A középkor dicsérete, vezérelvek és erények

Megjelent: Veszprémi Újság, 2026. 07. 19.

A köztudatban makacsul tartja magát a sötét középkor kifejezés. Ezt verték belénk az iskolában, aztán sokakban, főként a felvilágosodás fekete öves híveiben, rögzült is rendesen. Holott legalább akkora hülyeség, mint a mindenkori progresszió ájult, kritikátlan tisztelete a felvilágosodás iránt, aminek aztán a jakobinus diktatúra lett a vége, annak összes következményével és hatásával együtt. A középkor, amelyet hajlamosak vagyunk a Nyugatrómai Birodalom bukásától datálni, ugyanis számos csodás alkotással és felfedezéssel gazdagította az emberiséget az építészettől a csillagászatig, hogy a filozófusokról, gondolkodókról ne is beszéljünk. Illetve beszéljünk, mindjárt két könyv kapcsán is, amelyek a Tinta Könyvkiadó gondozásában, reprint változatban jelentek meg. Hiánypótló kötetek, tekintve, hogy a múlt század harmincas éveiben megjelent magyar nyelvű kiadások példányai szinte hozzáférhetetlenek, vagy ha mégis, hát igen komoly összegeket kell leszurkolni értük az aukciókon. Az egyik Juan Eusebio Nieremberg (Nieremberg János Özséb) tizenhetedik századi jezsuita szerzetes, teológus és természettudós Vezérelvek, tanácsok, gondolatok című műve, amelyet tanítványai állítottak össze írásaiból. A szerző 1595-ben született Madridban német szülők gyermekeként, és ott is halt meg 1658-ban. A barokk kor egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb misztikus és moralista írójának hetvenhárom nyomtatott és tizenegy kéziratos művet tulajdonít az utókor. Könyveit latinul és spanyolul írta, és közülük többet még életében lefordítottak németre, franciára és arabra, majd a későbbiekben szinte minden európai nyelven megjelentek. A Vezérelvek, tanácsok, gondolatok hét témakörben (Kormányzati vezérelvek, Amire az okosság tanít, Erkölcsi intelmek, Az életbölcsesség tanulságai, Keresztény gondolatok, Lelki tanácsok, Bölcs mondások) 100-100 útmutatást tartalmaz, és jó szívvel ajánlható a modern kor emberének is, különösen, ha az illető túlmozgásos, pszichés zavarokkal küzd és még vezetőnek is képzeli magát. Nézzünk is mindjárt egyet a gyűjteményből. “Más bűnök szeretik a sötétséget, csak egyedül a kevélység oly ostoba, hogy mindenütt láttatni akar, folyton kiválóságával kérkedik, pedig a többi bűnöknél sokkal alantasabb és aljasabb.” Na ugye. De van még egy ajánlatom.Nagy Szent Albert könyve kiváló alternatíva a jól hangzó közhelyeket pufogtató vajákosok eldorádójában (Forrás: Wikipédia)

A másik könyv Nagy Szent Albert műve, Az erények könyve. A szerző 1193 körül született Bajorországban, 1280-ban halt meg, és 1931-ben avatták szentté. A Padovai Egyetemen tanult, majd belépett a Domonkos-rendbe, leghíresebb tanítványa a “sötét középkor” szellemiségét meghatározó Aquinói Szent Tamás volt. Nagy Szent Albert, azaz Albertus Magnus gyakorlatilag polihisztor. Széles körű ismeretekkel rendelkezett a logika, a teológia, a csillagászat, az állattan, a kémia, az alkímia és a filozófia területén, összegyűjtött munkái harmincnyolc kötetet tesznek ki. Az erények könyvében arra tesz kísérletet, hogy szétválassza az igazi erényt a látszólagostól, és többek között olyan tulajdonságokról értekezik, mint az alázatosság, békesség és béketűrés, bizalom, bőkezűség, bűnbánat, egyszerűség, engedelmesség, erősség, hit, igazságosság, irgalmasság, magányosság, mértékletesség, okosság, remény, szabadság, szegénység, szelídség, szeretet, tisztaság, vallásosság. Nos, fel van adva a lecke rendesen, szent legyen a talpán, aki mindezeket képes betartani, gyakorolni és megélni. Amit viszont könnyebben megtehetünk, az a törekvés, az igyekezet és a nem ártani gyakorlata egy értékvesztett közegben. Amelyben egyébként boldog-boldogtalan úgynevezett életvezetési tanácsokkal bombázza az interneten jobb sorsra érdemes embertársait, amelyeknek aztán beláthatatlan következményei lehetnek az egyes, megvezetett és felpaprikázott emberek mindennapjaiban. Nagy Szent Albert könyve kiváló alternatíva a jól hangzó közhelyeket pufogtató vajákosok eldorádójában, ugyanis pozitív életvezetési tanácsokkal szolgál, ellenszolgáltatás nélkül. Ugyan vagy nyolcszáz évesekkel, de annál jobb. Az alapvetések ugyanis nem változnak. És ha már, akkor nézzük (többek között), mit ír a szerző az irgalmasságról. „Az igazi irgalmasság három tényezőből áll: adni, megbocsátani, önkéntesen több jót tenni.”

Hegyi Zoltán