kb. 9 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripa helyett egy állatorvosi ló
Jóisten országa helyett földi s égi pokol
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
Oly jó-rossz kort teremtő-fenntartó ember IX.
Rontás/romlás tesztmondatok szabad ötletjegyzéke
A Nagy Magyar Életminőség Jenciklopédia előmunkálata
Arany János:
A POLOSKA
Rímes próza
Makámát írni
– mint Abu-Mohammed Kazim
Ben-Ali Ben-Mohammed Ben-Othman Hariri
– nem tréfa dolog;
– annyi, mint: repülni gyalog,
– s ki egyszer ebbe fog
– nagy veszedelem érheti:
– lábát izibe megütheti,
– orrát is betörheti.
Mindazonáltal én megkisértem,
– úttörőnek bukni is érdem;
– aztán meg nem szabad-e, kérdem
– prózát versben írni
– már így ni!
– mikor annyi verset írnak prózában
– a két nemes magyar hazában,
– de kivált mostanában!
No tehát a csimaz vagy poloska
– legyen lelkesedésem pocka,
– a tárgy legalább nem ócska;
– pedig ez is tesz valamit nálunk
– hol annyi az ütött-kopott
– nem mondom: lopott
– hogy csupa zsibvásárban járunk.
Aztán hisz tárgyam elég klasszikai:
– szúnyog, csimaz egymásnak vérrokonai,
– s ha Virgil az elsőt megénekelte,
Poloska, jövel te! Van egy, ki millió,
– az ő neve légió;
– eredetileg szőke faj,
– mint a vaj;
– de ha más ég alatt meghonosul,
– mások vérén megpotrohosul:
– barnára fajul akkoron
– mint a csöppentett… korom.
Világosság élő magzatja
– Kánt is megmondhatja [*]
– de szereti a sötétséget
– filantrop céljai végett.
Külsejét ami nézi,
– rajta ugyan kevés a vitézi,
– arca penészesen úriás,
– termete sem igen daliás,
– háta pedig kifelé görbe,
– karcsusága átmegyen a körbe,
– noha páncéllal is bír
– mint egy kürazir
– evvel azonban nem mellét fedezi,
– hátát védelmezi.
Van továbbá neki jó fegyvere,
– csípni, szúrni ugyan tud vele,
– hanem amivel ellenséget űz,
– nem annyira fegyver, mint a… bűz.
Egyik erénye a háziasság,
– nincs vériben a zajos vigasság,
– nem zavar egykönnyen rendet,
– nem tör csendet;
– természete birkai békes,
– türelemmel ékes,
– oly józan, oly éber,
– mint egy héber.
Éji magányban, rejtve működik
– tíztől circiter ötig,
– feláldozza szende nyugalmát
– nem is üt semmi lármát,
– virrasztja az emberiség álmát.
Nappal azonban visszavonul,
– (gondolom: ír, tanul,)
– önlelkibe mélyed,
– keresi a rejtve levő mélyet
– mint egy filozóf.
Ah – nincs kerevet, szófa,
– nincs ágynyiladék
– vagy falhasadék
– oly mélyen magasan
– hova ő be ne hasson,
– mit föl ne kutasson.
Különösen tetszik néki
– minden ami régi,
– vagyon ahhoz privát gusztusa,
– ő annak született antikvariusa.
Gyönyörködik a müvészetben,
– festett szobában, képkeretben
– nagy hajlamot érez rája,
– van saját műiskolája,
– s ha eljön az est
– ő maga is fest.
Hát még minő kedélyes!
– kivált mikor éhes,
– szárnyával arcod gyöngén legyezi
– mialatt véred veszi.
Sohasem ereszkedik nyílt csatába,
– ha kergeted, gyors neki a lába,
– eltűnik egy perc alatt
– mint villám s gondolat;
– de legott visszatér,
– noha engedelmet se kér,
– gallérodba ragad,
– s „eszi a nyakad”
– aztán megint ill’a -berek! – mint az ügyes guerilla,
– meglapul az egész kamarilla.
Túl szerénység neki nem kenyere,
– nem várja, hogy híják szépen: gyere!
– hova egyszer vendégül beférkezik,
– onnan ugyan szűrit többé ki nem teszik.
Egyébiránt nagyvároson született,
– lenézi a nomád életet;
– paplan alatt jobb szeret hálni
– mint rusticálni.
Hazája művelt Európa,
– szerelmes a civilizációba;
– s míg honn marad a tábor törzse,
– mindig elébb nyomul előörse
– szárazon úgy, mint vízen át;
– neki találták fel a gőzmasinát:
– nyugat felől keletre vándorol,
– békésen hódít, még nem is porol.
Mint polgár: kozmopolita,
– ő nem mondja: „si est vita – non est ita „;
– hanem megindul apraja, véne
– hazát keresni ott „ubi bene”.
Bú nélkül hagyja el az ősi lakot,
– és mint madár ha elejt egy fűmagot
– dúsan tenyész föl a meddő kopár:
– csimazból is elég egy pár.
Kiválóan ügyes telepedő:
– ha egyszer ráülhet, övé a lepedő,
– lepedővel az egész nyoszolya,
– aztán a ház legkisebb zugolya;
– pár nap mulva hemzseg a gyarmatos,
– ha nem tetszik, pusztuljon a lakos!
Nincs korlátozva, bizonyos geogr. fokig,
– minden klimát azonnal megszokik,
– s ne félj, hogy elszökik!
– nem háborgatja ily könnyelműség,
– jelleme a ragaszkodó hűség.
Bármely idegen elembe’
– teszi magát otthonos kényelembe,
– ősi szokásit el nem hagyja,
– vérit soha meg nem tagadja,
– nem alkalmazza senkihez magát:
– aki vele van, tűrje a szagát!
Legörömestebb útfélen tanyáz
– hol fogadó van, vagy más efféle ház,
– és, mint jámbor apáink régen
– kapva kaptak az új vendégen:
– mindenki iránt megelőző,
– vele bételni se’ győző.
Így terjeszti dicső faját,
– viszi a civilizáció zászlaját
– őrszemeit előre kitolva;
– hátrál előtte barbárság, bolha,
– ez kénytelen el-eblábóni:
– „veteres migrate coloni”
– s megújul a világ, ez az ócska,
– no tehát: for, ever, poloska!…
[*] Kant a poloskák szaporodását a világosság befolyásának tulajdonítá; ezért hálószobája ablaktábláit nappal sohasem engedte fölnyitni. (Heine) – A. J.
*
pA válóperben nagy szerelmedből legádázabb ellenséged lesz
pA bírói gyakorlat ismerő-kijátszó: távol tartat gyermekedtől
pLesajnál, ha nem tagadom meg szülői szellemi örökségem
pAkinek semmi nem jó – sehogy sem lehet neki megfelelni
pAkinél az én egyéni maximumom épp csak a minimum
pAki függőségem kihasználva emberi méltóságomba gázol
pŐ könyvben, neten adja ki bizalmas magánlevelezésünket
pA távollétemben – titkon – kedves tárgyaimat rongálja
pCsakazértis arra a lányra hajt, aki nekem régóta tetszik
pNem akkor „rúg beléd”, amikor kell, de: amikor lehet
pMindenben rivalizál, egész életed versennyé alakítaná
pNem hagyja porosodni sértő kifejezéseinek bő készletét
pAki tudatlanságát tettetve a bókolás helyett sérteget
pSemmitől nem riad vissza, hogy riadalmat keltsen
pAki elsikkasztja a megőrzésére bízott anyagi javakat
pLázas semmittevő: a rovásodra szabotálja a közmunkát
pAki még a síromban se hagy nyugton, ott is megforgat
pAki szinte semmit se adott, de szinte mindent követel
pAkinek az okoz örömet, ha rosszmájúan kajánkodhat
pAki elrútítja a környezeted, csúf épületeket emel(tet)
pTéged is magával ránt, ha ő a szakadékba esik, zuhan
pStrébernek bélyegez, ha az iskolában tanulni szeretnék
pAki mindig rossz fénybe állít engem is, a tetteimet is
pAki visszaél tájékozatlanságommal és jóhiszeműségemmel
*
pAki egy borvizező, árdrágító, seftelő, feketéző kalmárlélek
pAki Mekk mesterként több kárt okoz, mint ami hasznot hajt
pAki életveszélyes fenyegetésekkel próbál rettegésben tartani
pAkinek csak az ő fájdalma számít, az enyém neki semmi
pA jó esetben részvétlen, rosszban még tetézi szenvedésem
pA leggyengébb láncszem, miatta hiúsul meg akciónk stb.
pAki csak rémhíreket terjeszt, de azokat még ki is színezi
pŐ imád mást helyzetbe hozni, de csak reménytelenbe
pÁskálódik, megfúr, klikkezik: a csapategységet bomlasztó
pAki akkor is gólt akar lőni, ha csapata épp ezért kap ki
pEngem csak zongoracipelőnek tesz, hogy ő brillírozhasson
pAki elrontja mások örömét, ha nem ő kapja az első díjat
pLedorongoló baráti kritikával örökre eltérít a versírástól
pA nem buta ember: tudja, kit mivel érdemes rágalmazni
pA rövidtávú előnyöket nagyítva rábeszél az „abortuszra”
pPuszta kénye végett megvonja a menekülőtől a menedéket
pPort hint a szemembe, hogy magam alatt vágjam a fát
pBetegséget szimulálva vonja ki magát a piszkos munkából
pElőjogokat vindikál magának: neki mindenből több/jobb jár
pLegyilkolja a poént, vagy elneveti előlem a nevetésemet
pAki a tőled ajándékba kapott lónak ócsárolja a fogát
pFelfalja az ingyenkaját, majd a vendég-panaszkönyvbe ír
pAz aranyad is szarnak mondva tenne örök elégedetlenné
pA gondjára bízott kisgyerekemet átveri, megrontja stb.
*
pAki úgy ad egy csekélységet is, mintha a fogát húznák
pA mostohagyereke rovására folyton, csúnyán kivételez
pMindig csak súlyosbító, sosem enyhítő körülményeim látja
pAki kővel dob célba vissza, ha véletlen eltalálom kenyérrel
pA vele tett jót „elfelejti”, amit ő tett, naponként emlegeti
pNála azt is ki kéne érdemelnem, ami alanyi/emberi jogod
pNem ad enni, ha nem dolgozol, bár gyerek, beteg vagy
pA bűneit erényként dicséri/bennem kóros bűntudatot kelt
pSzítja, katalizálja a testvérek közötti átkos féltékenységet
pAlkalmat teremt a tolvajlásra: hátha élek vele/úgy maradok
pMegesett lánya gyerekét még zabinak csúfolással is bántja
pBarátomnak adta ki magát, pedig csak szesztestvérem volt
pAki élelmességnek mondja, ha minden jót elhappol előlem
pAki eltorzítva, kiforgatja idézi a legsúlyosabb szavaimat
pKicsúfolja, nevetségessé teszi, leértékeli a tájszólásomat
pOtt áll a sírodnál, és elmondja/elhazudja, hogy ki voltál
pAzzal jutalmazza segítséged, hogy nem ad két pofont
pArra se méltat, hogy a keresztnevem – jól – megjegyezze
pCsak addig tart meg, amíg nem akad nálam szebb stb.
pKikényszeríti, hogy hibázzak, majd diadalmasan lecsap rá
pŐ bármi nemtelenre képes, csakhogy ő legyen a nyertes
pLeszögezi szent célját, amihez én is csak eszköze vagyok
pCélja eléréséhez minden áldozatra képes: emberáldozatra is
pŐ oroszlánrészt vesz ki a zsákmányból, neked maradék jut
*
pŐ ragadozó vadász, te éhkoppot nyelő hajtója lehetsz
pHőst csinál belőled: ágyútöltelékként lehetsz hősi halott
pA jó memóriáját kamatoztatva jó sokat hazudozik neked
pJóhiszemű tévedésem rosszhiszemű(en) hazugságnak mondó
pAki egy nagyobb fizetésért cserbenhagy minket, a szüleit
pA fűt-fát ígérő: külföldre csábít, persze nem szexmunkára
pAki könnyen kihoz a sodromból – kivetkőztet magamból
pAki minden trükköt, praktikát bevet elcsábításomhoz
pAki szánt szándékkal félrevezet: bevisz a sűrű erdőbe
pAki úgy lebénít, megdermeszt, mint egy Gorgó fő
pMellette senkinek, tehetségtelennek, hülyének érzem magam
pMár előre lefáraszt, hogy Dolgomra ne maradjon elég erőm
pJól fejbe kólint, letaglóz a rossz hírek ügyes tálalásával
pAki bepiszkítja a tested, a ruhád, a lakásod és a lelked
pAki visszafejleszt, retardál – atyáskodásával kiskorúsítana
pEltereli a figyelmem a jó alkalomról/leselkedő veszélyről
pElbirkásít a kiherélt „keresztény” tanítások ismételgetésével
pAki csak lélekölő robot-munkával kínál meg, ami elgépiesít
pAki nem tartja meg, önkényesen felrúgja a megállapodást
pJóvátehetetlen kárt okoz: focizva kettétöri balett pályámat
pNála az a legnagyobb dicséretem, ha éppen nem szidalmaz
pNem piszkolja be a kezét, csak tippeket ad a rablómnak
pŐ a világ közepe, így mindenki őhozzá igazodjon
pAki tévedhetetlen, aki nem hiszi, azt alázza, megveri
*
Erdélyi József:
Élősdiek
Azt hiszi a rüh, a tetű,
valamint a bolha,
hogy ő az úr, s hogy az ember
alsóbbrendű, szolga.
Azt hiszi a szúnyog is,
hogy azért van a fajta,
hogy ő éljen, élősködjön,
szaporodjon rajta.
Arravaló az ember,
hogy vérével adózzon,
s arravaló a keze, hogy
későn vakaróddzon.
Mind azt hiszi, hogy az ember
Gyalázatos féreg,
a mondhatatlan aljas eszköz
kezében a méreg.
Azt hiszi a poloska is,
nagy-elbizakodva,
s ha üldözik, bizonyára,
fel van háborodva…
ÖNVÉDELMI ABC
A barátaimtól védjen meg a Jóisten,
az ellenségeimmel elbánok én magam is
Tényleg mások vittek rossz utakra engem?
Más még meg is ölhet, de lelkemnek nem árthat!?
*
Mindazokról
az embertársainkról
kellene most szólunk itt,
1.
akik ragadozók, paraziták,
érdekemberek, destruktív rivalizálók
hidegháborúzók, szélhámosok, zsarnokok,
áruló írástudók, (ál)profi segítők/mesterek stb.
2.
vagy akik jószándékkal
kövezik az utam a pokolba,
(mint pl. egy gonosz mostohánál is
rosszabb, többet ártó majomszerető „jó” anya)
3.
vagy akik „csak”
álbarátként úgy tesznek,
mintha az én javam akarnák:
akarják is, de azt el is veszik…
4.
vagy a jócselekedet
gyáva mulasztásával
aktívan/passzívan segítik a Gonoszt –
mindenképp az ördög cimborái, eszközei
5.
akik amennyit használhatnának,
annyit ártanak nekem – amikhez
elengedhetetlenül kell az én testi-
lelki-szellemi önvédtelenségem is
6.
Ezek a fenti mondatok most elsősorban
arról a potenciális károkozásról szólnak, amihez
nem kell extra szellemi, gazdasági/politikai hatalom,
– ezekről a Létrontó elit című gondolatlajstromban írok -,
amit egy kisgyerek, egy testvér, egy szülő, egy lakótárs,
egy diáktárs, egy munkatárs, egy játszó/sporttárs,
és nem utolsósorban egy élettárs stb. megtehet,
de hatékonyan csak akkor, ha partner vagyok…
7.
Barát és/vagy ellenség
Mit árthat nekem bárki más,
mivel, hogyan, mikor, mekkorát?
És hogyan tudom ezt felismerni, kivédeni,
az ismétléstől a kedvét elvenni, jóra fordítani?
Netán meggyőzni: jobb ügyhöz méltó az ő buzgalma…
