Jó-rossz barát/ellenség – IV.

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Életminőségvizsgálat anyanyelven

Jó-rossz barát vagy ellenség felismerő – IV.

Ki mennyit nem használ, mennyi jót mulaszt,

sőt – legtöbbször jószándékkal – árt másnak

a szellemi-lelki stb. hatalma függvényében

Arany János:

A POLOSKA

Rímes próza

Makámát írni 
– mint Abu-Mohammed Kazim

Ben-Ali Ben-Mohammed Ben-Othman Hariri 
– nem tréfa dolog; 
– annyi, mint: repülni gyalog, 
– s ki egyszer ebbe fog 
– nagy veszedelem érheti: 
– lábát izibe megütheti, 
– orrát is betörheti. 

Mindazonáltal én megkisértem,
– úttörőnek bukni is érdem; 
– aztán meg nem szabad-e, kérdem 
– prózát versben írni 
– már így ni! 
– mikor annyi verset írnak prózában 
– a két nemes magyar hazában, 
– de kivált mostanában!

No tehát a csimaz vagy poloska 
– legyen lelkesedésem pocka, 
– a tárgy legalább nem ócska; 
– pedig ez is tesz valamit nálunk 
– hol annyi az ütött-kopott 
– nem mondom: lopott 
– hogy csupa zsibvásárban járunk. 

Aztán hisz tárgyam elég klasszikai: 
– szúnyog, csimaz egymásnak vérrokonai, 
– s ha Virgil az elsőt megénekelte, 

Poloska, jövel te! Van egy, ki millió, 
– az ő neve légió; 
– eredetileg szőke faj, 
– mint a vaj; 
– de ha más ég alatt meghonosul,
– mások vérén megpotrohosul: 
– barnára fajul akkoron 
– mint a csöppentett… korom. 

Világosság élő magzatja 
– Kánt is megmondhatja [*]
– de szereti a sötétséget 
– filantrop céljai végett. 

Külsejét ami nézi, 
– rajta ugyan kevés a vitézi, 
– arca penészesen úriás, 
– termete sem igen daliás, 
– háta pedig kifelé görbe, 
– karcsusága átmegyen a körbe, 
– noha páncéllal is bír 
– mint egy kürazir 
– evvel azonban nem mellét fedezi, 
– hátát védelmezi. 

Van továbbá neki jó fegyvere, 
– csípni, szúrni ugyan tud vele, 
– hanem amivel ellenséget űz, 
– nem annyira fegyver, mint a… bűz. 

Egyik erénye a háziasság, 
– nincs vériben a zajos vigasság, 
– nem zavar egykönnyen rendet, 
– nem tör csendet; 
– természete birkai békes, 
– türelemmel ékes, 
– oly józan, oly éber, 
– mint egy héber. 

Éji magányban, rejtve működik 
– tíztől circiter ötig, 
– feláldozza szende nyugalmát
– nem is üt semmi lármát, 
– virrasztja az emberiség álmát. 

Nappal azonban visszavonul, 
– (gondolom: ír, tanul,) 
– önlelkibe mélyed, 
– keresi a rejtve levő mélyet 
– mint egy filozóf. 

Ah – nincs kerevet, szófa, 
– nincs ágynyiladék 
– vagy falhasadék 
– oly mélyen magasan
– hova ő be ne hasson, 
– mit föl ne kutasson. 

Különösen tetszik néki 
– minden ami régi, 
– vagyon ahhoz privát gusztusa, 
– ő annak született antikvariusa. 

Gyönyörködik a müvészetben, 
– festett szobában, képkeretben 
– nagy hajlamot érez rája, 
– van saját műiskolája, 
– s ha eljön az est 
– ő maga is fest. 

Hát még minő kedélyes! 
– kivált mikor éhes, 
– szárnyával arcod gyöngén legyezi
– mialatt véred veszi. 

Sohasem ereszkedik nyílt csatába, 
– ha kergeted, gyors neki a lába, 
– eltűnik egy perc alatt 
– mint villám s gondolat; 
– de legott visszatér, 
– noha engedelmet se kér, 
– gallérodba ragad, 
– s „eszi a nyakad” 
– aztán megint ill’a -berek! – mint az ügyes guerilla, 
– meglapul az egész kamarilla. 

Túl szerénység neki nem kenyere, 
– nem várja, hogy híják szépen: gyere!
– hova egyszer vendégül beférkezik, 
– onnan ugyan szűrit többé ki nem teszik. 

Egyébiránt nagyvároson született, 
– lenézi a nomád életet; 
– paplan alatt jobb szeret hálni 
– mint rusticálni. 

Hazája művelt Európa, 
– szerelmes a civilizációba; 
– s míg honn marad a tábor törzse, 
– mindig elébb nyomul előörse 
– szárazon úgy, mint vízen át; 
– neki találták fel a gőzmasinát: 
– nyugat felől keletre vándorol,
– békésen hódít, még nem is porol. 

Mint polgár: kozmopolita, 
– ő nem mondja: „si est vita – non est ita „; 
– hanem megindul apraja, véne
– hazát keresni ott „ubi bene”.

Bú nélkül hagyja el az ősi lakot, 
– és mint madár ha elejt egy fűmagot 
– dúsan tenyész föl a meddő kopár:
– csimazból is elég egy pár. 

Kiválóan ügyes telepedő: 
– ha egyszer ráülhet, övé a lepedő, 
– lepedővel az egész nyoszolya, 
– aztán a ház legkisebb zugolya; 
– pár nap mulva hemzseg a gyarmatos, 
– ha nem tetszik, pusztuljon a lakos! 

Nincs korlátozva, bizonyos geogr. fokig, 
– minden klimát azonnal megszokik, 
– s ne félj, hogy elszökik!
– nem háborgatja ily könnyelműség, 
– jelleme a ragaszkodó hűség. 

Bármely idegen elembe’ 
– teszi magát otthonos kényelembe, 
– ősi szokásit el nem hagyja, 
– vérit soha meg nem tagadja, 
– nem alkalmazza senkihez magát: 
– aki vele van, tűrje a szagát! 

Legörömestebb útfélen tanyáz 
– hol fogadó van, vagy más efféle ház, 
– és, mint jámbor apáink régen 
– kapva kaptak az új vendégen: 
– mindenki iránt megelőző, 
– vele bételni se’ győző. 

Így terjeszti dicső faját,
– viszi a civilizáció zászlaját 
– őrszemeit előre kitolva; 
– hátrál előtte barbárság, bolha, 
– ez kénytelen el-eblábóni: 
– „veteres migrate coloni” 
– s megújul a világ, ez az ócska, 
– no tehát: for, ever, poloska!…

[*] Kant a poloskák szaporodását a világosság befolyásának tulajdonítá;

ezért hálószobája ablaktábláit nappal sohasem engedte fölnyitni.

(Heine) – A. J.

p 1

p Aki mindig mindent jobban tud: nem mondhatsz újat

p Aki minden társalgást szópárbajjá alakít, s győzni akar

p Aki névtelen feljelentéseket küld rólad a Hatóságokhoz

p Aki bármi rosszat rád fog, ami csak kicsit is hihető

p 2

p Aki azt irigyli tőled, ami neked sem hullt az öledbe

p Aki módszeresen beetet: rászoktat káros pótszerekre

p Aki bebizonyítja, hogy mi mindent/semmit nem tudsz

p Aki kis semmiséget úgy ad, mint nagy áldozathozatalt

p 3

p Aki kinézi a szádból az ételt, elveszi étvágyadat is

p Aki már azt irigyli tőled, amit még meg sem kaptál

p Aki örök maceráló, piszkálódó: az őrületbe kergetne

p Aki a bányászbéke feneke alá nyomná önbecsülésed

p 4

p Aki olyan kritikát mond művedről, hogy elvegye kedved

p Aki visszaél a tudomására jutott orvosi/gyónási titokkal

p Akinek – szerettei rovására – mindig az idegen az első

p Aki az aranyra mutogat, hogy ne lásd meg a ketrecedet

p 5

p Aki az első a lakománál, és utolsó a betegágynál

p A profi rábeszélő gép, aki gyereket beszél a hasadba

p Aki eljátssza, hogy elgázolták, és ezzel a trükkel kirabol

p Aki nemcsak „elgázol”, de még cserben, bajban is hagy

p 6

p Aki átnevel janicsár elitté: szülőhazád ellenségévé

p Aki lebukásig át elhiteti veled: ő jóbarát, pedig spicli

p Aki pl. apasági keresettel hoz rossz hírbe (nem zörög…)

p Aki elérné, hogy a barátaidban főként üzletfeleket láss

p 7

p Aki arra vesz rá: nyújtózkodj tovább a takaródnál

p Aki annyit és úgy ad, hogy a visszaadásába belegebedj

p Aki anyagi-szellemi kiskorúságban tart, és anyáskodik

p Aki azon van, hogy mindenben teljesen elbizonytalanítson

p 8

p Aki leértékel(tet)i a szaktudásod, speciális képességed

p Aki az éjszaka lerombolja azt, amit te nappal felépítettél

p Aki pont akkor támad rád, amikor a legvédtelenebb vagy

p Aki előbb elveszi önállóságod, majd végleg magadra hagy

p 9

p Aki egy szadista, vagyis élvezi, ha neked fájdalmat okoz

p Aki kiteregeti a családi szennyest – vagy ígéretével zsarol

p Aki hírverést csapva „áldoz rád” abból, ami felesleges neki

p Aki alig várja, hogy megsértődhessen, s neki álljon feljebb…

p 10

p Aki egy naponként ötletdúsan kellemetlenkedő szomszéd

p Aki segítséget ígér, majd a döntő pillanatban kámfor lesz

p Aki téged lenyomva próbál az uborkafára felkapaszkodni

p Aki mindig tréfálkozik: téged bántva, s nevetségessé téve

p 11

p Aki felfelé talpat/segget nyal, lefelé a te fejedre tapos

p Aki feljelent az adóhatóságnál, hátha találnak valamit…

p Aki azon dolgozik: téged kompromittáló helyzetbe hozzon

p Aki nem téged, csak felmenőidet,/magyarságod gyalázza

p 12

p Aki elvitatja érdemeidet, kétségbe vonja/elirigyli a sikereidet

p Aki fogadatlan prókátor – ügyed védése ürügy, csak árt neki

p Aki haraggal és elfogultsággal telve ítélkezik a te ügyedben

p Akinek bevett mondása: „Előre! Fogjuk meg, és vigyétek!”

p 13

p Aki folyton vizsgáztat, hogy a barátai(d) előtt leégessen

p Aki a gyávaságomat szapulva hergelne bele vakmerőségbe

p Aki gyenge fércműveimről is ódákat zengve akarja vesztem

p Aki előbb csak pohár vizet kér, majd éhes is és ott is aludna…

*

A lehetséges kártevők lajstroma

Magam után az ún. barátaimtól

védjen meg engem a Jóistenem,

a nyílt ellenségeimmel meg majd

valahogy csak elbánok magam is…

(a Talmud után szabadon)

Magam után, és „persze” tőlem függően

kik azok az emberek, akik árthatnak nekem,

vagy akik a jó lusta, önző, gyáva mulasztásaival

segítik a Gonoszt, mint az ördög cimborái, eszközei

1.

akik ragadozók, paraziták, (hideg)háborúzók,

bűnözők, zsarnokok, terrorizálók, népirtók stb.

2.

vagy jószándékkal kövezik az utam a pokolba,

(mint pl. a mostohánál is rosszabb kényeztető anya)

3.

vagy akik csak ravasz álbarátok: úgy tesznek,

mintha igazán az én javam akarnák: de el is veszik…,

4.

aki rossz élettárs, férj-feleség, lakó- és szülőtárs stb.,

aki a házasság menyországából tartós poklot varázsol

5.

a kontár, pályatévesztett, szélhámos termelő, mester,

szolgáltató, aki becsap, átver, megkárosít, kifoszt stb.

6

a szellemi-lelki hatalmú pap, tanító, művész, orvos stb.,

leginkább azzal, hogy a rosszat csinálják jól (protokoll…)

7.

a nagy politikai-gazdasági hatalommal bírók/vezetők,

akik amennyit használhatnának, annyit ártanak nekem

Biztató: mások meg is ölhetnek,

de lelkemben kárt nem tehetnek –

ehhez kell az az én testi-lelki-szellemi

önismeretlenségem, önvédtelenségem is…

p.s.:

a vázlatos lista még pontosításra, kiegészítésre stb. szorul,

de a lényegi – provokatív? – állítása egyértelműen kitetszik:

a legtöbb bajt a világban/életünkben nem gonosz rosszakarók,

de a pokolba vezető utunkat csupa jószándékkal kövezők okozzák…