kb. 22 perc olvasás
Eugéniusz:
Önsors-javítás/rontás ABC – III.
pppppppppppp
Emberélet mennyiség/minőség
Szempont és témaötlet-gyűjtésem:
A létjavítás/romlás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp
Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp
Nadányi Zoltán
ELADÓ LÁNY
A zeneszó, mint szürke lé,
úgy ömlik el mindenfelé.
Egész Piripócs benne ázik,
fuldoklik. Átkozzák a forrást,
mely ezt a zajt bugyogja folyvást.
A doktor lánya zongorázik.
.
Ő már régóta eladó lány
és néha rossz sejtelmet érez:
úgy érzi, nem megy soha férjhez.
Ilyenkor, délutáni órán,
a zongorának nekiül
és döngeti kegyetlenül,
csak úgy rezeg belé az ablak.
Kottából játszik. És a kották
mindig a legdivatosabbak.
De a kottát lapozni szokták
és a dolog úgy volna rendén,
hogy egy huszárhadnagy lapozná,
előkelőn raccsolna hozzá,
ő meg csak biccentgetne szendén.
De sajnos, senkifia nincsen
se idebent, se a kilincsen,
ki ellátná a szerepet.
Maga lapozgat búslakodva,
majd bőszen, hogy szakad a kotta
s a billentyű belereped.
.
Jó atyja, piripócsi doktor,
mélán hallgatja a zenét,
a fejét félrekapja sokszor,
mintha nyakonteremtenék.
Nézi a lányát, nézi belső,
meleg részvéttel, mint a szerző
a művét, mely nyakán maradt.
Ő meg csak játszik ezalatt,
tíz éve játszik már, de győzi,
hangorkán zúg keze alól.
.
Az egyetlen, kegyetlen, ősi
unalom indulója szól.
*
GÚNYVERS
Higgadt, szorgalmas ember, pontos mint a gép,
jól öltözik, ámbátor nem divatmajom,
leszármazása és a kettős oklevél
szilárd talapzat, melyen ő szilárdan áll.
Csodállak, te bajuszkás, fontos férfiú,
csodállak, mert kitartón megkapaszkodol
ama fejedfölötti, száz lengésre kész
nagy gyűrűhinta nyugvó karikáiba,
marokra megfogózol, mint a vaskapocs,
miközben lábad földet ér, szilárd talajt
és nem lendülsz előre, hátra, felfelé,
ily kétséges kalandba nem bocsátkozol,
csak állasz és fogózol és szilárd maradsz.
.
Csodállak, te galuskás-száju mintakép,
habár szerintem mégis csak mulattatóbb
a légtornász bukfence ég és föld között
és szemre tetszetősebb az ezerkezű
zsonglőr s a fáklyalángba ugró műlovas
és nagyszerűbb mutatvány a hipnotikus
gondolatolvasóé s vallom, bárha fáj,
hogy a bohócban több az értelem s a báj.
„Ön-
gyilkos”
A szemetet szőnyeg alá seprő,
a púpozódó buckákon nyakát törő…
A restanciák halmozásával magát eltemető
A letakart kis baját akár óriásivá is növesztő…
Még a tűzoltó munkát is csak halogató Pató Pál úr…
Aki
sosem
fog meghalni,
ő kivételes egy-én,
ezért ő mindenre ráér:
az égvilágon semmi sem sürgeti,
mindig mindent halogat, tologat stb.,
és így végleg elmulasztja a rendelt időket…
Nem akkor és addig üti a vasat, amíg meleg,
vagy Pató Pálként kivárja, míg rá-dől a háza…
Aki a jótündér-szerencse adta
(három) kívánságát balgán elszórakozó
és így a most lehetséges sokkal jobból
egy még rosszabb helyzetbe kerülő Midasz,
aki balgán azt hitte, hogy egy király bölcs is,
aki tudja, hogy mi is az ő jól felfogott érdeke/akarata…
Aki
nem tud mit kezdeni
az egyszeri szerencséjével,
csak egy kolbászt mer álmodni
a nyomorában, ha épp jön a jótündére –
ami neje dühe miatt menten az orrára nő,
így örökre elmulasztott egy kiugrási esélyt…
Ácsingózó
„nekem a kérés nagy szégyen,
adjon úgy is, ha nem kérem” (N.L.)
Életfogytig toporog a kincsesbarlang előtt,
de nem mer kulcsot, vagy varázsigét kérni,
vagy be sem mer kopogtatni, zörgetni stb.,
ott őszül meg, sorvad el reményvesztetten.
Vagy, ha befelé még tudja, ki már nem jut,
mert a mohósága elvesz az eszét: meghal…
A
– Kérem!
– Köszönöm!
– Elnézést! –
– Bocsánat! stb.
varázs-igétlenül
le-élt siralmas, fagyos élet,
amelyben neked, mint egy
kis zsarnoknak minden jár,
csak jogosan követelhetsz,
és nincs miért hálát adnod…
És te tökéletes vagy, ezért
nem hibázol, vétesz, esel bűnbe,
így nem szorulsz rá az irgalomra stb.…
Aki,
ha elmúlt már
az újdonság varázsa,
akkor le is cseréli úgy
a használati eszközeit,
mind az élettársát, barátját,
de házát és hazáját is, ha lehet…
Minden csoda csak három napi tart…!?
Majd nulláról/mínuszról kezdheti elölről…
Aki
képtelen
egy életútra
elszántan és kitartóan,
következetesen rátérni,
hátha a másik még jobb lenne …
Így csak egyhelyben jár, toporog,
így végülis hátrál, mert lemarad…
Addig-addig
totojázol, vacillálsz,
és turkálsz, válogatsz,
a sok-sok udvarló, sőt kérő,
illetve a kiszemelt ara között,
mígnem két szék közt a pad alá esel…
Hoppon, vagyis vénlány/agglegény maradsz..
Buridán
tétova szamara
Egy szamár, két
tökéletesen egyforma
szénacsomag közé állítva,
okvetlenül éhen halna, mert
nem tudná magát elhatározni,
hogy a kettő közül melyikhez nyuljon.
Vagy ott állt egy zsák zab és egy vödör víz közt,
nem tudta megállapítani magáról, hogy
éhesebb-e, mint amilyen szomjas,
vagy szomjasabb-e, mint amilyen éhes
és így csöndesen elpatkolt.”
Aki
egyszerre
több vasat tart a tűzbe,
hátha valamelyik majd bejön?
És amikor ez többnyire kitudódik,
akkor két szék között pad alá esik,
és örökre elesik egy jó életre szóló társtól…
A kevesebb itt is több, sokkal több let volna…
Aki
dönt és választ
egy életre szóló társat,
de holtáig nem hagyja nyugton:
mi lett volna, ha Hufnágel Pistihez megy
Ezért is nem a maximumot hozza ki társból,
de a minimumot: be akarja bizonyítani, hogy
neki egy méltóbb, sokkal jobb férj járt volna…
Aki
közönyösen
szemléli a fuldokolót –
hisz őt mások is jól látják,
és akkor miért pont ő kockáztasson,
meg majd csak ideérnek a profi mentők…
Vagy ha egyedül van, akkor magát félti,
vagy azzal menti, hogy nem profi úszó stb.,
és hátha az illető pont öngyilkos akart lenni
Hősködő
Fölösen-károsan
virtuskodó legény
Pl. aki képes lenne
a társát/szerelmét
Dunába belökni, és menteni,
ha így imponálhat neki, vagy
kitüntetett híres életmentő hős lehet…
Hiperaktív pótcselekvő
ami nehezen és lassan változhat
és amire neked csekély a befolyásod,
mint amilyen pl. a politikai rendszer,
pont azzal foglalkozol gondolataidban/társaságban,
de ami akár egy döntéssel holnaptól változhatna,
és ami egy ugrást jelentene életminőségedben,
pl. az élethazugságaiddal való szembenézés,
azt elmismásolod, vagy örökké halogatod stb.
Az ördög bibliája
A szerencsejátékosok szerencsétlensége
Szenvedélybetegek – póker, makaó, ulti, tarokk
Elkártyázott vagyonok és becsületbeli adósságok
Tizenkilencre még egy lapot kérni – hazardírozás…
Ha nem profi/csaló, hamiskártyás, akkor tuti veszt,
akár az egész vagyonát, majd akár önként az életét is…
Az előbbi meg a lelkét, de olykor a szabadságát is…
Veszíteni
tudni kell/tudni kellene…
Ha nem nyersz, sértegeted a győztest?
Ha vesztésre állsz, felállsz s elvonulsz?
Ha itt és most az erősebbtől kaptál ki,
akkor se ülsz le máskor, mással játszani?
Ha nem volt szerencséd, akkor is magad korholod?
Ha hibádból vesztettél, ezt nem bocsátod meg – oda a napod?
Ha nem vagy a legjobb a játékban, akkor másban is feladod?
Savanyú a szőlő
Okosan megideologizálod
amúgy kínzó magányosságodat,
tartósan és végleg becsapod magad?
Alkalmi-tartós fájdalomcsillapítás helyett
az egyedüllétnek az – amúgy létező – előnyeit,
a párosnak meg a hátrányait hangsúlyozva túl…!
Jövő-képtelen
Aki csak az orra hegyéig lát
Akinek csak egy, a mai nap a világ
Aki levágja az aranytojást tojó tyúkot
Aki elássa, nem fekteti be a talentumait
Akit nem érdekel, miből fog hitelt törleszteni
Aki nem látja előre tetteinek a következményét
Aki most csak egy kis szelet vet, de majd vihart arat
Aki semmiért nem tud ma nagyobb áldozatokat hozni
Aki ma nem tud semmiről lemondani a jobb holnapért
Felemás
Amilyen alaposan
válogatod meg testi táplálékod,
s ott meglehetősen finnyás vagy, válogatós, igényes,
oly nemtörődöm módon fogyasztod a szellemi tápot:
ez lehet szemét, moslék, hányás, méreg, romlott stb.
Rádöbbenés
Kitől tudod meg,
A szomszédoktól, vagy
iskolatársaidtól kell megtudnod,
te egy úgynevezett „zabigyerek” vagy,
törvényes házasságon kívül születtél,
ismeretlen akart maradni apád/anyád is,
akit ún. nevelőszülők fogadtak örökbe
(ugyanez állhat pl. zsidó mivoltodra is,
amit ezért valami szégyellnivalónak tarthatsz…)
Zabigyerek
A házasságon kívüli együttélésből
vagy az ettől független nemi érintkezésből
(házasságon kívül elismert nemi kapcsolat,
vadházasság) származó gyerek.
Szerelemgyereknek is nevezik
És értékelést jelent az a mondás,
hogy „szép, mint a szerelemgyerök”.
Helyi elnevezései: fattyú, fatykó,
mögesett lány magzatja,
szemétön szödött gyerök,
orozvakőtt gyerök, hadigyerök
(idegen katonától származó).
Az ilyen gyerek sorsa rendkívül nehéz,
Mert csak az anya neveli,
az apa legtöbbször tudni sem akar róla,
tartásához, neveltetéséhez legfeljebb
bíróilag megállapított tartásdíjjal járul hozzá;
Származásának körülményeit munkahelyén,
magánéletében éreztetik vele.
Ha az anya körülményei sem teszik lehetővé nevelését,
a zabigyereket állami gondozásba adják
(régen lelencgyerek volt a neve,
Napjainkban népiesen állami gyeröknek is nevezik).
(Néprajzi lexikon)
Kinek van igaza?
(Igazság-kritériumok…)
Aki a legelőször mondja
Aki a legutoljára szólal meg
Aki a leghangosabban beszél
Aki a legtöbbször ismétli meg
Aki a legtöbb nyelven fejezi ki magát
Aki itt a legnagyobb vagy legerősebb
Akinek egyszer már tegnap is igaza volt
Aki eddig még sohasem bizonyult hazugnak
Aki a leglassabban, legmegfontoltabban nyilvánul meg
Aki közben mosolyog, vagy tréfásan adja elő mondandóját
Aki a leghatározottabban állítja, s köti az ebet a karóhoz stb.
Aki a látható, mérhető nagy többség véleményét hangoztatja
Exhibicionista ország
Mindig mindent megmutatni?
Nudistáskodni, pucérkodni stb.
Soha nem színlelni, színészkedni?
Soha egy álarcot, egy álruhát kipróbálni?
Soha nem tettetni magad tudatlanabbnak?
Soha nem ironizálni? Úgy tenni, mintha…
Soha semmit senki elől el nem titkolni?
Soha nem folyamodni a kegyes csaláshoz?
Soha nem tapintatosnak lenni, de nyersen őszintének?
Pontatlan kérdező
Az öreg székely bácsi ül a parkban,
Mellette bóklászik egy kutya.
Arra sétál egy ember,
Nézegeti a kutyát, majd megkérdi:
– Harap a kutyája?
– Nem.
A fickó meg akarja simogatni a kutyát,
De az beleharap a kezébe.
– Maga azt mondta, hogy nem harap a kutyája,
És mégis majdnem széttépte a kezem.
Mire az öreg:
– Aha… De ez nem az én kutyám…
Pályafutás anno
Aki színésznő, táncosnő lesz,
az mindenképp kurva/hetéra sorsra jut,
akit, amíg tart/felfelé ível szépsége,
pezsgőben fürdetnek, cipőjéből isznak,
kifogják a lovakat a hintójából stb. stb.,
de azért feleségül már senki nem veszi,
majd, ha öregszik, kitesznek a szemétre,
és akkor indul a megalázó vesszőfutása?
Levegővétel
(azt nem kell venni,
mert azt ingyen adják?)
Ha tilos a szellőztetés/huzat
Ha áporodott a börtönlevegő
Ha büdös és/vagy nyirkos lakás
Ha szuterén vagy barlang a lakás
Ha szmogos a külváros, iparváros
Bezzeg a hajléktalan a padon,
az, ha akar, ha nem, friss levegőt szív…
(mert a belvárosból már rég kiüldözték)
Csoportnyomás
Avagy a mennyiség
és a minőség dialektikája…
ha egyszer disznónak neveznek,
hát azt te jól kikéred magadnak,
ha sokszor sokan mondják:
egyik füleden be, a másikon ki,
de ha milliók és milliószor,
akkor meg el is kezdesz röfögni…
Üdvremény
Nem vagy smucig:
két kézzel szórod a kincseidet,
csak kár, hogy a disznók elé.
Nem vagy sóher, smucig, fukar,
szétosztod mindened a csóróknak,
mert úgy értetted az evangéliumból,
hogy ez az egy biztos út a Mennyekbe…
Jóember
Jó embernek
tartod magad,
mások szeméből is
ugyanezt olvasod ki,
hízelgőkkel körülvéve, –
te még nem törtél össze,
még akkora teher az Egód,
hogy még a latrok is megelőzhetnek,
ha legalább a kereszten megalázzák magukat…
Rohadt
Vészhelyzetből
fölösen-károsan
itt maradt szokásból,
beteges spórolásból
mindig azt az almát esszük,
ami már elkezdett rohadni,
így a végén az épekből
már soha nem ízlelünk…
Nadányi Zoltán
ŐMÉLTÓSÁGA
Mosolyt vegyít a méltóságba
és méltóságot a mosolyba,
mint gyógyszerész a méregdrága
szert, oly kimérten adagolja
kegyességét őméltósága.
Szivélyt, szigort sohase túloz,
akár alantasára förmed,
akár tréfálgat. Súlya könnyed,
viszont a könnyedsége súlyos.
Csak az őrült meri tagadni,
vagy holmi lapfirkász briganti,
vagy aki irigykedve cselt sző,
hogy Piripócson ő az első.
.
Csupán az bántja, hogy a város
poros és sáros és homályos,
sok benne a parasztszekér
és itt is, ott is véget ér.
Nem is kezdődik el seholsem,
mert Piripócs nagyon kicsi
s aki itt sokra felviszi,
az is picurka, mint a borsszem.
Kivéve persze, persze Őt,
ki Piripócs fölébe nőtt.
.
Fáj látni őt, kissé meredten,
a hozzá méltatlan keretben.
Fejét az utcán fennen hordja,
mögötte meg – a marhacsorda.
Egy úton jár, gondolj csak arra,
őméltósága meg a marha.
Amellett ebben nagy veszélyek
rejtőznek, hogy erről beszéljek.
Mert a csapatból ki-kitör,
járdára csap fel az ökör
s a méltsás úr után csatangol
és aki szembejön olyankor,
nem látja meg mögötte rögtön
az ökröt, csak a szarvakat
és azt hiszi, nem is az ökrön,
hanem… de nem, ezt nem szabad!
*
Nadányi Zoltán
EGY ÚR
A téren áll, a járda sarkán
egy úr és pesti lapot olvas,
búzakalászos, tarkatollas
kalapját félrecsapta nyalkán.
A fensőbbségnek egy nemével
áll útban és nemcsak szemével,
szájával is, melyet kitát,
habzsolja a politikát.
.
Elérvén olvasmánya végét,
a lapot összehajtja négyrét
és zsebregyűri. Mára kész.
Most a toronyórára néz.
Negyednégy. Már most mit csináljon?
Hova induljon? Meddig álljon?
Vasárnap nincsen hivatal,
szabad a jobbkéz és a bal,
szabad az ember, mint madár,
de mit csináljon hát, ebadta?
.
A gőzöst az imént fogadta,
utána több nem jön ma már,
a könyvvel szemben undort érez,
levelet múlt vasárnap írt
és elhasználta a levélhez
az utolsó darab papírt.
.
A kaszinóban, az ivóban
nincs senki, csak legyek csomóban,
a cimborák most alszanak.
Sétálni lusta és a nap
szinte egyenlítői hőt ont.
Negyednégy! Borzasztó időpont!
Mit is tegyen, mibe fogózzon
az ember ünnepdélután
egyfertálynégykor, Piripócson?
Hogy üsse az időt kupán?
.
A toronyórát nézi renyhén,
mely képtelen időt mutat
és nézi, álmosodva enyhén,
torony felett a kék lyukat,
amelyben egy felhő se kószál,
olyan az most, mint ásító száj,
szájürege egy óriásnak,
aki unatkozik vasárnap.
Ott áll, szemközt az óriással,
aki ráásít óriásit
s az óriásra visszaásít
egy óriási ásítással.
*
VENDÉGEK
Előre tudtuk, hogy kopogni fognak,
hat óra tájban csakugyan kopognak.
A kályha mellől keltünk mind a ketten,
te rendezkedtél, én meg kisiettem.
A hosszú folyosón, hol itt, hol ott,
a jólismert kis fényfolt villogott,
a fény a kézilámpástól eredt,
a keskeny kémlőablakon sütött be,
a rozzant, megvasalt ajtó felett.
.
Szempárok is csillognak körülötte,
egy orr a párás ablakhoz lapul,
a falépcsőn fázós talpak topognak
és koppanása hallik a botoknak.
Kutyák kaparják az ajtót alul.
.
Levettem az ajtó keresztvasát,
a görgölőt eltoltam. Hozta isten!
.
Előbb a kiskutya szaladt be frissen,
utána bevonult a társaság.
.
Elől a néni jött, rámnevetett.
Ő nyitja meg mindig a menetet.
Aztán az ifjú asszony. Mint a hajnal,
mint a tavasz. Ő mindig második.
Utána Pali bátyám jött be zajjal,
ő már a küszöbön tréfálkozik.
Mögötte Péter jött, a sereghajtó,
lámpással a kezében. Még utánuk
be akart jönni a nagyobb kutyájuk,
de orron csapta a csukódó ajtó.
.
Égő gyertyával jött a háziasszony,
mosolyt világított meg minden arcon.
Ők elfújták a lámpást. A piros láng,
mely elvezette őket ide hozzánk,
az ő kezükből a mienkbe szállt át.
.
Kitártuk az ajtót, beljebb kerültek,
a megszokott sorrendben. És örültek,
hogy itt vannak. Körülállták a kályhát.
*
ÖRÖK HARAG
Az ám, a kedves szomszéd elmaradt.
Egyszer se jött át három hét alatt.
.
Ezentúl már, úgy látszik, be se nyit.
Valamit az orrára vett. De mit?
.
Sziszegett a kígyó s ő hitt neki.
A másik meg a fejét törheti.
.
Töri fejét, töprengő, hallgatag.
Aztán beléun. Hát legyen harag!
.
És a közös kerítés ajtaját
beszegezik emitt, vagy odaát.
.
Így válik el két ház a faluban.
A két kastély. Meg aki benne van.
.
A két ablaksor, egymáshoz közel,
egymás felé bús haragot lövel.
.
A szőnyeg, mit a lány ablakba rak,
egy-egy kiöltött nyelv. Gúny és harag.
.
Éjjel a gyűlölet lógatja itt
az ablakokból sárkánykarmait.
.
És béke nem lesz már soha, sehogy,
csak majd ha ember és ház összerogy.
Átváltozás
Mintha a mesék földjén járnánk
csodás metamorfózisokat láthatunk:
angyalkából pár hét alatt házisárkány,
a daliás férfiemberből meg házipapucs lesz
(Vagy ez nem is akkora csoda, hiszen már
a megismerkedésük során borítékolva volt…)
Negatív játszma
Nincs megalkuvás?
(nincs elvi engedmény)
Nincs kompromisszum?
(engedek a másik javára)
Vagy egyik sem? Két vesztes marad…
A férj forrón, a feleség hidegen szereti –
a középúton találkoznak: langyosan eszik.
Vagyis pontosan úgy, ahogy egyik sem szereti…
Időzítés
amíg hajlítható,
addig nem ütik a vasat,
addig nem – jól – nevelik,
addig elrontják a gyereket,
ami később iszonyú erőfeszítéssel is
csak alig-alig javítható, pofozható helyre
Aki
már csecsemőként
természetesnek vette
és meg is szokta, hogy
neki minden kívánsága rögtön teljesül –
máskülönben ő hisztizik, és toporzékol…
Így nevelődött kis házi zsarnokká
a család és a maga – csak később
belátott – nagy bánatára, kárára…
Egyke
Akinek azért van
csak egy gyereke,
hogy így neki szinte
mindent megadhasson –
majomszeretettel kényeztetve
következetesen rontja el „előszeretettjét”
(mindeközben ő meg eladja cégének a lelkét,
vagy érdekházas, hogy ezt finanszírozhassa…)
Gyereknevelés
1.
az állam minden szülőt kötelez,
hogy kisgyerekét bölcsibe/óvodába adja
mégpedig igen súlyos büntetés terhe mellett,
másként akár el is vehetik, intézetbe teszik…
2.
csak protekcióval, kenőpénzzel stb.
juthat gyereked be bölcsödébe, óvodába stb. –
hogyan is reklamálhatnál, kérhetnéd így számon,
hogy mit tesznek ott vele, mivel etetik, mire nevelik…
Aki
fejben,
elméletben jól,
legjobban tudta,
hogy kell gyereket jól nevelni –
tartott is ez egészen mindaddig,
amíg neki nem született meg az első…
A mamahotel
életkezdési pánikos,
védett házas inkubátor-lakója
A beragadó infantilis, az „óriáscsecsemő”
Aki a biztonságért lemond a szabad életről,
és megmarad örök, kiskorúsító gyámság alatt…
(mint ha a hajléktalan börtönbe kéredzkedne,
mert ott biztos a napi fejadag és a meleg cella,
és az ingyen ráadás „meleg” cellafőnök…)
Struggle
for life…!
Nincs jogod
lakni és jóllakni,
nincsen ilyen alanyi,
elidegeníthetetlen jog
az ország Alkotmányában…
„Pusztuljon a férgese!” alapon
teljesen a sorsára hagyják azt,
akik a Nagy Létharcban lemarad
A szociáldarwinizmus elvei uralkodnak
az áruló írástudók által még fejlődésnek
is hazudott szép új vadkapitalista világban…
Rossz
végletek
Gyerekkorodban
mindig másvalaki dönti el,
mi a jó neked, mi az érdeked, mi a javad,
kivel barátkozz, miben higgy, melyik suliba járj,
mibe öltözz fel, hogyan viselkedj, mire táncolj stb. –
18 éves korod után megszűnik a paternalizmus:
ha netán részegen kötnél adásvételi szerződést,
még ebben sem akadályoz meg legjobb barátod se…
Akinek
olyan rugalmasak az elvei,
hogy már inkább elvtelenség –
olyan, mint a szélkakas, kaméleon:
mindig azt vallja „meggyőződésként”,
amineki akkor és ott éppen hasznosabb
(nem is veszik emberszámba, nincs becsülése)
Akinek
olyan merev,
kőbe vésett, leszögezett
elvei és szokásai vannak,
mintha valaki mondjuk valaki
kényszer-zubbonyban akarna
szerelmesen össze-ölelkezni,
és/vagy gúzsba kötve táncolni
Affekta
Aki feltűnési vágyból,
vagy nem is tudatosult,
de felvett rossz szokásból,
a nőiesség félreértéséből stb.
folyamatosan csak kényeskedik,
pipiskedik, szenveleg, negélyez…
Aki
oly előkelősködő
tüntetően kényeskedő,
hogy nem az alátett tíz párnát élvezi,
de még azokon át is „megérzi” azt az egyetlen
árva kis borsószemet, ami miatt nem tud aludni…
Holtig várhatja, míg valaki életpárjául fogadja őt…
De az is lehetséges, hogy a királyfi így választja ki,
ki az aki igazán trónra termett, és nem egy jöttment…!?
Aki
másnak vermet ás,
(és netán nem sírásó)
az maga is pont ebbe eshet bele,
ahogy például ez történik akkor,
amikor Hamletnek méregpoharat
készítenek és mérgezett tőrt fennek…
Aki,
ha egyszer részedték,
rosszhiszemű bizalmatlan lesz,
és ezért mindenkire gyanakszik,
teljesen bezárkózik a lakásába,
amit így a magánzárkájává tesz…
Vagy az a gazdag, aki minden ajtót zár,
mert mindenkiben potenciális tolvajt lát…
Akinek
még a szemét
is ki lehet lopni,
alkalmat termet
a tolvajnak, rablónak
(kulcs a lábtörlő alatt)
vagy nem ismeri, nem érzi:
mi az arányos önvédelem –
és az áldozatból tettessé „lép elő”,
mert például lelövi a besurranó tolvajt ….
Aki
fölöslegesen,
sőt igen károsan
kardot ránt és kard által vész el,
pl. így még a besurranó tolvajból is
a maga vesztére egy rablógyilkost „csinál”
Így nemcsak a pénzét, de életét is elveszíti…
Aki
úgy kapaszkodik
az „életfelmentő”,
emberi-társas kötelességei
teljesítését tartósan, sőt végleg
felfüggesztő „halálos” betegségbe,
mint a fuldokoló a mentőövébe,
mint az utolsó szalmaszálba…
Aki
a véges=drága idejét
az ún. gordiuszi csomók
kibogozására pazarolja,
sokáig hiába szöszmötöl vele,
mert nincs szíve és/vagy esze, hogy
egy csapással átvágja azokat…
Aki
aktív-passzív
jóváhagyásoddal
folyton pumpol, tarhál,
netán a te pénzeden még
le is részegít, hogy azután
szabadon megrabolhasson,
vagy neadjisten markecoljon…
Arányérzék
Végszükségben
ne légy szerény,
néma gyereknek
anyja se érti a szavát –
de ha már egy szúnyog-
csípést kígyó-marásnak mond,
úgy legközelebb már nem veszik
halálkomolyan az S.O.S. kiáltását
A szemérmes,
szerény, tartózkodó,
szótlanul éhező koldus,
akinek a kérés szégyen, így éhenhal
(mint az épp bajba került néma gyerek,
akinek az anyja sem érti/hallja szavát)
Aki
a nagyon
távoli rokonokkal
jó kapcsolatokat ápol,
de török átok: éppen a közeli
jó szomszédját nem becsüli meg,
aki nagyon sokat segíthet/árthat…
Aki
nem is törekszik,
pláne nem jó kapcsolatra
a közvetlen szomszéddal,
aki amúgy többet érne,
mint 100 távoli jó rokon,
és még azon is veszekszik,
sőt még pereskedik is, hogy
kinek fütyül a fülemile…
Vakhit
Aki ún. jó-
barátként, vagy
tanácsadóként stb.
szétaggályoskodja
a legjobb terveidet is,
amúgy meg hülyeségre biztat,
istenkísértésbe visz/hajszol bele,
mert te szinte vakon megbízol benne,
mert ő a Te szellemi (szekta)vezéred…
Megteheti, ha szellemi kiskorú maradtál…
Éberség altató
A tüntetően nyájaskodónak hiszel,
Pedig ő ezzel csak figyelmedet altatja,
mert közben rút orvtámadásra készül,
téged ölelgetve, neked hízelegve stb.
kutatja gyengéid, s gyűjti a munícióját
A kevesebb több
Az egyiknek van barátja,
a másiknak épp most nincs –
de ennél még jóval rosszabb,
ha most azt hiszi, hogy van,
pedig csak szesztestvére
vagy álbarátja van, ami
csak az éles helyzetben,
megpróbáltatás idején,
betegen, eladósodva,
derül ki/borul be…
Éltető
vagy mérgező?
Amilyen nagy, sőt
pótolhatatlan kincs
egy igaz jóbarát,
pont annyit árthat egy álbarát,
aki nem a javunkat akarja,
(vagy csakis azt akarja
és meg is szerzi, el is veszi)
De az a lehetőség is fennáll,
hogy te a jóbarátom vagy,
de én nem annak, hanem
a rosszakarómnak látlak.
mert én csak a hízelgést,
a kényeztetést várnám el Tőled,
s nem szembesítést bűneimmel,
önáltatásaimmal, élethazugságaimmal
Kórosan naiv
Emberismeret
Akit a mai napig
legjobb barátodnak hittél,
vagy éppen a Nagy Szerelmed,
akit minden titkos tervedbe is beavattál,
arról szinte már csak te nem tudod,
mert eleve kizártnak tartottad,
hogy ő – volt – a te spiclid…!?
El sem tudtad képzelni, hogy
valaki nem a lelki értékeidért
kötődik ő oly szorosan hozzád…
„Kedves vendég”
Miután elment az, aki
amúgy állítólag jóbarát,
már úgy nézel önmagadra,
mint egy született vesztesre,
és a lakásodra, az otthonodra,
ahogy ő látta és láttatta veled:
mint egy szegényszagú szükséglakásra,
pedig előtte pont úgy rendezted át,
hogy neki imponálj vele…
Vendég-
barátságtalan
Vendégségbe hívja,
de ott úgy bánik vele
mintha ingyen-konyhára
jött volna egy potyaleső,
vagy más hívatlan vendég –
még ahhoz is feltételt szab,
hogy odalökje neki a kegyelemkenyeret.
Pl.: az ő szája íze szerint el kell mondani egy imát.
Önismeretlenül
Annyira se ismered magad,
hogy ha iszol, s elkábít egy nő illata,
akkor elveszíted józan ítélőképességed,
s még egy olyan nő is el tud csábítani,
akivel egy napig sem tudnál együtt-élni,
s akinek nem szeretnél gyerektartást fizetni…
Aki
már a hibás/
akarva-akaratlan
illetlen, sőt sértő stb.
megszólítás/stílus miatt
már előre, eleve elrontja az amúgy pedig
oly létfontos dolgának elintézési esélyeit…
A népmeséinkben a hősnek „szerencséje”,
ha „öreganyámnak” szólítja azt a lényt,
akihez tanácsért fordul (vagy: halál fia…)
NÉNIKE
Öreg asszonyság, régi fajta
és nem lehet segítni rajta.
Feketében jár és örül,
ha sajnálják. Bús remete.
Mindíg csak a halál körül
forog az eszmemenete.
A temetőbe jár ki mindíg,
ott a vasrácsnak nekidől
és sóhajok között elindít
egy könnyecskét szemeiből.
De ez a könnycsepp, ez a sóhaj,
ez őt magát gyászolja. Ó, jaj,
maholnap ő is itt pihen
és nem eszik több sárgadinnyét,
meg tejbegrízt.
.
Igen, igen,
a rokonok máris kivinnék,
akikre hagyatéka száll.
A hagyatéka egy rubintkő,
egy kulcsos óra, régi, mint ő,
meg egy zománcos tortatál.
Kire mit hagyjon? Nagy probléma.
A testamentom, mely a néma,
titoktartó szekrényke polcán
egy régesrégi báli foszlány
meg egy strucctoll közt szomorog,
nem mondható még véglegesnek,
azon még változások esnek.
Még úgy fordulhat a dolog,
hogy az órácska, díszdarabja,
nem a húgának jut, Ilonnak,
hanem iksznek vagy ipszilonnak
s Ilon a tortatálat kapja.
.
Vizitbe csak azért megy el,
hogy lássa: ki mit érdemel.
Nagy értéket, vagy kevesebbet,
vagy semmit. Mert az is megeshet.
Beállít búsan, feketén
és megsértődik. Hazajön,
tollat fog. Arca csupa könny.
Változtat végrendeletén.
*
A CSŐSZ
A gerendára kötelet vetett,
aztán lejött a csősz. Bement a házba.
Elébe állt az asszony és gyalázta.
A csősz fellökte. Még ilyet se tett.
.
Kocsmába ment hetykén. „Bort ide, hé!”
A molnár füstöt fújt rá, tréfaképpen.
Ő kést rántott, először életében.
Mindenki elképedt. Mi bújt belé?
.
Ivott, ivott. Kinyílt a borvirág
az orrán. Szidta a zsidót, a rossz bort,
a jegyzőt és a törvényt. „Csitt, te, hallgass!”
.
– súgták. Nevetett. A kötélre gondolt,
mely a padláson várja. Ő hatalmas!
Hatalmasabb, mint az egész világ!
pppppppppp
Csak az ember lehet
teljes, boldog életű helyett
egy ön- (és társ) sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
