kb. 44 perc olvasás
Bakó-Barlay Edit
Gondolatszikrák
Tartalomjegyzék
========================================================================
Tartalomjegyzék
A könyv elektronikus változata
1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
Fordítások
========================================================================
A könyv elektronikus kiadása
Ez a program az azonos című könyv ötödik kiadásának elektronikus
változata. A könyv 2002-ben jelent meg a Prohászka Kiadó gondozásában,
az ISBN 963 640 857 2 azonosítóval. Az elektronikus változat a szerzô
engedélyével készült. Az elektronikus kiadást szabadon lehet használni
lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai.
Minden más jog a szerzôé.
A könnyebb tagolás érdekében a könyvet négy, közel egyenlô részre
felosztva készítettük el az elektronikus változatot.
========================================================================
1. rész
Mindig csak adni
Az öreg kút csendesen adja vizét…
így telik minden napja.
Áldott élet ez! Fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem:
Csak adni teljes életemben.
Csak adni? Terhet is jelenthet,
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek… tükre rám ragyog:
,,hiszen a forrás nem én vagyok”,
Árad belém! csak tovább adom
Frissen, vidáman és szabadon!
Hadd éljek ilyen kút életet,
Osszak áldást és szeretetet.
Nem az enyém. Krisztustól kapom,
egyszerűen továbbadom.
* * *
Mennyi titok veszi körül a szenvedést, és még mennyivel több a
szeretetet. Aki a szenvedést a szeretettôl elválasztja, sohasem fejti
meg a titkot. A szeretet törvénye: a mag a földbe kerül, meghal, hogy
termést hozzon. Ha nem jut a földbe, ha nem hal meg, egyedül marad,
félelmetesen egyedül, titokzatos magányban, de meghal a szeretet utáni
vágytól.
* * *
A szenvedés reménye: könyörüljön meg rajta a szeretet, karolja át.
Így váltja meg a szenvedést. Mérhetetlen az emberben csak egy: a
szeretet.
A szenvedés jelzi csupán, hogy mérhetetlen volt a szeretet, vagy
jobban mondva, hogy volt-e egyáltalán? — A szeretet, amely megtörik a
szenvedésen, csak álcázott önzés! A szenvedés nem csupán a tiszta
felismerés forrása, hanem tűzpróba is és a szeretet kinyilatkozása.
Vajon nem úgy van-e, hogy az elsô szenvedést leleplezi az elsô
szeretet. Elkezdesz szenvedni, rájössz, hogy szerettél! Mit beszéltek,
mit fecsegtek a szeretetrôl, ha soha nem szenvedtetek? Szeretet nélkül
a szenvedés olyan lenne, mint az éj hajnalpír nélkül, vagy mint az örök
éjszaka. Az éjszaka szépsége a nappal elérkezésének reményében van. Ha
a szenvedés széplelkű, csak a szeretet teheti azzá. A szeretet mindent
hisz, mindent remél és mindent elvisel.
* * *
A szenvedés az a keskeny híd, melyen a szeretet magasabbra hág; a
gyűlölet számára szakadék a mélybe.
* * *
Egyedül a szeretet tűr, a gyűlölet türelmetlen.
* * *
Az élet nem homogén, de azért még lehet egymás mellett megértéssel
élni.
* * *
Az tesz bennünket emberré, ha tudatosan vállaljuk magunkra a
szenvedést.
* * *
A hiúság, a gôg és az irónia kizárja a barátságot. Hôsies, intim,
szellemi, játékos, ez a négy eleme a barátságnak.
* * *
A szenvedés olyan, mint a zenében a kereszt: felemel.
* * *
Az önnevelés leveleibôl: Este az elalvás elôtt nyugodtan mondjuk és
bizakodóan, holnap vidám leszek. Elképzeljük, milyen az, ha
barátságosan, szabadon töltjük napjainkat, dolgozunk, játszunk. Ilyen
leszek holnap egész nap, többször is elmondjuk ezt. Közben jön az éjjel
és a reggel, észrevesszük, hogy mindez csak álom.
* * *
Azon szavaknak, amelyeket kimondunk, nincs értelmük, csak a csend
jóvoltából, amelyben fürödnek.
* * *
Az erôszakkal szemben a lélek gyôzelme a türelem, vagyis a felségnek
önmagába vonulása.
* * *
Jönnek azonban idôszakok, amikor semmi sem emlékeztet lelkünk ,,belsô
udvarára”. Úgy tűnik, minden elszáradt, éltetô víz nélkül elfonnyad,
és sehol semmi belsô erô. Ez az állapot csupa fájdalom és kínlódás. De
éppen ezzel szakítjuk ki a visszamaradt gazt gyökerestôl. —
Elismerjük, hogy Isten kegyelme nélkül, csak saját erôfeszítéseinkkel
semmire sem megyünk. Semminél is alacsonyabbra tartva csekélységünket,
alázatosak leszünk, és újra kinyílnak a virágok! (Avilai Nagy Szent
Teréz mondása)
* * *
Minden embert megérinti az Isten szelleme, aki idôt szán erre. Az
imádkozó ember ezt megtapasztalja. Az imádkozás a tudományok tudománya,
a művészetek művészete! De éppen ehhez kell idô. Mennyi idôt adok én
Istennek? Talán újra fel kellene fedeznünk a ,,csend”-nek helyiségét.
* * *
Az embernek önmagát kell megvalósítania, minden szempontot fel kell
mérnie, hogy mindenképpen lehet ,,saját maga”? — méghozzá, ahogy azt
magának elképzeli. És ma minden lehetôség megfelel! Így tekintve az
önmegvalósítás elegáns körülírása a kemény önzésnek, mely brutális
vonásokat mutat. Minden, ami nem tetszik, abból kilépek. Azért vannak a
többiek, hogy én megvalósíthassam magam! Az természetes és
szükségképpen csak oda fajulhat, hogy így semmi sem megy! — Jézus
lelke egészen más; minden emberre hathat, ha nyitott lélekkel fogadjuk.
Az ember akkor éri el saját nagyságát, ha lejjebb helyezi képzelt
mércéjét! Jézusunk példája egyértelmű, és ez isteni dimenziókba vezet
minket. E nélkül az ember szétzúzza, szétrombolja saját magát. (Egy
müncheni pap munkájából)
* * *
A keresztények legyenek világító jelek a világban az emberek számára.
Ha keresztények akarunk lenni, Krisztushoz kell formálódni.
* * *
A görög kultúrával foglalkozó és a Papadelosz által Görögország
minden vidékérôl meghívott értelmiségiek és szakemberek vezette két
hetes szeminárium utolsó délelôttjének utolsó elôadásán Papadelosz
felemelkedett a terem végében álló székébôl, elôre ment, ott megállt az
egyik nyitott ablakon beözönlô ragyogó görög napfényben és kinézett. Mi
pedig követtük tekintetét az öblön át egészen a német temetôt jelzô
vaskeresztig. Azután megfordult.
— Van valakinek kérdése?
Csend ülte meg a termet.
— Ez a két hét egy egész életre elegendô kérdést vetett fel, de
pillanatnyilag csak a csönd létezett.
— Nincs kérdés?
Papadelosz tekintete végigpásztázott a termen.
Nos jó.
Föltettem a kérdést:
— Dr. Papadelosz, mi az élet értelme?
A szokványos nevetés jött válaszul, mindenki indulásra készen
mocorgott. Papadelosz kezével csendet intett, hosszasan rám nézett,
szemével azt firtatta, komolyan kérdeztem-e. A szemembôl pedig azt
olvasta ki: igen.
— Rögtön válaszolok a kérdésére.
Nadrágzsebébôl elôvette tárcáját, egy darabig egy bôr pénztárcában
kotorászott, aztán kihalászott egy apró kerek tükröt, nagyjából
akkorát, mint egy negyeddolláros, és a következôket mondta:
— Kisgyerek koromban, a háború alatt nagyon szegények voltunk. Egy
eldugott faluban éltünk. Egy nap az úton találtam egy darabokra tört
tükröt. Egy német motorbiciklit lôttek ki azon a helyen. Megpróbáltam
összeszedni a tükör összes darabját, hogy összerakjam, de lehetetlen
volt, így csak a legnagyobb darabot tartottam meg. Ezt itt ni. Aztán
egy kövön kör alakúra csiszoltam. Játszani kezdtem vele, mint valami
játékszerrel, és elbűvölt az, hogy olyan sötét helyekre tükrözhettem
vele a fényt, ahova a nap sohasem sütött be, — mély lyukakba,
repedésekbe és sötét beugrókba. Sportot űztem abból, hogy fényt
bocsássak a legeldugottabb helyekre is.
— Megtartottam a tükröcskét és ifjú korom üres pillanataiban
elôvettem és újra elfogadtam a játék nyújtotta kihívást. Amikor férfivá
értem, rájöttem, hogy ez nem egyszerűen gyerekjáték, hanem annak a
metaforája, mit is kezdhetek az életemmel. Rájöttem, hogy nem én vagyok
a fény, még csak nem is a fényforrás. De a fény, az igazság, a
megértés, a tudás létezik, sok sötét helyen csak akkor fog fényleni, ha
én odatükrözöm.
— Csak egy szilánkja vagyok annak a tükörnek, amelynek teljes
alakját és formáját nem ismerem. Ennek ellenére azzal, ami
rendelkezésemre áll, fényt tükrözhetek a világ sötét zugaiba — az
emberek szívében lévô fekete foltokra –, és némely emberben bizonyos
dolgokat megváltoztathatok. Ez az, amire én törekszem. Ez az én életem
értelme.
Aztán fogta tükröcskéjét, óvatosan tartva befogta az ablakon beáramló
nappali fény sugarait és az arcomra, meg a padon összekulcsolt kezemre
irányította. Sokat elfelejtettem már abból, amit azon a nyáron a görög
kultúráról és történelemrôl tanultam. De emlékezetem tárcájában még ma
is ott hordok egy kis kerek tükröt… ,,Van valakinek kérdése?”
(Részlet Robert Filghum ,,Már lángolt, amikor ráfeküdtem” című
könyvébôl.)
* * *
Ha az ember szívével hallgatja Beethoven szimfóniáját, megérzi, hogy
azok szenvedésben születtek.
* * *
Ha az ember érzelmeitôl kér tanácsot, nem pedig érveitôl, kételyei
feloldódnak.
* * *
Még a legmagasztosabb eszme is aljassá és kicsinnyé válik, ha módot
ad az embernek arra, hogy nevében embertelenségeket kövessenek el.
* * *
Feszültségek csak erôs emberek között állnak be, — ha két akarat
ütközik össze, vagy két merev szándék áll egymás útjában.
* * *
Boldog az az ember, akinek kedves emlékei táplálják a lelkét.
* * *
Ember vagy árnyék csak addig él igazán, amíg van valaki a földön, aki
igazán szereti.
* * *
A hazugság abban a percben született, amikor az elsô szó. A hazugság
a rövid, heves csatákban erôsebb, — az igazság hosszú, lassú
küzdelmekben gyôz.
* * *
Ha nem érdemes élni, meghal az ember. Volt egy öreg indián, aki
imádta az erdôt, jöttek az állam emberei és kivágták az erdôt. Az öreg
indián meghalt.
* * *
Hogy boldogok lehessünk, egy bizonyos lelki egyensúlyra kell
törekednünk. Az átmeneti megpróbáltatásokat nyugalommal kell elviselni,
ha ez sikerül olyan boldogok vagyunk, amilyenek egyáltalán lehetünk.
* * *
Egy pszichológus szerint: az az ember lehet boldog, aki biztosítani
tudja magának gondolkodása és eszméi, érzelemvilága és cselekedetei
közötti összhangot.
* * *
Az elkövetkezô eseményektôl való rettegés elviselhetetlenebb, mint az
esemény.
* * *
A sikernek van egy isteni erénye: módot ad arra, hogy jót
cselekedjünk.
* * *
Semmitôl sem félek annyira, mint a félelemtôl.
* * *
Illendôképpen élni, ez az ember nagy és dicsô mesterműve.
* * *
A békés együttélés titka, nem mindig minden gondolatunkat szavakba
önteni.
* * *
Gondolkodni nehéz, cselekedni még nehezebb, de ennél nehezebb úgy
cselekedni, ahogy gondolkodunk. (Goethe)
* * *
Lehet, hogy nekem furcsa az életfelfogásom, de: aki elhagyott,
sohasem volt egészen mellettem, csalódni nem csalódok, csak
tapasztalatokban leszek gazdagabb: embereket, dolgokat magasabbra
értékeltem, mint azt valódi értékük megérdemelte volna: Tévedtem! Az
embert események, történések nem gyôzik le, az embert csak önmaga tudja
legyôzni: — amikor feladja a harcot.
Amíg van cél és akarás, addig csak nehézségek vannak, de nem
vereségek. (Levélrészlet)
* * *
A szerelem nem vak. A szerelem többet lát, nem kevesebbet, és épp
azért, mert többet lát, kész kevesebbet látni.
* * *
Nem kell mindig mindent megmondani, az ostobaság lenne; de amit
mondunk, annak olyannak kell lennie, amilyennek gondoljuk, máskülönben
gonoszság. (Pascal)
* * *
Ha nem lennénk gôgösek, nem panaszkodnánk mások gôgje miatt.
* * *
A szerencsét igazítani lehet, a szerencsétlenséget át kell vészelni.
* * *
A fiatalság az az idô, amikor meg kellene tanulnunk a bölcsességet.
Az öregkor az, mikor ezt gyakorolni kellene. (Rousseau)
* * *
A rögtön és a késô között csak egy pillanat van. Mindannyiunk számára
üt az óra. Az embert ne sajnáljuk, hanem segítsünk rajta. (Gorkij)
* * *
A sors erôsen vagy lágyan kopogtat. Az anyagtól függ.
* * *
Aki egy ügyért áldozatot hoz, nemcsak azért teszi, mert gyôzelmét
várja, hanem mert hisz benne. Hit nélkül nem lehet értelmesen élni, és
értelem nélkül nem lehet hinni.
* * *
Gazdag az, akinek már annyija van, hogy nem kíván semmit. (Cicero)
* * *
A világ egy színpad. Jössz, nézel és átmész rajta.
* * *
Abból lehet egy ember jellemét megismerni, hogy milyen tréfákat talál
magára nézve sértônek.
* * *
A rózsák illatát élvezi az ember, az almába harapni kell. (Goethe)
* * *
A megelégedett emberektôl nem lehet semmit várni. (Gide)
* * *
Az élet néha egy köves út, én életemben olyan sok szép követ
találtam.
========================================================================
2. rész
A világ olyan szép és olyan érdekes, hogy harcolni kell érte.
(Hemingway)
* * *
Minél inkább becsapod magad, annál kevésbé hiszel magadban.
* * *
Röviden kérdezve, mit is akarok? Valakit, akinek nélkülözhetetlen
vagyok.
* * *
Akinek hatalma van, gyakran helytelenül használja.
* * *
Engedd, hogy csak Isten munkálkodjon benned, nem tudod, miképpen
gyakorold mindennapi életedben az önmegtagadást? De magad adod meg rá a
választ: tettel, cselekedettel! A legnagyobb áldozat, amit hozhatunk, a
legnagyobb gyôzelem, melyet önmagunk felett gyakorolhatunk: restségünk
legyűrése. A hajlandóságunkat arra, hogy lehetôleg minél kevésbé
erôltessük meg magunkat!
A keresztény cselekvés szabaddá teszi önmagát, és Istenhez kötôdik.
Ne gondolj teoretikus lemondásokra, hanem például legközelebb
teljesítsd a számodra ellenszenves feladatot, amit Isten küldött neked!
Ô fog neked segíteni, ô fogja a szükséges támaszt tetteidhez megadni.
Csak engedd, hogy Isten tegyen meg neked mindent.
* * *
Mindig szeretjük azokat, akik csodálnak minket. De nem mindig
szeretjük azokat, akiket mi csodálunk.
* * *
Az az ember, aki csakis önmagát szereti, semmit sem gyűlöl annyira,
mint egyedül maradni önmagával.
* * *
A szeretet nem keres egyenlôséget, de megteremti azt.
* * *
Az ember nem az, ami lenni szeretne, hanem az, aminek lennie kell.
* * *
Minden lélekben van egy kis szivárvány
kis csapó híd, amelyet lebocsát,
hogy egy más lélek átjöhessen rajta
Ennek a hídnak hídpillére nincsen,
ezt a hidacskát csak az
Isten tartja,
Isten, aki a szívekbe lát.
(Reményik S.)
* * *
Tegnap: a múlt, melynek emléke sosem fakult.
Ma: a jelen, melyben helyemet nem lelem.
Holnap: a jövô, melyben vár örök lakásom, a temetô.
* * *
A boldogság nem egyéb, mint a szellem tökéletessége, vagyis az
értelem épsége.
* * *
Amid nincs, arra ne úgy gondolj, hogy mi lenne, ha a birtokodban
lenne. Ehelyett a meglevô dolgok közül azokat vedd szemügyre, amelyek a
legérdekesebbek, s képzeld el mennyire törnéd magad utána, ha nem
lennének meg.
* * *
Kevés szó ébreszt és izgat. A sok bénít és altat. A szótlanság ritka
betegség, a bôbeszédűség mindennapi kór. Pedig a szavak tömegében a
gondolat nem jut szóhoz.
* * *
Félsz? Félek. Csak, aki fél lehet igazán bátor, én hôs leszek, félvén
a vacogástól.
* * *
Minden embert meghatároz az, hogy saját átgondolt világnézete által
valóságos személyiséggé legyen.
* * *
Tárgyilagos csak az lehet, akinek a tapasztalatok nem befolyásolják
nézeteit.
* * *
A hit a nem látott dolgokról való bizonyosság.
* * *
Hit nélkül megbotlasz egy szalmaszálban, hittel legyôzöd a hegyeket.
* * *
Mennyi erô kell egy embernek ahhoz, hogy vak maradjon egy olyan
idôben, amelyet nem akar látni.
* * *
A lehetôség a legmagasabbhoz minden emberben megvan, ezeket
kövessétek.
* * *
Egy májusi nap az öröm kategorikus imperatívusza.
* * *
Tudatos létünkbe az Örökkévalóság azon a napon lép be, amikor ,,Isten
lesz számunkra mindenben minden.” (Teilhard De Chardin)
* * *
Van az Istenben megnyugvásnak egy olyan lelkiállapota, mely teljes
kikapcsolódása minden szellemi tevékenységnek. Nem csinál semmilyen
tervet, nem határoz el semmit, nem cselekszik, hanem minden eljövendôt
az Isten akaratának ad át, teljesen a sorsára engedi. Ennek az
állapotnak lettem most részese, miután egy élmény minden aktivitásomat
elrabolta. De az Istenben megnyugvásnak ez az állapota valami egészen
új és egyedülálló. Az halálos csend volt. Most helyébe lépett a
biztonság, védettség, és miközben átadom magam ennek az érzésnek, új és
új Élet tölt meg, és minden akarati feszültség nélkül új tettekre
késztet.
* * *
Az Élet egyetlen esély, vedd komolyan
az Élet szépség, csodáld meg
az Élet boldogság, ízleld
az Élet álom, tedd valósággá
az Élet kihívás, fogadd el
az Élet kötelesség, teljesítsd
az Élet játék, játszd
az Élet érték, vigyázz rá
az Élet vagyon, használd fel
az Élet szeretet, add át magad
az Élet titok, fejtsd meg
az Élet ígéret, teljesítsd
az Élet szomorúság, gyôzd le
az Élet dal, énekeld
az Élet küzdelem, harcold meg
az Élet kaland, vállald
az Élet jutalom, érdemeld ki
az Élet élet, éljed!
(Kalkuttai Teréz)
* * *
,,Találkozni” csak ember képes, tulajdonképpen a találkozás az
emberiség csodája.
Az állat az ôt környékezô világ hatása alatt áll. Az ember azonban
kérdez és hall, s felel reá: minden hangra, mely lelkivilágának egy
részét érinti, egy szál virágra, egy fára, egy csillagra, egy ember
csendes mosolyára választ adhat szívével, szellemével, egész lényével.
Ez a válasz nem bizonytalan kísérlet-e? Mert milyen távoli az út
szívemtôl egy szál virágig, falevélig, fűszálig, csillagig, és még a
hozzám legközelebb álló lénytôl is mély szakadék választhat el. Minden
szívbôl jövô áramlat és mozdulat, mely külsô hívásra választ jelent,
boldog, lelkesítô igazolása annak, hogy az elképzelhetetlen mégis
valóság lett; csoda történt, a kísérlet sikerült. Ember és ember, ember
és világ között sikerült hidat verni: találkoztak.
Ami itt végbe ment, titok volt és titok marad.
* * *
Valamiféle megfoghatatlan, idegenszerű, ésszel felfogott, és mégis
túl minden érthetôn, megérinti az érzékeny ember lelkét. Átsuhan rajta
a névtelen üzenet, és ô készségesen hagyja; egész mélyen a lelkében
érzi a fuvallatot, mely megremegteti a fűszálat, kinyitja a virág
kelyhét. Rápillant a messzirôl felé tekintô ôzszempárból, forró nyári
délelôttök izzó hangulatából, vagy egy tovasietô ember fényes
tekintetébôl. És az így ,,megérintett” kilép önmagából, a
megfoghatatlan elé indul valamivel, ami kevesebb és ugyanakkor több
mint egy szó.
Talán megáll mentében, csodálkozik, leborul a földre, kitárja karjait
vagy félrefordítja fejét, hogy elrejtse belsô remegését, — mindegy —
egy másodpercig érzi a tiszta, lüktetô Élet erejét végigszáguldani
egész testében. A Lélek feltörte a test börtönét, és a szakadék ,,itt
és ott között”, közöttem és egy darab világ között megszűnt, a
találkozás aktusába zárult.
* * *
Jóval az elôtt, mielôtt az ember és ember közötti, az ember és a
világ közötti találkozást, mint ábrázolásra méltó témát a képzôművészet
felvette, a festészet és a szobrászat kizárólag az Isten képével és
minden nép hitének alaptémájával, az embernek Istennel való
találkozásával foglalkozott. Minden régebbi művészet ünnepélyes
komolysággal viseli ezt a témát, lehetôleg megtisztítva a földitôl és
az emberitôl. Késôbbi korok nem szégyellik jelentéktelen egyszerűségű
élményként beállítani a szürke hétköznapok emberi eseményeit.
* * *
Minden embernek magának kell utánajárnia, hogy miért él.
* * *
Sírás közt is vesd a magot.
* * *
Az tesz bennünket Emberré, ha tudatosan vállaljuk magunkra a
szenvedést.
* * *
Ha kôvel dobták, szívét dobta vissza. Ha szívvel dobták, halkan
énekelt.
* * *
Az emberiség morális válságban van. Valami idôtálló éberséget kellene
adni. Kereszténység?
* * *
Mielôtt hibáztatunk valakit, mindig meg kellene próbálni, hogy nem
lehet-e megbocsátani.
* * *
Az én pedagógiám: Akarod, hogy figyeljenek rád? Tedd azt, hogy
szeressenek! Akarod, hogy szeressenek? Rajta! Akkor neked kell
szeretned; egy lépéssel tovább kell menned!
* * *
Hibát követ el, aki arra vágyik, hogy megértsék, mielôtt még
megfejthette volna önmagát a saját szemében.
* * *
A jóról csak akkor szerezhetünk tapasztalatot, ha végbevisszük. A
rosszról csak akkor szerezhetünk tapasztalatot, ha végbevitelétôl
megtartóztatjuk magunkat; hogyha már végbevittük, akkor megbánjuk.
Amikor végbevisszük a rosszat, nem ismerjük meg, mert a rossz fut a
világosság elôl. (S. Weil)
* * *
Semmi sincs, ami jobban megközelítené a valódi alázatot, mint az
értelem. Lehetetlen értelmünkkel büszkélkedni akkor, amikor valóban
használjuk. S mikor használjuk, nem ragaszkodunk hozzá. Hiszen jól
tudjuk: még ha a következô pillanatban gyenge elméjűvé válnánk is — és
úgy is maradnánk életünk végéig — az Igazság továbbra is létezik.
* * *
Ne kívánd senki szeretetét, — ne utasítsd el senki szeretetét! Úgy
áradjon szereteted, mint a tűzfény melege: mindenre egyformán. Akik
közel jönnek hozzá, azokra több esik fényedbôl és melegedbôl, mint
akiknek nincsen szükségük reád. Családtagjaid, mindennapi társaid és a
hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba,
melynek melegítésére rendelik.
* * *
A szabályról. Légy szigorú magadhoz, de ne gyötörd természetedet!
Bontsd le szeszélyeid, sóvárgásaid. Nem azért, hogy nélkülük nyomorogj,
hanem, hogy folyhass, mint a víz, és biztos lehess, mint az ég. A
szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; ne legyen
lakószobád, szabadon ki-be járhass, dolgod szerint.
A szabály semmit sem ér, ha elhatározásszerűen viseled, ha komoran és
konokul csörömpöl rajtad. A szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik, és
finoman, hajlékonyán támogat.
* * *
Kétféle óhaj! — Gyere velem repülni — szól a darázs a virágnak.
Tapadj az ágra mellém — szól a virág a darázsnak!
* * *
Hullámok és tenger. A hullámokat az számlálja, aki a sötétben
hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert!
* * *
A lámpa nem látja önmaga fényét, — a méz nem érzi önmaga édességét.
Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha a hibát jól látod,
anélkül, hogy számodra visszataszító volna, és ha biztosan tudod, hogy
beavatkozásod nem tolakodás és reménytelen kísérlet.
* * *
Írmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak, mert
ahogy elôbbre törtetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadba. De
törekedj kiválóságra, — ez azonban nem jelenti azt, hogy hanyagold el
képességeidet! Önmagadban akkor jutsz elôbbre, ha képességeidet minél
teltebbé és összecsengôvé teszed. Mindegy, hogy mekkorák képességeid.
Fô, hogy a tôled telhetô legjobbat formáld belôlük és általuk. —
Képességeid a paripák, melyek a végsô házig visznek, de a házba csak
úgy tudsz belépni, hogy a fogatod kívül marad. — Minden képességnek
mérete van, és a végsô kapun csak az fér be, ami mérhetetlen: a lélek
maga!
* * *
A csend a legnagyobb kinyilatkoztatás. Csak halandó szerethet
halandót halhatatlanul.
* * *
A valódi nem egyenlô az igazzal!
* * *
Az intellektuális világszellem kozmikusán fogta fel Isten fogalmát.
* * *
Isten azért adta az árnyat, hogy jobban lássuk a fényt.
* * *
Csak annak a világnak van értelme, melyet önmagunkban teremtünk meg.
(Balzac)
* * *
A szeretet annyit ér, amennyi áldozat van benne. Nincs nagyobb
szeretet valakiben annál, mint aki az életét adja azért, akit szeret.
* * *
Meghalt, s Te megmaradtál,
különbnek lenni tenmagadnál.
(Illyés Gyula)
* * *
Ki van jelölve a helyed.
* * *
Azt mondják, gyermeteg vagyok.
Az is leszek, amíg élek.
Méznek nem eszem szecskát,
de elhiszem a mézet.
* * *
A szó sebez, de a szó gyógyít is.
* * *
Szabadon gondolkozni nagy dolog, helyesen gondolkodni még nagyobb.
* * *
Szívünk nem forrása, de edénye a szeretetnek.
* * *
Minden bölcsesség alapja a tények elismerése.
* * *
A lélekkel a fű: fű, a fa: fa, az ember: ember
Lélek nélkül: a fű: széna, a fa: tüzelô, az ember: halott.
(Tertullian)
* * *
Anima naturaliter christiana: a lélek természetébôl következôen
keresztény! És ebbe minden ember beletartozik.
* * *
Csak akkor lehetünk mindannyian együtt boldogok, ha önmagunkból azt
ajándékozzuk, amire a másiknak szüksége van.
* * *
Vannak az életben pillanatok, melyekrôl nem szabad elfeledkeznünk.
Nevezzük ezt az emlékezés reményének.
* * *
A szelídlelkűség semmiképpen sem jelent gyámoltalanságot,
tétovaságot, erôtlenséget, elvtelen engedékenységet, dobzselászlós
nemtörôdömséget vagy éppen enerváltságot.
Szelídlelkű az tud lenni, aki belsô meggyôzôdésében biztos, aki
céltudatosan határozott, aki tudja, mi a szerepe és a feladata az
életben, akinek belsô bizonysága van. Nem szorul indulatokra ügye
bizonyítására, s ha természete szerint szenvedélyes, csak azért az,
mert a legnagyobb harcot megvívta: legyôzte önmagát!
* * *
Jobb meghallva állni, mint térdelve élni.
* * *
A tévedés szabadságát a kereszténység legnagyobb engedményének
tartom.
* * *
A hullámok halandók, de a hullámzás halhatatlan.
* * *
Szellem és erô kell ahhoz, hogy észre vegyük a boldogságot.
* * *
Bárcsak önismeretünk tárgyilagossága magában foglalná a példakép
tudatát is! Aki tudja, hogy milyen, az tudja, milyenné kell lennie.
(Dürrenmat)
* * *
Jobbulásra csak olyan ember képes, aki hibáját beismeri.
* * *
Az ember olyan, mint a léggömb. Nem a színén múlik, hogy milyen
magasra jut fel, hanem azon, ami benne van. (Heltay)
* * *
Minden véges, hazug; csak a végtelen igaz
Amilyen vagyok, olyannak látsz.
* * *
Amikor születtem, mindenki mosolygott, én sírtam.
Amikor meghaltam, mindenki sírt, én mosolyogtam.
(Tádzsikisztáni költô)
* * *
Nem ismerünk egy nemzetet, amíg élete gyönyörűségeit nem ismerjük;
minthogy nem ismerjük az embert, amíg nem tudjuk, hogyan tölti el
szabadidejét. (Lin-Ju Tang)
========================================================================
3. rész
A jellem az egyénnek az adott szituációba kialakított kritikai,
erkölcsi, etikai állásfoglalása, és ehhez való viszonyulása.
* * *
A görög kultúra — akár csak isteneik — kezdettôl fogva emberszabású
kultúra volt: mindennek értéke az ember.
* * *
Az élet egyszerű és megismételhetetlen. Ez benne a rettenetes — ez
benne a szép –, ez adja a felelôsség pátoszát. (Darvas József)
* * *
Nem félek a haláltól
megállok vele szemben,
de mikor lesújt rám,
Isten, ölelj meg engem.
(Gyurkovics Tibor)
* * *
Nagyon fontos a becsületesség, de az is fontos, hogy igazunk legyen.
* * *
Megerôltetô, de végig kiállott versenyen az utolsó beérkezô is
gyôztes, ha legyôzte a vereségtôl való szégyenét.
* * *
Az ember csupán abban a mértékben valósítja meg önmagát, amennyire
képes önmagával szemben követelményeket támasztani. (János Pál pápa)
* * *
Most tanultam meg, hogy ne arra kérjem az Istent, teljesítse azt,
amit én elterveztem, hanem, hogy segítsen megérteni, mi az értelme
annak, amit Ô tesz velem.
* * *
Hinni akarok a parti fövényen kirajzolódó lábnyomok sugallatában.
Amikor visszanéztem közös utunkra, megdöbbenéssel láttam, hogy a
legsötétebb szakaszon eltűntek mellôlünk a Te lábnyomaid. S amikor
szorongva azt kérdeztem, hát épp akkor távolodtál el tôlem, amikor a
legnagyobb bajban voltam? — és a te válaszod ekképpen hangzott: azokon
a nehéz napokon át azért láttad csak egy láb nyomát, mert a
legsúlyosabb próbák alatt téged én a vállamon hordoztalak.
* * *
Ki gyenge itt, s ott erôs
Ki néha gyáva, néha hôs
Ki jobbra rossz és balra jó,
Ki szájra méz és sebre só
Ki plusz és mínusz, lágy és kemény
Ki most lemondás, majd remény,
Ki élni vágyik, s halni kész:
Embernek csakis az egész.
(Gábor A.)
* * *
,,Hordozd velem együtt küzdelmes szolgálatunk terhét, mint Jézus
Krisztus jó vitéze (2Tim 2,3).
* * *
Légy boldog a mában, ne sírj a tegnapért.
* * *
A szűkebb csoportokban (házasság, munkaközösség) mindennapi
tapasztalat, hogy az egyesülés távolról sem csökkenti a tényeket, hanem
hangsúlyozza, gazdagítja és szabaddá teszi ôket.
Az egyesülés, az igazi egyesülés nem hajtja igába és nem közömbösíti
a társult tagokat, hanem szuperperszonalizálja ôket. (T. D. Chardin)
* * *
Pilinszky sír, Pilinszky nevet, és befelé hullatja mosolyogva a
könnyeket.
* * *
Ki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja. (Babits M.)
* * *
Tedd, amit bírsz,
kérj többet, mint amit bírsz
és ô segít, hogy bírjad.
* * *
Ha tükröt tartanak a sáros út fölé, és a tükör sarat mutat, azért nem
a tükör a felelôs.
* * *
A bölcsességnek számolni kell az elôre nem látott dolgokkal.
* * *
Az éjjel kérdezi napjaimat
derengve adja a feleletet a reggel
valaki tépdesi lapjaimat,
minden nap kevesebb leszek eggyel.
(Márai napló részlet)
* * *
Mintha rögtön meghalnék, úgy kellene élnem,
egész életét kitöltô emberségben.
* * *
Nem tesz szabaddá bennünket az, ha semmit sem ismerünk el magunk
felett, hanem az, ha tisztelünk valamit, ami felülmúl bennünket.
* * *
A keresztény élet próbájának kezdete az, hogy az ember annyira befelé
fordul, hogy szó szerint egyedül marad az egész világon, egyedül marad
az Isten számára, egyedül a Szentírással, mint útmutatóval, egyedül
szeme elôtt a példaképpel. (Kirkegaard)
* * *
A zene ott kezdôdik, ahol a beszélt szó felmondja a szolgálatot, —
hiszen a zene éppen a szóval kimondhatatlan dolgok kifejezésére való.
(Debussy)
* * *
Az ember kvalitását nem állása, nem értelme, kizárólag a krisztusi
úton való lépése határozza meg.
* * *
A legnagyobb művészet tudod mi?
derűs szívvel szépen megöregedni!
(Sík Sándor)
* * *
Akit szeretnek: az elég.
Aki szeret, az kifogyhatatlan olajjal világít.
Akit szeretnek, elfogy.
Aki szeret, vég nélkül él.
(R. M. Rilke)
* * *
Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. (Tamási
Áron)
* * *
Nem az vagyok, ami vagyok.
A szándékaimban vagyok,
A felelôs azért vagyok. —
Önmagamhoz útban vagyok.
* * *
Ha vagytok, lennetek kell.
* * *
Nem elég szeretni valakit, az illetônek éreznie is kell, hogy
szeretjük. (Don Bosco)
* * *
Megszülettünk hirtelen,
egyikünk se kérte,
kérve kérünk, szép jelen,
meg ne büntess érte.
Kérünk kurta pillanat
ne vess tűzre lángra,
szép olajfa lomb alatt
várhassunk halálra.
Hadd teljék az életünk
mint mehet — szelíden,
gyolcsban zengjük énekünk
ne csalános ingben.
(Devecseri Gábor)
* * *
Az etikátlan élet önmagát semmisíti meg. (Kárpáti Aurél)
* * *
Mindenkinek csak annyi boldogság jut részül, amennyit viselni méltó.
(Kant)
* * *
,,Ha a halál örök nyugalom, én inkább fáradtan élek.” (Portugál
közmondás)
* * *
A becsvágy olyan késôn hal meg, mint a remény. (Lénárd A.)
* * *
Tout ce qui monte, converge: Minden, ami felfelé megy, a csúcsra tör.
(Teilhard de Chardin)
* * *
Hiába ellenem minden ütésed, átkod,
szörnyű fegyverem: megbocsátok. (Illyés Gyula)
* * *
Aki hangosan biztosítja a csendet, az maga is zajt csinál.
* * *
A szelídség pedig arra való, hogy szétosszuk, különben olyan lesz
önmagában, mint a víz, aminek nincsen zuhanása, csak áll, aztán
megposhad. (Mészöly M.: Saulus)
* * *
Ha kívánod, hogy csend legyen, intsél csendre, — de csendesen.
(Rónay György)
* * *
Akkor élünk személyes kapcsolatban Istennel, ha megvalósítjuk emberi
feladatunkat.
* * *
Minél messzebb akarsz kerülni, annál kevésbé szabad sietned.
(Bachaus)
* * *
A szemet belülrôl is meg kell mosni. (Strindberg)
* * *
A boldogság mindig egyszerű, csak a boldogtalanság bonyolult.
(Cuprin)
* * *
Az Isten az ember légszomja.
* * *
Szeretni annyit jelent, mint egyedül gyönyörködni egy csodában, ami
mindenki más számára láthatatlan.
* * *
Mutassátok meg a feledés útját, én megmutatom a boldogság útját.
* * *
Ha egy öreg emberpárt, akik hosszú életet töltöttek együtt, elválaszt
a halál, az a nagyobbik vesztes, aki életben marad.
* * *
Tragikus feszültséget nemcsak az emberfeletti méret okozhat, —
elegendô, ha az ember nincs arányban a reá kimért sorssal.
* * *
Tragédia játszódik le, valahányszor egy nagy ember nem talál teret
képességei szabad érvényesítésének.
* * *
A zseni önmaga okozza szenvedéseit, mert küldetése, hogy igénye
erôszakkal hívja ki önmaga ellen a világot.
* * *
A középszerű ember önmagában viseli szenvedéseit, mert nincs megadva
számára az alkotás, a formába öntés lelki menedéke.
* * *
Ha nem lehettél csillag az égen, légy mécses a házban. (Kínai mondás)
* * *
Az én eszméim, amelyek elôttem fénylettek, és újra meg újra vidám
életderűvel töltöttek el: a jóság, a szépség és az igazság voltak.
* * *
A bölcs hallgat, az okos beszél, az ostoba vitatkozik.
* * *
Ó, milyen tökéletes lenne az ember, ha annyit törôdne a maga
jellemével, mint másokéval.
* * *
Aki egy árvának a fejét megsimogatja, egy fénysugarat fog kapni a
feltámadás napján minden hajszálért, amelyet a keze ért.
* * *
Ha mindenki egyetlen embert tenne boldoggá, boldog lenne az egész
világ.
* * *
A gyáva ezer halált hal, a bátor csak egyet.
* * *
Isten akaratának igenlése csökkenti a fájdalom nagyságát. (R.
Guardini)
* * *
Csak a szerencsétlenségben tudjuk meg, hogy kik vagyunk.
* * *
Az ember csak árnyék, igazán csak addig él, amíg van valaki a
földön, aki szereti.
1
A reménynek a valóságból kell megszületnie, különben nem remény,
hanem álom.
* * *
A logika mérôlécével a kezünkben megfeledkezünk a szeretetrôl, melyet
nem lehet lemérni.
* * *
A szeretet nem keres egyenlôséget, de megteremeti azt.
* * *
A kis dolgok nem sokat mutatnak, de megadják a békét az embernek.
Olyan ez, mint a mezôk virágai, azt hisszük, nincs szaguk, pedig
együttesen illatossá teszik a levegôt.
* * *
Nincsenek olyan vastag falak, s nem lehetnek olyan erôs vasrácsok,
amelyen az anyai szeretet át ne hatolna.
* * *
Mi, emberek a szenvedés által leszünk erôsek.
* * *
A gyűlöletnek sohasem a gyűlölet, hanem a szeretet vet véget.
* * *
Ami bennünk van, az ott lappangott öröktôl fogva anélkül, hogy
tudtunk volna róla, de ami a felszínre hozza, az a sors! Nem a vak
véletlenrôl van szó, a sors jelentheti a Gondviselés és a Mindenható
irányító kezeit is annak, aki abban hisz.
* * *
Az élet egyik fele abban rejlik, hogy ostobaságot ostobaságra
halmozunk, a másik fele pedig abban az erôlködésben, hogy ezeket az
ostobaságokat jóvá tegyük.
* * *
Valamit rosszul tenni ezer és millió mód van, ellenben helyesen
cselekedni csak egyetlen módon lehet.
* * *
Semmi más nem öli meg az ember becsvágyát, mint a feletteseitôl
származó kritizálás. Én sohasem bírálgatok senkit. Hiszek abban, hogy
az embereknek ösztönzést kell adni a munkában.
* * *
Az ember akkor a legboldogabb, amikor az emlékeit éli újra.
* * *
Ma nagyon sok ember számára nem nyújt vigasztalást a lélek
halhatatlanságába vetett hit, éppen, mert hit. A legtöbb embernek pedig
nem a hit számít, hanem a tudás vagy a logika, ezért van az, hogy a
logika az értelem korszaka. Hit nélkül háborúba, nyomorúságba, vérbe és
kegyetlenségbe sodorhatja a világot. A logika tanításaiban minden
bolond hihet. Hinni abban kell, ami az értelem határain túl van. Ha
újra hinni fog az egész világ, akkor a bajok elenyésznek, és a
problémák megoldódnak. A világ ott követte el a hibát, hogy az értelem
eszközeivel kereste a hit tárgyát.
* * *
Büszke szépségnek nem volna szabad léteznie. A szépségnek mindig
alázatosnak kellene lennie, hiszen csak egy kis véletlen, hogy valaki
szép-e vagy nem.
* * *
Az ember sokat elvisel, amíg magát el tudja viselni. Tud élni remény,
barátok, könyvek nélkül, sôt zene nélkül is, ha felfigyelhet a maga
gondolataira.
* * *
Hinni annyit jelent, mint mindig valami jót, örvendetest és
boldogítót remélni. (Kirkegaard gondolatai)
* * *
Krisztus nem azért hívott el minket, hogy tanításán okoskodjunk,
hanem azért, hogy nyomába szegôdjünk.
* * *
Az emberek a kereszténységbôl a bajaikra vigasztaló gyógyírt
csináltak maguknak, miközben elfeledkeztek arról, hogy benne Isten
követelô parancsa szól hozzánk.
* * *
Mikor Ádám még a Paradicsomban élt, imádkoznia kellett. Amikor onnan
kiűzetett, akkor dolgoznia kellett. Mióta Krisztus eljött a világba, az
embernek imádkoznia és dolgoznia kell.
* * *
A humor az örömnek az a fajtája, amely legyôzi a világot.
* * *
Ha valamit nem értesz, még nem biztos, hogy az érthetetlen.
* * *
Talán nem is olyan okos ember az, aki fogadni merne, hogy egy év
múlva mindenrôl ugyanaz lesz a véleménye, mint ma.
* * *
Az irgalmasság egyik formája az, ha nem várom el embertársamtól azt,
hogy feltétlenül helyeseljen nekem.
* * *
A nagy titok: el nem használódott emberként végigjárni az életet. A
nagy tudomány: leszámolni a csalódásokkal.
* * *
Apály idején zátonyra kerül mindaz, ami mélyen jár, a lapos pedig
vígan úszik tova.
* * *
Az ablak csak egy nyílás, rés az életünket körülölelô falakban, s
értékét mindig az határozza meg, hogy ki ül mögötte. (Berta Bulcsú)
========================================================================
4. rész
Újév napján szomorúan integet annak, aki vagyok, az, aki lehettem
volna.
* * *
Isten akaratának igenlése csökkenti a fájdalom nagyságát. (Guardini)
* * *
Szeretni valakit több, mint erôs érzés, az döntés, ítélet és ígéret.
Máskülönben nem volna alapja az ígéretnek, hogy örökké fog tartani.
* * *
Csak az az ember szabad, aki azon fáradozik, hogy senkit ne sértsen,
és ne legyen sérthetô.
* * *
Tudj vesztes lenni ott, hol gyôzni nem érdemes.
* * *
Tegyük a dolgunkat, mert saját sorsunkat Isten számon kéri tôlünk.
* * *
,,Miért nem törôdsz többet magaddal?”
,,Az én dolgom, hogy Istennel törôdjem, az Isten dolga, hogy velem
törôdjék.” (Simon Weil)
* * *
Régmúlt napok emlékét idézem, elém tárulnak mind az évek. És pengetem
az éjszakában lantom, a szívemmel beszélek, várom, hogy a lelkem
elnyugodjon.
* * *
A pillanat a döntô, nem az elmúlt évek az enyémek, nem az eljövendô
évek az enyémek. A pillanat az enyém, és ha ezt figyelem, akkor enyém
Ô, aki az éveket és az örökkévalóságot adja.
* * *
Az öröm egy jel arra, hogy közel vagyunk a fényhez. (Edith Stein)
* * *
A művészet az, hogy a kis örömöket észre vegyük, és ezeket élvezzük.
* * *
Az ima megteremtôje Jézus. Gyakran kishitű vagyok, tégy engem erôssé.
Köszönöm azokat az embereket, akik hitemben megerôsítettek, és adj
nekem erôt, hogy megvalljam hitemet másoknak.
Ha én egy égô gyertyával egy másik gyertyát meggyújtok, a lángból nem
veszek el, sôt nagyobb lesz a világosság. Amikor hitembôl egy másiknak
adok, az én hitem nem lesz gyengébb, hanem erôsebb. (Indiai)
* * *
Félek, Atyám. Megtörtem a harcban, a hitben, és éhes sárkányok elé
ejtem a kardot! Ne félj, fiam, megtartalak a harcban, a hitben, s
karommal égig emeled azt a kardot! Mit ér az ember, mit a vágy meg az
önvád, mit ér törékeny szavam az ôrült viharban? Ne félj, fiam. Az a
kín, az a vágy, az az önvád téged tisztít örök kék égbolttá a viharban.
* * *
Ebben a télies idôben, melyben mi, keresztények adventet ünnepelünk,
a világ csendesebb lesz, színtelen és sápadt minden körülöttünk. Ebben
az idôben a világ olyan szegénynek tűnik. Ez az az idô, mikor
melankóliánkat le kell gyôzzük magunkban, csendben és hűségesen el kell
mondani magunknak, amit a Hit mond nekünk: én hiszek Isten
örökkévalóságában.
A világ fel s alá fordultában, az elfáradásban titkon nô az Élet,
mely semmilyen halált nem ismer. Itt van, már bennem van, éppen
azáltal, hogy hiszek. Milyen keveset kell tegyek azért, hogy a születés
és a halál közötti kerék az igazi valóságában, csendben álljon. Csak
hinnem kell Isten adventjében.
* * *
Elgondolkoztató, hogy miért éppen egyszerű pásztoroknak jelent meg az
Úr angyala. Emberek, akikhez megérkezik az angyali követ. A pásztorok,
bárányok valamiféle romantikus elképzelést jelentenek nekünk. Átsiklunk
valamin, — ugyanis a pásztorok Jézus korában nem voltak éppen a
legjobb hírűek! Istenszolgálatra, imára nem volt idejük, a Sabbatot, a
tisztasági törvényeket nem tudták betartani, sokat tolvajnak tartottak,
akik gazdáik birkáit maguk részére vágták le. Hogy Isten éppen
pásztorokat választott ki elsôként, hogy megtudják, ki az, akit Ô az
emberiség számára a jászolban felajánl, annak megvan a mély alapja.
Csak azoknak, akik szükségben, szorultságban, bajban vannak, és
valamiképpen szenvednek sorsuk miatt, azoknak ,,érkezik meg”.
És mi? — éppen ez a karácsonyi kép szól valamennyiünkhöz.
Ha Isten nálunk nem érkezik meg, és nem tudjuk valójában, mit
ünneplünk Karácsonykor, ez nem elsôsorban Istentôl függ, hanem tôlünk.
Mert túl jók vagyunk, elegek vagyunk önmagunknak, hogysem igazán
szükségünk lenne Rá és ajándékozására. Biztos, hogy nem írhatjuk elô
mi, hogy Isten hogyan érkezzen hozzánk, hogyan ne.
Ahol az emberek nyíltak és hálásak magasabb Szignálokra, oda érkezik
az Isten, mindegy, hogy hogyan! Ez a karácsony vigasza.
* * *
Ennek az éjszakának a fénye és öröme közvetíteni akar számunkra
valamit abból az Igazságból, mely Krisztus születése óta közöttünk,
emberek között elkezdôdött. Isten megérkezett hozzánk.
Ez nemcsak azoknak szólt, akik kétezer évvel ezelôtt megélték
Krisztus történelmi születését, nekünk valamennyiünknek szól. — Isten
szeret minket. Szeretetének teremtô ereje azonban éppen abban van, hogy
különösen a szegényekhez, a kicsinyekhez, a ,,pásztoremberekhez” akar
közel lenni. Azóta az Ô szeretete a mi támaszunk, irányítónk, vezetônk.
* * *
Marcell Proust nagy művének -,,Az eltűnt idô nyomában” –lélektani
érdekessége kettôs. Az egyik: hogyan idézik fel az elveszettnek látszó
emléket, hogyan támasztják fel az örökre eltűnt múltat apró, érzéki
dolgok. Például egy teába mártott sütemény íze vagy illata. A másik:
annak érzékeltetése, hogy a lélekben hány különbözô jelenség játszódik
le egyszerre, kölcsönösen összekapcsolódva, hatva egymásra.
* * *
Az elôadóművész az a szubjektív Én, aki egy rajta kívül álló nagy Ô-
rôl tud közölni valami újat és egyénit.
* * *
A legnagyobb bölcsesség egy erôs elhatározás.
* * *
Az embereknél nem az erô hiányzik, hanem az akarat.
* * *
Hiú ábrándokban csak a bolond gyönyörködik, de ahol akarat van, ott
semmi sincs veszve.
* * *
A keleti szél kérdezi a zefírtôl: ,,Nem szeretnéd az én hatalmamat?
Ha én nekiszáguldok, az egész part mentén viharszelekkel üdvözölnek, én
könnyűszerrel török vitorlát, hajóroncsokkal teleszórom a tengert, sôt
még a hatalmas óceánt is jó magasra emelem. Én vagyok a beteg szemében
az iszonyat. Az egész világ elbújik az én lélegzetem elôl. Nem
szeretnél ilyen hatalmas lenni, mint én?”
Zefír, a lágy szellô nem válaszolt, csak szótlanul lebegett le az
égboltról, és lásd, minden patak és tenger, minden erdô és föld, minden
állat és madár és ember mosolygott jöttén. A kertek virágoztak, a
gyümölcsök értek, az ezüstös mag arannyá színezôdött, könnyű felhôk
vitorláztak a levegôben. És a hajók vitorlái lágyan elôre hajoltak.
Mindenütt öröm és boldogság uralkodott, a lomb, a virágok, a termés. Az
öröm és szépség volt körös-körül az egyetlen válasz, melyet a gôgös
kérdésre adott.
* * *
John Donne, angol pap, költô háromszáz évvel ezelôtt mondta: Ki nem
figyel fel, amikor megszólalnak a harangok bármilyen alkalommal is? De
különösen hogyne figyelnénk, amikor a harang azért szól, aki az élôk
világából távozott. Egyetlen ember sem sziget, és nem teljes egész
önmagában. Minden ember részese a nagy összefüggô földrésznek, része az
egésznek…
Ha a tenger csak egyetlen egy göröngyöt is elmos, egész Európa lesz
kisebbé, akárcsak egy egész hegyfok omlott volna a mélybe. Minden ember
halála kisebbé tesz engem is, mert én is részese vagyok az
emberiségnek. Ezért sose kérdezôsködjél, kiért szól a harang? Érted
harangoznak!
* * *
Ha át akarjátok lépni a társadalmatok határait, akkor igyekeznetek
kell, hogy nagyobbak legyetek a társadalomnál!
Akik elég bátrak életproblémák megoldását vállalni életükkel, azok
teszik naggyá a társadalmat. Akik hagyományos szabályok szerint élnek,
nem viszik elôbbre, csak megtámasztják.
* * *
Az ember sorsa, hogy téved, és hiába töri magát, szenved: de meg nem
állhat, életét áldozza azért, amit kötelességének tart.
* * *
Aki élni akar fönn a csillagokban, tanuljon meg élni és meghalni a
porban.
* * *
Azt mesélik, hogy Viktória császárné egyszer urával szemben
fennhéjázó szavakat használt, és Albert herceg férfiúi önérzetében
megsértve szobájába vonult és elzárkózott. Kis idô múlva kopogtattak
ajtaján. Ki az? — kérdezte a herceg. — Én vagyok, Anglia királynôje,
nyisd ki — hangzott a büszke válasz. Nem válaszolt. Egy hosszú perc
után újra lágyan kopogtak, és az ajtón át hangzottak a halk szavak, én
vagyok, a feleséged, Viktória. Az ajtó kinyílt, és szent volt a béke.
* * *
Basle remete — így meséli egy bűbájos, régi legenda — halálakor a
kiközösítés átka alatt állott, és egy angyal a pokolba vezette, hogy az
ôt megilletô helyre kerüljön. De vidám kedélye és nagy elôadóképessége
mindenütt sok barátot szerzett neki. A bukott angyalok felvették jó
szokásait, és még a jó angyalok is eljöttek, csakhogy a közelébe
legyenek. Így a pokol fenekére vitték, de az eredmény ugyanaz volt.
Veleszületett kedvessége, szívjósága ellenállhatatlan volt, és általa
még a pokol is mennyországgá változott. Végül is az angyal visszajött
vele, és elmondta, hogy nem talál helyet, ami büntetés volna számára.
Ô, Basle maradt mindenütt. Így ítéletét feloldozták, felvették a
mennybe, és szentté avatták.
* * *
Fenelon püspök olyan elragadó ember — magyarázta L. Peterborugh –,
el kellett futnom, különben még kereszténnyé tett volna.
* * *
Párbeszéd (Szokolai Sándor — Vigilia)
Az újságíró kérdése: a mindenkori hídépítôknek, hídverôknek kell
megfeszülniük? Válasz: Nagyon érdekes, hogy így vetôdik fel a kérdés.
Megdöbbent, mert a hídverést én életem céljául tűztem ki.
És most a kérdés nyomán vált világossá számomra, hogy ez egy kereszt.
Tényleg az!!! Senkinek sincs kedve hôsnek vagy mártírnak lenni, ezek
alakulni szoktak a történelemben. Bizonyos értelemben mindenki a maga
életét is írja. Az önfeláldozás, minden jótett elnyeri ,,a maga
büntetését” — ahogy Karinthy írja.
Sokak számára mindig többet ér a biztonságos középszer. Látszani
valakinek mindig könnyebb, mint lenni valakinek. Ha látszani szeretnénk
valakinek, és nem feszegetnénk ilyen kérdéseket, akkor
biztonságosabban, jobban megfelelnénk minden elvárásnak, kívánalomnak
is. Ezek után úgy érzem, hogy a Maolioszok és a Jézusok, minden
forradalmár és megváltási szándékkal születô halálra van ítélve, ha a
világ szemével nézzük.
* * *
Biztató a tavaszban
Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat
Te nem azért vagy, hogy odaragadj
Ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd
És dac poshasson és keserűség
Kaptál ütleget, kaptál eleget
(légy keresztény és mondd: érdemelteket
s könnyülsz tôle)
Most ne véld igazad
emlegesd, s ne a hibát, a zavart
(ez benned is volt!)
nézd a rétet
a nagy fény a Feltámadás
…tavasza
jött újra földednek:
nézd a nép dolgozik
szépül város és vidék:
nem árt hogy eltűnt sok gôg
régi copf
s jobb lesz a jó, ha te is akarod.
Ha igazán…: másét és magadét
Így gyógyítod a ma ezer sebét,
Ha az csordítja megnyugvó szíved,
Ami sosem elég: a Szeretet.
* * *
A teknôs imája
Légy türelemmel édes Istenem
jövök már jövök!
Mindenki olyan, amilyen
Az alkotó nem én vagyok
és nem bírálhatom
a házikót a hátamon
Van némi haszna is,
de ismerd el Uram
van némi súlya is.
Uram!
Nem tudom, hogy
mi lesz még vállamon,
de mit te raksz rám,
készséggel vállalom. Ámen
(P. Qoist francia pap)
* * *
Racine: Egy keresztény panasza
Amiatt, hogy magában ellentmondásokat tapasztal.
Uram mily szörnyű háborúság!
Magamban két embert lelek.
Harcol az egyik, hogy legyek
szeretô szívvel hű tehozzád.
A másik meg merô dacosság
Törvényed ellen, ellened.
Az egyik csupa fény és szellem,
azon van, hogy égre tapadt
szememnek az örök javak
kincsén kívül semmise kelljen.
A másik súlyával szüntelen
földre görbeszti vállamat.
Jaj magammal víva csatákat
békét ígyen hol lelhetek?
Akarom és mégse köthetek
Akarom, — s jaj ily bajt ki látott?
A rosszat teszem mit utálok,
S nem a jót, mit szeretek.
Szent kegyelem ó üdv sugara
jöjj békíts össze már!
édes erôszakkal akár
ejtsd szolgaságba, vidd rabságba
a lázadót: ô is kívánja
mert gazdája most a halál.
(Illyés Gyula fordítása)
* * *
És mert hosszú volt és meredek az út
s magányos sötét tájon vitt keresztül
ím: dalt fakasztott ajkamon és
lámpást adott kezembe az Úr.
* * *
Kérlek Uram add, hogy boldog tudjak lenni szomorúságaimban… és ha
nagyon fájnak a hozzám nôtt világ rólam leváló dolgai, ne vedd rossz
néven könnyeimet. E véremet sajtoló veszteségeimbe… fájdalmaimba,
könnyeimbe oltsd bele a te boldogságodat.
* * *
Florentin Prumier balladája (A haldokló fiú és édesanyja)
Szól: ,,köhögnöm kell, elhagy az erôm”. S ô felel: ,,tudhatod, hogy
itt vagyok.”
Szól: ,,érzem, hogy meghalok, anyám.” S ô felel: ,,nem, fiam, nem
akarom.” Ellenállott húsz napon át, az anyja mellette volt. Mint vén
úszó, ki a tengert szeli, a víz fölé tartotta gyenge fiát. S egy
reggel, amikor elfáradt nagyon a húsz éjtôl — hol töltötte ki tudja?
Lecsuklott egy parányit a feje, elszenderült egy egész pici percre, —
s gyorsan meghalt Florentin Prumier, csöndesen, hogy fel ne riassza.
* * *
Egyszerűség
Ahová tettél, ott szolgállak, ahol megsejtlek megcsodállak, ahogyan
tudlak, úgy követlek, ha meg megbotlok, nem csüggedek. Amim van, azért
magasztallak, amim nincs, azért nem zaklatlak. Ami a munkám,
megcsinálom, a jó szót érte sose várom. Ha nem sikerül, nem kesergek,
és másnap mindent újra kezdek.
* * *
Jézus — Gyurkovics Tibortól
Jézus szalmaszál, amibe kapaszkodunk. Jézus szakadék, amibe
lezuhanunk. Jézus kötél, amit elengedünk. Jézus remény, amivel
emelkedünk. Jézus hangszer, amivel megszólalunk. Jézus zene, amit
elhallgatunk. Jézus tenyér, amivel adakozunk. Jézus kenyér, amit
elfogadunk. Jézus penge, ami megsebesít. Jézus gyenge, aki megerôsít.
Jézus hatalom a végeken. Jézusnak odaadom az életem.
* * *
Köszönöm
Az ôszi este ráborul a hegyre
tücsök cirpeli az ôsi zenét
ballagunk haza a jól ismert úton
szívünkkel hallgatunk hangtalan mesét
A hold rávilágít hajad ezüstjére
lelkembe suhan éteri öröm
oly jó, hogy erôs karod fogja a vállam,
hogy szeretsz, hogy szeretlek
köszönöm, köszönöm
========================================================================
Fordítások
Erôsen kötôdj Istenhez! Tégy úgy, mint a madár, akkor sem hagyja abba
az éneklést, ha eltörik az ág, mert tudja, hogy szárnya van. (Don
Bosco)
* * *
Sose engedj úgy magadhoz senkit, hogy ne boldogabban, jobban
távozzon.
* * *
Légy élô kifejezôje, megtestesítôje Isten jóságának: arcodban,
szemedben, mosolyodban egy meleg üdvözletben. Fény légy a sötétségben,
a szegények számára Isten jósága. Ne csak gondosságot, de a szíveteket
is adjátok. (Kalkuttai Teréz)
* * *
Akik vagyunk és leszünk nem marad zárva önmagában, hanem hatnia kell
maga körül. De minden tettünk, a létünk, a jövônk öröktôl fogva
elrendezett és van értelme az örökkévalóságban. Ez csak akkor válik
világossá elôttünk, ha mindent az örökkévalóság fényébe állítunk.
(Edith Stein)
* * *
Én hiszem, hogy Isten minden szükséghelyzetünkben annyi ellenálló
erôt ad, amennyire szükségünk van. De nem elôlegként adja, nehogy saját
magunkra hagyatkozzunk, hanem Ôrá. Életünk az Ô kezében nyugszik. (D.
Bonhoeffer)
* * *
A felebaráti szeretet a mai idôt mozgató kulcsszó. Amennyiben a
felebaráti szeretet valódi, már benne van az egész kereszténység. Ha
valaki egy másikat igazán szeret és élete végéig szeret, akkor a
kereszténység ôsgyökerét ragadta meg. Ha valaki felebarátját önmagáért
szereti (és nemcsak Isten kedvéért), magához Istenhez közelít, még
akkor is, ha ezzel nincs tisztában. A felebaráti szeretet, az Isten-
szeretet primer Aktusa. (Karl Rahner)
* * *
Uram, ha az életemet adtad, engedd, hogy minden nap itt a földön egy
vallomás legyen feléd. Ha szemet, látást adtál, engedd felismernem a
világ szépségeit, nyisd fel értelmemet, lelkemet, szívemet, hogy
mindenben, minden emberben és az egész teremtésben Téged ismerjelek
fel. (Teilhard De Chardin)
* * *
Csak egy a fontos: boldogság számunkra itt a földön, hogy láthatjuk:
minden dolog értünk van, és általunk lehet megszentelve. Ezt az örömöt
minden fölé helyezd, még a siker és a személyes, látható, közvetlen
eredmények fölé is. Csak egy a fontos: a tapasztalás, hogy Isten
mindenhol megtestesíti magát bennünk és értünk. Ha ez a lényeges
átváltozás létünkben mindig tovább fokozódik, mit számít bosszúság,
diszharmónia.
* * *
Isten tanítását nem lehet Isten imádatától elválasztani. (Páduai Szt.
Antal)
* * *
A mélységbôl szóló ima
Nincs más segítségem, mint Te
Nincs más Atyám
Nincs más megváltóm
Nincs más tartóm
Hozzád imádkozom
Csak Te segíthetsz
Nagy a szükség, amiben ma vagyok
A kétségbeesés kínoz
Se ki, se be, egész lenn vagyok
És magamtól nem tudok se fel
sem kijönni
Ha a Te akaratod, akkor szabadíts ki ebbôl a kátyúból.
Mutasd meg, hogy erôsebb vagy, mint minden gyötrés
és minden ellenségem.
Nem hagysz el, én tudom,
Fekszem gyékényemen és imádkozom. Ámen.
(Fiatal afrikai keresztények imája)
* * *
A Szentlélek által vagyunk valamennyien Krisztushoz láncolva. Nem mi
birtokoljuk Ôt, Ô birtokol minket.
Ezért kérjük, engedd, hogy megtapasztalhassuk azt is, amit nem
látunk, és add, hogy elérjük azt, amiben reménykedünk. Mert Óh, Isten,
aki elérhetetlen fényben lakol, nem érthetünk és nem ismerhetünk. Csak
te segíthetsz.
* * *
A kereszténység nem tanítja az embereket a materiális dolgoktól való
távoltartásra. Arra tanít, hogy a szeretet szolgálatában a világnak
adjuk magunkat úgy, hogy az alkotásaink révén megnyilvánulhassunk a
földön az embereknek.
* * *
A mi gyökereink
Erôsen gyökerezünk Istenben. Mikor vagyok erôsen belégyökerezve?
Lehetséges ez egyáltalán? Valóban ilyen mélyek az én gyökereim, hogy
nem lehet kitépni?
Az én számomra az erôs gyökér a feltétlen bizalom Isten kegyelmében,
szeretetében és irgalmában. Ha magaménak érzem ezt a kiismerhetetlen,
életemet boldogító istenhitet, biztos vagyok abban, hogy gyökerem ép!
Sôt ettôl a biztos tudattól erôs leszek, energikus, telve szikrázó
életkedvvel. Hitemnek ezzel a vitalitásával képes vagyok Krisztus
követésének hitében élni, mások számára egy útmutató, Istenre irányuló
példaképpé válni. (Teilhard de Chardin)
* * *
Vannak dolgok, melyeket csak térden állva és hittel tudunk megérteni.
(Gertrud von le Fort)
* * *
Minden ember egy külön világ. Itt csak egy segít, a szeretet hídja.
(W. Goes)
* * *
A legnagyobb szeretete annak van, aki önzetlenül szeret, aki elôször
szeret, aki égôen szeret, aki halálig szeret. Ilyen a mi Istenünk
szeretete. (Lacordaire)
* * *
Kereszténynek lenni annyi, mint az egész emberiség sorsát magunkra
venni. (Paul A. de Lagarde)
* * *
Legyen meg a Te akaratod, ez kell legyen a keresztény élet
vezérfonala teljes mértékben. Ez kell irányítsa reggeltôl estig a nap
folyamán az évek múlását, az egész életet. Így lesz ez a keresztény
ember egyetlen gondja. Minden egyéb gondot az Úristen magára vesz.
(Edith Stein)
* * *
Olyan sok az éhezô ember a világon, hogy Isten csak a kenyér
alakjában jöhet hozzájuk. (Mahatma Gandhi)
* * *
A teremtés szeretetbôl lett és csak ha keressük a szeretetet, tudunk
segíteni a világon és benne életünket formálni és fenntartani. (Kriszta
Neves)
* * *
Az embereket és az emberi dolgokat meg kell ismerjük, hogy
szerethessük. Istent és az isteni dolgokat szeretnünk kell, hogy
megismerhessük. (Pascal)
* * *
Példabeszéd a mustármagról
A mustár nem éppen imponáló, ellenkezôleg, hajlamosak vagyunk
megmosolyogni, átnézünk rajta. De ha bevetik a földbe, feltör, nô és
lenyűgözô fává válik, árnyékában állatok, emberek hűsölhetnek. Lehetôvé
teszi, hogy Jézus bizalmába kerüljünk, — ha ez eleinte kicsinek, alig
észrevehetônek tűnik is. Ha az lenne a benyomásunk már nem érdemes. Ha
a mindent jobban tudóknak gunyoros mosolya kísér és megkérdôjelezik:
itt és most van ideje annak, hogy amit Isten elkezdett, azt boldogító
befejezéssel be is végzi. Ennyire kell Istennek bizalmat adnunk!
(Herrmenn — Jozef Venetz)
* * *
Uram Istenem, ha félünk, ne engedd, hogy kétségbe essünk. Ha
csalódunk, ne engedd, hogy keserűek legyünk. Ha elesünk, ne engedd,
hogy fekve maradjunk. Ha értelmünk és erônk végére érünk, ne engedd,
hogy elpusztuljunk. Nem! Akkor engedd, hogy közelségedet és
szeretetedet érezzük. (Karl Barth)
* * *
Uram, én bízom benned
Minden ember fél a katasztrófától, bizonytalanságtól, gondoktól,
öregségtôl, haláltól. Ezt érezték a tanítványok is a csónakban, amikor
a tengeren a túlsó partra akartak átmenni az Úrral és a tenger közepén
heves vihar támadt. A hullámok elborították a csónakot. Jézus ekkor
parancsolt a szélnek és a tengernek. De a tanítványoknak ezt mondta,
miért féltek kicsinyhitűek? Még mindig nem hisztek? Ezek a szemrehányó
szavak minket is érintenek! Nemcsak szemrehányás hangzik, hanem kihívás
és egyúttal vigasztaló utalás. Mert a hit nemcsak igenlést jelent a
dogmákra, a hittételekre, hanem mindenekelôtt bizalmat. A tény, hogy
Krisztus az én csónakomban, életemben van, ébresszen nagy védelmet
bennem a legnagyobb szükségben is. Isten kezében biztos és védett
vagyok. (A. Moser)
* * *
A keresztények olyan emberek, akik nagy reménységet hordanak
szívükben. Nem azért, mert azt remélik, hogy vállalkozásaik jobban
sikerülnek; nem is azért, mert azt hiszik a sorscsapások jobban
elkerülik ôket. Reményüknek neve van és emberi arca: Jézus Krisztus, a
megfeszített, a feltámadott, biztosítja ôket, hogy a sokszor látszólag
értelem és remény nélküli életfonaluk kibogozódik, amikor visszatér,
hogy új eget, új földet alkosson. Új város születik.
Képekben beszél János a jövôrôl, amely elé megyünk. Isten lesz a
világosságunk, és ezért jó, ami ránk vár és ami számunkra rendeltetett.
(Oscar Saier érsek)
* * *
Ruhája szegélye
Ha csak ruhája szegélyét érintem, egészséges leszek, gondolta az
asszony, aki már tizenkét éve beteg volt. Nem az érintése tette
egészségessé, hanem Jézus hatalmában, irgalmában való hite. Az Úr nem
utasítja el, mint a tisztviselônél, hanem felé fordul és jóságosán
mondja: ,,menj, hited meggyógyított”, ezzel közölve, hogy érezte az
érintést.
Mi, emberek rá vagyunk utalva a jelekre. Ezek vezetnek Hozzá. Ha
megérintjük ruhája szegélyét, megérinti szívünket. (A. Stehlin)
* * *
Akik vagyunk és leszünk, nem marad zárva önmagában, hanem hatnia kell
maga körül. De minden tettünk, a létünk, a jövônk öröktôl fogva
elrendezett, és van értelme az örökkévalóságban. Ez csak akkor válik
világossá elôttünk, ha mindent az örökkévalóság fényébe állítunk.
(Edith Stein)
* * *
Az arsi szent plébános észrevett egy parasztembert a templomban, aki
mindennap ott volt csendben. Egy nap megkérdezte tôle: mit csinálsz? A
válasz: ,,Ô néz engem, én nézem ôt.”
* * *
Ne felejtsd el, hogy ma van az a holnap, amitôl tegnap úgy féltél.
* * *
Az éjjel egyedül voltam. Magányosan. Végül elôvettem a zsoltárokat és
olvastam.
Ez egy azok közül a könyvek közül, melybe hiánytalanul
belemélyedhetünk, és belemélyedünk bármennyire is zavarodottak és
rendezetlenek vagyunk. (R. M. Rilke)
* * *
A csendben történnek a nagy dolgok, nem a zajban, a külsô
élményekben, hanem a belsô látás tisztaságában, az elhatározások halk
mozdulataiban, a rejtett áldozatokban. (R. Guardini)
* * *
Uram, Te megmutattad nekem, csak akkor tudom a saját szenvedésemet
elviselni, ha az Atya kezébôl veszem, mint ahogy Te tetted! Ha bízom az
Atyában és ráhagyatkozom, akkor erôs maradok akkor is, ha mindenki
elhagy, és csak akkor tudok gyôzni, ha áldássá teszel mások számára,
mint ahogy Te tetted. (R. Guardini)
* * *
Nem a gyengeség a mi problémánk, hanem ahogy hozzáállunk és
megoldjuk.
* * *
A mai krízisbôl ezúttal is egy holnapi Egyház fog kialakulni, amely
sokat veszített. Kicsi lesz. Mindent, csaknem mindent elölrôl kell
elkezdenie, de a próba után egy bensôségesebb, leegyszerűsített
egyházból nagy Erô fog kiáramlani. (J. Ratzinger)
* * *
Az egész Szentháromság bennünk van. Csak megértenénk azt, hogy
kellene építenünk bensônkben egy jól bezárható cellát, és ahányszor
tehetjük, behúzódnánk oda. Akkor nincs a világon olyan hely, ahol
hiányt erezhetnénk. (Edith Stein)
* * *
Nem kell az egész sivatagot megöntözni, csupán azt a kis virágot,
amely forrásunk mellett virul.
* * *
Mindenekelôtt önmagadat becsüld. (Pithagoras)
* * *
Légy magadhoz hű, és a napnál világosabb, hogy akkor senkihez sem
leszel hamis.
Minden erény sarkköve az önmegfigyelés. (S. Herschel)
* * *
Légy a magad barátja, így megszerzel másokat magadnak. (Skót
közmondás)
* * *
Hogyha a pénz miatt megy tönkre az életed, akkor a pénzzel semmit sem
tudsz tönkretett életeddel tenni. (Japán közmondás)
* * *
Ki erôsebb, mint te, kérdezte Brahma, és a hatalom azt válaszolta: a
szelídség. (Victor Hugo)
* * *
Háromnegyed része az életnek a modortól függ. (M. Arnold)
* * *
Nem érdemes rohanni. Fontos idôben úton lenni. (La Fontaine)
* * *
Nem tudom eleget ismételni, hogy egy ember sem képes megváltás nélkül
és eredményesen saját karaktere ellen harcolni. (Bulwer)
* * *
Ami a természetedtôl fogva vagy, az maradj. Ne hagyd el azt az utat,
ahova tehetséged vitt. Légy az, ahova a természet téged állított, és
így jól haladsz elôre.
* * *
Akarsz valami komolyat? Akkor tedd abban a pillanatban. Ha gondolod,
hogy meg tudod tenni, azonnal tedd meg.
* * *
Nincs egy olyan nap, amelyben nem volna meg a lehetôség jót tenni,
vagy amelyben ne lehetett volna elôbb megtenni, és amelyet nem lehet
ezután megtenni.
* * *
A Te kezed
A kéz, amely áld,
megváltoztatja a világot.
A kéz, amely jót tesz,
békét teremt.
A kéz, a Te kezed
megváltoztatja a világot.
Ha Te imádkozol.
A kéz, a Te kezed békét teremt.
Ha Te áldasz,
A kéz, a Te kezed
áldás lesz az embereknek,
ha Te akarod.
(L. Balling: Kéz a kézben, jó kezekben)
* * *
Jézus szíve
Jézus szíve ünnepének a gyökere ezekben a szavakban van:
,,feltekintek arra, akit keresztülszúrtak” (Jn 19,37). János
evangélista minden nép számára ama messiási életnek a beteljesülését
látja, melyet Zakariás jövendölt meg (Zak 12,10). Ezek az élôvé lett
szavak a keleti és nyugati atyáknál az egész megváltói mű kezdetét
jelezték, mintegy gyümölcsét az Isteni Megváltó szeretetének, Akinek
átszúrt szíve különösen kifejezô szimbólum.
A szív ókori szó. A Bibliában ezernél többször fordul elô. Az emberi
szívben az Isten utáni vágy kiolthatatlanul bevésôdött. Szt. Ágoston
fejezi ezt így ki: ,,érted teremtettél minket és nyugtalan a mi
szívünk, míg benned meg nem nyugszik”. (Osservatore Romano — Ferd.
Pratzner)
* * *
Siennai Szt. Katalin odaadta rendi kabátját egy fázó koldusnak, hogy
melegítse ôt. Abban az idôben egy elôkelô nônek illetlen volt kabát
nélkül az utcára menni. Amikor ezért kritizálták, Katalin nyugodtan ezt
válaszolta: Inkább kabát nélkül vagyok, mint szeretet nélkül.
* * *
A Te tudásod nagyobb, mint az én bűnöm, vétkem. Amikor a vétek érzése
szorít, amikor a nyugtalanság fellép, akkor lépjen be a lélek Isten
tudásába, mint csendes, tiszta fénybe, mint egy meleg közelségbe: Uram,
én tudatlan vagyok, de Te tudod! A Te tudásod több, mint az én
nyugtalan szívem. Nagyobb, mint az én vétkem, nagyobb, mint az én
szürkeségem, az én zűrzavarom! — és Te vagy a Szeretet! Nagy nyugalom
lesz ebbôl. Tisztább lesz látásunk, és mondhatjuk: emelj fel minket a
Te szeretetedbe, ami egyben nagy türelem is. — Én akkor rád bízom
magam és nyugton leszek. Amikor itt lesz az ideje, megtanítasz engem,
erôsítesz engem, hogy a helyeset tegyem. (R. Guardini)
* * *
Uram, Te megmutattad nekem, csak akkor tudom a saját szenvedésemet
elviselni, ha az Atya kezébôl veszem, ahogy Te tetted! Ha bízom az
Atyában és ráhagyatkozom, akkor erôs vagyok akkor is, ha mindenki
elhagy, és csak akkor tudom legyôzni, ha áldássá teszem mások számára,
mint ahogy Te tetted. (R. Guardini)
* * *
Kérem az Urat, hogy túlvilági hitetek valamennyiteket tegye derűssé.
(Morus Tamás)
* * *
Miért vagyunk sokszor olyan visszafogottak, ha a másiknak adnunk kell
azt, amire életéhez olyan nagy szüksége van: egy jó szó, egy dicséret,
egy elismerés, segítô jelzés!
Ezek azok az apró figyelmességek, melyek az életet szebbé teszik.
Mindenkinek szüksége van rá, és ami még fontosabb, mindenki tovább
adhatja a másiknak. (R. Aveln)
* * *
Isten nem kíván vak hitet tôlünk, nem hagy bennünket jel, híradás
nélkül. Csak belsô csendünket kéri. Hangjára való figyelést. Intéseinek
hódolattal teli meghallgatását, végzéseinek hálás elfogadását, melyek
mind javunkra szolgálnak. Ha kívánságának eleget teszünk, akkor gyakran
szent megdöbbenéssel fogjuk közvetlen jelenlétét, segítségének hatását
tapasztalni. Ilyenkor felmérhetjük, milyen gyenge is a hitünk, pedig
valójában hegyeket mozgathatnánk el. — Isten nem a távoli,
oszthatatlan, tapinthatatlan Isten. Ô a mindenütt jelenvaló, a bennünk
lakó. Kizárólag benne élünk, mozgunk és vagyunk. (P. Ehrlich)
* * *
Az ember és a lehetôség
Senki sem születik erre a világra úgy, hogy ne szülessen vele együtt
a feladata is.
* * *
Szereted az életed? Akkor ne tékozold el az idôdet, mert abból áll az
élet.
* * *
Az oxfordi napóra felírása: Pereunt et imputantur. Az órák múlnak, és
mi felelôsek vagyunk értük.
* * *
Amit percekben elmulasztottál, semmilyen örökkévalóság sem hozza
vissza. (Schiller)
* * *
A szívesen végzett munka gyógyítja a szenvedést. (Shakespeare)
* * *
Egy ember ôszinteségének egyetlen bizonyítéka, egy elvhez való hűség.
Szavak, pénz könnyen elmennek, de aki napi életét és szokásait egy
dologért feláldozza, az bebizonyítja, hogy igazi meggyôzôdés vezérli.
(Books)
* * *
— Karmester úr, szeretnék valamit komponálni, hogy kezdjem el? A
kérdezô egy tizenkét éves fiú volt, — akit kérdezett, Mozart volt.
— Fiam, várnod kell — felelte a mester.
— De Ön jóval fiatalabb volt, amikor elkezdte.
— Ez igaz — mondta a nagymester –, de nekem ehhez nem kellett
semmit sem kérdeznem.
Ha az ember igazi komponista, akkor ír, mert nem tehet mást.
* * *
A szeretet mindenekelôtt hallgatódzás, figyelés a csendben. (S.
Exupery)
* * *
A világ azé, aki a legjobban szereti, és ezt a szeretetet be is
bizonyítja (J. M. Vianney)
* * *
A megbocsátás gyermekkori álmok csodájára adott válasz, általa a
megvert gyógyulttá válik, a bemocskolódott tiszta lesz. Istennel élve
Ôközte és köztünk nincsen semmi más: Ô megbocsát! De mi nem élhetjük
ezt meg, amíg köztünk és mások között valami zavaró érzés fennáll.
* * *
Az én feladatom helyet készíteni Isten eljöveteléhez. (S. Kirkegaard)
* * *
Egy szomorúság van csupán, hogy nem vagyok szent. (G. Bernanos)
* * *
Adj nekünk tiszta szellemet,
hogy lássunk Téged,
alázatos szívet,
hogy halljunk téged,
szeretô szellemet,
hogy szolgáljunk Téged,
hívô szellemet,
hogy szeressünk téged.
(Dag Hammarksjöld)