kb. 8 perc olvasás
A magyar folk balladája
Halmos Béla halála szomorú apropót ad, hogy újra elolvassam A magyar folk történetét, Jávorszky Béla Szilárd remek könyvét. A giccses, árvalányhajas magyarkodás árnyékában eddig megbújt a magyar folk, amiről már-már kevesebbet tudunk, mint Bob Dylan és Joan Baez kalandjairól az amerikai folkzenében, vagy New Orleans hatásáról a rockzenében. Hiába kutatott Vikár, Bartók, vagy Kodály,a magyar folkzene 1972 május 6-án indult hódító útjára, amikor a táncház mozgalmat kitalálták.
Vikár Béla Európában is első volt, aki tudományos módszerrel gyűjtötte a népzenét, fonográffal vette el az öregek énekét, de miután a 60 évesnél idősebb asszonyok legfeljebb a templomban énekelhettek, egy zalai faluban majdnem agyonverték, mert megénekeltette az öregasszonyokat. Végül azzal vágta ki magát, hogy Ferenc József császárnak lesz, aki nem mehet el minden faluba, pedig nagyon szereti a magyar dalokat. Bartókot és Kodályt már nem akarták megverni, de sokig nem ismerték el milyen hatalmas munkát végeztek, pedig a II. világháborúig 14 ezer dallamot gyüjtöttek össze és Bartók román valamint szlovák parasztzenét is gyüjtött.
Az első táncházat 1972 május 6-án a Liszt Ferenc téri könyvesboltban tartották és zenekarnak meghívták a Sebő-Halmos duót, akiket a közönség a Röpülj Páva döntőjéből ismert a közönség. A legenda szerint a két építészmérnök azért kezdett zenélni, hogy jobban tudjanak csajozni, de amíg a kollégiumi szobában gitároztak, a legjobb csajokat elvitte más. Berek Kati hallotta őket, s elhívta a József Attila műsorába. És amikor megalakult a 25, színház, Sebőt meghívták oda zeneszerzőnek és miután megismerte a tekerőlantot, majd más népi hangszereket, eldöntötte, hogy a népzenét pont úgy kell játszani, ahogy az van. Még a kutatók sem hitték el, hogy ezt úgy le lehet játszani, ahogy a Gyímesekben vagy másutt zenélnek.
Persze, minden mozgalom előbb-utóbb keresztúthoz ér, s ez a táncházaknál már hamar bekövetkezett, mert nem mindenki gondolt az amatőrökre, ezért több profi táncegyüttes kiszállt, viszont Sebőék még jobban kitárták a kaput, játszottak József Attila vereseket is, vagyis megidézték a később Kassák és FMH klubot. Az FMH klubba még Bródyék hívták meg Sebőéket, akiknek megtetszett a helyszín, s ott kapott helyet az első nyilvános táncház, miután Sebő megígérte, hogy nem lesz ott „semmi magyarkodás, semmi irredenta melldöngetés”. Sebő és Halmos még azt is megtehették, hogy fél évre Japánba szerződtek, mert a mozgalom már úton volt, a rockzenével jól megfért a táncház. Egyre többen jártak táncolni, megjelent a Muzsikás együttes is, akikhez később csatlakozott Sebestyén Márta. A Muzsikás aztán később hatalmas nemzetközi karriert futott be és megnyitotta a magyar népzene és a magyar folkegyüttesek előtt az utat a világba. A délszláv zene is megérkezett a Vujicsics együttessel, majd jöttek a többiek, akik magyar és balkáni zenét, vagyis világzenét játszottak, mint a Kolinda.
Ma olyan gazdag a paletta, hogy a Csík zenekartól a Besh o dromig tucatnyi nagyszerű zenekar játszik és akik mellettük énekelnek, Sebestyén Márta, Palya Bea, Szalóki Ági, Herczku Ági, Bognár Szilvi, mind világsztárok vagy azok lehetnének. És valahogy sok más műfajjal szemben, itt a szakma is együtt van, talán nem véletlen, hogy tavaly a Röpülj páva nyomán elindított Fölszállott a páva átütő sikert aratott. Igaz, már a műsorvezetők is bennfentesek voltak, Herczku Ági és Novák Péter (Novák Tata fia), s a zsűriben ott volt többek között Sebő Feri, Sebestyén Márta, Diószegi László és Zsuráfszky Zoltán. És mindezt Kelemen László, a Hagyományok Háza igazgatója irányította, aki zenészként (Ökrös zenekar) bejárta a világot, vezette a Budapest Táncegyüttest és dokumentumfilmet készített az erdélyi népzenészekről, mert hát ő is onnan jött, Ditróról.
Balladát írok, de nem kell temetni a magyar folkot, csak Halmos Bélától búcsúzunk, akiről azt írta Jávorszky, hogy „vérbeli mozgalmár, integráló alkat”, többszáz muzsikust tanított és maga is gyűjtött szlovák, ruszin, román, zsidó és cigány népzenét. A magyar folk története című alapműben, csak a születési dátuma (1946) szerepel, a következő kiadásban sajnos a másik évszám, 2013 is ott lesz majd.
Dalia László – 2013. 07. 22
*
A műsor e-címe: ikon@hirtv.net
Ismerjük-e azokat a tudósokat, akik a saját szakterületükön már világhírre tettek szert? Ismerjük-e azokat a találmányokat, amelyek megváltoztathatják az életünket? Ismerjük-e azokat a történészeket, művészettörténészeket, irodalomtudósokat, néprajzkutatókat, akik apránként fejtik fel történelmünk szőttesét? Ismerjük-e azokat a művészeket, akiknek írásai, táncuk, zenéjük meghatnak bennünket? Ismerjük-e azokat a döntéshozókat és kulturális vezetőket, akik nap mint nap alakítják a kulturális életünket? Ismerjük-e a kulturális hírekben felbukkanó szereplőket? Az Ikon hetente jelentkező magazin, melyből a nézők képet kaphatnak az aktuális kulturális kérdésekről és megismerhetik a művészeti, tudományos és kulturális világ legfontosabb szereplőit. Tudósok, alkotók, előadók, szószólók és döntnökök a vendégeink hétről hétre.
*
| Meghalt Halmos Béla a táncházmozgalom ikonja |
|---|
| A táncházmozgalom egyik elindítója. Népzenekutató, elkészítette az első zenekari monográfiát, a zenetudományok kandidátusa. Népzeneoktató több száz hazai és külföldi tanítvánnyal. Részt vett a népzeneoktatás megszervezésében, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem óraadó tanára.
A népzenével 1969-től kezdett intenzívebben foglalkozni. Részt vett a Magyar Televízió „Röpülj Páva” népdalversenyén, mint énekes-gitáros szólista illetve Sebő Ferenc műegyetemi évfolyamtársával mint énekes-gitáros duó. Szereplésük – a népdalok előadása gitárkísérettel – ekkor teljesen újszerűen hatott! 1946-ban született Szombathelyen szülei – Halmos Béla építészmérnök és M. Szabó Rozália tanítónő – öt gyermeke között az egyetlen fiúnak. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaim befejeztével a család Gyuláról Budapestre költözött. Itt a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán tanultam tovább, és 1970-ben szerezte meg a diplomát. Komolyzenei tanulmányait gyerekkorában kezdte; előbb hegedülni, majd brácsázni is tanult, e hangszerekkel különböző zeneiskolai, városi illetve egyetemi zenekarokban és kamaraegyüttesekben játszott. Rövid időre a könnyűzenével is kapcsolatba került: szólógitárosként játszott a katonai szolgálat idején egy tánczenekarban. Előadóművészi pályája első, legintenzívebb szakasza 1969-től 1979-ig tartott. Mint az autentikus népzene és Sebő-szerzette énekelt versek előadója előbb a Sebő-Halmos duó, majd a Sebő együttes alapítótagjaként a kulturális élet szinte minden területén tevékenykedett – itthon és külföldön egyaránt. Emellett 1972-1979 között a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Bartók Béla Néptáncegyüttesének zenekarvezetője volt és a kezdettől fogva részt vesz a spontán kialakult táncházmozgalomban mint a táncházakban muzsikáló prímás. Az amatőr néptáncmozgalomban végbement változás, a táncházak elterjedése és az eredeti hangszeres népzene iránt megnövekedett érdeklődés hamarosan szükségessé tette az ún. „táncházi muzsika” oktatásának beindítását is. Először 1976-78 között a Népművelési Intézet Budapesten, később 1981-86 között különböző vidéki városokban (Győr, Jászberény, Szeged, Debrecen, Bonyhád) szervezték a táncházzenész tanfolyamokat. Ezekben hegedűtanárként illetve a tanfolyamok vezetőjeként dolgozott. Kollégáival együtt mintegy 300 hazai és külföldi muzsikust tanított, ennek is köszönhetően ma már több száz ilyen zenekar működik az országban, a környező országokban, de Európa más országaiban, az Egyesült Államokban és Kanadában is. Később közreműködött a hazai zeneiskolai népzeneoktatás szervezésében is, majd néhány évig a Miskolci Bölcsész Egyesület adott helyet a népzenetanár-képzés első kísérletének – itt tanszékvezetőként irányította az oktatást. A népzene gyakorlati alkalmazása, a színpadi, táncegyüttesek zenei kísérete és a táncházi muzsikálás ill. az oktatás egyaránt szükségessé tették a népzenekutatásban való részvételt. E területen is elsősorban Martin György és Kallós Zoltán szakmai és baráti segíségére támaszkodva 1972-től kezdődően bekapcsolódott a hangszeres népzene területén végzendő munkába. Népzenegyűjtései főként a népi hegedűjáték technikai problémáira, az előadásmód és a stílus tanulmányozására illetve a repertoár felmérésére terjedtek ki. Emellett az MTA Népzenekutató Csoportjának, majd az MTA Zenetudományi Intézetének külső munkatársaként Martin György megbízásából a népi tánczene körébe tartozó hegedűdarabok lejegyzésével és zenekari partitúrák készítésével valamint a felvételek archíválásával foglalkozott. 1974-ben Ádám István széki prímás zenekara anyagának gyűjtését már egy monográfia elkészítésének szándékával kezdte el. A gyűjtéssel párhuzamosan végezte az anyag lejegyzését és feldolgozását. A témakörben készített előtanulmányai után 1975-től kezdődően jelentek meg egy-egy részterületet felölelő, a széki hangszeres népzenét elemző-bemutató publikációi. 1982-ben sikeresen pályázott egy hároméves aspirantúrára. Mint a Zenetudományi Intézet aspiránsa Sárosi Bálint irányításával készítette el a kandidátusi disszertációját „Ádám István Icsán és bandája – egy széki zenekar monográfiája” címmel. Az értekezése megvédésére 1987-ben került sor és megkapta „a zenetudományok kandidátusa” tudományos fokozatot. 1992-től a Magyar Művelődési Intézet tudományos főmunkatársaként dolgozott – előbb a Tudományos Osztályon, később a Népművészeti Osztályhoz tartozóan. Megszervezte és OTKA támogatással működtette a Hangszeres Népzene Kutató Csoportot, amelynek tevékenysége az alapkutatásra terjedt ki és szorosabban kapcsolódik a táncházmozgalomhoz és az oktatáshoz. 1999-ben kezdte el a Táncház Archívum szervezését, 2000-ben kapta meg az osztályvezetői kinevezését. 2001-ben megvált a Magyar Művelődési Intézettől, áthelyezéssel a Hagyományok Háza Népművészeti Műhelyébe, majd a Lajtha László Folklórdokumentációs Központba került, ahol a Táncház Archívum vezetőjeként dolgozott. Maradék idejében mozgalmi-társadalmi feladatokat is vállalt; különböző népzene-néptánc-táncházas rendezvények (Jászberényi Táncháztábor, Táncháztalálkozók, zsűrizések stb.) szervezésében-lebonyolításában vett részt. Tagja volt az Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsa Zenei Szekciójának, első elnöke a Táncházi Kamarának, a Táncház Egyesület elnökségi tagja. Alapító tagja, majd rendkívüli egyéni tagja a Magyar Zenei Tanácsnak, tagja volt az Magyar Unesco Bizottság Kulturális Albizottságának, a Kossuth és Széchenyi Díj Zene- és Táncművészeti Albizottságának és a Liszt Ferenc-Erkel Ferenc Díjak kuratóriumának illetve részt vesz az Európai Folklór Intézetet működtető „Az Európai Folklór Központért Egyesület” munkájában. Előadóművészi tevékenysége 1979 és 1991 között csak alkalmi fellépéskre és a táncházi muzsikálásra korlátozódott, 1991-től viszont a Kalamajka együttes prímása lett. Velük hetente muzsikálnak. Korábbi játékfilmekben (Jancsó Miklós: Még kér a nép; Zolnay Pál:Fotográfia, Sámán; Szomjas György: Talpuk alatt fütyül a szél, Rossz emberek; Székely Orsolya: Hajnalban indultunk, Regölés stb.) és televíziós műsorokban való szereplés után – a rendszerváltást követően – zenei rendezőként, szerkesztőként és népzenei szakértőként televíziós műsorok és önálló filmek készítésében is részt vett. 1973 A Népművészet Ifjú Mestere |
| Népzene.hu, 2013.07.19. |