kb. 5 perc olvasás
|
|
|
A nagyapák emlékezete Az első világégés idején a magyar hadsereg távoli hadszíntereken viselt háborút. Az akkori Magyarország minden részéből besorozott katonák jórészt gyalog meneteltek a hosszú utakon, és énekszóval biztatták magukat. Énekeltek a lövészárkok mélyén, zengett a katonanóta az orosz fronton, a magas erdélyi hegyekben, Boszniában, Szerbiában, Fiumében, Galíciában. Dobbant a katonabakancs, szállt a büszke induló, a menetdal, sírt a katonabúcsúztató hegedű, a hazavágyú és hazaváró énekek. Huszárok, tüzérek, gyalogos bakák, hadihajók legyénysége, az ütközetek előtt és után, énekszóval múlatták az időt. Akik ezt a kort, mint katonák élték meg, már nicsenek köztünk. Amúltba tűntek és már lassan nem lesz kitől eltanulnunk dalaikat. Gyermekkoromban, a második világháború után még hallhattam, ahogy udvarok hátuljában, kocsmák zugaiban, a hivatalosság elől rejtve összeborultak a régi hadfiak, és eldörögtek, elpusmogtak egy-két „tilos” nótát. Mert sokáig tilosak maradtak ezek, ostoba pecsétet ütött rájuk a későbbi kor történelemszemlélete. Azokon a félhomályos együttléteken mi, gyerekek, csak leskelődtünk és hallgatóztunk. Feljajdult még itt-ott egy tárogató is, megnyikordult egy-egy harmónika. Egyenes derékkal ültek ezek az emberek, szemükben szokatlan tűz csillogott. Többen félkarúak, féllábúak voltak, de nekem, akkori kisfiúnak, ők voltak a Katonák. Szuronyos puska, bajonett, kartácstűz, lobogó, magyar vitézség. Sok dalt megjegyeztem, köztük ritkaságokat is, és gyakran énekeltem őket családi körben, baráti társaságokban. Az emberek szerették ezeket a dalokat. A Millenium évében Orbán Viktor, akkori miniszterelnök úr megbízott, hogy amenyire lehet, gyűjtsem össze e kor katonadalainak javát, hogy el ne vesszenek és megmaradjanak az utókornak. Az eredeti anyag két CD-n jelent meg: „Magyar katonadalok és énekek a XX. századból” címmel. Nagy örömömre a gyűjtött anyag egy részét a Hangzó Helikon most közreadja. A déd- és nagyapák emlékezete és dalai itt vannak velünk ebben a válogatásban ma is. Cseh Tamás
|
||
