vadul gyűlölhet
p
p Akit úgymond a legjobban „imád”, pont azt gyűlöli meg,
p de csak azért, mert nem tudta eddig az önképére formálni, átgyúrni…
p
p Lám mi mindenre képes egy ostoba ember: kihozni a szemed
p kikarmoló karmoló vadállatot a sarokba szorított anyamacskából…
p
p Vérszemet kap: a jól sikerült telefonbetyárkodása, diákcsíny,
p vagy bolti lopása stb. indíthat el már bűnöket, akár egész lavinát is…
p
p Hecchívás – a furfangos, a matek dolgozat halasztó bombariadó:
p ami már nem bocsánatos diákcsíny, de közveszélyes bűncselekmény
p
p Aki a pótolható pénztárcájára sokkal jobban vigyáz,
p mint a szüzességére, lelki tisztaságára, vagyis az üdvösségére…
p
p Nagyban hazárdjátékos, aki nagy tétekben „játszik” –
p balhite: egyszer csak bejön a mindenért kárpótló főnyeremény
p
p Mintha egy űrhajón lenne-élne: neki nehéz/időrabló főzni:
p ő a finom ételek helyett inkább tablettát, pasztillát kapkod be…
p
p Aki egy permanens „szerény” ön-lekicsinyítő, önleértékelő –
p ez a hiedelem-érzésvilága azután jó táptalaj a „testi bajokra” …
p
p Aki levetkőzik akár meztelenre is, és bármire kész,
p de azt már nem engedi, hogy az orvos a lelkébe is lásson…
p
p Aki mintha egy nagyvárosban élő Robinzon lenne:
p palackpostán elküldi a „panaszait”, és várja rá az orvosságot
p
p Aki bármit elvisel, csak változni ne kelljen: ő egy aktív-passzív
p partner az élethosszig tartó ún. orvos-beteg medikalizációs játszmában.
p
p Hagyja, hogy rendszeresen hülyét csináljanak belőle,
p amit így is él meg, így könnyen jöhet akár még egy agyvérzés is
p
p x
Arany János
A TUDÓS MACSKÁJA
Nagy lett volna a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna, ha kevés volt
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
– S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.
.
Nem szeretett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
– S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majdhogy fel nem falta.
.
Szolgája is volt; a háznak
Ez viselte gondját,
Hogy lába ne keljen és a
Szelek el ne hordják.
Hű cseléd volt félig-meddig,
– S hajna!
Koplalás lőn este reggel
Bőséges jutalma.
.
Máskülönben ment a dolga
A kedves cicának :
A reggelin gazdájával
Ketten osztozának.
Búsan nézte ezt a szolga
– S hajna!
Fél zsemlére, pohár téjre
Nagyokat sohajta.
.
Mert tudósunk a magáét
Ha fölreggelizte:
Felét a cicának adni
Volt a szolga tiszte.
Úriasan élt a macska,
– S hajna!
Csak nem akart, csak nem akart
Meglátszani rajta.
.
„Hé… izé… mi baja lehet
Annak az állatnak?
Szőre borzas, csontja zörgős,
Szédelegve ballag.”
„Jaj, uram, hát a sok éhség! –
– S hajna!
Kétszereznők csak a tartást;
Mindjárt lábra kapna.”
.
S az napságtól itce tej járt,
Kapott egész zsemlét:
A tudós csak lesi, várja
Hogy ha nekitelnék.
De a macska nem üdűlt fel,
– S hajna!
Elfogyott a fogyó holddal,
Sarlóvá hajolva.
.
Kendermagos szegény cica
Nyavalyába esvén,
Fölvette a néhai nevet
Egy szép őszi estvén.
„Átszellemült kedves állat
– S hajna!
Falatom megosztom vele
Mégis meg van halva!”
.
„Mi tagadás” – mond a szolga,
„A cicus nem vétett:
Én evém meg ő helyette
Reggel az ebédet.
Mondtam, menjen egérfogni,
– S hajna!
Nem tanyáz ám ott egér, hol
Üres minden kamra.”
.
Nagy volt, mondok, a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna! Kevés hozzá
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
– S hajna!
Ilyen ápró dőreségek
Gyakran estek rajta.
(1847)
*
Arany János
KOLDUS-ÉNEK
Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki…
Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,
Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,
Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjem
Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;
Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig.
Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal,
Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal:
Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott!
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,
Koldusbotom miatt más piruljon, én nem!
Ha tisztét mindenki tette volna, mint én,
Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném:
Sántán is, bénán is, töltenék víg napot.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér!
Hozzáfoghatót a történet nem ösmér.
Mi haszna! az erőt ásta benső féreg:
Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek;
Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért…!
Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért:
Majd, ha eltikkadtam,… a déli nap éget,
Kocsmaházba térek egy ital bor végett;
Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Megitél a világ, hogy részeges vagyok,
Pedig, ha én iszom, hej ! van arra nagy ok:
Magam sorsa is bánt… de az mind csak semmi,
Megszokná az ember végre föl se venni:
Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!…
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,
Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul;
„Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen”,
És a cigány húzza, áldja meg az Isten;
Könnye pergi át a barna ábrázatot…
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Nyomorú egy élet… magamért nem bánnám,
Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám;
Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok:
Majd olvas belőle egykor unokátok
Dicsőségetekről egy-két igaz lapot.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,
Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem.
Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban,
Korántsem gyanítva, milyen igazam van:
Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen,
Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében.
(1850)
*
Tompa Mihály:
A SZEGÉNY ÉS GAZDAG.
Volt egy szegény ember
S hét élő magzatja;
(Mert ki tehet róla
Ha az Isten adja?)
Sorban egymás után
Mint az orgonasíp,
S azonképen sipít.
.
Édes anyjok pedig
Rájok egyre zsémbel:
Az Isten sem győzné
Ezeket kenyérrel!
Ugy belefáradtam
Mosni, varrni rájok…
Te! csak meghalnátok!
.
S a szegény ember szól
A feleségéhez:
Éjh, éjh, édes anyjok
Ugyan csak ne vétkezz!
Belőlök parancsol
Az Isten istápot
Vénségünkre, látod!
.
De biz a jó asszony
Nyelve meg nem állhat;
Csak adja, csak adja
Őket a halálnak;
Amidőn véletlen
Kettő megbetegszik,
S meg is hal az egyik.
.
A többi is mikép
Jöve a világra:
Ugy hull egymásután,
Mint a fa virága;
A hetediknek is
Megállott a szíve…
Virágkoszorúval most van kiterítve!
.
Van szegény anyának
Szörnyü nagy fájdalma,
Fejére kulcsolja
Két kezét jajgatva;
Körmével ásná fel,
Kikre zsémbelt élve…
Hanem annak vége!
.
Azután amicskét
Az élő meghagyott:
Szegény vagyonából
Elviszi a halott;
S ha valaha kellett,
Most kén koporsóra…
De nincs a jámbornak deszkát venni módja!
.
Nagy szorultságában
A gazdaghoz fordul;
De az kölcsön nem ád,
Nem hogy irgalombul.
Szegény mit tud tenni?
Temetőbe méne:
Sirt megásni mélyre.
.
Aki meghal, nyugszik,
Gondolja ekképen,
Koporsó nélkül is
Az Isten földében!
Az Úr adta őket,
Az Úr el is vette…
Áldassék az Úrnak szent neve érette!
.
És amidőn leér
Három ásónyomra:
Megkoccan az ásó
S lész az éli csorba;
És talál egy üst pénzt…
Tele van belőle
Az átalvetője.
.
Haza viszi: anyjok,
Nézd csak, beh tenger pénz!
Amaz odatekint,
Azután rá sem néz.
Holmit rakosgatván,
Könyje pereg rája:
Ez a kendőcskéje…! ez a csizmácskája…!
.
A hetedik gyermek
Már a hant alatt van,
S leli az éj, a bús
Szüléket álmatlan.
Valaki kopogtat
A szegény ablakán
Böm, böm… a szél talán!
.
Nem az volt: a gazdag!
Aki jött a pénzért;
Megtudván valahogy
Szegény szerencséjét:
Felkészült elvenni
Fortéllyal, vagy máskép;
– Szeretvén a másét.
.
Nem rég udvarában
Ép egy bikát vágtak,
Felveszi hát kormos
Bőrét a bikának;
Böm, böm… nyisd ki gyorsan!
– Ezenképen dörmög –
Én vagyok az ördög…
.
Add ide a pénzed,
Tudom, van, ne tagadd!
S ha ide nem adod,
Elviszlek magadat!
S az ördög meglátszik,
Két szörnyü szarvával,
Az ablakon által.
.
Csak a lelkem ne bántsd,
A pénzt vihetd tőlem!
S kidobja a szegény
Az átalvetőben,
Hogy szarván akadt fel
Madzagánál fogva,
Amidőn kidobta.
.
A hamis keresmény
Nehezebb mint látszik:
A gazdag alig bir
Hatolni hazáig.
A bika nagy szarva
Fejét majd be-zúzza,
Mert a pénz is húzza.
.
Otthon bezárkózik…
Próbálja egyedűl
Levenni a kincset, –
De az nem sikerűl;
Majd egy akarattal
Egész házanépe
A tarisznyának áll, – s nem boldogúl véle.
.
S maga, dühödten a
Falhoz dörgölődzik;
Fejét a nagy teher
Le-lekapja földig;
Összevissza tör, ront
Sok drága jószágot;
Bőgött, öklelt amint szabadulni vágyott.
.
Majd lerogyik: jaj, jaj!
Megfogott az átok…
Ki elvegye rólam:
A szegényt hijjátok!
S megjövén a szegény
Róla könnyen elvett
Aranyat és terhet.
.
De a gazda baja
Itt véget nem ére,
A kérges bikabőr
Rásült a testére;
S mintha vas keztyűben
Volna minden tagja:
Úgy megszorongatja.
.
Bőszülten felugrik
S száguld a világba;
Merre átka üzi
S viszi a négy lába.
És fut tüskén, bokron,
Árkon és göröngyön…
Csak ezt hajtva: böm, böm!
*
Jókai Mór
Kedves édes fiam uram.
„Kedves édes apám uram,
Hogy’ leszünk a télen?”
„Kedves édes fiam uram,
Nem veszünk el éhen.”
.
„Kedves édes apám uram,
Kevés lesz a pénzünk!”
„- Hát a mire pénz kellene,
Olyasmit nem vészünk.”
.
„Nincsen czukor, nincsen kávé,
Üres már a tonna!”
„- Jó früstök lesz, fiam uram
Kenyér és szalonna.”
.
„Hugocskáim megszokták már
A czukrot és kávét.”
„- Czukrot kapnak – a méhesben
S pörkölhetnek – málét.”
.
„Itten lesz a nevem napja,
Hogyan iszunk Cliquot-t?”
„- Azt nem iszunk, hanem iszunk
Ha szomjazunk, – vinkót.”
.
„Ha nincs pénze az embernek
Télen hogy kártyázik?”
„- Hát: – krétára fiam uram.
Vesztünk, nyerünk százig.”
.
„Drága Pesten most a szállás,
Hanem azért még van.”
„- Ingyen lakunk, fiam uram
Az ősi hajlékban.”
.
„Nem mehetek bálba, mind ki-
Maradok a tánczból.”
„- Itt van fiam, az istálló
S tehén, borju tánczol.”
.
„Szép leánynak miből vegyek
Télen szép bukétot?”
„- Hű arádnak nem kell bukét,
Csak a szived, légy ott.”
.
„Egész télen csak nem foszthat
Itt az ember tollat!”
„- Világért sem; itt a könyvtár,
Ülj le mellé s olvass.”
.
„Hát a divat? csak nem járok
Az idei »dzsekk«-ben”
„Mondok egyet, hogy segithetsz
Ebben az esetben?
.
Mit tavaly eldobtál, vedd fel,
A magyar nadrágot,
S csinálj abból uj divatot,
S – hazafiuságot!”
*
p 11
p
p Önlebecsülő: a maga teremtette zöldszemű szörnye,
p az átkozott féltékenysége gyötri non stop, éjjel-nappal…
p
p Szertelenül szerettél volna élni, mióta eszed tudod –
p mégis nyugtatók, altatószerek/serkentők a napi betevő falatjaid
p
p Részegen nem vezet, csak gyogyósan-gyagyásan: ön/közveszélyes
p Ez az ő mentsége: „csak” egyszer aludt el a volánnál – „családirtás” …
p
p A sírást holtig szégyellő fiú-férfi, aki nem tud így megkönnyebbülni,
p vagy az érzelmi zsaroló bőgőmasina, aki utolsó „érvként” beveti ezt…
p
p Három kívánság mesék azokról, akik az egyszeri, első-utolsó,
p vagyis soha vissza nem térő jó alkalomból csinál balszerencsét…
p
p Szennyesteregető: a sértett családtagok a bíróságon perre mennek,
p amivel csak olajat öntenek a tűzre, elmérgesítik a hidegháborús állapotot…
p
p Az ügyvédzseb tömő tyúkért pereskedő legalább egy disznót veszít:
p és még többet: egy potenciális jó szomszédot, ami értékesebb sok rokonnál…
p
p Nincs már becsületszava, hiába fogadkozik, ő már eljátszotta azt…!?
p Játszi könnyedséggel elszórakozta, és kínkeservesen szerezheti vissza…
p
p Az élethely-tévesztő „rút kis kacsa”, akit gúnyolnak, kiközösítenek,
p pedig szép hattyúnak született, „csak” nem találta meg az élethelyét…
p
p Addig hencegően „bátor”, igazából vakmerő, amíg az italozása tart
p A kocsmai hőbörgő, aki otthon/hivatalban papucs/meghunyászkodó
p
p Rossz, elhasznált, büdös levegőt szív be: mert nem mer szólni,
p vagy parancsszóra non stop maszkot visel/nincs lakásszellőzése stb.
p
p Aki csak a munkabért nézi, és ha elég sok, akkor bármit elvállal,
p nem érdekli a zajártalom, méreggőzölgés, rossz munkahelyi légkör stb.
p
p Akinek fogalma sincs, hogy a munkájával miben vesz részt –
p ő csak egy csavar a gépezetben: atomerőmű/bomba – neki mindegy….
p
p
p 12
p
p Ő is „katona”: a hallgatólagos engedelmével betörték, idomították,
p és ezek után ő már az élete végéig könnyen mozgatható vezényszóra
p
p Ő egy mindig jól, jobban járni akaró rigorózus boltos, könyvelő:
p aki kimutatást vezet: pontosan mennyi is az adott/kapott szívesség
p
p A jégszívű, ezért mindig fázó, ház/országfelgyújtó Didergő király,
p akit csak egy gyermeki szív könyörgése ébreszt rá: nem tud szeretni…
p
p Egy örök bosszankodó, zsörtölődő, mérgelődő – egy önmérgező:
p ez az önbetegítő önpusztítás nála ez a büszke igényessége jele…!?
p
p Megindokolja, hogy ő miért egy eleve rossz sorsú boldogtalan:
p ő mindenkinek az áldozata, és ebben a szerepben még tetszeleg is
p
p Ország-világ legtöbb/minden bűnéért nagy büszkén hivalkodva
p főként, vagy csak önmagát okolja: magából csinál áldozati bűnbakot…
p
p Ő a nagy megmentő szerepében oly büszkén csillog-villog:
p pusztába kiált szót, falra hány borsót, vagy szór diszónak gyöngyöt
p
p Aki egy erkölcsi hulla: mindent, még önmagát is túlélő,
p még a saját erkölcsi halálát, a drámai becsületvesztését is
p
p Ő, mint egy kiköpött, echte, par excellence farizeus:
p kívül illatosított, fehérre meszelt, de belül büdös, rothadó
p
p Ők csak a békés egymás mellett élő, (el)táncoló házaspár –
p a házaséletük egyik csúcsa az alkalmi páros önkielégítésük…
p
p Távolítsd, vadítsd el (potenciális) szövetségeseid magadtól:
p másban, vagyis emberben soha ne bízzál, csakis önmagadban…!?
p
p Szaporítsd árnyékbokszolással stb. a te ún. ádáz ellenségeidet,
p így nehezebb/értékesebb lesz a győzelem, vagy menthető a vereség…
p
p Ha előre felnagyítod az ellenfeledet: te csak törpe, de ő óriás –
p akkor így menthetőbb lesz a kishitűen tényleg várható vereség…
p
p x
*
Reviczky Gyula: Bucsu kabátomtól
– 1880 –
Te kicsufolt, szerény kabát!
Kopott bajtársam, addió!
Elválunk, régi, hű barát;
Már alkuszik rád a zsidó.
.
Tuléltél egy pár divatot,
Barátoknál jobb czimbora,
Nap süthetett, föld fagyhatott:
Te el nem pártoltál soha.
.
Sokat beszélhetnél, sokat!
Szivem táján volt jó helyed,
Sok szép időt, ábrándosat,
Sok búsat éltem át veled.
.
Fotografusnál egy napon
Benned voltam, te jó kabát.
S Emmához írt nem egy dalom’
Szivem körül hordozgatád.
.
Te hallottad, mint vert szivem,
Ha nála tettem vizitet,
És áldott képmását hiven
Őrizte hallgatag zsebed.
.
De immár válni kell. Agyő!
Te menj előre, hű kabát.
Ne várd be, míg a csúf idő
Majd engem is lomtárba vág.
.
Ki- és befordítottalak!
Viseltelek, mig lehetett;
S most sívár alku tárgya vagy,
Ebédelnem csak így lehet.
.
De hálátlannak még se higyj;
El nem feledlek, nem bizon;
S ha egy korty borra is telik:
Öreg barátom, rád iszom!
*
Reviczky Gyula:
A pénz
Vad czédaságtól reng a palota.
Viraszt a mámor; foly Champagne bora.
Szilajon isszák festett asszonyok;
Csók járja és a szív sziven dobog.
Sok ittas úrfinak szemében
Élv s álom harczot vívnak épen.
Megöl az unalom! kiált fel egy,
Üresnek látom én az életet.
S a leghalványabb és legálmosabb
(A háziúr s a lakma rendezője)
Egy kristályserleget markába kap
S rekedt hangon felordít: «Csupa dőre,
Ki másra vágyik és nem pénz után;
Világi boldogság a pénz csupán!
.
«Arany volt hajdanában is az élet
Legjobb helyére a belépti jegy.
Gyötrelmes vágyad nincsen ott, csak élved,
S mit megkivánsz, azonnal a tied.
Te csak heversz, mulatsz, nincs semmi dolgod,
Használod száz inas lábát, kezét.
S a csőcselék irigykedik: Beh boldog!
Van annyi pénze mint szemét!
.
«Akarsz utazni?… Hát siess beszállni!
Kell drága öltöny?… Lesz, hanem fizess!
Szeretsz tán lovagolni, kocsikázni?…
Szólj és lovad, kocsid bármennyi lesz.
S ha ínyedet csiklandja finom étel:
Zabálsz; mi ritka, drága, mind tiéd.
Szeretsz mulatni: páholyodba mégy el.
Mert pénzed annyi, mint szemét!
.
«Mi bánt?… Talán szép asszonyért esengesz?
Vagy hű barátod nincsen még neked?
Hidd el, barát is, asszony is tiéd lesz,
Ha aranyaidat jól csörgeted.
S a taps, dicsőség, hír szomját ha érzed,
Csak ints, s mindenki porba hull eléd.
Mi kéj, hogy ezren írigyelve néznek,
Mert pénzed annyi, mint szemét!
.
«És a mi kéj van, mámor és igézet,
Mind, mind a drága pénz találta ki.
Van mindened, ha tömérdek a pénzed;
Csak a szegényt kinozzák vágyai.
Poharamat a pénzre hajtom én fel!
Még több világosságot és zenét!
A gazdagoknál soha sincsen éjjel…
Van pénzem annyi, mint szemét!
.
«Hej! ronda, piszkos ágyban született meg
Az árva, bűnös, aljas és bolond.
Kenyéren élnek mind a megvetettek.
A legnagyobb gyalázat itt a gond.
Erénye csak gunyul van a szegénynek;
Piszokba’, sárba’, rongyok közt marad;
És darabokra töri szét az élet,
Mint én most ezt a poharat!»
.
Tapsolva ordit éljent mindegyik.
Zaj és kaczaj közt fölemelkedik
Most egy uracs kopottas öltözékben,
Csak arcza mondja: Jobb időket éltem!
.
«Hétágu korona van czímeremben;
Lelkem, mint vérem, büszke és szabad.
Boldog is tudnék lenni véghetetlen’,
De látom, nem elég az akarat!
Az üdvösséget mosolyogni láttam
S magamnak eljegyezni nem tudám.
Nem járhat ő – mondá – kopott ruhában,
Világi boldogság a pénz csupán!
.
«Szerelmét fűzte hozzám egy leányka.
Meghalok érte s nem lesz hitvesem.
Az olajfák, narancserdők honába
Magammal én őt el nem vihetem.
Pénz hát a jelszóm! Álmodám idáig;
Nem kergetek már árnyakat bután.
Üdvösségemhez csak a pénz hibázik!
Világi boldogság a pénz csupán!
.
«Gyémánt a lelkem, óh, de lent a sárban!
Nem díszitem a bolt kirakatát.
Nagyot, dicsőt akarnék, de hiában,
Az én erényem tett helyett a vágy;
Óh, jól beszéltél, nagy a bölcseséged!
Koldús erénye rongyok közt marad.
Darabokra tör engem is az élet,
Mint én most ezt a poharat!»
.
«Hazudtok! – szól a terem egy zugábul
Egy félszeg ember, látható, szegény, –
A pompa hadd tekintse mostohául,
Rejtőzve él a boldogság, erény,
Az üdv a szívbe van beírva mélyen,
Boldog csak az, ki véle született.
Az ember képe, átka van a pénzen;
A kapzsiság csinálta pénzetek’.
A gazdagot, nem bánom, írigyeljék!
Van üdv, hogy meg nem látja senkisem,
Mert meghal, a mint odahagyja csendjét,
Én ezt imádom és csak ezt hiszem.
Ki a világ előtt fénylik, jaj annak,
Ha e kivűl más gazdagsága nincs!
Üres szivűek a legkoldusabbak.
A szív, a szív az egyedűli kincs!»
.
Nagyot kaczagnak rajta széltire;
A sok között csak neki volt szive.
pppppppppppp
Az ön/társismeret-szeretet tükre
Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia
Téma és ötletgyűjtés, nyersfogalmazás
A szabad ötleteim magyarán írt jegyzéke
pppppppppppppppp
Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,
a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Ajándék szellemi segítség lélekbátor örökifjú
bölcsességszerető-boldogságkereső lényeknek
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p ?
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…
ppppppppppppppppppppppppppp
