Zsidókérdések Magyarországon

LÖWY ÁRPÁD A MAGYAR NEMZET JÖVŐJE Mottó: (Egy dunántúli kalendáriumból.) Tiszántúl, Dunántúl, mind a négy gránicig, Kilenc felekezet adósságra iszik: S mikor elúsztatta az apai jussát, A józan zsidónak szídja a Krisztusát. – * – Ki jövőbe látni tud: S ahhoz nem is oly sok kell, Tisztában lehet már ma is A főbb eseményekkel. Nyissuk csak a szemünket ki, Mik voltunk ötven éve? Rabláncra vert provincia, Letörve, összetépve. Úr és paraszt volt a magyar, És gőgös mind a kettő, Hős volt, ha kell, de nem tudta, Hogy mi a kétszerkettő. S eljött a próza korszaka: Mit a vasút hozott meg, De nem kellett a pudli, s rőf, Hős, dicső nemzetünknek. Ne adj’ Isten! – azt képzeltük, Hogy megalázó volna, Ha Zoltán, Géza, „Urffy” a Boltban vásznakat pakolna. Szegény mamának a szíve Megtört volna búvába’: Hogy fiacskája „Eminens” Egy „Ipariskolába” (!) Aztán jött egy kevésbé hős, De élelmes faj árja, S a jelszó: „Mi van eladó?” Az egész Hont bejárja. Ötven esztendő telt el és Arra ébredtünk szépen, Hogy a lenézett, rongy zsidó Boldogul mindenképpen. S ha mint zsidó nem boldogul, A keresztvíznek áll ki, S ötven krajcárért Széchenyi Lehet ma már akárki. Maholnap Kohn-ivadék lesz Magyar miniszterelnök, S x-lábú snájdig őrnagyért Rajonganak a delnők. Zsidó fiú kispapnak áll (Ősei bóvlit mértek): S idők múltán Goldstein-utód Az esztergomi érsek! Bank, színpad és redakció Ővelük van már telve: S kilökni az utolsó gójt, Ez mindnyájuknak elve. S mi deklamálunk, hősködünk, S iszunk a Honhazáért, S nem látjuk, hogy a sok beszéd: Kutya veres faszát ér… Azt nehéz lenne vitatni, hogy a kiválasztott nép döntő szerepet játszott a történelem alakulásában, a mi hazánkéban meg kiváltképpen, pláne a kiegyezés óta, amikortól létszáma is nagyságrenddel nőtt a kapitalizálódó Monarchiában. De ennél nyilván fontosabb a minőség, a fajsúly – egy társadalom életében a stratégiai pozícióik betöltése: a kereskedelem, a pénzügyek, a nagyvállalkozások, az orvosi, jogászi-ügyvédi, s – később – egyházi stb. pályák, a nevelés-oktatás, a tudomány, a művészet, az újságírás, a sajtó, a könyvkiadás, a filmgyártás, a rádió, a tévé stb. területei, majd 1918/19-ben, illtve 45 után a politika(i rendőrség) kulcshelyei. Ha csak az elmúlt 150 év „zsidó megszállása” főbb trendjeit nézzük, ismét bőven van okunk a nem túl távoli nemzethalál vizionálására. Mi jelzi a honi uzsoracivilizáció, kommunizmus/vadkapitalizmus idejét? Istentelenség, hazátlanság, család- és életellenesség, elfajzás. Tömeges kivándorlás, elképesztő országcsonkulás, agyelszívás, a népességfogyás, az elszegényedés, a testi-lelki lebetegedés, a múlt – jó – hagyományainak törlése, a tömeges elhülyülés, az életszínvonal/életminőség folyamatos romlása stb. Ezért azok az emberek, körök, társadalmi csoportok jobban felelnek, akik a nagy politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális döntéseket hozták, é s hozzák a mai napig, akiknek kiemelten jó az érdekérvényesítése. Nem az a baj, hogy többségükben zsidók voltak, hanem az, hogy egy ördöginek nevezhető programot hajktottak végre, s közben átprogramozták a balek birkák agyát, akik amúgy szintén nem vétlenek a nagy romlásban… (és akik között nagyon sok – kis – zsidó ember lehetet/volt!) A ragadozó, az élősködő, illetve a préda stb. szerepek csak az állatvilágban eleve elrendeltek, fajhoz kötöttek – ahogy a Biblia, ami nekünk a nem manipulált evengélium, tanítja: nelünk szellemiségekkel, s nem hús-vér emberekkel van „csatánk”. (Persze az Ótestamentum sokfelől gyűjtött „vendégszövegeiben” is sok egyetemes érték, építő igazság, lélekemelő bölcs történet van, hisz pl. József „keresztényien” bánt az őt eláruló testvéreivel, csak éppen az őt befogadó egyipomiak nyakára ültette őket, s Jehova szellemében az egyiptomi köznépet adósrabszolgásította…) De az a csiki-csuki nem megy, hogy mindig csak akkor zsidó valaki, ha áldozat, ha meg lebukott elkövető, akkor csak egy – magyar – ember, akinek zsidóságát firtatni durva és aljas antiszemitizmus, amiért – lassan? – már börtönbe is csukhatják a „rágalmazót”… Az antiszemitázás – értsd: zsidó embert gyűlölni, bántani a zsidósága miatt/ürügyén -, az éppen akkora bűn, mint alaptalanul valakit ezzel gyanúsítani… Ezt én a humoralista Sándor Györgytől hallottam úgy 1990 körül, aki tervezte Csengey Dénessel a nyílt zsidó-keresztény párbeszédet (ami Cs.D. halála/öngyilkossága/meggyilkolása miatt elmaradt, s lényegében azóta is várat magára, helyette csend, elhallgatás, vagy önigazolás, vádaskodás, hidegháború van ) Én azért is nyitottam a „zsidókérdésnek” ekkora teret a honlapomon, mert annyira hiányolom erről a tiszta beszédet, pláne a párbeszédet. A terep elaknásított, a kérdés nehéz és kényes, és nem csak emberi tisztességével, szakmai hitelével – és sajnos állásával, sőt megélhetésével is – „játszik” a hozzászóló, de akár még szabadságát, büntetlen előéletét is elveszítheti… Amikor antikommunista szellemű szabadsajtót adtam ki szamizdatban, akkor ez utóbbi veszély komolyan egyre kevésbé fenyegetett, igaz, akkor még fel sem fogtam, hogy alapjában rossz ügyet szolgálok, hisz a nyugati típusú kapitalizmus és demokrácia szállását rendeztük be, ami ugyanannak a rossz világszellemnek és szervezkedésnek a terméke. (A harmadik utas megoldásokkal csak kacérkodtunk, és a Szent Korona nekem ugyan nem volt micisapka, de a királyságot azért muzeális dolognak tartottam…) Szellemi embernek be kell töltenie küldetését, gyakorolnia kell szent hivatását akkor is, ha ünneplik, akkor is, ha ütik-vágják ugyanazért ugyanazok… Ezek a fenti kérdéskörök tényleg húsbavágóak, és nemcsak a magyarság, de a világ jövője is azon múlhat, hogy tisztesen, komolyan, de félelem és megalkuvás nélkül akarunk, tudunk és merünk e rájuk itt és most válaszolni. Szerencsére a magyar szellemi elitből is nem egy van már, aki – legalább neten elérhető nyilvánossággal – beszél ezekről, igaz – sajnos – még nem párbeszél, inkább csak monologizál, vagy hasonló gondolkodású társsal cserél eszmét. Gondolok itt Bogár László, Tóth Ferenc, Pap Gábor, Szántai Lajos, Bakay Kornél, Géczy Gábor, Tompó László, Balczó András, Siklósi András stb. előadásaira… E bevezető nagyon hosszúra nyúlt, tekintsük egyelőre nyersfogalmazványnak, am sok helyen pontosításra, kiegészítésre stb. szorul – de arra alkalmanak tartom, hogy értelmes vita indulhasson. Ezzel nem lehet várni, ha olyan időket élünk, amikor egy elit középiskola irodalomtanára leantiszemitáz, mert (!) én – sokat!? – foglalkozok az ún. zsidókérdéssel, ami igazából nincs is. Hisz csak ilyen, meg olyan ember van… (Ugyanakkor az egyetlen – zsidó apától származó – gyeremeke elmenekült, mert minálunk szerint üldözik, vagy nemsokára üldüzni fogják a zsidókat) szerkesztés alatt!