kb. 4 perc olvasás
Közös istálló
barikad.hu 2011, június 14 .
Mi köze Gál András Levente fideszes államtitkárnak és Hagyó Miklósnak egymáshoz? Mindez megfűszerezve izraeli vállalkozókkal, keletnémet titkosszolgálattal és Surányi Györggyel.
Egy olyan cég felügyelőbizottságában vállalt tagságot korábban Gál András Levente, amelynek elnöke „Stasi bankárjaként” elhíresült izraeli üzletember volt – adja hírül a Népszava.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára 1996 márciusa és 1997 októbere között az Anapurna Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. felügyelőbizottságának tagja volt. A céget száz százalékban tulajdonló Carmino Properties Ltd. az akkoriban az adóelkerülők paradicsomának számító Cipruson volt bejegyezve, tehát lényegében off-shore cégként működött.
Raynertől Surányiig
A cég két vezetője ez idő tájt Joseph Yuval Rayner volt. Az üzletembert, akinek tárcájában izraeli és brit útlevél is lapult, a kilencvenes évek német sajtójában csak úgy emlegették, mint a „Stasi bankárját”, aki sokat tett azért, hogy a keletnémet, lengyel, illetve bolgár kommunista titkosszolgálatok vagyonát sikerüljön külföldre menekíteni. Ez irányú szorgalmában osztozott üzlettársa, és az Anapurna élén vezetőtársa a svájci Zeno Meier is.
A vörös milliók fehérre mosásában való aktív részvétellel annak idején megvádolták a CW Bankot is, amely a Magyar Nemzeti Bank bécsi leányvállalataként működött. A német sajtóban megjelent írások azt állították: a titkosszolgálati pénzeket a bankon keresztül folyatták át, majd különböző tranzakciók által kihelyezték Rayner és Meier cégeibe. Ezt a feltételezést látszik alátámasztani az is, hogy az Anapurna 1996-ban – Gál András Levente fb-tagsága idején – nem kevesebb, mint ötmillió dollár kölcsönt kapott a CW Banktól. Az ügylettel kapcsolatban a 2000-es évek elején a német parlament egyik bizottsága Budapesten is vizsgálódott.
A pénzintézetet tulajdonló MNB élén akkoriban Surányi György állt. Surányi egyébként más érdekes vállalkozásokba is fogott a CW-n keresztül. A jegybankelnök a bécsi bankon keresztül cserélte jórészt dollárra a magyar aranytartalék nagy részét. A mintegy 65 tonna nemesfém eladását akkor azzal indokolta, hogy a vásárolt devizák hozama jóval magasabb lesz majd, mint az aranyé lenne. A dollár romlása és az arany drágulása miatt, ez több milliárd dolláros veszteséget okozott Magyarországnak. A bécsi pénzintézet téves üzletpolitikája miatt kilencvenmilliárd forint veszteséget halmozott fel. Ennek ellenére negyvenöt dolgozójának összesen 237 millió schillinget, azaz 4,7 milliárd forintot fizetett ki a CW Bank, végkielégítés címén. A CW Bank korábbi vezetőinek feltételezhetően hanyag gazdálkodását az osztrák rendőrség, valamint az Országgyűlésnek, a botrány miatt alakított bizottsága is vizsgálta.
A kormány „főszemélyzetiseként” is emlegetett Gál András Levente által „felügyelt” cégnek, illetve az MNB leányvállalatának sajátos kapcsolata új fénybe helyezheti a Fidesz és Surányi korábban kifejezetten hűvös viszonyának az utóbbi egy évben tapasztalt felmelegedését is.
Orbán Viktor például, amikor Surányi György 2009 márciusában, Gyurcsány Ferenc lemondása után elutasította a kormányfőjelöltséget azt mondta: „Surányi mégiscsak egy komoly ember, akire az országnak a jövőben szüksége van, s jó döntést hozott, hogy nem vállalta a miniszterelnök-jelöltséget”. A Magyar Hírlap információi szerint a magánnyugdíjpénztárak államosítását Surányi György javasolta.
Gál András Levente végül 1997. októberében ugyanakkor vált meg az Anapurna-tól, amikor Rayner is távozott az éléről.
Közös istálló
A fideszes államtitkár nem az egyetlen hazai politikus, aki a Rayner-istállóban kezdte üzleti pályafutását. Gál András Levente hallgatói mozgalmár – a Doktoranduszok Országos Szövetségének elnöke – Hagyó Miklós pedig, kezdő rágógumi-ügynök volt, amikor az izraeli üzletember a hóna alá nyúlt. A későbbi budapesti MSZP-elnök 1993-től vezette Rayner egyik cégének budapesti nagykereskedését, amelyben üzletrészt is kapott. A közös vállalkozás igen jól ment, 1993-ban nettó 531 millió forintos forgalmat bonyolított, ami a kilencvenes évek elején meglehetősen szép summának számított. Hagyó később Rayner első feleségével, az Izraelben élő Gát Annával is alapított egy közös céget, ám ez a vállalkozás végül nem lett hosszú életű. 1995-ben útjaik végleg elváltak, s, Hagyó szerencsésnek mondhatta magát, hogy időben távozott. 1997. őszén ugyanis Raynerék lebuktak egy több mint, 120 millió forintos vámcsalással. (Az ügy szokásos abszurdisztáni folytatásaként a cégvezetőt másfél esztendővel később három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, de mivel ennek felét letöltötte, szabadlábra helyezték, s ezt követően elhagyta az országot.)
A két politikus sorsa még egy ponton sajátosan összefonódik. Az Anapurna Kft később új nevet kapott, s Körúti Bérház Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. néven létezett tovább. 2001. júniusa és októbere között a cégben Hagyó hasonló pozíciót töltött be, mint korábban Gál: felügyelőbizottsági tag volt.
Off-shore cégek, mszp-s politikus, izraeli vámcsaló, és a vele üzletelő ifjú doktorandusz, no meg a Stasi-ügynökök. Ebből a történetből talán már csak egy dél-alföldi olajbáró és egy ávós nagyfater hiányzik, hogy Tarantino leforgathassa belőle a hazai gengszterváltás tragikomédiáját.
H.É. – barikad.hu