kb. 11 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Édenkert, aranykor helyett földi poklok
Isten édes gyermekeiből állatorvosi lovak
Életminőség vizsgálódások magyar nyelven
Eugéniusz: Rontás/romlás ABC – IV.
Igazmondó tükör az ön/ember/világ-
ismeret és szeretet bátor keresőinek
Ideáltípusok, kulcsfogalmak, életképek,
példabeszédek – szabad ötletek jegyzéke
Vörösmarty Mihály
A merengőhöz
Laurának
Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
1843.
*
p 1
p Jobb sorsra érdemes dallomok bugyuta/gonosz szöveggel
p Kb. 100 ezer vegyszer van forgalomban – kemikáliák kora
p Ő ím ígyen kereskedik: döglött kutyát cserél dög macskára
p Kettős életet él: egyet, ha látják, másikat, ha titokban teszi
p 2
p Kevés ember dolgozik, sok a bürokrata, aki profin gátolja
p Ki erőt nem nyer kegyéből, annak sors ad észt ütlegekkel
p Ki nem ismeri valami örömét, az sohasem is vágyik rá: vak
p Kicselezi a cenzúrát: ő saját kezűleg heréli, kasztrálja művét
p 3
p Kiengedni képes, uralni nem a palackba zárt szellemet
p Kimondta az igazat, ezzel meg is mentette lelke nyugalmát!?
p Kínkeservesen kiszenvedett szellemi gyöngyeit disznók elé veti
p Kisközösségek rombolása, civil körök bomlasztása a szakmája
p 4
p Kismamát orvosi tekintéllyel ijesztgető, „kaparásra” rávevő
p Kitántorog, elmenekül idegenben cselédkedni milliónyi ember
p Szabadlábon van, de ő mégis minden nap „rabmunkát” végez
p Klub kemény magokban ölik egymást – maga a Foci meg rohad
p 5
p Kognitív disszonancia – „megmagyarázza”, hogy a rossz az jó
p Kollektív amnézia elősegítése, előidézése, fenntartása, őrzése
p Kórházban születni, elválasztva, és ott is halni meg elhagyottan
p Szülőotthon, egészségház? Az nem termel se profitot, se beteget
p 6
p Kóros, halálfóbiás lelke vész-híradót lát minden semmiségben
p Pénzfeldobás: fej vagy írás – te így döntesz, ha van alternatívád
p Kormány-bizonyítványt jól kimagyarázó: szart aranynak mondó
p Koszos, rongyos és büdös stb. madárijesztő: külcsín-belbecs!?
p 7
p Kötelező védőoltások: egyest gazdagító, ketteskét betegítő
p Közterületen nincsenek padok, sem ivóvíz a pihenni vágyónak
p Tolvajt szül: lakáskulcs a lábtörlő alatt (ezt még ki is írja a falra)
p Lassú érzékelésű-felfogású: már régóta eszik a lábát, mire észleli
p 8
p Le lehet ma érettségizni KRESZ vizsga és bölcselkedni tudás nélkül
p Legfeljebb olvasod a verset, hallgatod a dalt, de nem írsz, énekelsz
p Legjobb titokban tartani, ha netán egy igazán csendes helyet találsz
p Legszebb a lét, ha mit sem kell töprengeni: gondterhelt gondolkodó
p 9
p Fárasztaná a gondolkodás erőfeszítése, könnyen átengedi másnak
p Legyen legalább egy nap dolce vita, majd jöhet akár a sok év börtön
p Nagyobb lett már mára a világ adóssága, mint az összes vagyona
p Apokalipszis: lehull a lepel: az illuzionista nem varázsló, de bűvész
p 10
p Lelkében van a baj, s magától futna – ő nincs helyén/rendben
p Lovat adnak a „megélhetési” tolvajok, sőt még a rablók alá is
p Ma már még a Balatonra sem érdemes autóstoppal elindulni
p Maga helyett mást küld pisilni, fotóshoz, gyónni, sőt udvarolni
p 11
p Magyar gyerekből muszlim ellenséges katona: janicsár
p Majdnem nullára redukált az esélye: pedig, ha merne, nyerne
p Csak legeslegutoljára kerül „lelkész” elé a „szervi” meddő nő
p Már gyerekként az iskolában párt-kiskatonává dresszírozva
p 12
p Már avítt a gyertyafényes esti vacsorás párterápiás együttlét
p Csak más bőrét viszi a vásárra – más farkával veri a csalánt
p Maximális életcélja a kudarc kerülése, illetve a minimalizálása
p Expressis verbis ő soha nem foglal állást: csak sejtet, sugall
p 13
p Média rejtett sugallatok: csak munkával itthon nem élhet jól
p Még egy ma oly angyali kisgyermek is sátán lehet vénkorára
p Még fülbe se mászik a jó régi, máris tolakszik a vacak új ”dal”
p Még nincs elég lelki ereje ahhoz, hogy bevallja a gyengeségeit
*
Fóti dal
Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.
Testet éleszt és táplál a
Lakoma,
De ami a lelket adja,
Az bora.
Lélek és bor két atyafi
Gyermekek;
Hol van a hal, mely dicső volt
És remek?
Víg pohár közt édesebb a
Szerelem.
Ami benne keserű van,
Elnyelem.
Hejh galambom, szőke bimbóm,
Mit nevetsz?
Áldjon meg a három isten,
Ha szeretsz.
Érted csillog e pohár bor,
Érted vív,
Tele tűzzel, tele lánggal,
Mint e szív;
Volna szívem, felszökelne
Mint a kút,
Venni tőled vagy szerelmet,
Vagy bucsút.
Hejh barátom, honfi társam,
Bort igyál.
Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,
Csak igyál.
Borban a gond megbetegszik,
Él a kedv.
Nincs a földön gyógyerőre
Több ily nedv.
Borban a bú, mint a gyermek,
Aluszik.
Magyar ember már busúlt sok
Századig.
Ideje hogy ébredezzen
Valaha:
Most kell neki felvirúlni
Vagy soha.
Bort megissza magyar ember,
Jól teszi;
Okkal-móddal meg nem árthat
A szeszi.
Nagyot iszik a hazáért
S felsivít:
Csakhogy egyszer tenne is már
Valamit.
No de se baj, máskép leszen
Ezután;
Szóval, tettel majd segítsünk
A hazán.
Ha az isten úgy akarja
Mint magunk,
Szennyet rajta és bitor bűnt,
Nem hagyunk.
Rajta társak hát, igyunk egy
Húzamost;
Bú, szerelmek, házi gondok
Félre most:
A legszentebb -, legdicsőbbért
Most csak bort,
De ha kellend, vérben adjunk
Gazdag tort!
A legelső magyar ember
A király:
Érte minden honfi karja
Készen áll.
Lelje népe boldogságán
Örömét,
S hír, szerencse koszorúzza
Szent fejét!
Minden ember legyen ember
És magyar,
Akit e föld hord s egével
Betakar.
Egymást értve, boldogítva
Ily egy nép
Bármi vésszel bizton, bátran
Szembe lép.
Ellenség vagy áruló, ki
Hont tipor,
Meg ne éljen, fogyjon élte
Mint e bor.
Áldott földe szép hazánknak,
Drága hon,
Meg ne szenvedd soha őket
Hátadon!
S most hadd forrjon minden csep bor
Mint a vér,
Melyet hajdan frígyben ontott
Hét vezér;
S mint szikrája a szabadba
Felsiet,
Úgy keresse óhajtásunk
Az eget.
Légyen minden óhajtásunk
Szent ima,
S férfikeblünk szent imáink
Temploma.
És ürítsük a hazáért
E pohárt:
Egy pohár bor a hazáért
Meg nem árt.
Érje áldás és szerencse
Mindenütt,
Ahol eddig véremésztő
Seb fekütt.
Arca, mely az ősi bútól
Halavány,
Felderűljön, mint a napfény
Vész után.
Hű egyesség tartsa össze
Fiait,
Hogy leküzdje éjszak rémes
Árnyait:
Künn hatalmas, benn virágzó
És szabad,
Bizton álljon sérthetetlen
Jog alatt.
S vér, veríték vagy halál az,
Mit kiván,
Áldozatként rakjuk azt le
Zsámolyán,
Hogy mondhassuk csend s viharban:
„szent hazánk:
Megfizettük mind, mivel csak
Tartozánk.
1842.
Vörösmarty Mihály
*
p 1
p Még ő maga se érti írását: ez csak krikszkraksz, ákombákom
p Még soha nem hegedült, nem tanulta, de ha fizetnek, akkor tud
p Megindult a „sárga veszedelem”, kifizet(het)etlen csekkek özöne
p Ma megkönnyítik a jogi törvények: „abortusz”, válás/bontóper…
p 2
p Megnyugszik benne: ő csak egy kapcarongy statiszta szereplő
p Hatástalanított csodafegyver: diliflepnis a „szólásszabadsága”
p Mikor mi előnyösebb: hol gyerek, hol felnőtt lenne: csiki-csuki
p Minden bevesz/kúrát, beavatkozást kibír, csak dúlt lelkét hagyják
p 3.
p Minden egész eltörött: össze nem illő darabokban, romokban
p Minden focimeccs „élő adásban” látható, „csak” grund nincsen
p Minden új mondatnál (premier) a debütáló lámpaláza, drukkja
p Majdnem mindene ép és egészséges, csak éppen a torka véres
p 4
p Mindenhol fáj a teste, ahova ujja ér (csak mert benne a szálka)
p Mindenki megfélemlítve: ha egyet mukkan, már elveszti állását
p Mindenkit pártállami függésbe hozva/tartva: kérvény, pályázat
p Hol jóvá-tétlenül államosítanak, hol meg rabló privatizálnak
p 5
p Mint Pilátus Jézus vére ontásában, oly ártatlan: mossa kezeit
p Ő még sohasem fáradt el nagyon, így még sosem pihent egy jót
p Módszeres a kontra-szelekció: hülyék, buták, tudatlanok előre
p A kinevezett vezető is tud alkalmatlanságáról: főnöke kegyence
p 6
p Bárki bárminek kinevezhető, s bármikor leváltható: orvos, tanár
p Munka-alkoholista nagybeteg, aki büszkén féltéglával veri mellét
p Munkaideje leteltével már elsősegélyt sem nyújtó „orvosdoktor”
p Nagyszerű állás: a vakszerencse segítette, nem tudta megtartani
p 7
p Napi betevő szellemi falat a mérgezett alma mater konyhájából
p Az egyik iskola mindent megengedő, a másik meg katonai nevelő
p Napirendes, megszokott kilakoltatások – kisvárosnyi hajléktalan
p Naponként újra ellenállni? A könnyű siker, a csábító Nagy Céda
p 8
p Soha nem a ruhát szabják a katonához, de mindig fordítva
p Nem csak mosónők öregszenek-halnak korán, de a férfiak is
p Nem – csak – alultájékozott, de még rosszabb: dezinformált
p Nem elszigetelt Robinzonként él, mégis palackpostán üzenget
p 9
p Nincs a környékén csendes hely/időszak: non stop zajártalom
p Nincs korlátja: ki milyen éhbéres, mennyire alázott alkalmazott
p Verbális nyelve és szókincse határa a világáé is: szűk látókörű
p 10
p Oly nagy a lapok (látszat) sokfélesége: ki se férnek a standra
p Óriás ő, csakhogy félkarú és agyaglábon álló, így oly sebezhető
p Ott kopog ajtónkon mindig az irigység ördöge: behívod-eteted
p Otthonod kapu- és telefoncsengőjén ügynök, politikus zaklat
p 11
p Ő a bevásárláskor érzi: ő Valaki – ő fizet/őérte van a bolt(os)
p Ő ágyúval lő verébre, bizton pusztuljon el: kerül, amibe kerül
p Ő fél lábú rokkant, mégis jelentkezik a Tarzan-válogatásra
p Ő is „tud” jól táncolni, de csak akkor, ha a kályhától indulhat el
p 12
p Ő nem halottlátó – a holt költővel/versbetűkkel nem társalgó
p Ő nem Hamlet: őrültséget mond-tesz, nincs benne rendszer
p Ő nem kér tűzkeresztséget, már/pont ütközet előtt dezertál
p Ő nem kért életajándékot: nem köszöni, ócsárolja, visszaadja stb.
p 13
p Ő nem tudja, aláírt-e 1956-ot mocskoló levelet, ő részeg volt
p Önerős, tündér segítség nélküli, azt elutasító örök Hamupipőke
p Örök szereplési viszketegségben „szenved”: amit persze élvez
p Örökalvó Csipkerózsika: nem várja, így nincs is ébresztő csók
*
Vörösmarty Mihály
KESERŰ POHÁR
Bordal „Czilley s a Hunyadiak” szomorújátékból
Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és a hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas -, gyáva – és buták
Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
1843. augusztus 26. előtt
https://www.youtube.com/watch?v=O9UIw-xm-aQ
*
P.s.:
Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, ,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p.s.:
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
