kb. 5 perc olvasás
Az emberből néha kibújik a kisördög, a magyar érzelem meg pláne, mégha
racionálisan képtelenség is egy fát magyarnak vagy románnak nyilvánítani.
Mégis… Erdélyben van, Székelyföldön
Az év fája megmérettetés javában zajlik. Az on-line szavazat-alapú
versenyfutásban két fa különült el a mezőnyből és küzd a dobogóért. Az első
jelenleg a “Tei argintiu din Iaşi” közel 10 ezer szavazattal. A második a
“csíkszentléleki hárs”, több mint 5 ezer szavazattal.
Kisördögöm sugallatára meg akarom fordítani a helyezést és a segítségedet
kérem.
Legyen a csíkszentléleki hárs az év fája!
Szavazz október 31-ig minden nap az alábbi linken:
http://www.evfaja.ro/voteaza.php?id=35
Küldd tovább a felhívást!
Köszönöm,
Kovács Zoltán Csongor
szeptember 29., Kolozsvár
Utóirat 1: Mire jó ez? Én azt remélem hinni, hogy az erdélyi (magyar)
ember kicsit környezettudatosabb és közelebb áll a valódi értékekhez,
legyen az például egy fa. Amennyiben közösen sikerül dobogóra szavaznunk
csíkszentléleki hársunkat megerősítést nyer ezen hitem és bebizonyosodik az
Jis, hogy néha képesek vagyunk acsarkodás helyett összefogni
Utóirat2: Röviden mi is a fák környezeti haszna? Oxigént termelnek és
széndioxidot kötnek meg. A számunkra nélkülözhetetlen oxigéndús levegő
biztosítása mellett a globális felmelegedést okozó széndioxid-koncentráció
csökkentéséhez is hozzájárulnak. Tisztítják a levegőt. A légszennyező
anyagok (por, korom, stb.) egy részét kiszűrik a levegőből. Egy
lombköbméter levélfelület 4-5 kg szennyező anyagot képes kiszűrni a
levegőből egyetlen év alatt! Javítják a klímát. A fák párolgásukkal hatnak
környezetükre. A nyári melegben lehűtik a levegőt, amely nehezebb az utak,
nyílt terek felett felizzott levegőnél, így azzal kicserélődik. Ez a
kicserélődés a jótékony szellő, amely lehűti a települést és kifújja
levegőjéből a port és egyéb szennyeződéseket. Fontos és közismert a fák
árnyék-szolgáltatása is. Védenek a zaj ellen. Különösen a városokban, vagy
a forgalmas utak mellett élő embert semmi sem képes olyan hathatósan védeni
a zaj ellen, mint a növényzet. Műszeres mérések igazolják, hogy a
háromszintes növényfal (pázsit, cserjék és fák) jobban véd a zajtól, mint a
téglafal. Tompítják a rezgéseket. A közúti forgalom rázkódásokkal,
rezgésekkel jár, amelyek a kemény burkolatú utak esetén átterjednek a
házakra, és azok vakolatát, majd falait megrepesztik. Az utak melletti
zöldövezet és a fák gyökérzete a burkolat folytonosságát megszakítja,
ezáltal csökkentve a házak állagromlását. Védik a talajt. Esztétikai örömöt
nyújtanak. Egy zöldellő település sokkal kellemesebb, megnyugtatóbb és
pihentetőbb látványt nyújt, mint egy betonrengeteg.
Utóirat3: A csíkszentléleki hársról. A fát megközelítőleg az 1500-as évek
elején ültethették, ember emlékezet óta mint magányos fát tartják számon,
mely a templom mellett őrködött. Nem léteznek említések azzal kapcsolatban,
hogy itt összefüggő fás részek, erdőségek léteztek volna. Magáról a fáról
kevés információ maradt fenn. Törzsét egymásba rótt boronafák veszik körül,
melyeket eleink padok helyett használtak, ősi szokás szerint itt tartották
a falugyűléseket, itt beszélték meg a települést érintő fontos problémákat.
Ez a hagyomány a mai napig fennmaradt, számos esetben még ma is itt
szervezik meg a falugyűléseket, a fa alatt készített padokra ülve. Ez a
több évszázados fa minden bizonnyal szemtanúja lehetett az 1661-es
tatárbetörésnek, amikor a portyázó tatárok elpusztították a nem messze, a
Bánátus-patak szomszédságában levő középkori falut, szerencsére a templomot
és annak környékét nem bántották. Néhány évtized múlva az újabb tatárdúlás
is elkerülte a falutól nem messze ültetett fát, a vérengzés emlékét őrzi a
falu határában található Véreskép emlékmű. A néphit azt tartja, hogy az
ellenséges golyó visszapattan róla, és megöli a támadót. Jelenleg a tetején
egy kőkereszt van, mely a templomot díszítette, mikor még nem volt tornya.
Egy templomjavítás alkalmával, illetve a torony építésekor helyezték át az
emlékműre, és így változtatta a pogány emléket, a keresztény kegyelet
tárgyává. Míg 1806-ban a templom átalakítódik, elnyeri végleges formáját,
az öreg hárs továbbra is változatlanul őrzi a templomot. A feljegyzések
szerint a falut sújtó természeti csapásokat is túlélte, a több száz éves
hársfa. Itt említésre méltó, az 1717 májusában bekövetkezett szárazság, ami
1718 szeptemberéig, vagyis 17 hónapon keresztül tartott. Ez idő alatt nem
volt eső, sőt harmat sem, mindez alatt erős napsütés volt, mely
eredményeként számos tó, patak teljesen kiszáradt ezért a környéken élő
emberek kénytelenek voltak elmenekülni. A tartós szárazság nem kerülte el a
környék növényzetét sem, számos fa száradt ki ebben az időszakban, de a
hársfa, mely valószínűleg már akkor mély gyökerekkel rendelkezett,
átvészelte a hatalmas szárasságot. 1854-ben, majd 1871-ben hatalmas
jégverés érintette a települést, melyben a terméseket tönkretette, és
érintette a templom, a hárs fa környékét is. Az öreg hárs a domboldalban
való ültetésének eredményeként számos más természeti csapást is túlélt,
mely abban az esetben, ha a településhez közelebb lett volna végzetes lett
volna számára. Ilyen a több alkalommala településen végigseprő tűzvész, a
1864-es árvíz. A fa egy fontos szimbóluma a környéknek, a helyi lakosság
tiszteletén túl kivívta a szakhatóságok figyelmét, elismerését is, ugyanis
1992-ben természeti műemléknek nyilvánították és azóta szerepel a Hargita
megyei műemlékek hivatalos listáján. E védelem és tisztelet eredményeként
valószínűleg még sokáig fog őrködni a falu felett.
Szavazz október 31-ig minden nap az alábbi linken:
http://www.evfaja.ro/voteaza.php?id=35
Küldd tovább a felhívást! Köszönöm.
________________________________
Jankovics Marcell
A fa mitológiája
TARTALOM, ISMERTETŐ
Tartalom
Előszó
Egy jeles fáskert
A fatisztelet gyökerei
Az istenfáját!
Fanaptár és faábécé
Ujjaim hegyén fák teremnek
„Vágjátok ki berkeiket!”
Az élet fája
„Élő vizeknek kút feje”
„Ág szülte bimbaját”
„Ezt a kerek erdőt járom én”
Örök visszatérés
Fák között kiválasztott
„Bújj, bújj, zöld ág”
Bölcső, ágy, koporsó
A tetejetlen fa
„Éppen égig ér az ága”
Ég köldökén, földközépen
Világok választóján
„Száll a madár ágról ágra”
„Sík mezőben hármas út”
Az ég kapui
Epilógus: A fák nem nőnek az égig
Fotóillusztrációk
Képjegyzék
Famutató
Válogatott források
Ismertető
Esztendőkkel ezelőtt a Magyar Televízió a „Hármas csatorna” című sorozatában azonos című és tárgyú műsort sugárzott; ennek átdolgozott, bővített – ábrákkal illusztrált – változata a második kiadásban megjelent könyv. A mű a fáról szól, elsősorban mint jelképről, vezérmotívuma: a fa mint az idő szimbóluma. A fatisztelet kultikus, ősköltészeti és bibliai gyökereivel, a fák tiszteletének okaival, az animisztikus hiedelem hagyományaival kezdődik. A fák hosszú életüknek köszönhetően a szimbolikában a múló idő jelképévé váltak. A fa életritmusának szimbólumait részletezi a fanaptárakkal és a Robert Graves rekonstruálta faábécével, valamint a gesztusbeszéd és a fák közötti összefüggésekkel foglalkozó fejezet. Az életfa-hiedelmeknek szentelt részben a nő és a fa hiedelmi megfeleltetésének eseteiről, a szerelem növényi szimbolikájáról, az élet és a halál fájának megkülönböztetéséről, a fával és gallyakkal díszített naptári fordulópontokról olvashatunk. A könyv befejező része a világméretű fajelkép, a kozmosz fája, vagyis a világfa jelképe körüli hiedelmeket elemzi, ismerteti a világfa törzse mentén bejárható övezeteknek tulajdonított funkciókat (alvilág, élők világa, istenek világa), a fa és a szarvas egymáshoz kapcsolt szimbolikáját, a napos-holdas világfa-ábrázolás jelentését és végül – némi kitérőként – a túlvilágra vezető mitikus átkelőhelyekhez kapcsolódó hiedelmeket, majd pedig kiemelkedő magyar művészek faszimbolikájú műveinek magyarázatát (pl. Csontváry).
Forrás: Új könyvek, 1994-2000 CD-ROM
http://mek.oszk.hu/05000/05091/#