kb. 7 perc olvasás
A BOLDOGTALANSÁG TÉNYE-TÉTJE, OKA-KÖVETKEZMÉNYE
RÖVID-TARTÓS, INTENZÍV-EXTENZÍV
ÉLETMINŐSÉG HIÁNY ÉS LÉTRONTÁS
GONOSZ SZELLEMISÉG, ROSSZ LELKÜLET ÉS VILÁGCSÚF MŰ
HELTAI GÁSPÁR
TIZENHARMADIK FABULA
A hollóról és rókáról
Egy holló egy igen szép darab sajtat ragada egy ablakból, és felröpüle egy magas fára véle. Látván azt egy róka, igen kezdé a sajtot kévánni. És a fa alá méne, és szólni kezde a hollónak, és igen dicsírni, mondván: „Ó, te holló, nemes madár vagy! Nincsen tenéked mása. Szép tollaid vannak, fénesek, melyekkel semmi bársony nem ér; csak hogy szavad szép volna, termethöz hasonló. Hiszem is, hogy szép szavad legyen, de nem hallottam.” A holló igen örüle e dicsíretnek, és elhivé magát; és hogy szép szavát megjelentené a rókának, felfuvalá a torkát, és kinyútá a nyakát, hogy ugyan öregen szólhatna. És midőn a száját megnyitná, kiesék a sajt a szájából. És ottan elragadá a róka a sajtot, és elkezde menni véle. Ottan elszomorkodék a holló, értvén, hogy a róka a jó sajtért tötte volna a szép dicsíreti orációt.
ÉRTELME
Vedd eszedbe magadat! Ha az Isten bölcs: tehát tudta, mint kellett teremteni tégedet, és müvel ajándékozni. Avval elégödjél meg. Ne keress hiábavaló dücsőséget és dicsíretet. Megnézd a lábodnak kaptáját: ne kévánj nagyobb sarut. Mert azok, kik igen dicsírnek tégedet, nem szeretnek; és ha lehet, bizony meglátják, ha a sajtot kikaphatják szájadból. Ártalmasb állat nincsen hipokritánál és hízelködénél.
* * *
Nem szereted saját hangodat:
olyan mintha egy undok idegené lenne
*
Nem tanulsz a történelem mestertől,
s így a nehéz éveket kell ismételned
*
Nem te akarsz sokfelé megfordulni,
de a világot magad körül forgatni
*
Nem teszed jóvá disznóságod,
inkább szégyenedben bujkálsz családod elől
*
Nem teszed ki próbáknak
a mindent gyógyító szert áruló vándorvigécet
*
Nem teszteled
s így nem buktatod le
a hozzád csak nyereségvágyból közeledőt
*
Nem törsz ki
a hízelgő és vérszívó rajongók
egyre fojtogatóbb gyűrűjéből
*
Nem tudod befejezni a munkád:
egyre kisebb hatékonysággal egyre tovább…
*
Nem tudod elviselni,
hogy párodnak titka lehet előtted:
kiszekírozod belőle
*
Nem tudod megemészteni,
hogy életed legnagyobb adományai
ingyen vannak, nem érdemelhetők ki
*
Nem tudod,
neked mire van szükséged,
ezért mindenből a legdrágább kellene
*
Nem tudok beletörődni,
hogy az élet nem kívánságműsor:
úgy teszek mintha az lenne
*
Nem tudsz árnyaltan és plasztikusan beszélni,
írva se tudod differenciáltan és ütősen kifejezni magad
*
Nem tudsz belenyugodni, hogy ma kikaptál:
Pocskondiázod az ellent, szidod a bírót, átkozod Fortunát…
*
Nem tudsz csapatban játszani,
ahol egymást kerekké egészítitek ki
*
Nem tudsz kitörni
a nagy hencegések és megszégyenülések ördögi köréből
*
Nem tudsz lezárni egy kapcsolatot:
egy kihűlt szerelmet próbálsz felmelegíteni
*
Nem tudsz róla,
mily kicsiny lépés választja el a fenségest a nevetségestől
*
Nem tudsz sorodra várni:
ha nem léphetsz előre, hát hátrafelé nyomulsz
*
Nem tudsz túllépni azon a korszakodon,
amikor hógolyózva vallottál szerelmet
*
Nem tudtok közösen fellépni
és a „farkas” egyenként elbánik veletek
*
Nem ugrasz le a szakadékba,
te csak „véletlenül” épp a legszélére álltál
*
Nem ülsz bele a feléd kerülő mentőcsónakba,
neked személyesen maga az isten ígért segítséget
*
Nem vágod el a lelki köldökzsinórt,
és így anyukád mellett öregszel meg
*
Nem vagy a helyzetek magaslatán:
éppen kritikus pillanatokban mondasz csődöt
*
Nem vagy a magad ura, még tested is diktál:
ahol rádjön, ott pisilsz, kakilsz mint egy kutya…
*
Nem vagy oszthatatlan egység:
hamar kétségbe esel és úgy is maradsz
*
Nem vagy tisztában a szavak jelentésével:
Maró gúnyolódásod kedveskedésnek veszed
*
Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka
Nem vagy tisztában képességeid és tudásod korlátaival:
*
Nem vársz tovább a sorodra:
előlépteted, hátba veregeted és kitünteted magad
*
Nem végzel semmi kétkezi munkát
– kertészkedést, barkácsolást –,
Semmit, ami megfogható sikerélményt adna
*
Nem vered be jól a patkószeget,
s ezért – végső soron – az országod elesik
*
Nem vonulsz vissza kellő időben méltósággal:
szégyenteljesen kell elkullognod, elpucolnod
*
Nemhogy felnőnél a feladathoz,
de eltörpülsz az „óriási kihívás” láttán
*
Stockholm szindróma
Nemhogy menekülnél terrorista elrablóidtól,
de egyre inkább azonosulsz és szimpatizálsz velük
*
Nemhogy nem óvakodsz a harapós kutyától,
de egyenesen felhúzod, ingerled, magadra uszítod….
*
Nincs előítéleted:
barátodnak naponta újból ki kell érdemelnie bizalmad
*
Nincs hited, türelmed várni,
pedig rángatózásoddal csak szorul nyakadon a hurok
*
Nincs hobbid, magánpassziód –
mindent a piac igényei által diktálva csinálsz
*
Nincs hű társad,
aki a te hiányaid kompenzálná, hibáidat kijavítaná
*
Nincs monotónia tűrésed:
mindig a rádió távirányítója hangerő-szabályozójával babrálsz
*
Nincs olyan szellemi magaslatod,
ahonnan nézve eltörpülnek gondok, bajok
*
Nincs szíved rászólni „túlterhelt” gyerekedre,
inkább te magad megcsinálsz helyette is mindent
*
Nincs veszteni való időd:
jó ha megengedsz magadnak pár perces szunyókálást,
ami előbb-utóbb visszaüt, visszavág: elalszik a gyertyád
*
Noha teknőcnek születtél,
mégis a versenyfutásban állsz rajthoz
*
Noha van mit enned,
mégis levágod az aranytojást tojó tyúkot
*
Nyavalyogsz,
hogy halandó lény vagy,
de délután már őrjítően unatkozol
*
Nyelveddel érezhetted,
hogy pénzen vett szerelemnek sok és ecet az alja
*
Nyílt lapokkal ülsz le
nagy tétben játszani
cinkelt paklis hamiskártyásokkal
*
Nyíltan szolidarizálsz a leszbikusokkal,
titkon vered feleséged, ha róla kiderült…
*
Nyilvános helyeken
„rendeztek” családi veszekedést,
adtok ingyencirkuszt
*
Nyomasztanak a tartozásaid:
örökre adós maradtál sok-sok vallomással
*
Nyomorultul érzed magad,
hogy te nem a feleslegből és csak keveset adhatsz
*
Nyugodt vízen kiképezve
csoda jó kormányosnak képzelve magad
a nyílt és viharos tengerre, óceánra szállsz
*
Nyugtalanul alszol
a párnádba dugott pénzen,
mert az közben nem dolgozik
*
Odaadod hétvégére a vasárnapi apukának gyereked:
Aki csak kényezteti, miközben még ellened is hangolja
*
Olimpiai bajnok akarsz lenni,
csak ne kelljen hajnalban kelni és hideg vízben úszkálni
*
Oly sokra tartod magad,
hogy már csak holt költőfejedelmekkel állsz szóba
*
Oly zsugori vagy mintha örökké élnél,
és oly tékozló, mintha alig lenne hátra
*
Olyan ajándékot is elfogadsz,
amivel megvesztegetnek és kompromittálnak
*
Olyan alapsebességet veszel fel,
amihez vésztartalékaidat is mozgósítani kell
*
Olyan egyoldalúan fejleszted magad,
hogy egy nagy fej és nagy segg maradsz
*
Olyan keserű konzervált szájízed,
hogy az édest is magához hasonlítja
*
Olyan könnyelműen
teszed semmiért kockára az életed,
mintha neked – is – minimum hét lenne
*
Olyan magasra emelted fel az ingerküszöböd,
hogy neked hiába ciripel kertedben a tücsök
*
Olyan munkahelyre mész,
ahol a főnök közeledtekor úgy kell tenni mintha melóznál
*
Olyan óriási az a felelősség,
amit a válladra vettél,
hogy súlya téged agyonnyom
*
Olyan rablógazdálkodást folytatsz,
mintha jövőre nem ezen a földön vetnél
*
Olyan sokáig és olyan jól kellett
a hülyét, a bolondot stb. játszani,
hogy egyszer s mindenkorra „úgy maradtál”…
*
Élj veszélyesen
Olyan unalmassá teszed polgári életed,
hogy önként mész a frontra, lövészárokba élményért
*
Olyan vagy mint az a ló,
aki messziről bátornak látszik, pedig csak vak
*
Olyannyira cidrizel,
hátha valami hülyeséget mondasz,
hogy „megkukulsz”
*
Olyannyira veszélyesen akarsz élni,
hogy taposóakna-mezőre jársz kocogni
*
Operaénekessé kasztráltatod magad,
de mikor megbánod, már nincs visszaút
*
Oroszlánként úri kedvedben
agyoncsapsz egy egeret,
így nincs aki kirágjon a hálós csapdából
*
Orvost, papot stb. is kizársz magánszentélyedből,
de a tévét, az egyszemű szörnyet magadra nyitod
*
Rabságában tart és kínoz
A féltékenység, a zöldszemű szörny
*
Ostoba „szent” fogadalmat teszel,
s ennek betartásától isten se tud eltéríteni
*
Otthon koplalsz és fagyoskodsz,
miközben státuszszimbólumokkal flancolsz
*
Otthonra
minek csinosítsd, öltöztesd magad stb.?
Slampos leszel és meg is hízol
*
Önállóan még egy lépést se mersz tenni,
keresed az illetékes utasítót, engedélyezőt
*
Beteljesedik jóslatod:
az ördögöt a falra festve mintegy megidézed őt
*
Önként „előnyugdíjaztatod” magad,
s obsitosként szájhősködsz dicső tetteiddel
*
Önként viszel egy rakás pénzt
életveszélyes mellékhatású „orvosságért”
*
Önként, előnyökért leszel besúgó,
mondván: jobb neked, ha én súglak be
*
Önkéntes adósrabszolga vagy,
aki egyre több munkával hiszi egykor emancipálni magát
*
Önkéntes tiltakozó böjtöm addig folytatom,
míg van éhező ember a földön
*
Önkéntes véradó vagy:
jogosan se ön-védekezel a bolhák, szúnyogok, kullancsok ellen
*
Hallván, hogy az erősebb kutya izél
Önkínzással izompacsirtává gyúrod magad
*
Örök haragot tartva
más vétkéért önmagad bünteted
*
Örök isteni bölcsesség helyett
gyorsan avuló szakismereteket szerzel
*
Örökkévalóságnak szánt remekműved
apálykor a tenger homokjába karistolod
*
Örökmozgóként
mégse ismered ki magad:
nem veszed észre, hogy körbe-körbe jársz
*
Örökös „ideiglenes pénzzavarod”
zilálja szét hétköz- és ünnepnapjaidat
*
Összekevered a szezont a fazonnal
*
Összekötöd a kellemetlent a haszontalannal:
pl. folyamatosan szőrteleníted a lábad, a hónaljad
*
Összetéveszted
a rajtad élősködőket, szesztestvéreket a barátaiddal
*
Összetöröd az igazmondó tükröket:
száműzöd a barátokat és a művészetet
*
Palackpostát dobsz az óceánba,
majd felháborodottan reklamálsz a postánál
*
Pályatársaidban
csak a kiiktatandó riválist,
s nem segítő szövetségest látsz
*
Panaszkodsz,
hogy mindenütt zárt ajtókra találsz,
noha nem is zörgettél