kb. 6 perc olvasás
BALGA ÖRDÖGCIMBORA – GONOSZ SÁTÁNFAJZAT
Az állatorvosi lovak és a pokol Nagy ABC Jenciklopédiája
Hogyan légy/maradj boldogtalan: szabad ötletek jegyzéke
A békétlenkedő
Csokonai Vitéz Mihály
1801.
I.
Tavasz
Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
Torkot, mellet terhelő,
Huruttal kerűl elő.
Kinek volna kedve benne!
Bárcsak hamar vége lenne
Únalmas óráinak.
Szemem bármerre tekintsen,
Sem gyümőlcse semmi nincsen
Kertem puszta fáinak.
Mit ér zőldje a szőlőnek,
Ha rajta fürtök nem nőnek,
Mit ér a bimbó, virág,
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?
Barmaim, jaj, be soványok,
Elfogyott a takarmányok,
Már sem széna, sem mező,
Ezer az ember szükségi,
Nincs új, elfogyott a régi,
Majd kihúz az éhező.
Óh, bárcsak hamar nyár lenne,
E silány tavasz elmenne:
Uram! uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!
II.
Nyár
Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége,
Csak, csak ilyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk.
Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
Dudva és bogács között;
Amit e’ még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
S amit ez is meghagya,
Elsütötte a ragya.
A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére!
Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyér a könyörgés,
Forgószél és jégeső,
Ami a munkánkra jő.
III.
Ősz
A fejem már majd megbódúl,
Annyi a gond, mely rámtódúl,
Érik a gohér nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha ránézek a szőllőre,
A szüret s baj itt vagyon;
Restellek már ki is menni,
Eső esik, mit kell tenni,
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem is.
Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szünetlen
Bugyognak locs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
Szomorú ősz, haj, haj, haj!
Benn is baj most, kinn is baj.
Bárcsak meleg napfény volna,
Vagy kemény télre hajolna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom.
IV.
Tél
No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.
Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.
Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.
* * *
Csak töröd az anyanyelved,
Vagy direkt csak nyelvtörőkben beszél(het)sz…
*
Rossz kiejtés
Hadarás, raccsolás, rossz hangsúly
Selypítés, dadogás, gépies tagolás, „szavalás”
Lenyelt szóvég, vontatottság, ritmustalanság
*
A rossz példa ragadósabb
*
Önveszélyek
Elég egy csepp méreg a kútba,
egy ember is elronthatja a játékod, az ünneped stb.,
a mindenkori nérók, sztálinok is megkeseríthetik életed,
de ez mind kismiska, kutyafüle ahhoz képest,
amit te magad árthatsz önmagadnak
*
Ki a felebarátom?
Hány nép neve jelentett eredetileg „embert”?
Aki nem a mi fajtánk, az nem is ember,
aki nem közülünk való,
azzal szemben minden megengedett?
Nincsen felebarátság, nincs emberi kötelesség –
az idegennel szemben nincs erkölcsi korlát:
aki nem magyar, nem cigány, nem zsidó,
nem rokon, nem haver,
azzal szemben nem bűn hazudni,
sőt: egyenesen érdem?
*
Jó szerencséből bal
A mesék ősi bölcsessége szerint
a szerencse forgandó
és nem személyválogató,
mindenkit meglátogat,
csak jól kell tudni élni vele,
mert a bölcsnek hasznára van,
a bolondnak még kárára is lehet.
Igaz ugyan, hogy az aranyhal
a telhetetlen feleség miatt
a halászt a viskójába rakta vissza.,
a kiinduló helyzetébe,
de ez már nem ugyanaz volt,
mert megtapasztalta a jobbat,
és tudja, hogy mit veszített…
*
Optimum
Hogy például pont teneked
milyen és mennyi tudásra vagy vagyonra van szükséged,
arra nincs recept,
erre nem jó válasz, hogy minél több, annál jobb –
gondold meg, mekkora nyűg és gát a felesleges tudás,
a károsról nem is beszélve
(pl. akár egy maffia üldözhet emiatt) –
ahogy például sok embert tehet és tett is tönkre
a túl nagy nyeremény…
*
Külföldi szabadosságok
A külföldiektől most már be lehet hajtani
az itt elkövetett szabálysértések után járó pénzt….
De mi volt eddig? Törvényen kívüliség?
Ezzel lehet idecsalni turistákat,
hogy itt elengedhetik magukat –
sokan amúgy is csak azért utaznak el hazájukból,
hogy”kitombolják” magukat –
mi mindent árul ez el ottani életükről…
*
Láncreakció
A szög miatt a patkó elveszett
A patkó miatt a ló elveszett
A ló miatt a lovas elveszett
A lovas miatt a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett
*
Homo mohó
A jótündértől csak azt kérném,
hogy egyetlen kívánságom teljesítse:
azt, hogy ezek után minden kívánságom teljesüljön…
*
Ördögi kör
azért iszok, mert bánatos vagyok,
azért vagyok bánatos, mert iszok
*
Arányérzék
Végszükségben ne légy szerény,
néma gyereknek anyja se érti a szavát –
de ha már egy szúnyogcsípést kigyómarásnak mond,
legközelebb nem veszik komolyan S.O.S. kiáltását
*
Táguló kör
Optimális méreten túl
Ha egy csoportban már tíznél többen vannak
és bármit is begyűjtenek és újraosztanak,
ott elkezdődhet a kleptokrácia kialakulása?
*
Permanens életveszély
Huzamos időn keresztül abban a tudatban lenni,
hogy egy nagyobb hiba az életedbe kerülhet –
vagy hogy teljesen ki vagy szolgáltatva:
például a veled szembejövő kamionoknak…
*
A nevető harmadik
Elég ha egy kicsit megbomlik az egység,
az ördög beteszi a lábát – éket ver, majd tágítja,
vagy ha két riválisát sikerült összeugrasztania…
*
Gazdálkodj okosan
Oktalan időgazdálkodó
Mennyi drága időt pazarolsz?
És hány időrablót fogadsz és tartóztatsz?
*
Halogató hal-ott
Majd holnap?
Időm van temérdek!
Pedig már születésedkor elkezdődik
a végső visszaszámlálás,
és sosem tudhatjuk,
hogy éppen hol tart…
Ej, ráérünk arra még?
*
Orvos és beteg
Ha látsz egy halat a parton vergődni,
akkor orvosságot tömsz bele,
vagy simogatod, vigasztalod,
vagy minél előbb visszajuttatod az elemébe,
a saját közegébe, a vízbe?
(Elveszítve egy potenciális pacienst…)
*
Zsák és foltja
A bolond légvárakat épít,
a pszichiáter meg szedi a lakbért
*
Kommunista emberismeret
Hogyan tegyünk két magyar családot
egymás szinte halálos és örök ellenségévé?
Költöztessük be az egyiket a másik családjába,
hogy naponként súrlódjanak és ütközzenek –
kényszertársbérletbe,
ki bírja tovább, ki nyírja ki, üldözi el a másikat…
*
A kevesebb több
Az egyiknek van barátja, a másiknak nincs –
de ennél még rosszabb, ha azt hiszed, hogy van,
pedig csak szesztestvéred vagy álbarátod van…
*
Dönt vagy dől?
Amikor nem választhatsz:ha nem te döntesz,
maguktól is eldőlnek a dolgok,
legfeljebb nem a te kedvedre…
*
Nincs tertium datur
Vagy-vagy
Ha nem az isteni,
akkor az ördögi szellemben fogsz hinni,
s életeddel be is bizonyítod,
hogy ez a lehető legrosszabb…
*
1956-1963
A levert szabadságharc hőse voltál,
Hosszú kemény börtönévek után szabadulsz,
De az emberek nem hősként ünnepelnek-tisztelnek,
Hanem mint köztörvényest kezelnek, kerülnek,
S minden szart és bajt rád kennek
*
ADY ENDRE
A KRISZTUSOK MÁRTÍRJA
Vad, nagyszerű rajongást oltott
Az Érnek partja énbelém,
Csupa pogányság volt a lelkem,
Gondtalan vágy és vak remény.
Forgott körültem zagyva módon
Lármával, vadul a világ
És én kerestem egyre-egyre
Valami nagy Harmóniát.
Paraszt Apollónak termettem,
Ki dalos, erős és pogány,
Ki szeretkezve és dalolva
Dől el az élet alkonyán.
Pogány erőtől, daltól, vágytól
A lelkem immár nem buzog,
Megöltek az evangélisták,
Az életbölcsek, krisztusok.