kb. 1 perc olvasás
(Sárbogárd, 1844. május 18. – Jobbágyi, 1887. november 12.) magyar festő.
Ligeti Antal, a képtár őre, 1867-ben felfigyelt egy fiatal fiúra, aki a múzeumban festők képeit másolgatta. Mészöly Géza ekkor már jogot tanult. Ligeti segítségével került ki Bécsbe, ahol az Akadémia növendéke lett, tanulmányait 1872-ben fejezte be. 1873-ban átköltözött Münchenbe, ahol saját műterme volt. 1882-ben Párizsban, majd 1885-től ismét Budapesten élt. Mészöly Géza tájképfestő volt, akinek munkássága főleg a Balatonhoz köthető. Előszeretettel festette a tájat, az ott élő embereket, halászkunyhókat. Képeit nagy gonddal és aprólékos kidolgozással alkotta. Művészete nagy hatással volt a későbbi tájfestőkre.
Tavasztól őszig az országot járta, kitűnő vázlatokat rajzolt, amelyeket aztán műhelyében télen naturalista stílusban kidolgozott, vázlatai a plein air stílust előlegzik, a számos szabadban tett megfigyelés, élmény hangulata rávetül kész képeire is, ettől képei bensőséges hangulatúak.
Művei (válogatás):
Debrecen látképe (1870),
Alföldi táj (1870),
Balatoni halásztanya (1877),
Sík vidék szénaboglyákkal,
Tanya,
Vadásztársaság,
Birkanyáj,
Lelőtt vadkacsa,
Őszi nap a Balatonon,
Balatonpart,
Kakas,
Chioggia,
Szigetvár.
Díjak (válogatás):
1872, Bécsi világkiállítás művészeti érem
1883, Képzőművészeti Társulat nagy díj
1883, Műcsarnok nagydíj
Emlékezete:
Mészöly Géza-emlékmű, A Balatonvilágosi Magasparton áll, a művész bronz arcképét ábrázolja.
Balatonvilágoson utca őrzi nevét.
Balatonfüreden utca őrzi nevét.
A sárbogárdi iskola névadója.
Képen:Patak partján 1877