Boldog-boldogtalan emberek

 Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek Szabó Lőrinc: Gyengeség Csak egy kicsit voltam becsületes, csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz, csak egy kicsit próbáltam igazi szeretettel szólni, segíteni, csak épp elkezdtem, s máris visszavág s ellenem fordul a legjobb barát. . Csak épp elkezdtem… Gondoltam: ez az ember erős, az egyetlen igaz, ez az egyetlen, aki keresi és elbírja és hasznát is veszi, hasznát annak, amit mindenki tud s amit elrejt előle a hazug. . Arra gondoltam, hogy szeretem, hogy megtisztítom, megkétszerezem az erejét s még szebb lesz, még nagyobb, s arra, hogy ő maga kért, bíztatott, ő akarta… És szólni kezdtem… És egyszerre kiderült a tévedés: . kiderült, hogy itt is hazudni kell, hogy az igazat ő se bírja el, és hogy az elszánt hízelgő, aki a háta mögött csak kineveti, az nemes neki, az bölcs, az barát, én meg irígy vagyok, vagy még kutyább, . még gonoszabb… Mi lelt? – förmed reám, az árulóra, s látom, az agyán hogy ömlik el a fájó, megriadt, tiltakozó s gyanakvó indulat: – Mi lelt? Már te is?… – és szavain át szinte robban a sértett hiúság. . Borzadva nézek a szemébe, és mosolygok és dadogok: – Tévedés, félreértettél… És már hazudok, hazudok neki, csűrök-csavarok: mentek valamit, őt és magamat és szégyenkezem mindkettőnk miatt. pppppppppppppppppppppp EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét: a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza . Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen emberélet/világminőség, virulás/pusztulás, ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét… A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”, sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt… . Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos, önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan, de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja… Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten, „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek… . A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak, de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz…. Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt, ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is, lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma… . Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink, az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők, Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók, a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és végül, és egyáltalán nem elsősorban az ún. rejtett hatalmak…. . Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat, a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat! Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja, barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb. . Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul, fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva, idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva, közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen, . napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva, ossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva, alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban, hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva, talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva, . elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban, balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul, házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban, betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón, lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.? . A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák. jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam, és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig… Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés: tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot! . Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet! Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben- lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors! ppppppppppppppppppppppppppp