kb. 6 perc olvasás
BOLDOG-BOLDOGTALAN PARADICSOMA ÉS POKLA
NAPI FELJEGYZÉSEK AZ ÉLŐK ÉS HOLTAK HÁZÁBÓL
Kupcsulik Ágnes: Mária Magdolna
nem fért ki
nem baj elég ennyi is
mondta az ügyintéző mikor nem írta be
új személyi igazolványomba a magdolnát
mindig is magdinak szólították
ahogy engem néha szülőfalujában
olyankor a legszebb élni
kurva
mondta rá dédnagyanyám tizennégy évesen
mert minden reggel kimosta egy szem harisnyáját
formázta nevem
és fölvette fagyos télbe is vizesen
egyszer elém jött az iskolába
úgy féltem hogy az osztálytársaim előtt is
aranypunásomnak szólít
sokat kellett könyörögnöm hogy ünnep előtt
két nappal ne adja át az ajándékomat
utállak
írta apánknak majd fiút fogant
bármi történjen is mindig szeretni foglak
fülem mögé simította a hajam
olyan jó volna nem átkozni
jó megbocsátani neki
aki miatt
húsz éve irtózva kell néznem
meggyalázott okiratomat
*
2011. július 22. – Péntek, Szent Mária Magdolna
A hét első napján, (Húsvétvasárnap)
kora reggel, amikor még sötét volt,
Mária Magdolna kiment Jézus sírjához.
Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.
Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba,
és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott.
Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál.
Így szóltak hozzá:
„Asszony, miért sírsz?”
„Mert elvitték az én Uramat – felelte –,
és nem tudom, hová tették.”
Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte.
Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az.
Jézus megkérdezte:
„Asszony, miért sírsz? Kit keresel?”
Mária Magdolna azt hitte, hogy a
kertész az, és így válaszolt:
„Uram, ha te vitted el,
mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.”
Jézus erre megszólította:
„Mária!”
Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”!
„Ne tartóztass! –
felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához.
Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik!
Fölmegyek az én Atyámhoz
és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
Mária Magdolna elsietett.
Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” –
És elmondta, amit az Úr üzent.
János evangéliuma 20,1. 11-18
*
Mária Magdolna áriája
Jézus Krisztus Szupersztár
Én, hogy szeressem őt mondd,
Oly nehéz róla szólnom
Kell, hogy lásd a változást
Ez a néhány hét, érzem átformál
Csak tudnám már, hogy m’ért
Úgy lüktet bent a kérdés
Túl sok már ennyi érzés,
Férfi, nő m’ért lenne más?
És annyi férfi volt már én velem
Ő mindnél többet ér,
Több bárkinél!
Ó, hogy fognám át
Ó, hogy sírnék már
Vágytól szomlyas szám
Súgná nevét
Százszor is, hogy és érezze már
Azt mi ránk talált.
Már csak azt ne hidd, hogy tréfa ez
Miért van így, tőle kérdezd
Néz csak rám, ez volnék én,
A lány ki még oly hűvös volt
Eltünt, messze jár, s vissza sem tér!
Vágy, lázas remény szédíti
Bánt, ó, hogy rám talált!
Lásd ,ha ő szólna így rólam
Nézne rám, sírna lázban.
Tán elvesznék, meg riadnék
Egy szó, s fejem meghajtanám
Hisz bármit kérhet már…
Kívánom őt!
Úgy vágyom őt!
Mindig csak őt!
*
Az asszonyoknak igenis van karakterük, sőt minden nap másik.
Heinrich Heine
*
Hihetetlen,
hogy milyen boldog tud lenni az ember annyi éven át,
a sok marakodás, a sok cirkusz közepette (…),
és közben azt sem tudja, hogy ez most szerelem-e, vagy sem.
Gabriel García Márquez
*
– Szeretlek!
– Ne dobálózz rendhagyó igékkel!
– Nem rendhagyó… nem is hagy rendet… mindent felborít.
Vavyan Fable
*
Szellemi csatában vagyunk
„Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében!”
(Efézus 6:10)
1917-ben Akaba bevehetetlennek tűnt.
Bármilyen haderő közeledett volna kikötőjéhez
a tenger felől, nagy erejű védelemmel nézett volna szembe.
Minden más oldalról pedig
a kietlen, száraz, barátságtalan sivatag vette körül.
Tőle keletre terült el a halálos „Nap üllője”.
Ez forró homok széles sávja volt,
mely ma a határt képezi Szaúd-Arábia és Jordánia között.
A törökök azt hitték, hogy Akaba ellenáll minden támadásnak
– de tévedtek.
Arábiai Lawrence vezetésével
egy arab szabadcsapat átkelt a „Nap üllője” sivatagon.
A helyi lakosságtól is erősítést kaptak.
1917. július 6-án észak felől, amerről védtelen volt, lerohanták Akabát.
Az Arábiai Lawrence című film egyik nagyhatású jelenete,
amikor Lawrence vezetésével az arabok tevéiken és lovaikon
elvágtatnak a hatalmas ágyúk előtt,
amelyek teljesen hatástalanok velük szemben.
Miért? Mert az ellenkező irányba, a kikötő felé néznek!
Akaba elesett, a török megszállás ereje megtört Palesztinában,
hogy a helyét átvegye az angol uralom, majd végül Izrael népe.
A törökök három dolog miatt vallottak kudarcot,
amikor Akabát védték:
nem tudták, hogy ki az ellenségük;
nem ismerték fel, hogy mi a leggyengébb pontjuk; és
nem volt megfelelő fegyverük.
Íme a tanulság:
1) Tisztában kell lenned azzal, hogy ki az ellenséged!
Az ellenséged megpróbálja majd kisebbíteni saját jelentőségét,
sőt akár tagadja azt is, hogy létezik,
csak hogy meggyőzzön arról, a probléma te vagy.
Így aztán a test ellen fogsz küzdeni testi erővel,
és minden alkalommal veszíteni fogsz.
2) Tudnod kell, mi a leggyengébb pontod!
Légy őszinte!
Erősítsd meg a védelmet még azelőtt, hogy megtámadnának!
3) Ismerned kell a fegyvereidet!
Isten Igéjével, oltalmazó imával
és keresztyén közösséggel felfegyverkezve
bátran indulhatsz harcba az ellenség ellen, hiszen te leszel túlerőben.
(forrás: az Emberiségcsoport körlevelei)
*
Mi a nevetés?
A léleknek dalra kerekedése,
ropogós ugrándozása, vidám kurjongatása.
Egészséges lélek fenn nem állhat nevetés nélkül.
E nélkül nincs is élete.
A csecsemőben akkor támad a lélek, mikor nevetni kezd,
s az öregben és nyavalyásban akkor múlik el a lélek,
amikor már nem tud többé nevetni.
Eötvös Károly
*
A nap vicce
Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból.
A zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett,
hogy ha egy zsidó le tudja győzni teológiai vitában, maradhatnak.
A zsidók egy bölcsességéről ismert rabbit választanak,
hogy kiálljon a pápával a „párbajra”.
A rabbi azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát
és egyiküknek se legyen szabad beszélni.
A pápa beleegyezett.
A vita napján
a pápa és a rabbi leültek egymással szemben,
a hívek köréjük gyűltek.
A pápa felemelte három ujját.
A rabbi felmutatta egy ujját.
A pápa egy kört rajzolt a levegőbe.
A rabbi a földre mutatott.
A pápa elővett egy ostyát és egy pohár bort.
A rabbi elővett egy almát.
A pápa ekkor felállt:
– Feladom – mondta. – Te túl bölcs vagy, rabbi. Maradhattok.
Később megkérdezik a pápát a bíborosok:
– Mit beszélt a rabbival?
– Először felmutattam három ujjamat,
hogy a Szentháromságra emlékeztessem.
Ő felmutatta egy ujját
jelezve, hogy egy Isten van mindkét vallásban.
Ezután rajzoltam egy kört a levegőbe,
mutatva, hogy Isten mindenhol ott van körülöttünk.
Erre a földre mutatott, jelezve, hogy Isten itt is van, velünk.
Ekkor elővettem egy ostyát és egy pohár bort,
megmutatva, hogy Isten feloldoz a bűneink alól.
Ő elővett egy almát, hogy az eredendő bűnre emlékeztessen.
Mindenre volt válasza. Mit tehettem volna?
Közben a zsidók is körbeveszik a rabbit:
– Mi történt, rabbi?
– Először azt mutatta, hogy három napunk van elhagyni a várost.
Mutattam, hogy EGY zsidó sem fog elmenni.
Ezután körbemutatott,
jelezve, hogy az egész várost megtisztítja a zsidóktól.
A földre mutattam, jelezve, hogy mind itt maradunk.
– És utána?
A rabbi vállat vont:
– Nem tudom. Elővette az ebédjét, mire én is.
*
Bajza József
SÓHAJTÁS
Múltadban nincs öröm,
Jövődben nincs remény,
Hanyatló szép hazám!
Miattad vérzem én.
Miattad zeng panaszt
S örök bút énekem:
Sötét felhőd alatt
Ez élet gyász nekem.
Oly sok küzdés után
Örvény s hullám közűl
Segélni part felé
Egy csillag sem derűl.
Ki szívet alkotál,
S belé érzelmeket,
Szeretni lángolón
Hazát és nemzetet;
Kinek hatalma szab
Törvényeket, határt!
Oh népek Istene!
Küldj egy reménysugárt.