kb. 5 perc olvasás
NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI.
Eugéniusz példa- és szabálykönyve
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC
Életminőség tesztmondatok jegyzéke –3.
Arany János
A SZEGÉNY JOBBÁGY
Életkép a multból
Széles országúton andalog a jobbágy,
Végzi keservesen vármegye robotját.
Kavicsos fövénnyel rakta meg szekerét,
Annak terhe alatt nyikorog a kerék.
Tántorogva ballag a két kajla sőre,
Alig tetszik rajta, hogy mozog előre,
Méla mind a kettő, mintha gondolkoznék:
Hány ízben hozott már és hány ízben hoz még?
Ott ül a szegény pór az első saroglyán,
Elkopott ostorát a kezében fogván;
Szomorú képére rőt kalapja alá-
Hullna, ha négy-öt szál madzag nem tartaná.
Néha megszakasztja hosszu hallgatását,
Biztatgatja két hű igavonó társát,
De azok nem bírnak lépni sebesebben,
Talpok a kőúttól ég eleven sebben.
Széles országúton, mint az ég morgása,
Hallik a távolban hintó robogása,
Csak imént dördült meg messzi földön, és lám,
Perc alatt elétűnt, mint a fényes villám.
A négy szürke lónak a két kajla sőre
Nagykeservesen tud kitérni előle,
Pedig félni, félnek; mert az isten-adták
Bírnák csak a jármot, mindjár’ elragadnák.
Dölyfös uri kocsis űl a hintó bakján
Félkezében cifra ostort suhogtatván;
Jobban esik neki, a kényes lelkének,
Ha nyakába sujt a két szegény sőrének;
Jobban esik neki, ha egyet kiálthat:
Földi, a kerékagy siratja a hájat!
Kár volt annak árát a csapszéken hagyni,
Szegény tengelyedet siralomnak adni.
Föltekint a jobbágy, szomorúan felel:
Hej! bíz a háj árát nem kocsma nyelte el,
Ami volt körültem, egy kevés zsiradék,
Gyors hintóitokra mind felkenegeték.
De a hintó népe nem hallotta e szót:
Szegény ember! és ez így talán jobb is volt,
Máskép ki áll jót, hogy e gyámságos kezek
Nyers-nyakasságodért meg nem fenyítenek!
(1847.)
- Nem teregeti ki a családi szennyest, mindent elhallgat
- A családi titkok kiadásából tengeted szánalmas „életed”
- Akár anyádat is eladod egy „jó” poénért
- A világ varázstalanítása: mítoszból megmosolygott dajkamese
- Minden egész széttörött – test és lélek, humán-reál
- Mind egy – világegyetem, de nagyon nem mindegy
- Urakkal egy tálból cseresznyézni, hozzájuk dörgölőzni
- Itt az idő, most vagy soha – egy egyszeri alkalom elpuskázása
- Menj a francba – kapj francia betegséget: szifiliszt, vérbajt
- Ajándék lónak nézegeted és ócsárolod a fogát
- Nem óvakodsz a görögök ajándékától – trójai faló
- Fait accompli – kész helyzet elé állítani
- Ingyencirkusz – az utcán jeleneteket rendezni
- Ha a talentumot elásod, nem őrzöd, de elveszíted
- Aki dudás akar lenni / Pokolra kell annak menni
- A nemzet napszámosai – a pedagógus hivatás kálváriája
- Ha letolod a gatyád, sikerül megnevettetni a nézőket
- A szegény asszony kétfillére – evangéliumi matek
- Szórakozás és szórakoztatóipar – a szétszórt ember
- Kellemes ünnepi lábvizet – az Áldott Karácsonyt! helyett
- Ha netán pofon ütöd a gyereked, feljelent(enek) érte
- Munkahelyen bók – szexuális zaklatásnak veszik
- Meztelenül kiállni állig fegyveresek ellen
- Nekik a Tóra/Talmud, nekünk a kiherélt Evangélium
Arany János
VISSZATEKINTÉS
Én is éltem… vagy nem élet
Születésen kezdeni,
És egynehány tized évet
Jól- rosszúl leküzdeni?
Én is éltem… az a sajka
Engem is hányt, ringatott,
Melyen kiteszi a dajka
A csecsemő magzatot.
Első nap is oly borultan
Hajola reám az ég!
S hogy nevetni megtanultam,
Sírni immár jól tudék;
Sohase birám teljébe’
Örömeim poharát;
Az ifjuság szép kertébe
Vas korláton néztem át.
Félve nyúltam egyszer-máskor
Egy rózsát szakasztani:
Késő volt – a rázkodáskor
Mind lehulltak szirmai.
Keresém a boldogságot,
Egy nem ismert idegent:
Jártam érte a világot –
S kerülém ha megjelent.
Vágytam a függetlenségre,
Mégis hordám láncomat,
Nehogy a küzdés elvégre
Súlyosbitsa sorsomat:
Mint a vadnak, mely hálóit
El ugyan nem tépheti,
De magát, míg hánykolódik,
Jobban behömpölygeti.
Álmaim is voltak, voltak…
Óh, én ifju álmaim!
Rég eltüntek, szétfoszoltak,
Mint köd a szél szárnyain.
Az az ábránd – elenyészett;
Az a légvár – füstgomoly;
Az a remény, az az érzet,
Az a világ – nincs sehol! –
Nem valék erős meghalni,
Mikor halnom lehetett:
Nem vagyok erős hurcolni
E rámszakadt életet.
Ki veszi le vállaimról…?
De megálljunk, ne, – ne még!
Súlyos a teher, de imhol
Egy sugár előttem ég.
Szende fényü szép szövetnek, –
Mely egyetlen-egy vigasz, –
Szerelemnek, szeretetnek
Holdvilága! te vagy az.
Elkisérsz-e? oh, kisérj el –
Nincs az messze – síromig;
S fátyolozd be derüs éjjel
Aki majd ott álmodik!
(1852.)
- Ne tékozold el bizalmadat – kecskére káposztát…
- Előítéletes gondolkodás – annál rosszabb a tényeknek
- Előítélet, sűrített tapasztalat nélkül életképtelen vagy
- A kultúrpolitika három T-je: tilt, tűr, támogat
- Tiltott, engedett, ajánlott, kötelező: buzulás
- A város, mint rákos daganat a Föld testén
- Gazdaállat vagy, aki bambán eteti az élősködőit
- Radikalizmus: a gyökerénél fogva kitépni a mérges fogat
- A latin, mint tolvajnyelv/potenciális semleges világnyelv
- Idegen szavak használata: okkal, de inkább ok nélkül
- Szeparé, szeparatizmus – elszeparálva – szeparációs félelem
- Étel és élet – eledel, élelem vagy életellenes/veszélyes méreg
- Lelketlenül, kínzásban tenyésztett, tartott állatok húsa
- Mely nyelv merne versenyezni véled?
- Eszperantó világnyelv/anyanyelv – anyanyelven eszperente
- Beszéljünk egy nyelven: lebutított, rongált angol konyhanyelv
- Mesterséges nyelv – a mesterséges nyelvújítás és vadhajtásai
- Nomen est omen: havi vérzés, havi baj – női virágzás
- A nemi érés gyorsítása és a lelki/szociális felnőttség lassítása
- Háború a nemzet ellen – egyke, szingli, kivándoroltatás stb.
- Légy résen, el se bóbiskolj, mert az ördög soha nem alszik
- Ha békét akarsz, készülj a háborúra – fegyverkezési hajsza
- Nem hagyod magad megismerni? Akkor megszeretni sem…!
- Ha leveszed a lelki páncélt, akkor túlságosan sebezhető leszel?
Arany János
EZ AZ ÉLET…
Ez az élet egy tivornya:
Inni kell, ha rád jön sorja,
Az örömbül, búbánatból,
Karcos borbul, kéj-zamatból.
Inni hosszut és körömre,
Kedvet búra, bút örömre;
Sok megissza vad-őszintén:
Egy-kettő vigyázva, mint én.
Kivel egykor én mulattam,
Többnyire már pad alatt van:
Én, ki a mámort kerűltem,
Helyt maradék, hol leűltem.
De, ha végignézek romján:
Oly sivár, dúlt e tivornyám!
Mért nem ittam úgy, hogy jó-rég
Én is a pad alatt volnék?…
(1878. március 23.)
