kb. 6 perc olvasás
A kérdező ember – az örök gyermek
„Esik az eső!” – mondja a kisfiú.
„Na és?” – mondja a mama.
Megfosztva a gyermeket
a felismerés – kimondás örömétől.
És így tulajdonképpen
minden rossz szándék nélkül
elkezdi leszoktatni a csemetét
a csodálkozásról. És már be is iratta
– akaratlanul – a tanfolyamra,
amit úgy hirdetnek:
„Hogyan legyünk könnyen, gyorsan hülyék?”
Petri György: A FILOZÓFIÁRÓL
„Nem vagyok különösebben tehetséges,
csak szenvedélyesen kíváncsi.”
Einstein
*
Merjük, tudjuk és gyakoroljuk a kérdezést!
Aki – túl – kiváncsi,
az hamar megöregszik?
Akit leszoktatnak róla,
az a gyerek lesz koravén?!
A jó kérdés már a válasz fele,
persze vannak költői és álkérdések stb. –
de a valódi tudás- és bölcsességszomjunkat
a kérdés formájú kész válasz nem enyhíti-oltja…
A közzétett kérdések másokat is „felizgathatnak”,
ahogy a merész, provokatív, felkiáltójeles állítások
másokat a megkérdőjelezésükre késztethetnek…
*
ÉLET-HALÁL KÉRDÉSEK,
AMIKET AKKOR IS MEGVÁLASZOLUNK,
HA NEM IS TUDUNK RÓLA,
LEGFELJEBB KICSIT-NAGYON ROSSZUL –
ÍGY MAGUNK IS RONTVA BALSORSUNKON
___________________________________________
ALAPKÉRDÉSEK
KÉRDÉSEK AZ EMBERI BOLDOGSÁGRÓL
Minden ember boldog akar lenni?
*
Minden ember boldog szeretne lenni?
*
Nem állandó frusztráció forrás,
hogy elhitetjük magunkkal:
mindenki lehet(ne) boldog?
*
Nemcsak a költők vagy a bölcsek találmánya
az ún. boldogság,
ami egy mindig elrebbenő mesebeli kék madár?
*
A boldogság csak múló pillanat,
melyet e földi siralomvölgyben,
s csak kegyelmi pillanatokban átélhetünk
mintegy ízelítőként a túlvilági Mennyországból…?
*
A majdani örök üdvösség ígérete
nem papi demagógia
a vallások licitversenyben?
*
Csak a mesékben
vagy az operettekben s az ilyen filmekben
vannak boldog emberek,
ott van mindig happy end –
ott a „főhősök” egyszercsak boldogok lesznek,
s így élnek, míg meg nem halnak?
*
Nem hamis illúzió-e a boldogság,
amiben elringatjuk magunkat?
*
A szerelmes és a részeg ember boldog,
de csak addig, amíg ki nem józanodik?
*
A mesterséges földi paradicsomokban
találhatsz „boldog” embereket,
de csak átmeneti időszakra,
s ők isszonyatos árat fizetnek ezért?
*
Aki él, az nem mondható boldognak,
csak holta után,
ha addig nem történik tragédia?
*
Az él legtöbbet, aki a legeslegtovább élt?
A boldogság kérdése redukálható a hosszú élet titkára?
Mennyiségi kérdés: ki a legboldogabb?
*
Lehet valaki úgy boldog,
hogy nem tud róla –
illetve: nem érzi magát boldognak?
*
Aki már gondolkodik a boldogságról,
az eleve gyanús, annak ez egy probléma?
A gyerek és a félkegyelmű nem reflektál?
*
A boldogságnak, ha van ilyen,
vannak fokozatai:
van boldog,
van boldogabb,
s legboldogabb ember?
*
Évezredek bölcsessége közkincs –
ha felfogod és megérted,
már királyi utad van a boldogsághoz?
*
A boldogságnak létezik titkos receptje,
de ehhez külünleges emberi alapanyag kell,
kiválasztottnak kell ehhez lenni,
s csak kevés felsőbbrendű ember nyer beavatást?
*
Az élet egy nagy szerencsejáték:
a győztes mindent visz –
néhány kivételezettnek húzzák ki a főnyereményt?
*
Aki még sohasem volt bolodog,
az nem tudja, illetve nem érzi,
hogy mi hiányzik,
neki így teljes az élete?
*
Ha eleve lemondunk
a boldogságunkról,
akkor nem leszünk hiánybetegek?
*
Csak más rovására boldogulhatsz
vagy csak mások által lehetsz boldog?
Vagy embereket áldozol be érte,
vagy más emberek kegyétől függ?
*
A „pursuit of happiness”
alkotmányos jog „Amerikában” –
a kormánytól, alkotmánytól, az államfomától,
a nagypolitikától függ életünk formája és tartalma?
*
Csak az lehet boldog,
– egyedül vagy lelki rokon barátaival –
aki ki tud vonulni a világból:
lehetőleg egy távoli szigetre,
ahol megvalósítható az utópikus társadalom?
*
Minden nép egyaránt közel van istenhez?
Minden kor lehetővé teszi egyéni boldogságunk?
Egy individuum lehet csak boldog
vagy kollektívumok: család, nemzet, társadalom?
*
Vannak boldog országok, boldog családok,
mégha ezért a faj, a köz az egyedeket be is áldozza?
*
Csak az állatok lehetnek boldogok,
aki szabadon, vadon, ösztönösen élnek,
vagy akiket a gazdi kedvenceként kényeztet?
*
Csak jogod van a boldogsághoz
vagy ez egyben kötelességed is?
Mert máskülönben
szeretteid rovására vagy boldogtalan?
*
A boldogtalanságában tetszelgő
nem olyan mint a vízbefúló öngyilkos,
aki másokat is magával ránt, ránthat?
*
A boldogságnak
szükséges vagy csak elégséges feltétele
az optimális szabadság, tudás, pénz?
*
Aki törvénytisztelő
és erkölcsileg is feddhetetlen,
az egyben már boldognak mondható?
*
A boldogság olyan mint a gól?
Hiába tartasz be mindent szabályt,
élsz sportszerűen, jó az ellenfél,
időzített a formád, beleadsz mindent,
a csapat is jó szellemben
és helyes taktikával játszik..
*
Csak az lehet boldog,
aki elolvasott minden bölcs könyvet
és van módja házi lelkészt
vagy saját pszichiátert tartania?
*
A kisgyerekkorban minden eldől:
ha nem születési adottságaid,
akkor neveltetésed
predesztinál a boldogtalanságra?
*
A felnőtt kor boldogságának a nyitja
a boldogító igen kimondása?
De ki látott manapság boldog házasságokat?
*
Boldog az, akinek a munkája a hobbija,
de ki engedheti meg ezt a luxust magának?
*
A boldogság a nagy végcél,
minden más csak eszköz?
Ha okosan válogatod meg őket,
akkor győzelemre vagy ítélve?
*
Pokolba a nap kötelességeivel,
tedd azt, amihez éppen kedved van?!
Az boldog, aki életművész,
aki saját önmegvalósulásán dolgozik?
*
A kedvünk, hajlamaink és a feladataink, kötelességeink
nem eshetnek egybe, egyenesen kizárják egymást:
vagy aszkéta leszel vagy élvhajhász hedonista?
*
Csak az lehet boldog,
akinek isten minden vágyát teljesíti!
De akkor miért nem boldog Midász király?
*
Miért szomorú a dala
a híres Kosztolányi vers
„boldog” főhősének?
Hisz minden elért, sokra vitte!?
*
Életedet feláldozhatod
szeretteidért –
de teheted ezt boldogságoddal is?
*
Lehet-e más helyetted boldog
vagy lehetsz-e te más helyett az?
*
Lehet-e boldog az,
aki boldogtalannak mondja magát,
és megfordítva?
*
Lehet színlelni a boldogságot?
És a boldogtalanságot?
És az utóbbinak mi értelme lehet?
*
Gyermekkorunk
– egyes – időszakán kívül
mi értelme firtatni boldogságunk?
Éljünk értelmesen, jólétben, békében –
a többi fantazmagória?
*
A boldogságot
tényleg nem lehet kiérdemelni –
a boldogság ajándék, nyeremény:
az nyeri,
aki sok szelvénnyel
és nagy szerencsével játszik.?
*
Hol találhatunk több bölcs embert:
ma vagy régen,
az elitben vagy a „népben”?
Lehet-e balga vagy bolond boldog?
*
Lehet-e
némi „bolondság” nélkül
boldog egy ember?
*
Megúszható-e a pokoljárás
a földi paradicsom elérése előtt?
Ez egyszer s mindenkorra elérhető,
kiváltható rá a bérlet,
vagy minden nap van purgatórium?
*
Csak azok az emberek boldogok,
akiknek nincs lelkük, nem sebezhetők,
érzéketlenek-érzéstelenítettek,
igénytelenek, nincs szellemi életük?
*
Aki alkotó pályát, hivatást választ,
az eleve a pokoljáró dudás sorsát választja,
az ő termékenységének előfeltétele a boldogtalanság,
s ez művei igazának, hitelének az aranyfedezete?
*
A gazdagot a túl nagy vagyona,
a szegényt a sok nélkülözés
eleve meggátolja abban,
hogy felhőtlen és teljes örömben éljen?
*
Aki burokban születik,
az élvezi az életet –
a többi csak szenved?
Legjobb esetben ezt a szenvedést dicsőíti…?
*
A betegség nem válogat,
s van, aki már eleve fogyatékosan születik,
s hány ember gyógyíthatatlanul depressziós:
ők már ki vannak zárva?
*
Örülhet-e igazán
az egészségének az,
aki még sose volt súlyosan beteg?
Mindent csak akkor értékelünk,
ha már – majdnem – elveszítettük?
S hány ilyen részből tevődik ki az egész?
*
Értékelheti-e nagyra
élete értékét az,
aki még nem járt halálközelben?
Mindent a saját kárunkon kell megtanulni?
*
Hogyan lehetne boldog az ember,
hisz gyarló, s ráadásul halandó,
s mindig csak a szörnyű végre gondol?
Csak az isten, félisten lehet tökéletesen boldog?
*
Aki nem lehet boldogtalan,
az hogyan lehetne boldog?
Még az isten sem mondható boldognak,
ahogy a megistenülők, önistenítők sem!?
*
Melyik rosszat csak elviselni lehet,
s melyiket tudod jóra fordítani?
Lehet minden szarból aranyat csinálni?
*
A boldogság nem komplikált dolog:
pusztán nominalista életfelfogás kérdése:
nevezd a szart is aranynak és kész!?
*
Fiatalság bolondság –
csak az öregek bölcsek
és így a sorsukkal elégedettek?
Csak meg kell élni ezt az életkort?
*
Minden gyerek
bölcsen és romlatlanul születik,
a világ teszi balgává és aljassá?
*
Csak az boldog, aki megboldogul,
s azok közül is csak az,
akit boldoggá avatnak?
*
Az élt boldogan,
aki boldogan halt,
de ezt csak utólag, visszamenőleg tudhatjuk?
Haldoklásod, halálod módja árulja csak el,
milyen minőségű életet éltél le?