kb. 2 perc olvasás
Járjunk őseink nyomában!
Mi a frászkarika és rossz nyavalya?
Kép:„Frászkarika”. Nagykőrös, Arany János Múzeum.
A frász nevű gyermekbetegség gyógyítására szolgáló eszköz neve.
Magyarországon szórványos emlékei ismertek. Ezek szerint sült tésztából készült kerek perec, amelyen átbújtatták a beteg gyermeket. A tésztához kilenc egymás utáni napon kilenc házból kellett a lisztet kérni. Az átbújtatás mintegy szimbolikusan ábrázolni akarta a betegségtől való megszabadulást, az újjászületést. Az analógiás gyógymódok közé tartozik (mágia). Ez az eszköz egész Európában jól ismert. Már a 12. sz.-tól vannak adatok az ún. görcs-(oldó)-gyűrűkről Angliából.
„A frászt hozod rám!”, ” A frász törjön ki!”
FRÁSZ: különböző eredetű csecsemő- és gyermekkori (ritkán felnőttkori, rángó) görcsös állapotok: epilepsziák, eklampszia (nyavalya), néha szélgörcs elnevezése a népi gyógyászatban.
Ijedtségtől, rontástól, fogzástól származtatják.
A betegségnév és a vele kapcsolatos szitkok és szólások (a frász törje ki; a frász fogja meg; beállt a frász; járta a frász stb.) országszerte ismertek.
A hazai németségnek, valamint az osztrákoknak és németeknek a frásszal kapcsolatos hagyományai sokkal gazdagabbak, de a magyarokétól sokban eltérnek.
Ablakot borítanak a beteg csecsemő bölcsőjére (Szeged vidéke, Balatonszemes), a beteget jegykendővel, kifordított köténnyel takarják le (Békés m.), jegygyűrűt nyomnak homlokára, pálinkában csikólépet adnak be, ráolvasnak (ráolvasás). Előfordult, hogy a beteg csecsemőt frászkarikán bújtatták át.
/ Irod. Erdődi József: Egy babona európai útja (Frászkarika) (Magy. Nyelv, 1954).
/
Nyavalya / rossz nyavalya
Tágabb értelemben mindenféle bajt, nyomorúságot, szükséget, betegséget (terhes nyavalya, tüzes nyavalya, ragadós nyavalya, rothasztó nyavalya) jelöl.
Szűkebb jelentése (= nyavalyatörés, epilepszia, morbus sacer, morbus convulsivus), a kórság, nehézség fogalmával azonosult, ill. ahhoz társult: nyavalyakórság, nehéznyavalya, nehézségös nyavalya, csúnya nyavalya, rossznyavalya, nyavalyarontás, nem Isten nyavalyája.
A mai népi gyógyászatban nyavalyatörés, görcs, „szívgörcs”, tetanuszos merevgörcs közel azonos fogalmak. Hazánkban szent László király sírjához zarándokoltak az epilepsziások, helyenként szent Vitus (Vid) (vö. vitustánc, vidratánc) az epilepsziások pártfogója.
A nyavalya néphit szerinti oka: rontás, megszállás, ördög vagy bűbájos „csigázza”, ijedtség, lábnyomát sírba lökték. A nyavalyával kapcsolatos szitkok (pl. nyavalya törjön ki, a nehézségös nyavalya törje ki, nyavalyakórság üsse el stb.) és egyes gyógymódok (névváltoztatás, a rohamot kapott gyomrát megfogják, hogy a nyavalya ne tudja fölhúzni) eredetileg megszemélyesített betegségokozóra utalnak.
Megelőzése Szent György napja, ill. Szent Iván-napi szokásokhoz kötött (hempergés, tűzugrás). A visszafelé elmondott imákon és ráolvasásokon kívül számos mágikus eljárásról (hasított ág körül oda-vissza adják; átbújtatás; harang szívére öntött vízzel mossák; 9 forrásvízből 9 fűvel fürdőt készítenek; ruháit leszaggatva a határban elássák), vallásos gyógymódról, állati ( kígyóbőr; Szent György nap előtt fogott kígyó feje vagy száraz denevér nyakba akasztva), növényi orvosságokról és csodás gyógyulásokról is vannak adatok.
A gyermekkori eklampszia, ill. epilepszia gyógymódjai ( frászkarika) az előbbiektől lényegesen különböznek.
/Irod. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I–IV., Bp., 1929–40); Kenyeresné, Bolgár Ágnes: Magyar bájoló imádságok a XV–XVI. sz.-ból (Bp., 1934)/