kb. 7 perc olvasás
Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 14.
EPILOGUS |
|
|
Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’…
Legfölebb ha omnibuszon.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se’ irigyeltem.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy’ áll orra
Az út szélin baktatóra.
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, –
Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott,
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.
Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.
Kik hiúnak és kevélynek –
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?
Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.
Mily temérdek munka várt még!…
Mily kevés, amit beválték
Félbe’-szerbe’
S hány reményem hagyott cserbe’!…
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.
Munkás, vidám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget…
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.
Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
(1877 júl. 6)
ARANY JÁNOS
*
Ott is
fejlődést akar láttatni,
ahol ennek nincs értelme,
vagy ahol a változásban
több a veszteség
mint a nyereség…
*
A
szabadidődben
operett-dalokkal
végleg elfeledtetném veled
az állandósult kényszermunkatábori élet
elviselhetetlen, lelkifogyatékosító szenvedéseit.
*
Olcsó
szellemi
kábítószerekkel
repítelek új s újabb
mesterséges paradicsomokba
*
Gyereket
beszélek a hasadba,
elhitetem veled, hogy isten vagy.
De akkor már hiába keresel,
amikor rádzuhan a rideg valóság…
*
Az
ügyeletes
bebeszélőként
elhitetem veled, hogy
ne aggódj:
ügyedet jól képviselik
és neked nincs semmi dolgod…
*
Kevés
tudásmorzsád
feldicsérem, megcsodálom,
hogy ne is akarj
jobban, többet, egészen tudni…
*
Ha
nem leszel
kripto prozelita,
a tudomány
– szerintem –
úgy áll rajtad,
mint tehénen a gatya
(kigójozlak ebből a körből)
*
Írott-íratlan
elemi munkaköri
kötelességem teljesítéséért is
már jutalmat, kitüntetést, címet-rangot,
de legalábbis hátbeveregetést várok…
*
Amit már
nem érek fel
ésszel és szívvel,
az idegesít:
megsemmisítem a művet,
ellehetetlenítem az alkotót
*
Nem
a Gulágra,
vagy a Szilencium
belső önemésztésére,
de amerikai, német
egyetemekre „száműztek”
vendégprofesszornak –
ezt adom elő a passiómnak…
*
Olyan,
kocsmádban a legjobb
filozófus vagy,
aki amatőr focitudására
és gulyáslevesére a legbüszkébb
*
Idejekorán
kényszerpályára,
vakvágányra teszem
a szellemi „vak”,
kiszolgáltatott,
önbeskatulyázó serdülőket…
*
Ex cathedra
ledarálom megírt régi előadásom,
majd ügyesen kibújok
az aktuális kérdések és kérdezők elől
*
Pár bemondás,
aranyköpés, szlogen, szójáték –
mindössze ennyi a titokba tartott ígért életmű,
sehol a várt maradandó Nagy Főmű?
(esetleg egy Balzac-féle „Ismeretlen remekmű”)
*
A
mindenkori
minimális elvárásnak
éppenhogy, de megfelelek:
kis súgással felmondom
az aznapi bemagolt leckét!
Így szereztem nem is egy diplomát…
*
Nem akárki,
de egyenesen Isten nevében
tartom paternalista gyámkodás alatt
az egyre inkább már csak bennem hívő nyájam
*
Embert
akarok-akarnék
teremteni vagy gyártani,
de a végén csak egy
Frankenstein lesz belőle
*
Mindig
„éppenhogycsak”
koncertezhettél?
De azért valahogy
mindig éppen
az íratlan határon
belülre lavíroztál –
holt tűrtek, hol támogattak,
de istenigazából sohasem tiltottak!
*
Tele-
harsogta
a világsajtót:
ha pár havi szilencium sújtotta –
de szalmaszálat se nyújtott
az akkor teljesen elnémítottaknak
*
Álmomból
felkeltve is
magasröptű
magyarázatot adok
Hiroshima,
Nagasaki
és Drezda stb.
indokolt lebombázására
*
Már
havi 200 fixért
viccesen beléd szuggerálom:
te az éhbérnek is örülj,
verd a segged a földhöz…
*
A
tolmács
alázatos,
bár kreatív
szolgálata helyett
szerepet tévesztve
te akarsz
az esemény főszereplője lenni
*
A
politikai,
gazdasági
vagy szellemi gyarmatosítás
naprakész, fazonra szabott
ideológiáját gyártja,
buherálja „fusiban”
*
El-
hallgatja
a bajok öntevékeny
megelőzési lehetőségét
hogy anyagilag-szellemileg
ő profitáljon annak kezeléséből
*
Forradalmár-
szabadságharcos,
vagy tüntető-tiltakozó lenne
ha a nagyasszony,
vagy a kisasszony
ezt neki is megengedné.
Ha….
*
Tanítványaidat
arra használod,
hogy képeid fessék,
vagy a már készekből
újabb másolatokat készítsenek
*
Ha
rossz kritikát
kap legújabb műve
az ős-zseni pályatárstól,
az egyetlen jelentős alapítvány
domináns kurátoraként vág vissza
*
„Egy
csónakban
evezünk!” –
hirdetem
én a fedélzetről
a gályarab prédikátoroknak…
*
A
„ki tudja
milyen veszélyes”
elsőgenerációs értelmiségit
nem avatom be
az zömében íratlan
alapvető „játékszabályokba”
*
Fizetést
és jutalmat
nem azért kap,
ami igazat mond,
hanem azért, amit
„nagy bölcsen”,
cinkos bűnpártolással
elhallgat…!
*
Nem kihívásként,
de aljas orvtámadásként fogja fel,
ha nála szakmailag jobb valaki,
s igyekszik rosszabbnak láttatni
*
*
Zseniális
színházi öltöztető vagy:
a bűnt az erény ruhájába bujtatod
*
Provokátorként
pánikkeltő vaklármát csapok
egy politikai tömegrendezvényen,
hogy könnyen feloszlathassák azt…
*
Miért
ne légy
egy mássággal kísérletező
pl. a legkövetkezetlenebb szülő:
ugyanazt jutalmazd, amit büntetsz is –
lássuk, mi sül ki belőle?
*
Médiumként
kvázi automatikusan írok,
de nem a belső „daimon” az,
aki diktál,
amiről Szókratész beszél,
de a pénz-hírnév démona…
*
Piával
lenyugtatózva magam
végérvényesen alább adom:
végleg beletörődöm
a szellemi segédmunkás funkcióba
*
Személy-
válogató vagy:
hízelgő – elvbarátoknak
tűnő – öreg rókáknak,
s nem igazmondó „ellenségednek”
vagy egy pályakezdő kritikájának adsz hitelt…
*
Nem
érdekel
és nem követem,
hogy találmányomat
kik és milyen katonai
célra használhatják:
lelkük rajta?!
*
Ha
nagyon
nem értesz velem egyet,
akkor bármit megteszek,
hogy gyakorlatilag elhallgatassalak
*
Szólási
és nyomtatási
engedély kérésével
közvetve legitimálom
a diktatúra játékszabályait –
nincs az a helyzet, amikor
polgári engedetlenségre vetemednék…
*
Humorodban
úgy ábrázolod
a cigányt, a zsidót,
a „melegeket” stb.,
hogy a hallgatód ne szerethesse,
de meggyűlölje más honfitársait…
*
Nem
tiltakozol
máshitűek,
másként gondolkozók stb.
kéziratainak, könyveinek
elkobzása, elégetése ellen
*
Nemcsak
együttműködött,
de túlbuzgón kollaborált
az Állami Egyházügyi Hivatal
vagy az ÁVÓ munkatársaival
*
Szorgos
és megbízható
kisiparos vagy
a szellemi bóvli,
az egyszer használatos
tömegcikkek gyártásában
*
Egy
Utópia állam
filozófus fejedelmeként
az embert robotgéppé,
puszta hibaforrássá fokozná le
*
Olyan vagy
az emberekkel,
mint azok a filozófusok,
akik az állatot gépnek gondolva
csak nevettek kínszenvedésén
*
Gyorstalpaló
egyen-tanfolyamokon
közpénzből képzek ki
túlspecializált szakbarbárokat,
hamar elavuló kompetenciájúakat
*
*
Amit
én most
a szakmáról
és a világról
– nem – tudok,
azt zömében
vagy felesleges,
vagy káros megismernetek
*
Akit ma
egekig magasztal,
mennybe meneszt,
azt holnap – egy „égi jelre” –
reflexből durván a sárba tapos
*
Nekem
csak az egész
emberiség a barátom,
de e szomszéd hiába
kopogtat sóért, jó szóért
*
Júdáspénzt
és a sok rivális
pályatárs rossz hírét
szívesen, jó lelkiismerettel
és buzgón költő vagyok
*
A
kemény
pártállami időben is
mertem nyíltan tréfálkozni,
például… …a Patyolattal
*
Napközben
egy kicsit – nagyon –
prostituálódok,
hogy éjszaka
léleknemesítő
zsoltárokat,
szonetteket írjak
*
Ha
a hallgatóság
nem vevő „intellektuális humorára”,
kis buzizásért-cigányozásért
nem megy a szomszédba
*
Az
elfogult drukker
érthető aránytévesztésével
a bolhából elefántot csinál
„a pártatlan közvetítő”
*
A
magyar
közszolgálati rádióban
úgy tudósítok a zsidó-
arab háborúról,
hogy alig, vagy ügyesen leplezetten
nagyon is az én csapatomnak drukkolok
*
A
mérsékelt
nyelvművelő gúnyolója,
aki szabad utat, sőt példát
ad a gátlástalan nyelvrontóknak
*
Nem
vagyok
bolond
kishazánkban
poétának szegődni,
beállok inkább
intellektuális zsoldos
MLM vagy pártkatonának
*
Tiszavirág életű,
de nagyon csinnadrattás
kampányokban,
címlapokon kiemelve
én emelem fel
– jó pénzért –
a cigánykérdés zászlaját
*
Gazdagok,
híresek, hatalmasok
sztárügyvédjeként
áldozok fel
maximum kirendelt
ügyvéd által védetteket
a hivatásom oltárán…
*
Úgy
tanítgatlak
és okosítalak-
butítgatlak,
hogy mindhalálig
az én szellemi mankóim
állandó szükségét érezzed
*
Nekem
is vannak
szilárd elveim:
egy mindenképpen:
az az elvem, hogy
elvetek minden elvet
kutyahűséggel nyalva
kenyéradó gazdim talpát…
*
Ember vagy,
aki Hivatásos
Mizantróp, Embergyűlölő,
ezt az egész emberiséget
Megveted,
minden emberi idegen tőled
*
Folyamatosan és pofátlanul
hamisítasz és hazudsz, de
a hazugság helytelenségét,
azt bármikor bizonyítani tudod…
*
OH NEMZETEM…
Oh nemzetem, oh magyar nemzet,
Ha mondhatnám azt is: te nagy!
Mindent feledsz, mit sem tanultál,
Heves, hiú, könnyelmü vagy.
Mind elhiszed, mit jót magadról
Hizelgőd lármás ajka vall;
Rég lángbeszéd csalt a hinárba,
Most a lelketlen is becsal.
Eszély s nehéz, de biztos munka
Tetszésed’ meg nem nyerhetik;
Kortescsiny, zaj és léha tervek,
Ez az miben kedved telik.
A törpe nagyravágyók serge
Mindenre könnyen rá beszél,
S örvény felé evezve gyorsan,
Ajkad mosolyg, szived remél.
Nehéz folyvást szeretni téged,
Még nehezebb szolgálni hűn,
Rögeszmét tartasz bölcseségnek,
S erénynek, ami honfibűn.
A tett a szó árjába fullad,
És a való álmokba vesz:
Már égnek a Sybilla-könyvek,
Oh az utolsó drága lesz!
Nem kértem tőled soha semmit,
Nem áhítok kincset, babért;
Szerettelek, szeretlek sírig,
Ebben találok drága bért.
Oh tűrd el érte, ha kimondom,
Mi nyom, mi fáj, kétségbe dönt;
Mig udvaroncid hízelegnek,
Hived keserü könnyet önt.
1872.
GYULAI PÁL