kb. 7 perc olvasás
EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljesség balga rontása magyarán szólva – 33.
OSZTÁLYRÉSZEM
Az élet árnyát, fellegét is
Szivárványszínbe’ látja lelkem
Csalódni és remélni mégis:
Így van megírva végzetemben.
S dallá szövődik minden eszmém
S mind, amit érzek, álmodom:
De nyitját hasztalan’ keresném;
Mi célja, haszna: nem tudom.
Sugártalan, ködös napokba’,
Ha rám borúl az éjek éje:
Fölhangzik édesen zokogva
A dal vigasztaló zenéje.
Ez tár elém egy szebb világot,
S ha lelkem errül álmodik:
A könny, a kín, a vér, az átok
Hallelujává változik.
S megszáll a vágy, hogy letöröljem
Könnyeit a szomorkodóknak;
S a béke útját megjelöljem
Azoknak én, akik csalódtak.
Ó, fáj e furcsa, gúnyos élet;
S lelkem gyakorta felzokog:
Az emberek mind oly szegények
S nem lesznek soha boldogok!
Türelmet és szánalmat oltott
Belém a lét nehéz igája.
Tudom, hogy ép’ az sose boldog,
Akinek boldogság a vágya.
Tudom, hogy nemcsak én kesergek,
Bajlódik más is eleget,
Hurcolja némán a keresztet,
S nem vigasztalja senki meg.
Ó, hála, hála, hogy keservem’
Nem hordozom magamba’ némán!
Van vígaszom, lehet pihennem,
Ha gondok árnya száll is énrám.
Borongás, üdvösség, igézet
Körülzsong lágyan, édesen;
S mit suttogásukból megértek,
Merengő, méla dal leszen.
Saját búbánatomban érzem
Örök bánatját a világnak,
S a lelki szomjazók nevében
Sóhajtom el szelíd imámat.
És öntudatlan’, önmagátul
Szakad szívembül énekem,
Örömet, bút, mindent elárul…
S én nem tudom, csak érezem.
S habár jövőmben írva látnám,
Hogy sohasem leszek szeretve:
S dicsőség nélkül, ifjan, árván,
Szegényen dobnak sírverembe:
A vágyat üdvben élni váltig
Síró zenébe önteném,
S dalolva várnám a halált, így
Sóhajtanám ki lelkem’ én.
1877
Reviczky Gyula
*
A
fejétől
büdös hal –
silány, áruló, komprádor „elit”
*
A
fekete bárány
szerepében tetszelgő
– amúgy meg óvatos duhaj –
közpénzzel dotált „fenegyerek”
(Állami díjas csavargó, „hobó”…)
*
A
feledés
fátyla borítaná –
de te letéped róla…
*
A
félelem
eszi a lelked –
ellelketlenedésed jól halad…
*
A
„felsőbb-
rendűséged”
hitvány önimádata
*
A
félrelépést
a férfinak elnézik,
a nőt lotyónak veszik,
és végleg ki is közösítik?
*
A
festményből nem tudni:
melyik évszak, melyik napszak,
melyik ország, melyik táj népe…
*
A
fiúkat
kislányruhában járatják:
társaiktól csúfolt gyerekek
*
A
föld
nem terem,
a fű nem nő,
a tehén nem tejel
*
A
földi
érdekházasság
a pokolba köttetik
*
A
fuldokló
után ugrasz:
magával húz,
leránt a mélybe,
így téged is megöl…
*
A
fundamentum,
az alap Istentől való –
az ateista homokvárat épít,
mely összedől az első viharban
*
A
futkosón –
katonai büntetőtábor – A domb
*
Hadbíróság –
katonai fogda/börtön,
statárium – vésztörvényszék –
tizedelés – tábori csendőrség…
*
A
füled
betömve –
vagy örökre
a szirénsziget foglya maradsz?
*
A
gazdag,
híres, hatalmas
emberek másoknál
magasabb szabadságkorlátai…
*
A
gitárral
vered be a szöget –
fejeddel töröd meg a diót
*
A
gonosz lélek
visszajár kísérteni –
és te nem teszel ellene…
*
A
gonosz
szellem hatalma:
ép lélekből torz lélek
*
A
gyerek
iskolai beprogramozása –
a fejének agymosása és a
szívének/derekának betörése
*
A
gyerek
janicsárként
tér vissza szüleihez,
haza, családjába/hazájába
*
A
gyerekből
majomszeretettel
egy kis diktátort nevelsz
*
A
gyereked
önképedre formálni:
életveszélyes életpótlék
*
A
gyerekeket
küldik harctérre, vágóhídra
*
A
gyónási titok
meg nem tartása –
a gyóntató besúgó is
*
A
gyönyört
hajhászók
üröme, csömöre,
végső élvtelensége
*
A
győztes
mindent visz:
és mindig csak egy első van
*
A
gyűl-
öletben
foglaltatik az
ölet/ölés gyűlése:
másokat/magadat
*
A
háború
kisszámú
haszonélvezői –
nagyszámú kárvallottjai
(pár ezrek kontra milliók)
*
A
hajadnál fogva
húznád ki magad
a lehúzó mocsárból –
Münchausen báró mese
*
Münchausen szindróma
Amikor magadat vagy azt,
akinek a gondviselője vagy,
betegebbnek láttatod, hogy
ezzel plusz figyelmet érjél el…
*
A
halál ellen
keresi az orvosságot,
ahelyett, hogy élné életét
*
A
halálra-
ítéltek cellája –
siralomvölgyi siralomházlakó
*
A
szegény halász,
a telhetetlen asszony
és az aranyhal meséje
(Pl. Puskin versezetében)
*
A
haldoklásod
média esemény –
„élő” egyenes adásban
(Örkény: Rózsakiállítás)
*
SÁTÁN
Egy éjjel a sátán ágyamhoz álla;
Nevetett, hitt, igérte kincseit.
Frakkot viselt s oly inger volt szavába,
Hogy már azt hittem: végem, elveszít!
»Eljősz-e hozzám, édes, jó barátom?
Protekciómat igérem neked.
Mi kell? Szép hölgy? Arany? Fény? Pompa? Mámor?
Mind a tied lesz…« – Én koldus leszek.
»Agyadban égsz s rossz álmaid’ beszéled;
Így senki sem felelt nekem soha.
Rég’ vágyom okos alkut kötni véled;
Ne légy, öcsém, ily szörnyen ostoba.
Dörgöld ki szemeid’ s ne álmodozzál;
Légy ember és ne hitvány lázbeteg.
Gavallér lesz belőled. Jősz-e hozzám?…
Fejedet rázod?…« – Én koldus leszek.
Gavallérnak kevély vagyok s ügyetlen;
Majom és róka lenni nem tudok.
Kincsnek pedig hatalma nincs felettem;
Az kincsem, amit érzek, gondolok!
Vigasztalóm az édes dal zenéje;
Ez balzsamom, hitem, ha szenvedek;
S dalolva hágok a sátán fejére.
Aranyod nem kell! Én koldus leszek!
Urad vagyok! Leszállok a pokolba,
És Lucifert magát elégetem.
A jókat összegyűjtöm egy akolba.
Halleluja! Megáldva végzetem!
«Már látom, hogy méltó vagy ostoromra,
Bolond te, kin segítni nem lehet.
Adieu!» – S én visszadőltem vánkosomra,
És felzokogtam: Én koldus leszek!
1875
Reviczky Gyula
*
A
halott
is ellenség –
temetetlen,
megcsonkított stb. holtak
*
A
halottat
ébresztgeted,
és csókolgatod –
halottnak a csók…
*
Csipke
Rózsika
elátkozva marad,
nem jön érte senki
*
A
mai hamburger,
a kóla és az ún. Crown betegség
*
A
hang
istenibb,
mint a hangszer,
s te mégsem élsz vele
*
A
harag
rossz tanácsadó –
szívedben haraggal fekszel
*
A
három
kívánságod teljesül,
s mégis rosszabbul jössz ki
*
A
három
sündisznó példázata –
a „jó testvér” harmadik
*
A
hátad
mögött volt Isten –
heroikus hiábavaló földkerülés
*
A
hatalomvágy
kielégülésének
nagyon nagy az ára:
lélektorzó születik…
*
A
házba
ajtóstól rohanó –
pedig ha kopogtál volna…
*
A
házi
kedvenc kutyusnak
de sokkal jobb dolga van nála
*
Háry János
Hetvenkedő katona:
most mutasd meg –
Hic Rhodus, hic salta
*
A
hiányzó hős –
vagy a feleslegesen,
ártalmasan hősködő
*
A
hír
nem szent –
a vélemény nem szabad
*
A
hiszékeny
csodaváró –
jó esélyek az áldozattá válásra
*
A hitetlen Tamás
Ha tényleg Jézus támadt fel,
akkor bizonyítsa ezt a sebeivel is…
*
A
hivatalnok packázásai –
a bürokrácia labirintusai (Kafka)
*
A
holt atya
gúzsba köti
az élő utódok akaratát
*
A
homokba,
vagy kéménybe
korommal írod a végrendeleted
*
Élvezet-
halmozás:
a homoszexuális
szülő(k) abúzusa
az örökbefogadottal…
*
A
gagyi
horoszkópkészítő
tudós csillagász,
Madách Keplere
*
A
maratoni
hosszadalmasság
vétkébe esők – sok
beszédnek sok az alja
*
A
hosszú
élettel megvert,
árulónak kikiáltott Görgey
*
A
hosszú téli álom
– kvázi hibernáltság – alvajárás
*
A
tömegben
és egyenként is
hozsannázó nép
egy hét alatt vált:
Feszítsd meg!
*
A
hülyéknek
van szerencséje –
rajtuk csak ez segíthet…
*
A
jéghegy
és a csúcsa –
az óriás bajnak
csak törpe rész látszik
*
A
jóból is
megárt a sok –
kicsiben orvosság,
nagyban viszont méreg
*
A
jogi
személy
és a hiányzó
erkölcsi számonkérhetőség
*
A
Jó-
isten halott,
a Gonosz korlátlan úr!?
*
A
káros
mellékhatás
lassan, végül főhatás lesz
*
A
kárörvendő,
a rosszmájú
sokkal többet örül?
*
A
katonát
szabják a ruhához –
uniformis, egyen-világ
*
A
kedvesed
utcalányként tart
ki – kitartott strici
*
A
kegyelem
néha kegyetlenség
*
A
kegyelemből
jogot formálnál?
Az ajándékot kikövetelnéd?
*
A
kép-
mutatás
a bűn hódolata
az erény előtt
*
A
kereskedő
még kockáztat,
a bank viszont csak nyerhet…
*
A
keserű pirula
egy kis sziruppal leöntve
*
A
megfeszült
készülődéssel
elrontott karácsonyi ünnepek
*
A
kétéltű
skizofrén:
rabló is, pandúr is
*
A
kevés nőért
életre, halálra
viadal – mint
a mesében?
*
A
kezdetben
elrontott gyerek
csak kínok kínjával javítható
*
A
kezedből
pénzért jósoltatsz
és az neked a szentírás
*
A
kicsit
nem becsülöd,
a nagyot nem érdemled
*
A
kínjában
érett gyümölcs
a tápod – alultáplált vagy
*
A
király
mohó –
Mesebeli János
megy, sőt: rohan (Ady)
*
A
királyon
nincsen ruha –
a hiányzó gyerekszáj
*
Mindent tud,
csak azt nem,
ki is ő igazából,
és mire született
*
A
kis
hazugság
rákos burjánzása –
hazugság lavinája…
*
A
kiscicákat
neked a gyereknek
kell/kellene vízbe fojtani
*
A
törpe
kisebbség
folyamatosan
terrorizálja a többséget
*
A
kis-
gyereket
is elviszik
katonának
a frontra,
a lövészárokba
*
A
kis-
gyerekkel
is már mint
kész felnőttel bánnak
*
A
kis-
ujjukat
nyújtják, de
neked a karjuk is kell
*
A
kitűnő
tanuló,
éltanuló,
tanárkedvenc:
életvizsgán elbukó
*
A kiválasztottság ára –
a szenvedésből is a maximum jut
*
A
kollektív
bűnösség vélelme:
bűnös család, csoport, nemzet
*
A
kontár
bűvészinas, a
ki kiengedi a szellemet a palackból
*
ÉLETHARMÓNIA
Keserűt nyeltem, ah, gyakorta;
De jött rá mindig édes íz.
Nem minden könnyem hullt homokra.
Szerettem is, szerettek is.
Ha beborult az ég felettem,
S a föld sivár lett és hideg:
Ragyogó lányszemekre leltem,
Kebelre, mely forrón piheg.
Innen van az, hogy dalaimban
Napfény űz síró felleget,
S pajkos szellő enyelgve illan
A méla szív-romok felett.
Jó sorsom a fényt és az árnyat
Bölcsen felosztá, rendezé.
Nem ölt meg bennem semmi vágyat,
Örömem’ unttá nem tevé.
Ha kell szenvedni: készen állok.
A fájdalom még sírni hajt;
És látva ezt a szép világot,
Még felkiáltok: Édes élni rajt’!
1886
REVICZKY GYULA
