kb. 1 perc olvasás

(A képen Szalay Miklós, a márciusi hős)
KÖZLEMÉNY
Tisztelt és nyájas régi-új olvasók!
Nem fogok úgy tenni,
mintha sajtószabadság lenne hazánkban!
Folytatás:

Reményik Sándor: Szól a cenzor
Szól a cenzor: Vétó; megtiltom ezt.
E hasáb üres marad és fehér!
S az üres lapon gyúlnak lángbetűk,
Betűk: mint a tűz, betűk: mint a vér.
Szól a cenzor: Vétó; hatalmam nagy;
A semmiségbe vetlek vissza én!
S a fehér lapról láthatatlan sorokban
Feltámad az elítélt költemény.
Szól a cenzor: Álom, megfojtalak,
Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked!
S szól az Ige: én öröktől vagyok
S nem érintenek halálok, születések!
Szól a cenzor: Ez férfimunka volt,
Ma nem olvasta senki e lapot!
S szól a fehér lap: tévedsz, jó uram,
Látatlanul mindenki olvasott!


(A képen Szalay Miklós, a márciusi hős)
KÖZLEMÉNY
Tisztelt és nyájas régi-új olvasók!
Nem fogok úgy tenni,
mintha sajtószabadság lenne hazánkban!
Folytatás:

Reményik Sándor: Szól a cenzor
Szól a cenzor: Vétó; megtiltom ezt.
E hasáb üres marad és fehér!
S az üres lapon gyúlnak lángbetűk,
Betűk: mint a tűz, betűk: mint a vér.
Szól a cenzor: Vétó; hatalmam nagy;
A semmiségbe vetlek vissza én!
S a fehér lapról láthatatlan sorokban
Feltámad az elítélt költemény.
Szól a cenzor: Álom, megfojtalak,
Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked!
S szól az Ige: én öröktől vagyok
S nem érintenek halálok, születések!
Szól a cenzor: Ez férfimunka volt,
Ma nem olvasta senki e lapot!
S szól a fehér lap: tévedsz, jó uram,
Látatlanul mindenki olvasott!

Petőfi Sándor: Meddig alszol még, hazám?
Meddig alszol még, hazám?
A kakas rég felkelt,
Kukorékolása rég
Hirdeté a reggelt.
Meddig alszol még, hazám?
A nap is föllépett,
Beözönlő sugara
Nem boszantja képed?
Meddig alszol még, hazám?
A veréb is fenn van,
Telhetetlen bendejét
Tömi asztagodban.
Meddig alszol még, hazám?
A macska is fenn jár,
S tejesköcsögöd körűl
Kotnyeleskedik már.
Meddig alszol még, hazám?
Kaszálód füvére
Csaptak a bitang lovak,
S legelnek széltére.
Meddig alszol még, hazám?
Íme vincelléred
Műveli, nem szőlődet,
Hanem a pincédet.
Meddig alszol még, hazám?
Szántanak szomszédid,
S a magokéhoz oda-
Szántják földed szélit.
Meddig alszol még, hazám,
Még rád nem gyul a ház,
Mindig, míg a félrevert
Harang föl nem lármáz?
Meddig alszol még, hazám,
Szép Magyarországom?
Föl sem ébredsz már talán,
Csak a másvilágon!
Koltó, 1847. október

Kapcsolódó írások – Boldogabb új életet kívánok...
- Máczius örökködike2015.03.13.
- Petőfi versek zene/énekszóval2015.03.12.
- Magyar nőnevelés, XIX. sz.2015.03.08.