kb. 8 perc olvasás
Bangha Béla S. J.
VILÁGNÉZETI VÁLASZOK
Korszerű vallási kérdések és ellenvetések megvilágítása
TARTALOM
Előszó
I.
Vallás
II.
Isten
III.
Az ember
IV.
Kinyilatkoztatás és kereszténység
V.
Krisztus
VI.
Az Egyház
VII.
Istentiszteleti élet
Befejezés
Előszó
Krisztus igazságot jött hirdetni a világnak s az igazság szerinte „megszabadít minket”. Az igazsággal azonban kezdettől fogva mereven szembenállt a tévedés és a fogalomzavar, az emberi nem egyik legszomorúbb öröksége a bűnbeesés óta. Növeli a tévedés széles lehetőségeit az, hogy sokaknak valósággal érdeke az igazság elhomályosítása s azok a sötét hatalmasságok is, amelyek a „hazugság atyjának” bérzsoldjában állanak, ma fürgébbek és zsákmányéhesebbek, mint valaha voltak.
Fájdalmas és megdöbbentő látvány: egy világ hányódik-tépődik a tévedések hínárjában, a hamis jelszavak, divatos tévedések, a félrevezetés és hazugságok hálói közt! Egy társadalom, amely az élet legmélyebb s legszentebb kérdései körül oly siralmas tudatlanságot árul el s oly nagy számmal hull zsákmányául a valótlanságok és felületességek démoni erejének! Emberek, akik tulajdonképp mind az igazság számára volnának teremtve s akik számára Krisztus a legmagasztosabb és legboldogítóbb igazságok egész kincsesházát nyitotta meg, ma özönével zuhannak bele végzetes tévedések és önámítások szakadékaiba, engedik megmételyezni s megmérgezni a felfogásukat, ítéletüket, ízlésüket, gondolkozásuk egész módszerét s elfordulva az igazságtól szépen hangzó mesék és nevetséges hiedelmek után rohannak. Egyként hull a téveszmék örvényébe az egyszerű, tanulatlan nép s a magát műveltnek nevező tanult osztály, amelynek világnézeti eligazodása gyakran semmivel sem fegyelmezettebb, biztosabb és logikusabb, mint a vályogvető cigányé vagy a falusi javasasszonyé.
Nincs ma a keresztény világnézet bajnokainak, nincs ma az Anyaszentegyház igazsághirdető s igazságvédő osztagának sürgősebb teendője, mint ez: felvilágosítani a félrevezetetteket! Letépni a szemükről a hályogot! Szétvágni a mesék, ráfogások, félremagyarázások és világnézeti babonaságok sűrű szövedékét! Rámutatni a divatos félreértésekre és félremagyarázásokra, feltárni az emberek előtt a legfőbb és legszebb igazságok napfényes, békeosztó világát!
Nem szakszerű és tudományos fejtegetésekben csupán, amelyeket a közönség ritkán olvas s amelyekben úgysincs hiány. Hanem a mindennapi élet nyelvén s a világi emberek igényeihez mérten, lehetőleg azoknak az elnagyolásoknak, félremagyarázásoknak s ellenvetéseknek szemmel követésével, amelyekben a vallási tájékozatlanság és fogalmi zavar ma leginkább mutatkozik, amiket legtöbbször hangoztatnak akár az itthon kitermelt, akár a külföldről becsempészett újpogányság, akár pedig a szekták igehirdetői. Szerény és kicsi mértékben ezt akarja megkísérelni e könyv. Kicsi mértékben, mert minden elképzelhető ellenvetés tárgyalása megint vaskos kötetté duzzasztaná az írást, ami magában is akadálya lenne a gyakorlati s célbavett haszonnak. A bővebb eligazítást megtalálja mindenki, aki keresni akarja, akár a szerző négykötetes hitvédelmi munkájában[1], akár a Katolikus Lexikon idevágó köteteiben,[2] akár pl. Schütz Antal Dogmatikájában,[3] vagy amennyiben történelmi kérdések, a Pázmány Péter Irodalmi Társaság által kiadott Egyháztörténetben.[4] A faji vallásról Klemm Kálmán könyve nyújt bővebb felvilágosítást.[5] Az Isten-érveket Kiss János adja elő világosan és szabatosan.[6] A harcos istentagadás és egyházellenség ma egész országokban pergőtűzszerűen támadja a keresztény és katolikus világnézetet. Jaj nekünk, ha a csekély iskolai hittanoktatásra vagy a templomi igehirdetésre hagyatkozva azt hisszük, népünk s közönségünk eléggé felvértezetten nézhet szembe egy esetleg nálunk is felbukkanó vagy máris felbukkant vallásellenes agitációval. Késő lesz akkor kiáltozni tűzoltó után, amikor a házunk fele már leégett. A Katolikus Akció ezért sürgeti annyira a világiak vallási és főleg hitvédelmi képzését, hogy az eljövendő, sorsdöntő világnézeti harcokban, ha majd esetleg egy jövendő egyházüldözés a papság kezét-lábát gúzsba köti s az iskolai hitoktatást, az igehirdetést és a sajtót béklyóba veri, a világiak is rendelkezzenek olyan hitvédelmi készültséggel, hogy semmiféle erőszak, terror, hitegetés vagy tömegámító propaganda le ne üthesse őket a lábukról.
Szeretnők, ha ebben a felvértező munkában e szerény kiadványunk is hasznos szolgálatot tehetne.
I. Vallás
Sokan kérdik ma, néha kissé megvető hanghordozással; ugyan mire való a vallás? Van-e még jelentősége? Nem fontosabb-e a gazdasági élet, a politika, a nemzet, a család, az egyéni boldogulás itt a földön? A vallás szerintük: sötétség és babonaság, maradiság és fanatizmus. Papi uralom és a klérusnak való behódolás. Dajkamesék és gyermekes elképzelések halmaza, amellyel komoly ember nem is foglalkozik többé. Vagy legjobb esetben: szép és erkölcsnemesítő önmegnyugtatás, felemelő érzések és sejtések sajátságos gondozása, amelyet mindenki művelhet a kedve és igényei szerint, de amelynek tartalmi valósága, komoly, ingathatatlan igazságai, törvényei, minden körülmények közt tiszteletben tartandó jogai nincsenek és nem is lehetnek.
Mire való a vallás, kérdezzük mi is; de erre a kérdésre mindjárt pozitív feleletet adunk.
1. A vallás arra való, hogy komoly értelmet adjon az életnek. Mi is lenne az élet vallás, Isten, lélek, örökkévalóság nélkül? Esetleges, érthetetlen és céltalan véletlenek, megmagyarázhatatlan és megfejthetetlen talányok szövedéke. Egyesekre, kevesekre nézve élvezetes körséta, de a legtöbb emberre nézve terhes, fáradalmas és gyötrelmes hányattatás itt a földön, 10 évig, 40 vagy 60 évig, esetleg 80 vagy 90 évig. Lázas és esztelen törtetés valami el nem érhető ködkép; a boldogság felé s utána csalódott és kétségbeesett leroskadás a sírba. Egy őrült hajsza, amely szükségképen és végképen a semmiségbe hull, a pusztulásba és halálba torkollik. Csak a vallás ad az emberi létnek fönséges értelmet, elfogadható magyarázatot, gyönyörű célt, tartalmat és nagyszerű rendeltetést.
2. A vallás arra való, hogy általa kifejezésre juttassuk és elismerjük azt a valóságos helyzetet, amely a nagy világrend közt és miköztünk, szorosabban: a világrend alkotója, egyben a mi Alkotónk és Teremtőnk és miköztünk fennáll. Nem lehet tagadni: mi emberek nem magunk alkottuk önmagunkat, Minket más valaki alkotott. Azzal pedig, hogy megalkotott, határozott viszonylatba is lépett velünk: a mi Atyánk lett, Urunk és Törvényhozónk, Vele mint Alkotónkkal szemben kötelességeink vannak; a hála, az engedelmesség, a szolgálat s a szeretet kötelességei. Csak akkor vagyunk egész emberek, csak akkor töltjük be az elénk tűzött legfőbb hivatást, ha mindenekelőtt ezeket a kötelességeket teljesítjük, ha az Alkotónkkal való viszonyunkat elismerjük s a gyakorlatba átvisszük. Vagyis: a vallás által.
3. A vallás arra való, hogy általa felsőbbrendű erkölcsi életet éljünk s ezzel megkülönböztessük magunkat az oktalan állattól. Az állat csak érzéki ingerek és ösztönök szerint cselekszik, mert esze nincsen. Az embernek azonban értelmet is adott az Isten s ennek az értelemnek a világánál fel kell ismernie az eszmei és erkölcsi világ nagy törvényeit s a szerint kell berendeznie életét. Vagyis: jónak kell lennie, becsületesnek, erkölcsösnek, mert e nélkül sem emberi méltóság, sem az embertársakkal való békés és emelkedett együttélés, sem a teremtő Isten iránt való hűség és szolgálat nincsen. Csak az az emberhez méltó élet, amelyben a lelkiismeretesség, a tekintély- és jogtisztelet, az erkölcs és a szeretet állnak legelső helyen. Ennek azonban mindnek egyetlen biztos és végső alapja a vallás, vagyis a tudat, hogy ezekre a dolgokra Isten akaratából van szükség és Isten az, aki végső alapja minden jognak, tekintélynek, törvénynek, erkölcsnek és szeretetnek, Ahol vallás nincs, ott tapasztalás szerint az emberi társadalom s az emberi méltóság legfőbb törvényei talajt vesztenek.
4. A vallás arra való, hogy az egyetlen e földön elérhető igazi boldogságot megszerezni segítsen. Az egyetlen igazi emberi boldogság: egyfelől a tudat, hogy a legfőbb és leghatalmasabb lénnyel, az Istennel, békében élünk s gyermeki, szeretetteljes hűségben Őt édes mennyei Atyánknak nevezhetjük, másfelől a hit, hogy a szörnyű vég, a halál, nem oltja ki végleg a létezésünket, hanem a síron túl, Isten csodálatos országában, egy felsőbb és tisztább létrendben örökké tartó és végtelen boldogság vár azokra, akik Istent ezen a földön hitték, szerették és híven szolgálták. Aki nem vallásos, annak az élete csupa aggasztó kérdőjel; szenvedéseiben nincs vigasza, kísértéseiben nincs erős támasza, nyugtalanságában nincs nyugtató reménye s főleg a halállal szemben nincs semminemű komoly menedéke. A vallásos ember: nyugodt, boldog, lehiggadt ember; a vallástalan: zavart lelkű, háborgó, boldogtalan, kapkodó és pályájavesztett ember.
5. A vallás arra való, hogy biztonságba helyezzen a legnagyobb veszedelemmel szemben, ami embert érhet: az Alkotó Isten számonkérésével, ítéletével és büntető igazságszolgáltatásával szemben. Minden felsőbb fórum, minden törvényhozó, minden uralkodó kell hogy érvényt is tudjon szerezni akaratának, azáltal, hogy az ellenszegülőket, a törvény megvetőit megbünteti. Az Isten végtelen fölségéből folyik, hogy azokat, akik az ő szeretetét visszautasították s vele szemben megvetést, törvényeivel szemben engedetlenséget tanúsítottak, ugyancsak megbüntesse, mégpedig végtelen fölségének megfelelő mértékben, minden evilági büntetést árnyékba állítóan. A kinyilatkoztatás tele van annak kijelentésével, hogy Isten ezt az ő büntető szándékát teljes szigorral végre is akarja hajtani azokon, akik megtagadták tőle az önkéntes, gyermeki engedelmességet. Ha tehát vallásos nem vagyok, kiteszem magamat a legrettentőbb lehetőségnek, sőt bizonyosságnak: az örök büntetésnek és bűnhődésnek.
6. A vallás végül arra is való, hogy általa meg tudjuk őrizni legfőbb emberi, művelődési és nemzeti értékeinket. A vallás teremtette meg a kultúra legnemesebb termékeit, részesítette a keresztény művelődés kincseiben a világot. Ma is a vallás őrzi és ápolja azokat a magasztos eszméket, amelyekből az emberi, családi és nemzeti jólét, az igazságosság és szociális szeretet, a honpolgári erkölcs és eszményiség kivirágzik, Viszont az emberi szabadság, méltóság és erkölcs eltiprói szintén mindig a vallásban látják eltipró, erőszakos és megtévesztő uralmuk egyik legfőbb akadályát. Innen a vallásüldözések sorozatos láncolata a római cézároktól a bolsevizmusig s más mai elnyomó rendszerekig. A zsarnokok, a lelkiismeretek kerékbetörői, a zavarosban halászók, népek ámítói semmiben sem látnak akkora veszedelmet a maguk szempontjából, mint abban a vallásban, amely tiszta, szilárd és hajlíthatatlan erkölcsi elveket hangoztat, amely védi a személyiség s a lelkiismeret jogait, amely leleplezi az ámítást és lelkiismeretlenséget. Ha erősen, szabadon, emberhez méltón akarunk élni, ha nemzetünket is ezen az úton akarjuk megőrizni, ha a legmagasabb emberi értékekhez komolyan ragaszkodni kívánunk: már ezért is vallásosaknak kell lennünk,
Mire való tehát a vallás? Mindenre, ami jó, nagy és magasztos. Kinek nem való a vallás? Csak annak nem, akiben vagy értelem nincs e felsőbbrendű szempontok megértésére, vagy becsületes jóindulat nincs az emberiség legszentebb értékeinek fenntartására.
