SZELLEMIDÉZŐ IV.

ÉLETMINŐSÉG ABC ÉS EGYETEM

BÖLCS-BALGA, BOLDOG-BOLDOGTALAN

KORRAJZ ÉS ARCKÉP – IRODALOM ÉS BÖLCSELET

SZABAD IDÉZETEK TÁRA – SZÖVEGGYŰJTEMÉNYEM

4.

Ady Endre

Egy harci Jézus-Mária

Néha úgy tör rám pogány módra
Ez a kicsi magyar világ,
Hogy szinte én is elkiáltom
A régi Jézus-Máriát,
A harci Jézus-Máriát.

Mit vétettem és mit akarnak?
Hiszen én mindent elhagyok,
Dalt, életet és dicsőséget.
De az igaz: az én vagyok,
De a magyar: az én vagyok.

Láttam én már delelő csordát
Vizetlen kútnál, szenvedőn.
Kiszáradok, én, bús forrás is,
De ne bántsák a szemfedőm,
Ne érintsék a szemfedőm.

Ne jöjjenek majd vezekelni,
Ne nyögjenek, ha meghalok,
Dögöljenek meg éhen-szomjan,
De az igaz: az én vagyok,
De a magyar: az én vagyok.

Nem kellett, amit fölkínáltam?
Majd jön idő, hogy kellene.
Jézus-Mária, mit is tettem?
Vad csordának kell-e zene?
Óh, pusztába-halt, szent zene.

*

Mózes V. könyve 15. rész 

ÓTESTAMENTUM ÚJRAOLVASÓ

1. 
A hetedik esztendő végén elengedést mívelj.
2. 
Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, a mit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért.
3. 
Az idegenen hajtsd be; de a mid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed.
4. 
De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt.
5. 
De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, a melyet én ma parancsolok néked.

6. 

Mert az Úr, a te Istened megáld téged, 

a miképen megmondotta néked; 

és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, 

te pedig nem kérsz kölcsönt, 

és sok népen fogsz uralkodni, 

és te rajtad nem uralkodnak.

7. 
Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt;

http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=5&c=15&v=6

*

A múlt a mában…

Pelikán: Végtelenül sajnálom az ügyet, Virág elvtárs, de hát én jó előre megmondtam, hogy én ideológiailag nem vagyok elég képzett. Mert ha például Bástya elvtárs tábornoki egyenruhában úszkál abban a medencében, csak megismertem volna a vörös stráf miatt, és akkor megóvtam volna a sprickoló tömegektől. De így abban a gatyában olyan furcsán nézett ki, hogy hát talán a… fénytörés miatt. Ugye?

Virág elvtárs: Bástya elvtárs már megbocsátott. A jegyszedőt internáltuk – ő felel az egész incidensért.

Pelikán: De hát ő nem tehet semmiről! Én nem tudtam a vonalat!

Virág elvtárs: A jegyszedőnek az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt. Bevallotta.

*

CIRÓKAHIÁNY

‎” Valaki egyszer azt mondta:

Ritka az önzetlen szeretet.
Én azt feleltem: Önző szeretet nincs! 
A szeretetnek éppen az a lényege,

hogy a másik ember jóléte, hangulata, biztonsága,

elégedettsége, becsvágyának elérése

nekem fontosabb, mint a sajátom.

Tanúságul hívom Pál apostolnak a szeretetről írott sorait:

Rosszul szeretni nem lehet.
Ezt akkor mondják,

ha elhisznek ostoba társadalmi konvenciókat, szlogeneket……

Hosszú pszichoterápiás praxisom alatt

főként olyan „betegekkel” találkoztam

– legyenek bár csecsemők, gyerekek, felnőttek, öregek –,

akiknek CIRÓKAHIÁNY-uk volt. 
Hiányzott életükből a szükséges melegség, gondoskodás,

a rájuk figyelés, a tartós közös együttlét –

amire ideje sincs a modern családnak.

S ebbe lelkileg, majd testileg is bele lehet betegedni.

Ezeket az állandó frusztrációkat igen nehéz elviselni…”

Popper Péter: Küzdj a lelkedért !

*

EGY AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ CIKKE MAGYARORSZÁGRÓL

Van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos. Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a vonatok menetrend szerint késnek. Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában jeleskednek. Ahol mindenki siet a munkába, de senki sem érkezik be időre. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás. Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága. Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak. Ahol a világválság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sosem érnek véget. Ahol a történelem naponta megismétlődik. Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait. Ahol az emberek megünneplik a családi védszent napját, de ká…
romolják Istent. Ahol az okosakat, értetlenségből,‐bolondnak nézik, a bolondokat meg tehetségesnek. Ahol az írástudatlanok írják a történelmet. Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot. Ahol a hatalom megveti a polgárokat, mint nem kívánatos tanúkat. Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk. Ahol mindenki mindenkire mosolyog, de senki senkinek nem jóakarója. Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja. Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik. Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik. Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg. Ahol csak azért élsz, hogy meghalj. Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan…

*

Mátyás levele

„Ferdinánd nápolyi királynak!

Köszöntjük a kegyes fejedelmet, Ferdinándot, Isten kegyelméből Szicília királyát stb. atyánkat és szeretett apósunkat, s további sikereket kívánunk: Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország királya stb. 

Kegyességed egy lóidomárt küldött hozzánk levél kíséretében. E levél szerint kegyességed tudomására jutott, hogy mi olyasvalaki után sóvárgunk, aki ért a kancák belovagolásához és idomításához. Felséged tehát elküldte hozzánk ezt az embert, hogy ezáltal akaratunknak és kívánságunknak e tekintetben megfeleljen. 

Minderre azt feleljük felségednek, hogy mi ezt az embert soha nem kérettük, még csak nem is nélkülöztük, mindazonáltal szívesen láttuk; köszönjük továbbá, hogy felséged mindenben eleget akar tenni akaratunknak és kívánságunknak. 

Tudjuk, hogy felséged igen éles elméjű, és mindenről alapos megfontolás után dönt; csodáljuk tehát, hogy felséged szerint nekünk szükségünk lehet egy, a kancák szelídítésével foglalkozó emberre, noha jól tudja, hogy mi efféléket nemhogy háborúban, de játékokon sem használtunk soha. Tehát ha felséged fontolóra vette volna mostani helyzetünket és azt, hogy ki mindenkivel viseltünk háborút, úgy hisszük, nem küldte volna ide azt az idomárt. 
Nem titok, sőt a fél világ előtt nyilvánvaló tény, hogy fegyvert forgatva nőttünk fel; gyakran és sok néppel, nemzettel hadakoztunk, de akár a törökkel, akár keresztényekkel vívtunk csatát – magunk szelídítette lovakon –, mindig szerencsével jártunk. Ha idegen lóidomárokra vártunk volna, sosem végződött volna olyan sikeresen a török, a német, a cseh vagy a lengyel hadjárat. Itthon betört lovainkkal győztük le a vlachokat, vertük meg a szerbeket és hódítottunk meg minden szomszéd népet; mindezt saját lovainkkal vittük véghez becsülettel. 

Spanyol módra, összegabolyodott lábakkal ugráló kanca‧lovakra pedig soha nem vágytunk, s máig sincs rájuk szükségünk, nemhogy komoly dolgokban – amilyenekben most részünk van –, de még vigasságokon sem tudnánk hasznukat venni. Nekünk ugyanis nem összekuszálódott lábakon szökdécselő lovak kellenek, hanem olyanok, amelyek szilárdan állnak szétvetett lábaikon. 
Azt a jóembert pedig felségedre való tekintettel jól megjutalmazva küldjük vissza, noha cseppet sem volt tetszésünkre. Felséged iránti szeretetünktől vezérelve készek vagyunk azt is felajánlani, hogy nemcsak azt ajándékozzuk meg, aki a kenyerét ilyen módon keresi, hanem elhalmozunk mindenkit, akit csak felséged jónak lát ideküldeni, és mindent elkövetünk, amiről úgy véljük, hogy felségednek kedves lehet. Szerencsét és egészséget kívánva stb. 

Mátyás, 
Isten kegyelméből Magyarország 
stb. királya”

*

Magyar vagyok

Magyar vagyok,
s ha számba idegenek szavakat oltanak ,
kiköpöm, mert nincs az az akarat,
amely rám kényszeríthetné más nyelv erejét,
lájlkoljam, ha tetszik, bjuti! mondjam, ha szép,
mázlinak hívjam a jószerencsét,
okét mondjak igen, hellót Adjon Isten helyett,
nekem az aha nem volt, és nem is lesz felelet.
Magyar vagyok,
tudom, mit jelent levesben a gulya[1],
a kuvaszról tudom azt, hogy kutya,
és ha a jószág mellettem dorombol,
hallom, hogy a cirmos, és nem a komondor.
Tudom, hogy nem bűn, ha valaki a párját ritkítja,
és a böllér elől hodályba[2], a konda fut sivítva.
Kies hegyoldalban nyílik csak boroszlán[3],
nádifarkas[4] mellett azt mondom toportyán,
betyáros kedvem is csak magyarként lehet,
és konty alá valóval[5] vidítom kedvemet.

S ha a cséplőgépre azt mondom, hogy csondér[6],
kevesen tudják, hogy gyártója volt John Deere.
A szűrt[7] nem keverjük össze a subával[8],
és tudjuk, miért házasodik guba a gubával[9].
A rokolyára [10]ne mondjuk, hogy szoknya,
tudjuk, hogy télen is működik a nyárikonyha[11],
szépapának[12] nem a fess férjet nevezzük,
s a keresztnevet a családnév mögé helyezzük.
Nevetünk nagyot az angolokon,
mikor a szalonnára kiírják, hogy bacon[13]
géniuszainkat hívuk úgy: lángelme
a textilt szólítsuk szebben: kelme.
Csodaparipára mondjuk azt, hogy táltos,
tisztaszobába tesszük ki a vánkost,
a lúdra, ha kövér sem mondjuk, hogy hattyú,
balkézről jött gyerek mára már nem fattyú.
Ha bele is botlunk a nyelvünkbe párszor,
van annál szebb szó, hogy csordapásztor[14]?

Kerítőhálóra mondjuk azt, hogy gyalom,
s ha valakit szeretünk, abból lesz angyalom,
tápióban[15] laktak erdei emberek,
ha messze futnak mondjuk: illa berek,
veszik a nyelvünkből sok ezer magyar szó:
dikó[16], gyikó, lésza, azaz a nyoszolyó,
nem is tudjuk lassan e nyelvi zűrzavarba’
mit jelent a gádor[17] , s mit a kacabajka[18]…
Magyar vagyok,
s ha számba idegenek szavakat oltanak,
kiköpöm, mert nincs az az akarat,
hogy elhagyjam az anyanyelv csodáit,
maradjon ez így, – még nagyon sokáig.

Kellős Éva

[1] A falvaktól és városoktól távol eső legelőkön tavasztól őszig szabadon tartott, éjjel is kint háló bika-, tinó- vagy tehéncsapat.

[2] Juh-, vagy sertésnyájak téglalap, néha L alaprajzú, nagy befogadóképességű, zárt, tetővel fedett építménye.

[3] A mályvafélékhez tartozó erdőszéli cserjenövény.

[4] 3A nádifarkas, a toportyán, a csikasz, mind az aranysakál neve.

[5] Nőiesnek tartott ital (főtt bor) elnevezése.

[6] A múlt században a John Deere márkájú mezőgazdasági gépek nevét tették így magyarossá a parasztemberek. Az aratógépeket sokhelyütt ma is csondérnak hívják.

[7] Posztóból készült kabátféle felsőruha

[8] A hosszúfürtű magyar juh szőrös bőréből készült, palástszerű, bokáig érő ruha, kabát.

[9] Vízszintesen pokróccá varrott darabból szabott férfi gyapjúkabát.

[10] Finom házi, vagy bolti vászonból, posztóból készült női vislelet.

[11] A ház hátsó fertályára épített, sütésre-főzésre használt helyiség.

[12] Az ükszülők apja.

[13] A bacon szó állítólag az egykor külföldön is híres somogyi-bakonyi területeken nevelt sertésfajtából eredeztethető. Makkon hizlalták. A bakonyi siska húsa, szalonnája kibírta a hosszú tengeri utat.

[14] A falvak melletti csordanyomáson vagy az ugaron járó fejőstehén- és igásökörcsorda pásztora.

[15] Zúzmóval vastagon benőtt, gyakran üreges fa, vagy facsoport elnevezése.

[16] A dikó, gyikó, lésza, nyoszolya, vagy nyoszolyó, mind a lécvázas szerkesztésű könnyű hálóágy elnevezése.

[17] A külszínnél mélyebben fekvő padlózattal épített lakóépület, vagy pince védett lejárata.

[18] Felsőtesten viselt könnyő női ruhadarab.

*

Egy pohár meséje

Középiskolai tanár körbetekint az osztályon, majd felmutat egy poharat vízzel. Mindenki arra gondolt, hogy jön a hegyi beszéd a „félig teli, félig üres” kérdéséről.

De csak annyit kérdezett:
„Szerintetek mennyire nehéz ez a pohár?”
Jöttek a tippek, hogy 5 és 20 dkg között.

A tanár azonban így válaszolt:

„Az, hogy mekkora az igazi tömege a pohárnak nem számít. Csak az számít, hogy meddig kell tartanod. Ha egy percig kell tartanod semmi baj. Ha egy órán keresztül kell tartanod, elfárad a kezed. Ha egy napig kell tartanod, akkor nem fogod érezni a karod, begörcsöl, lemerevedik.
A pohár súlya semelyik esetben sem változik, csupán az, hogy mennyi ideig tartod azt. Tegyük fel, ha az életedben jelen lévő stressz, és az aggódásaid a pohár víz. 
Gondolj rá egy kis ideig, nincs semmi baj.
Gondolj rá egy kicsit tovább, és elkezd fájni. És gondolj rá egész nap, lelkileg le fog bénítani, képtelen leszel arra, hogy bármit is csinálj!
Fontos, hogy el tudd engedni benned lévő stresszt. Olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudod, rakd le! Ne hurcold magaddal, mikor eljön az este, és lefekszel aludni!

Emlékezz! Rakd le a poharat!”

*

Egy hentes levele

Az egyik szemem sír, a másik nevet. 1984 óta vagyok hentes és sok mindent láttam és sok helyen dolgoztam. Nem azért dolgoztam sok helyen, mert rossz hentes vagyok, csak az ott tapasztalt dolgokat nem tudtam összeegyeztetni a lelkemmel. Na, nem azért mert én 45kg-os Barbi baba vagyok., ellenkezőleg! 150kg-os, paraszt gyerek, akinek helyén van a szíve meg mindene. De ez nem a saját reklámomról akar szólni, inkább arról, amit már régóta el akarok mondani, de fogalmam sincs, kit érdekel és mi a búbánat az értelme. Még bevezetőként csak annyit, hogy 10 éve nem vagyok a szakmámban. Ja, a lelkiismeretem miatt. Tettem ugyan még kísérletet 2007-ben az Interspárban és a Darnózseli húsipari cégnél. Erről később! 10 évvel ezelőtt 3 féle adalékanyag létezett. A „soluprat”, tejpor, szójafehérje. Már ez elég volt nekem, hogy abbahagyjam. A régi hentesektől azt tanultam, hogy a kolbász (meg minden) húsból van. Ezzel nem érdemes vitázni! –
A „soluprat” egy igen érdekes kémiai anyag.
Az a tulajdonsága, hogy súlyának min. 10x-es víz mennyiséget képes megkötni, sőt főzés, sütés, füstölés hatására sem engedi ki magából. Miért kell ez az anyag? Hús helyett. Biztos tapasztaltál már olyat, hogy egy-egy felvágott után, „megiszod a londoni ködöt is”. Az anyag a beleidben is működik, tehát még ott is veszi fel a folyadékot! Régebben a parizerbe és olcsóbb hentesárukba tettek, de ma már mindenbe!
– „Tejpor” az egy jó anyag, de mit keres a szakmámban?
Ez az anyag is húst helyettesít, mégpedig ezzel állítják be a fehérjetartalmat, a receptúra szerinti mértékre. –
A „szójafehérje” is húspótló, a magasabb áru termékekbe teszik, szintén a fehérjetartalom miatt.
Tehát ha te veszel egy 2500Ft/kg áron szalámit, akkor igazából egy kb. 500Ft-os anyagot majszolsz jóízűen.
– Van még egy „kedvenc” anyagom az „emulgálószer”. Ó ez nagyon remek!
Egyik fő funkciója a zsír megkötése, oly módon, hogy ne legyen látható!
Tehát minél több zsír van benne, annál több az emulgálószer benne!
Ezt a szájpadlásodon érezheted legelőbb amikor „fent ragad” a falat.
Az elmúlt 10 év alatt az adalékanyagok arzenálja alakult ki.
Nem hiszed? www.adalekanyag.lap.hu
Lassan nincs szükség a szakmámra!
A másik kedvenc, de ide tartózó témakör a: műbelek.
A műbél színe, állaga alkalmas arra, hogy megtévessze a vásárlót.
Pl.: egy jó barna színű virsliről azt gondoljuk, milyen jól meg van füstölve. Ja. Míg le nem húzod a celofánt… Emberek! A húsipari termékek húsból, némi zsiradékból, valódi fűszerekből állnak, amit a végén füstölnek és/vagy főznek! Az összes többi max.20% húst tartalmazó: SZEMÉT! Mi a megoldás? Háznál vásárolni vagy kicsi hentesnél falun. A multikat kerüljük, úgyis hülye biorobotnak és kísérleti nyúlnak néznek, akiken ki lehet próbálni a MEGA PRIMITÍV reklámjaikat. „Megveszem mer ócsó”. Vegyé, vásárolj, egyé, fogyassz, hízzá, legyél ökör, használhatatlan fogyasztó, aki elsőre mindent megvesz, mert „ócsó”. 

Forrás: Valóság amit tudnod kell

*

Kifordított közmondások

A gyakorlat eszi a mestert. 
A kivétel erősíti a vakbelet. 
A kocka el van vesztve. 
Addig jár a korsó a kútra amíg bevezetik a vizet. 
Addig nyújtózkodj amíg kinyúlsz. 
Ahány ház annyi szobás. 
Ajándék lónak biztos,hogy túrós a háta.
Akasztott embernek lába se éri a földet. 
Aki keres az rájön hogy ellopták. 
Aki kiváncsi az Fáncsi. 
Aki másnak vermet ás az sírásó. 
Aki mer annál van a kanál. 
Aki nem Imre ne legyen falába. 
Alkalom szüli a szexet. 
Amelyik kutya ugat az hangos. 
Ami késik elmúlik. 
Az élet nem fenékig Milky Way. 
Az okoskodás halála a tett. 
Bagoly mondja verébnek hogy bőrfejű. 
A kivétel erősíti a vakbelet. 
A kocka el van vesztve. 
Addig jár a korsó a kútra amíg bevezetik a vizet. 
Addig nyújtózkod amíg kinyúlsz. 
Ahány ház annyi szobás. 
Ajándék lónak biztos,hogy túrós a háta.

Akasztott embernek lába se éri a földet. 
Aki a BNV-t szereti jó ember nem lehet. 
Aki keres az rájön hogy ellopták. 
Aki kiváncsi az fáncsi. 
Aki másnak vermet ás az sírásó. 
Aki mer annál van a kanál. 
Aki nem Duke-ozik az ne is egyék. 
Aki nem Imre ne legyen falába. 
Alkalom szüli a szexet. 
Amelyik kutya ugat az hangos. 
Ami késik elmúlik. 
Az élet nem fenékig Milky Way. 
Az okoskodás halála a tett. 

Case kezet mos. 
Csődörből vödörbe. 

Egy majomban örlünk. 
Evés közben jön meg a postás. 
Éhes makkal disznókat álmodsz. 
Félénk vitéznek szaladj a vára. 
Ha ló nincs a lovas is jó. 
Ha megdobnak kővel dobj vissza kettővel. 
Hallgat mint aki sír. 
Hazug embert hamarabb utolérni ha sánta. 
Hóból is megárt a sok. 
Itt van a kukta elásva. 
Jobb félni mint megint enni. 
Jobb ma egy veréb mint holnap a túszok. 
Jó pap nyolcig tanul. 
Jön még a kutyára motorbicikli. 
Ki korán kel egész nap álmos. 
Ki mint veti ágyát úgy arat. 
Ki mit vet azt kapál. 
Kicsi a bors de vannak barátai. 
Kinek a fogkrém kinek a fogkefe. 
Kölcsön kenyér megszárad. 
Közös nőnek túrós a háta. 
Lassan járj tovább élsz. 
Mindenki a saját szerencséjének a pogácsa. 
Mindenütt jó de legjobb baszni. 
Munka helyett édes a pihenés.

*

GYEREKSZÁJ

Kedves Isten! 
Hittanórán mesélték, hogy mit csinálsz. Ki végzi a munkád, amikor szabadságra mész? 
Bill 

Kedves Isten! 
A jelmezbálon ördögnek fogok öltözni. Nem baj? 
Marine 

Kedves Isten! 
Tényleg láthatatlan vagy, vagy ez csak egy trükk? 

Kedves Isten! 
Ilyennek tervezted a zsiráfot, vagy csak véletlenül alakult így? 
Norma 

Kedves Isten! 
Elmentem egy esküvőre, és csókolóztak a templomban. Ez O.K.? 
Neil 

Kedves Isten! 
Nekem a Miatyánk a kedvencem. Egyből megírtad, vagy sokat kellett törnöd a fejed? Ha én írok valamit, mindig újra kell írnom. 
Lois 

Kedves Isten! 
Coe Atya a barátod, vagy csak üzleti kapcsolatotok van? 
Donny 

Kedves Isten! 
Köszönöm a kistestvért, de én egy kiskutyáért imádkoztam. Joyce 

Kedves Isten! 
Hogyhogy az utóbbi időben nem találtál fel egy új állatot se? Csak a régiek vannak. 
Johny 

Kedves Isten! 
Kérlek, tegyél még egy ünnepet Karácsony és Húsvét közé. 
Ginny 

A nyaralás alatt végig esett. Apa nagyon mérges volt, és olyan dolgokat mondott Rólad, amit nem szabad. Remélem, nem fogod bántani. 
A barátod (nem mondom meg ki vagyok) 

Kérlek küldj nekem egy pónilovat. Eddig még sose kértem semmit. 
Utánanézhetsz. 
Bruce 

Kedves Isten úr! 
Jobb lenne, ha az emberek nem jönnének szét olyan könnyen. Rajtam három öltés van, és kaptam injekciót is. 
Janet 

Kedves Isten! 
Ha vissza kell jönnünk, és újra meg kell születnünk, hadd ne legyek Jennifer Horton, mert őt utálom. 
Denise 

Kedves Isten! 
Ha nekem adod Aladdin lámpáját, bármit Neked adok, amit csak akarsz, kivéve a pénzem és a sakk-készletem. 
Raphael 

Kedves Isten! 
Lehet, hogy Káin és Ábel nem ölte volna meg egymást annyira, ha külön szobájuk lett volna. Nálunk ez működik a bátyámmal. 
Larry 

Kedves Isten! 
Lefogadom, hogy nagyon nehéz neked mindenkit szeretni az egész világon. Mi csak négyen vagyunk a családban, és mégse megy. 

Kedves Isten! 
A bátyám elmondta, hogy hogyan születünk. Nem hangzik valami jól. 
Marsha 

Kedves Isten! 
Ha vasárnap figyelsz a templomban, megmutatom az új cipőmet. 
Mickey 

Azt tanultuk, hogy Edison csinálta a fényt. De a hittanórán azt mondták, hogy Te csináltad. Biztos vagyok benne, hogy ellopta az ötleted. 
Donna 

Kedves Isten! 
Nem gondoltam, hogy a narancssárga megy a lilával, amíg kedden nem láttam a 
naplementét, amit Te készítettél. Klassz volt. 
Eugene

*

‎”Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb.

A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.”

(Vekerdy Tamás)

*

A teve fohásza.

Monoton 
üget a süppedô homokon 
a sivatag lova, 
a tétova teve 
tova. 
Hátán rezegve 
mozog a 
rozoga 
kúp 
alakú púp. 
A helyzete nem szerencsés. 
Apró szemcsés 
homokkal telve 
a füle, a nyelve. 
Sóvár szemekkel kutat 
kutat. 
Még öt-hat nap 
kullog baktat. 
Az itató tava távol, 
s oly rettentô messze még az oázis. 
Erre utal az alábbi fohász is:

– Tevék ura! 
Te tevél tevévé engem eleve, 
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje. 
Te terved veté a tevevedelô tavat tavaly távol, 
de tévednél, vélvén, 
vén híved neved feledve 
elvetemedve 
vádol. 
Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova, 
mivel levet – vert vederbe 
feltekerve – nem vedelve 
lett betelve 
a te tevéd szenvedelme. 
Te nevedbe 
legyen eme 
neveletlen tevetetem 
eltemetve!

S evezzevel ava teve 
levelkévét kivilevelhevelteve.

*

Agyfárasztó

Két jó barát, a Lom és a Rom sétálnak az erdőben.

Egyszer csak megtámadja őket egy nagy varacskos disznó.

A Lom nagyon fél egyedül az erdőben, és elhatározza,

hogy ás a földbe egy nagy i betűt, hogy ne féljen. 

Eközben kis barátja, a Rom elkeseredetten keresi Lomot

és találkozik a nyuszikával.

Megkérdezi tőle: 
– Hé, nyuszika, nem láttad barátomat, a Lomot? 
Erre a nyuszika: 
– Társad-a-lom-biztos-ít-ás!

*

J

A Tál család

.(csak magyarul beszélőknek)  

Tudjátok, hogy hány tagja van a mi családunknak ?

Először is itt van az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar,
aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton
ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni.

A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal
és Molesz Tállal együtt.  Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi
Tál és felesége, Vege Tál, meg annak a testvére Lamen Tál várni akar
vele még egy évet.

Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi
családunk pontosan olyan legyen, mint az összes többi.  A kényeskedő
Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han
Tál pedig hamis ígéretekkel próbálnak elkábítani mindenkit.

De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál rokonunk például
kifejezetten segítőkészen intézi az ügyes-bajos családi ügyeket. Ros
Tál és Szelek Tál viszont már nem mindenben vesznek részt szívesen.

A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására
mindig lehet számítani, csak az a zsugori öccse, Limi Tál folyton
igyekszik visszafogni adakozó kedvét.

A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a
családot különféle rendezvényeken. Az elkötelezett Agi Tál nővérem
élen jár a meggyőzésben, de Reflek Tál igyekszik folyton ellentmondani
neki. Medi Tálhoz bármikor fordulhatunk átgondolt és megnyugtató
tanácsokért. Szalu Tál unokaöcsém éppen katonaidejét tölti a
hadseregben.

Bevásárolni Kós Tál nagynéném szokott a piacon, mert ő mindig tudja,
hogy mi mennyibe kerül, és általában Lici Tál is elkíséri, mert nagyon
szeret alkudozni a kofákkal.  A kitűnő hanggal megáldott Kán Tál
folyton dalol, zenész fivére Trombi Tál pedig hangszeren kíséri (a
kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel velük.)

Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két
unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál külföldre távozott, a kilencven
éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt. Őt az utolsó
időkben már csak Ágy Tál vigasztalta.

(A világ melyik nyelve tud még ilyeneket?)

*

Elengedés

Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, 
hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle, 
csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, 
hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla, 
de törődsz vele; nem „megjavítani” akarod, hanem támasza lenni; 
nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet, 
hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát;
nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal;
nem tagadsz, hanem elfogadsz;
nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol, 
hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol;
nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts, 
hanem elfogadsz minden napot úgy, hogy ahogy jön, és örülsz neki;nem kritizálsz vagy regulázol másokat, 
hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél;
nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és jelenben élsz.

Valójában az elengedés azt jelenti: 
Kevésbé félsz… Bízol Istenben…. és jobban szeretsz.

*

Tisztelt ombudsman úr/hölgy!

Alulírott Kaller Benő, MÁV Start alkalmazott, jegyvizsgáló, múlt hét
pénteken riadalmat, és félelmet keltettem cigány polgártársaimban,
amit azóta mélységesen megbántam, és most töredelmes vallomást
szeretnék tenni, mert rájöttem, mennyire náci, és kirekesztő voltam!

Egyenruhát viseltem, feketére bokszolt cipőt, fehér inget, nyakkendőt,
és mellényt! Igen, mellényt! Így már eleve félelmet keltettem
paramilitáris ruhámmal cigány polgártársaimban, akik az első
kocsi-osztályon utaztak békésen rettegve, amikor én kinyitottam a fülke
ajtót, és hangos ,,Jó estét kívánok! Menetjegyeket kérem kezelésre!”
köszöntésemmel a nyilas terrort idéztem fel bennük, amitől úgy
megijedtek, hogy egyszerre kezdtek el beszélni, mind a hatan. Közölték
velem, hogy én milyen rendes ember vagyok, és ez látszik is rajtam, és
az Isten áldja meg a családom. Bevallom, elfutotta a szemem a könny,
úgy elérzékenyültem! Rég nem láttam ennyi aranyos embert egy helyen!

Utána kirekesztő módon elkértem még egyszer a menetjegyüket! Nagyon szégyellem, mert ez igazi rasszista cselekedet volt tőlem! Ekkor
közölték velem, hogy csak ide utaznak, 200 kilométerre, és amúgy is,
nincs nekem máshol dolgom? Éppen nem volt, és tovább vegzáltam őket, igazi náci módjára személyi igazolványt kértem tőlük, hogy felírjam az adataikat, hogy utólag ki tudják fizetni a menetjegyük árát. Ma már tudom, hogy ezzel a cselekedetemmel mélységesen megbántottam érzékeny lelkivilágukat, és becsületükbe gázoltam, igazi fasiszta módjára.
Amikor megemlítettem, hogy rendőrt hívok, ha nem adnak személyi
igazolványt, akkor tudtam meg, hogy ők már voltak börtönben, és nem
félnek ám, mert embert is öltek már.

Erre elszégyelltem magam nagyon! Mennyit szenvedhettek ezek a szegény emberek a csúnya, kirekesztő társadalom miatt! Mégis görcsösen, kullancs módjára ragaszkodtam a Személyszállítási Üzletszabályzathoz, és közöltem velük, hogy kizárom őket az utazásból! Ó, nem is értem, hogy lehettem ilyen kirekesztő! Ők sem értették, és el is mondták a véleményüket! Megérdemeltem!

Megismertem pár új szót, és átkot, melyeket hevesen gesztikulálva, jó
hangosan zúdítottak rám.
-,,Gitár nőjön a hasadba, és a rák pengesse! Vigasztaljon a koporsó,
te! Hogy az ördög vinne el! Te! Te náci! A lovam dögöljön meg, ha
láttam még ilyen csúnya embert! Egyen meg a fekete pusztulás! Szüljön
a feleséged itt a peronon!” Satöbbi, satöbbi… Kaptam egy jó nagy
adag köpetet is abba kirekesztő pofámba.

Mondtak még pár szép kívánságot, majd leszálltak, felverve az állomás
csendjét, így mindenki megtudhatta, milyen kirekesztő, náci, és
rasszista is vagyok én. Mikor a vonat továbbment, érzékenyen
integettünk egymásnak, és még sok jókívánságot kiabáltak utánam,
középső ujjukat kecsesen kinyújtva felém.

Ekkor nagyon megérintett valami! Mintha Kolompár Orbán hangját
hallottam volna, amint azt suttogja elfúló hangon:- Mit tettél? Így
akadályozod meg a roma integrációt! Majd Mohácsi Viktória tűnt fel
lelki szemeim előtt, könnyes szemmel rám mutatva, és azt mondta:-
Gettókat akarsz? Szegregációt? Félelmet keltesz! Te szélsőséges
masírozó! Tudom én, hogy ott van a fekete csuklyád a kalauztáskádban!
Azért raktad le csak őket, mert cigányok! Ó! Így soha nem lesz
társadalmi béke!

Hát így történt, kedves ombudsman úr/hölgy!

Annyit tudok felhozni a mentségemre,

hogy mint köztudomású, a magyarok 60%-a náci,

de lehet, hogy keveset mondtam, így volt kitől tanulnom!

Tisztelettel: Kaller Benő jegyvizsgáló

*

Anekdota

Mikszáth Kálmán

sokkal inkább szeretett írni, mint olvasni.

De hogy ő nem sokat olvasott – megbocsátható. Megírta, amit hallott-látott: az életet. 

Hogy azok, akiknek illett volna, alig ismerték, s csak véletlenül olvasták, vagy egyáltalán nem olvasták, amit írt, az elég szégyen. Csakhogy ennek a “nem olvasunk”-nak azonban egyszer meg is adta Mikszáth Kálmán az árát. Az történt, hogy Szabó Endre, az Üstökös szerkesztője novellát sürgetett Mikszáthtól a lap számára.

– Írni nem írok – köntörfalazott Mikszáth -, mert hogy éppen tintaiszonyban szenvedek. De elmondok egy jó esetet a tinnyei jegyzőről, írd meg!

Elmond egy kis anekdotát a tinnyei jegyzőről. Szabónak tetszett a história, megírta, kiadta, s mikor ismét találkoznak, rázogatja ám a kezét Mikszáth:

– Jól megírtad a tinnyei jegyzőt. Jobban, mint ahogy én megírtam.

– Te…M – álmélkodik Szabó. – Hát te azt már megírtad?

– Hogyne. Régen. Még a Szegedi Naplóban.

– No, megállj!

Telik-múlik az idő, vagy egy hónap múlva, vacsora utáni kedélyeskedés közben Szabó Endre megjegyzi:

– Volna egy neked való témám, Kálmán. Én rest vagyok megírni, meg nem is tudnám úgy megcselekedni, mint te.

Azzal elmondja neki Dosztojevszkij Krokodilus című szatirikus elbeszélésének tartalmát. Mikszáth otthon nekiül, megírja, és már a következő héten közölni kezdi folytatásokban a Pesti Hírlapban. Négy-öt számon át szorgalmasan meséli a Krokodilust. Mikor alaposan belemelegedett a történetbe, Szabó Endre előszedi a lefordított Dosztojevszkij-novellát, és leadja hétről hétre az Üstökösben.

Találkoznak Mikszáthtal. A máskor kedélyes arc sötét és fenyegető.

– Kutya vagy – sziszegi rákvörösen. – Becsaptál.

– Egyikünk kutya – ismeri el Szabó Endre -, a másikunk eb.

– Hogy-hogy?

– Hát a tinnyei jegyző?

Mikszáth húsos arca halványulni kezd. Aztán belepi a megértő, barátságos mosoly.

– Jó tromf, komám – adja meg magát. – Sikerült. Üssön beléd a mennykő!

*

Mese a szeretetről, a tükörről és a szépségről

Száz évente egyszer
mikor éjfélt üt az óra
bizony mondom néked
megtörténik a csoda,
akkor minden koboldnak
igazat kell mondania.

Van, ki ezt nem éri meg
de te szerencsés vagy
így jól figyelj hát
és most hallgasd meg.

Ne suttogj, ne pisszenj,
szép csendben ülj le,
igazat hallasz most,
jól figyelj hát ide!

Száz évente egyszer
ha előjön a kobold
nem füllent, nem játszik,
komoly lesz a bolond.

Máskor huncut szeme
most még mélyebben csillog,
mert tudja, mit mond igaz
nagyon bölcset szól most.

Mit most hallasz nem mese
régi korok poros története,
szakálas manók mesélik
ha eljönnek az árnyak,
csupán száz évben egyszer,
mikor megpihennek a lábak.

Mit a kobold mondott, igaz,
pont szó szerint írtam le,
hát figyelmesen olvasd, íme:

Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnőnek vőlegényt keresnek.

Nem messze a vártól lakott egy csúf tündér, irigy volt, gonosz s megkeseredett. Hallotta a szépség hírét és dühösen felkerekedett. Egész a várig ment, be is jutott, s ahogy meglátta a szépséges Hercegnőt, olyan dühös lett, hogy nyomban megátkozta.

„Szebb és szebb legyél napról napra
ki rád néz, a valóságot lássa!
Egyedül Te, csak Te légy az, 
ki minden tükörben csúnyát lát,
egy csúf, ocsmány banyát!”

Szegény Hercegnő nagyon megijedt, berohant a várba s egyből tükröt keresett. Belenézett, s mit látott! Egy szörnyű ocsmányságot! Egy rút, vén banyát, rettenetes szörnyű pofát. Volt nagy sírás, nagy ijedelem, a király is megijedt, nem tudta mit tegyen. Aztán kiötlötték, hogy meghívják a jó tündért, hátha van segítség. Az igazság az volt, hogy az átok ellenére a Hercegnő szép maradt, de minden tükörben melybe belenézett, egy szörnyű vénasszonyt látott. Hiába mondták neki sokan, hogy szép, gyönyörű, nincs Hozzá fogható, nem hitte el senkinek. Magába roskadt, megkeseredett. Idővel megérkezett a jó tündér, de sajnos az átok olyan erős volt, hogy nem tudta feloldani, csak enyhíthetett rajta.

„Minden tükörben mely nem él csak a rútat láthatod,
de az élő tükör majd megmutatja az igazságot,
az képes lesz feloldani a varázslatot!”

Így szólt, s ezzel távozott, azt mondta többet nem szólhat, segített ahogy tudott, érjék be annyival, hogy enyhítette az átkot.

Telt múlt az idő, senki nem értette a varázslatot. Az élő tükör, mi lehet az? Senki nem tudta, ezért aztán segíteni sem tudtak szegény Hercegnőn. Kipróbáltak sok-sok féle tükröt, messzi országokból hozattak különleges tükröket, furcsákat, nagyon drágákat, de a Hercegnő mindegyikben csak a csúfságot látta. Mások viszont napról napra szebbnek és szebbnek látták Őt, özönlött a kérők hada de a Hercegnő mindet visszautasította, magába roskadt, megkeseredett. A vártorony szobájából többet ki sem nézett. Őröket állíttatott a lépcsőkhöz, súlyos lakatokkal záratta le a szobát, senki-senki ne lássa csúfságát. A kérők lassan elmaradoztak, a Hercegnő jó ideje senkivel nem találkozott, magányában kesergett, búslakodott.

Élt egy távoli országban egy egyszerű legény, nagy volt a szíve, szerette a világot, minden mi élő a barátja volt. Szelek szárnyán járt a hír a Hercegnőről, aki gyönyörű, és az átokról, ami miatt élve eltemetkezett, a legény is hallotta ezt. Nem bírta a szíve a szomorúságot, melyet olyan távolról hallott. Felkerekedett hát, és csak úgy gyalogosan elindult, hogy megnézze magának a Hercegnőt. Sok vándorlás után, elérkezett a várhoz, ahol Hercegnőnk élt önnön rabságában. Megpróbált hozzá bejutni, de nem engedték, a Hercegnő parancsa szent volt, a szolgák még mindig azt lesték. A legény fejében egy terv fogant, jó hosszú kampós kötelet kerített, s várta az éjszakát. Mikor sötét lett, a legény nagy bátran a vártorony alá ment, óriás lélegzetet vett és teljes erőből hajított egyet, a kampó megakadt a vártorony tetején, szédítő magasságban. Elkezdett mászni a bátor, egyre feljebb és feljebb haladt, húzta magát rendületlenül felfelé, kíváncsi volt a szépre, amely rejtőzik előle.

Mászott csak mászott rendületlenül, tenyeréről a bőr már rég lejött, fájt nagyon, de ő ezzel nem törődött. Mászott csak mászott az irdatlan mélység felett többször megcsúszott, de nem érdekelte semmi, csak előre előre, már nem állíthat meg senki. Nincsenek éles fegyverek, marcona őrök, villogó kések. Csak a kötél és a magasság, küzdött keményen hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta magát és az ablakhoz lopakodott, belesett. S mit látott, attól kővé dermedt, a szépségnek ilyen természetes, egyszerű megjelenését nem szokta ő meg. Óriás ágyban, puha, gyönyörű ruhában egy tündér aludt ott. Arca mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt mindennél mit a legény eddig láthatott. Gyönyörű haja, hófehér karja elbűvölte a bátor lovagot. Nesztelen a szobába lépett és az ágyhoz osont. Órákon át nézte a szépséget lélegzetvisszafojtva, nem tudott betelni a látvánnyal melyet szeme látott. S egyszer csak, ki tudja miért? A Hercegnő felriadt, meglátta a fiút s nagyot sikoltott, de a sikoly abban a pillanatban a torkára forrt, évek óta először egy szerető szempárban meglátta magát, s amit látott több volt, mint egy szép arc, a mosolygó szempárban csodát látott. Hirtelen minden szépségét meglátta a legény szemében, egy szerető szempárban mely maga volt az élő tükör. Látta a szépséget, amely addig rejtve volt, a varázs megtört, és a várba újból boldogság költözött.”

Ennyi volt mit a kobold mesélt,
Elmondta a szép Hercegnő történetét.
Nem üveg s fém az, melyben az igazat láthatod,
csupán az élő tükör képes megmutatni a valóságot

*

Helgám!

Hazám határait hátrahagyva, három hétig Hegel Henyné honában Hannóverben Hamburgban helyettesítettem hivatalos honoráriumért Hansot és Herbertet.
Hetedikén hétfőn hárman Hédivel, Hugóval, (holland házaspár) Hágából, Helsinkibe hajóztunk.
Hédi horgolt hímzett.
Hugó heverészett, hálóhelyére húzódott, hogy Horatiusnak hódoljon.
Hajósaink hevenyészett hálóval, horoggal hitvány heringet halásztak.
Hajónkat hamarosan hömpölygő hullámok háborgatták, halászcsónakként himbálták, hányták Herkulesünket.
Helsinki hídjai, hétemeletes házai, hatalmas hengerműve, hőerőművei hatásosak.
Harisnyagyárai, húsüzemei hetedhét határban híresek.
Huszonharmadikán hangversenyen Hendel, Hayden, Hubai hegedűversenyét hallgattuk.
Hébe-hóba hülyéskedtünk, hotelünk halljában huncutkodtunk, hatásos históriákkal hárijánoskodtunk.
Havazik Helsinkiben.
Hó hull háztetőkre, hidakra, halpiacokra.
Hódprémet, hócipőt, halinacsizmát hordanak.
Hómunkásaik helytállását három havilap hirdeti.
Hanoiból háborús híreket hoznak, heves harcokról, holnapi hidrogénbombákról.
Harctereken háborútól, himlőtől, hastífusztól, hepatitisztől hullanak hajszolt halandók.
Hőmérőnk higanyszála hajnalban húszig húzódik.
Háromnegyed hétkor hosszan hangzik Helszinki harangszava.
Híva, huomenta! (jó reggelt) – Hallani helyenként.
Hotelünk hangulatos, hanem hálószobáink huzatosak, hidegek.
Helységeiben hintaszékek, heverők háziszőttesekkel.
Heveny hörg-huruthoz hamar hozzájutottam, hevertem huzamosan.
Hotelbéli hálótársaink hűvösek, hozzánk. Hugó hajnali háromkor horkol, helytelenkedik, hangulatuk haragosra hanyatlik.
Hideg hétköznapokon, ha hétkor holdfénynél hólabdázunk, hokizunk, helsinkiek helyeslő huj huj hajráját hallgatjuk.
Hétvégi hóbortunk hógolyózás.
Hokizás helyett hol huszonegyezéssel, hol hubertusz hörpintgetésével hevülünk, hűségünket holtig halasszuk.
Hédi Helsinki hölgyekkel hímző hobbijának hódol.
Holnapra helikopterrel Hamenlinába hívnak Hejkéék.
Harmincezres helység, hazai Hatvanunkhoz hasonlít.
Hadtörténész haveromnál, Hejkééknél hálok.
Hiába hagytalak Helgám Hegyeshalomnál, harmatarcod, hattyúnyakad, hollóhajad hazaszólít Hejkéék honából. Hazahív Hungária!
Hosszú hontalanságomból, húsvétra hazaérkezem hozzátok Hevesre.
Hermelinbunda hízelegne hiúságodnak, ha hozzáférhető?
Hajnalkának helyes hósapkát, Hubának hullámvasútat helyeztem hátizsákomba, Hugónak homokozójátékot, horgászfelszerelést hozok.
Hármótok híján honvágyam hétről-hétre hatalmasodik.
Hiszem, hogy húsvétkor hiánytalanul helyreáll harmónikus házasságunk, Hevesen, házunkban húsvétolhatunk.
Helsinkiben halak havának huszonhetedikén
Hű Henriked

*

SZEKÉREN

A székelygazda,feleségével együtt,bakon ülve utazik a szekéren.
Egyszercsak beborul az ég és irtózatos vihar kerekedik.

Dörög, villámlik és az egyik éppen az egyik lovat éri.

Szegény pára holtan terül el.

Megszólal a székelygazda:
– No!
Mennek a viharban tovább és mit ad az Isten
ismét lecsap a villám.

Ezúttal a másik ló esik élettelenül össze.

Erre a székelygazda:
– No, no!
Alig tesznek- most már gyalogosan –
néhány lépést és villám sújtja az asszonyt.

A gazda most sem hagyja szó nélkül:
– No azért….!

*

Zsidók Amerikában

[…] Több mint 1700 éve a zsidók ajvélkodtak szomorú sorsukról hogy száműzöttek lettek hazájukból, amit Palesztinának képzelnek. De uraim, a világ ingyen adta nekik ezt a földet? Mert akkor is találnának valami okot, hogy nem térnének vissza. Miért? Mert ezek vámpírok, és vámpírok képtelenek élni más vámpírokon. Képtelenek megélni egymás között. Nekik más népek kellenek nem a saját fajtájuk. Ha nem zárják ki önök az Amerikai Egyesült Államok alkotmányából, (a zsidókat) akkor kevesebb, mint 200 év múlva ide fognak rajozni oly nagy számban, hogy ők fognak dominálni, felzabálják földeinket, kormányunkat megváltoztatják, amiért amerikai népe ontotta vérét, áldozta életét, földi vagyonát, és veszélyezteti fogják szabadságunk. Ha nem rekesztik ki a zsidókat ma, akkor 200 éven belül leszármazottjaink lesznek a zsidók ragszolgáik, míg ők bankjaikban megelégedetten számolják pénzüket kezeiket dörzsölve. Figyelmeztetem önöket uraim, ha nem zárják ki a zsidókat örökre, akkor az önök unokái fognak bennünket átkozni sírjaink hantja alatt. 

Benjamin Franklin,

az alkotmány konvención 1787-ben az amerikai Philadelphiában. 

*

Bill Gates beszédet mondott

(ez még nem az általa javasolt népirtásról szól…)

Bill Gates beszédet mondott amerikai középiskolásoknak, és ennek során 11 szabályt említett meg, amit nem tanítanak az életről az iskolákban.

1. Az élet igazságtalan – szokj hozzá!

2. A környezeted nem fog gondoskodni az önbecsülésedről. A környezeted arra számít, hogy előbb te viszel véghez valamit, ami miatt jól érzed magad.

3. Nem fogsz 60.000 USD-t keresni egy évben rögtön az iskola után. Nem leszel igazgatóhelyettes kocsival és mobillal addig, amíg te magad meg nem tudod keresni a rávalót.

4. Ha azt hiszed, hogy a tanárod szigorú, csak várj, majd meglátod milyen lesz a főnököd.

5. Sütödében vagy kifőzdében dolgozni nem rangon aluli. A nagyszüleid ezt még lehetőségnek tekintették.

6. Ha elcsesztél valamit, az nem a szüleid hibája, tehát ne nyávogj róla, hanem tanulj belőle!

7. Mielőtt megszülettél, a szüleid nem voltak olyan unalmasak mint most. Az tette őket azzá, hogy fizetik a számláidat, tisztítják a ruháidat és hallgatják, hogy te milyen cool-nak (menőnek) érzed magad. Tehát mielőtt a természetet akarnád megmenteni az azt szennyező szüleidtől, próbáld meg tisztán tartani a saját szobádat!

8. Az iskoládban lehet, hogy nincsenek nyertesek és vesztesek, és talán még megbukni sem lehet, mert újra és újra próbálkozhatsz. Ez a leghaloványabb kapcsolatban sincs a valóságos világgal.

9. Az életben nincsenek tanévek, és nem kapsz nyári szünetet. Mi több, nagyon kevés munkáltató segít neked megtalálni önmagadat. Ezt szabadidődben kell megtenned.

10. A TV nem az igazi életet mutatja. Valójában az emberek nem kávézóban ülnek, hanem dolgoznak.

11. Legyél kedves azokkal, akik szemetek. Jó esély van rá, hogy egyszer még dolgozni fogsz valamelyiknél.

*

Indián történet

Egy Indián bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs Indián asszony Kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az Indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jó szerencséjén tovább állt, Hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az Indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. Gondolkoztam … – Szólalt meg. „Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ…

*

Meg kell fizetned a teljes árat

„…teljes áron akarom megvenni…”

(1Krónikák 21:24)

Peter „Dale” Winbrow Sr. így írt „A férfi a tükörben” című versében: „Amikor megkapod mindazt, amiért küzdöttél, és a világ szemében király vagy; csak nézz a tükörbe, és lásd meg, mit akar az az ember mondani! Mert nem apád, anyád vagy feleséged ítéletén kell átmenned, a legtöbbet az az ítélet számít, amit az az ember mond, aki a tükörből szembenéz veled. Ennek az embernek kell a kedvére lenned, a többiek mind nem számítanak, mert õ az, aki mindvégig veled lesz. A legveszélyesebb és legnehezebb próbán átmentél, ha a tükörből rád néző ember a barátod. Az egész világot becsaphatod akár éveken át, vállon veregetést is kaphatsz, de végső jutalmad könnyek és fájdalom lesz, ha a tükörben lévő embert megcsaltad.”

Van egy történet egy kisvárosi borbélyról, aki egész jól megvolt, amíg az utca másik oldalára nem költözött egy nagy fodrászüzlet. Az egész környéket ellepték hirdetésükkel: „Minden csak egy dollár! Hajvágás egy dollár! Dauer egy dollár! Kétségbeesésében a borbély egy reklámszakemberhez fordult, aki felhívott egy reklámtábla készítő céget, és egy nagy reklámtáblát rendelt a borbélyüzlet ajtaja fölé. „És mit írjunk a táblára?” – kérdezték. A reklámszakember így válaszolt: „Írják ki rá nagy és vastag betűkkel a következőket: „Rendbe hozzuk az egydolláros hajvágásokat!”  Dávid azt mondta: „…csak teljes áron akarom megvenni, mert nem akarom az Úrnak adni a tiedet, és nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni”(1Krónikák 21:24).

Ahhoz, hogy be tudd tölteni Istentől kapott rendeltetésedet, meg kell fizetned a teljes árat!

*

A be nem avatkozás, mint közöny

A liberalizmus kultúrája a „közbe nem lépés” elvével, amelyet IX. Pius kárhoztatott, leplezi az önzés és embertelenség kényelmes taktikáját. Pedig a természetes erkölcstörvény még a pogányt is kötelezi, hogyha mellette valakit igazságtalan támadók a földre tepernek s fojtogatnak, az ártatlanul szenvedőnek segítségére siessen. Fuldoklóval, égő házba zárt emberrel szemben az emberiességnek elemi követelménye, hogy kimenteni igyekezzünk abból a helyzetből, ahonnan a maga erejéből szabadulni nem tud, még ha véletlenül idegen országba tartozik is a szenvedő. Itt pedig milliók élete, szabadsága, épsége forog állandóan kockán; az ókori zsarnokoknál semmivel sem különb elnyomók, valóságos vadállatok tepernek maguk alá egész népeket, kultúrát, erkölcsöt, szabadságot. S Európának, Amerikának egyetlen szava sincs hozzá; még csak a diplomácia szokott eszközeivel, felszólítással, megbélyegzéssel sem tud hatni a nyers hatalommal vandálul visszaélők pogány hadára. Kereskedelmi haszonért, politikai előnyökért egy világot tudtak négyévi szörnyű háborúba parancsolni; a békeszerződések szabványainak kierőszakolására évekig megszállás alatt tudták tartani a rajnai tartományt, tudtak fenntartani a legyőzött államok egész sorában katonai s egyéb ellenőrző bizottságokat s Genfben évek óta játsszák a világbéke biztosítása címén a Népek Szövetsége című társasjátékot. Ellenben egyetlen erőteljes szót nem tudtak intézni a felforgatók, rablók és tömeggyilkosok kormányaihoz milliónyi szenvedő embertársak érdekében, mert ez a liberális elvbe, a közbe nem lépés gyáva és erkölcstelen jelszavába ütköznék. Ha valakinek eddig még kétsége lehetett volna a liberalizmus káros, rossz, beteg, embertelen voltáról, az utóbbi másfél évtized alaposan kitaníthatta volna róla. 

Az a kultúra, melynek alapja a materializmus s evangéliuma az önzés, egymásután két iszonyú szegénységi bizonyítványt volt kénytelen kiállítani önmagáról: egyiket azzal, hogy a nemzetközi feszültségeket, s vitákat nem tudta másképp megoldani, mint a világtörténelem legborzalmasabb, legpusztítóbb háborújával, a másikat pedig azzal, hogy a nérói vadság és szadista tömeggyilkolások periodikus visszatérésével szemben tökéletesen passzíve viselkedik, egyszerűen nem tud, vagy nem akar közbelépni. Hogy erre a kereszténytelen, liberális és gyökeréig erkölcstelen kultúrára hogyan lehet büszke valaki, s hogyan emlegethet még ma is emberi haladást, egyszerűen érthetetlen. 

Talán éppen a liberalizmus eme csődbevallásának szégyene vezeti az európai sajtót arra, hogy a mexikói eseményeket lehetőleg nem is veszi tudomásul s az emberiség ellen elkövetett szörnyűségeket elleplezi az európai olvasóközönség előtt. Nemcsak a Népszava hallgat mélységesen, amikor az elvtársi barbárság s a gyilkolások véres jeleneteit kell agyonhallgatni, hanem hallgat az ú. n. polgári liberalizmus sajtótábora is mind közönségesen, ahogy hallgatott Európa-szerte akkor is, mikor Kun Béla hordái követték el a magyar polgárság testén viviszekciós kísérleteiket. Ez a hallgatás, amely semmiben sem különbözik a bűnpártolástól, szomorúan jellemző arra a sajtóra, amely egyébként nem győzi az emberiesség jelszavait hangoztatni s a kor szédületes haladását emlegetni a letűnt barbár korokkal szemben. Csodáljuk azonban, hogy amikor nálunk állítólag keresztény irányzat van s szeretjük magunkat élénken elkülöníteni az európai liberalizmustól, nálunk a mexikói vandálok követe a Külügyi Társaság égisze alatt előadást tarthatott s letagadhatta a mexikói egyházüldözést. 

Miért nem engedik be akkor a Külügyi Társaságba mindjárt az orosz szovjet propagandistáit is? S hasonlóképp csodáljuk, hogy a többé-kevésbé állami kézben levő Magyar Távirati Iroda sem tud híreket szerezni Mexikóról s esetleg beéri a Calles-kormány által világgá dobott füllentések időnkénti továbbításával. Talán csak nem azért, mert ebben az esetben egy meggyalázott katolikus ország vérbetaposásáról van szó? 

(Forrás: Magyar Kultúra 1927)

*

Az utolsó táltos 

Magyar monda – Wass Albert nyomán

Badacsony vén hegyén, a Balaton kék vize fölötti bazaltszikláinak üregeiben,
barlangjaiban sok-sok száz évvel ezelőtt itt rejtőzködtek az Öreg Ősten
utolsó hűséges szolgái és ide menekült az utolsó magyar táltos is. Sok éven
keresztül élt itt barlangokban, bújdokolva a papok és német-bizánci lovagok elől.

Rejtekhelye feltáratlan maradt és az Öreg Ősten hű szolgájára senki sem talált rá.

A táltos már nagyon megöregedett, elhatározta, hogy elhagyja Badacsony
hegyének hű védelmét és a nyugati gyepük világát elhagyva biztonságos helyre megy.

Egy szép, napsütéses téli reggel elhagyta búvóhelyét és elindult, át a
Balaton vastag jegén, gyalog, nyugodtan, békésen. Tarisznya vállán, őseitől
örökölt módon elkészített szárított hús és pogácsa, tűzgyújtó szerszáma. A
hóna alatt vitte kincsét, amit élete árán sem adna, cserzett bőrbe
csomagolva.

A tihanyi apátság őrszeme a tó jegén meglátta a magas szikár öregembert és
riadóztatta a zsoldosokat. Szemük előtt lebegett a veszprémi Gerhard úr
által kihirdetett vérdíj.

A tihanyi zsoldosok állig fegyverzetben, csörömpölve eredtek az öreg táltos
nyomába.

Az öreg hallotta, de nem fordult hátra. Ha táltos lován lenne, akkor nem
érnék utol!

De az öreg nem gyorsított, nem fordult meg,

csak ment és ment a saját nyugodt, biztos tempójában.

Tudta, hogy élete Isten kezében van és nem ember szándékában.

A távolság csak csökkent és csökkent az üldöző zsoldosok és az öreg táltos
között. Az Öreg Ősten nem hagyta cserben hűséges szolgáját, hatalmas
recsegéssel, ropogással beszakította a Balaton jegét a zsoldosok alatt, kik
mind odavesztek. Az öreg biztos léptekkel ment tovább!

„Hála néked és áldás, vizeknek Ura!” mormogta.

A nép hálából emlékezik az Öreg Táltosra, a jég ma is sokszor megreped, és
ezt azóta rianásnak nevezik.

Aznap halászok adtak szállást, ételt, de az öregnek tovább kellett mennie,
Keletnek. Tavaszra az Alföldet is elérte, ott a pusztai népek, testvérként
vendégelték meg. Marasztalták, de az öregnek tovább kellett mennie,
Keletnek. Szíve húzta, csak húzta.

Elérte Erdély hegyeit. Melegség öntötte el, de lábai és teste nem bírta,
összeesett. Egy kunyhóban tért magához. Egy asszony hajolt fölé.

– Ki vagy te, asszony? – kérdezte az öreg táltos.

– Látó vagyok, népünket gyógyítom, anyámtól tanultam – felelte a
rimaasszony.

Az öreg féltette az asszonyt, mert úgy tudta, boszorkánynak kiáltják és
elégetik. De a rimaasszony megnyugtatta :

– Régen nem, Kálmán király törvénybe iktatta, hogy boszorkányok nincsenek!

Az öreg megnyugodott, majd hozzátette :

– Áldja őt a Magyarok Istene!

Az öreg táltos békében maradhatott így a rimaasszonynál tavaszig.

De az öregnek mennie kellett, át Erdélyen, a Maros völgyén. Ment patak
partján, hegygerincen, míg nem a hegyek és a fák az Égig nem értek. Ez
Székelyföld! Az öreg táltos hazaért!

Az öreg táltos pár évig élt a székelyek között. Észre sem vette, hogy ősi
hitét, vallását ismerik a Székelyek, akik nem felejtenek és hittérítő
kereszténység nem térítette el őket. Őrzők voltak ők. Ősi szokás szerint
bocsánatot kértek a fától mikor kivágták, s állattól mikor elejtették.
Áldomást ittak, az első loccsantást az Anyaföld kapta, a tüzet földdel
oltották el. Ismerték őstörténetünket, megőrizték rovásírásunkat.
Vasárnaponként lementek fa templomaikba hogy a szeretet vallása szerint
hallgassák Jézus cselekedeteit. Az Öreg Őstenük mindannyiukat egyformán
szereti.

Az öreg táltos érezte, hogy hívja magához az Öreg Ősten. Kiválasztotta a
Székelyek közül a legrátermettebbet, a legbölcsebbet, a legbátrabbat.

Felvitte a Székelység legmagasabb hegyére, minél közelebb Őstenéhez.

Alattuk a fenyvesek, patakok, rónák, a dolgos magyar népek.

Lábuk ősi földön, fejük az Égben. Ketten voltak,

az Öreg Őstenen kívül senki sem hallotta szavaikat, senki sem láthatta őket.

Az öreg táltos lassú, nehézkes mozdulatokkal kicsomagolta a cserzett bőrbe
tekert titokzatos tárgyat. Nem szólt, némán, nyugodtan tette. Egy kardot
vett elő, markolata aranyból, pengéje fényes mint a nap. Ősi rovásírás
rajta.

– Isten kardja! – kiáltott fel a Székely, ki ismerte a rovásokat.

– Géza fejedelem úr óta őrizzük, sok elődöm életével fizetett érte, de
rejtekhelyét nem árultuk el.

Az öreg Táltos átadta Isten kardját a Székelynek, azzal, hogy minden évben
egyszer a magas hegyre vigye fel, ott bontsa ki, tisztogassa meg és csavarja
tiszta ruhába, hogy ha pedig az ő ideje is lejár, gondoskodjon új őrzőről.

A Székely átvette a kardot, fejet hajtott, és így szólt:

– Esküszöm az élő Egyistenre, a napra, a holdra, a vizekre, a szelekre a
szent földre, hogy Isten Kardját életem árán is megőrzöm. Földanya ne
fogadja be testemet, Vízapa lökjön ki magából, lelkem legyen átkozott, ha
esküm megszegem.

Így volt ez évszázadokon át. A Székely nép azóta sokat szenvedett, de Isten
kardjának gondját viselik. Esküjüket őrzőről őrzőre elmondják,

pontosan úgy, ahogy azt az első őrző székely tette.

Isten kardja ma is ott van náluk, az utolsó Táltos akaratának eleget téve.
Egy székely, ismeretlenül, névtelenül egy évben egyszer eltűnik székelység
legmagasabb hegyén, hogy eleget tegyen fogadalmuknak.

Minden őrző tudja az utolsó táltos búcsúszavait : „Isten kardja csak akkor
csillog majd újra és vezeti győzelemre megint a Hunok és Magyarok ivadékait,

amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet,

Öregisten parancsa szerint”.

*

Harsányi Lajos
Magyar gyermek izenete a világ gyermekeihez

A mi hazánkban Isten a király.
A mi hazánk egy gyönyörű sziget.
A tengereken nagy háború van.
Nálunk szelídek, tiszták a szívek.

Mi nem vagyunk valami gazdagok.
Mégsem akarjuk elvenni a másét.
A Jézuska is szegény volt nagyon,
Mégis szívesen meghalt a világért.

Mi is meghalnánk kicsiny országunkért,
Ha el akarná venni valaki.
Az élet jó. De a halál se rossz.
Mind a kettőt az Isten szabja ki.

Lángba borult orosz síkok alja,
Reánk törhetnek tenger irígy hordák,
Mi nem félünk! Isten ölében van
Öreg szülénk: az édes Magyarország.

(1944)