Ilyen a mi formánk. Aki még várta a magyar futball tavaszi rajtját, szinte törvényszerűen csalódott az első tétmeccs idején: melyik meccs marad el? Rendben, azt nem lehetett tudni előre, hogy a napsütéses karácsony, a verőfényes január után február végén csap le a tél, de a futballba kerülő milliárdok kapcsán a kívülálló joggal kérdezi: ennyi infrastrukturális fejlesztést követően miként fordulhat elő még mindig, hogy egy meccs a pálya alkalmatlansága miatt marad el? A konklúzió az lehet, hiába a sok pénz, ha nem párosul szakértelemmel…
Nos, ez kivételesen a pályaépítőkre, a karbantartókra vonatkozik, bár nem kevés klubnál a szakmai felelős is magára vehetné…
Nyilván nem lehet a Szusza-stadiont az Old Trafforddal összehasonlítani, de az utóbbiban is játszanak rettenetes időben meccseket, Manchesterben sem tűz a nap ilyenkor, nemrég iszonyatos zápor közben futballoztak – és a gyepen semmi nem látszott az ítéletidőből. Miért vajon? Nem tudok másra gondolni, a játéktér vízelvezetését, a pályafűtést, a fű általános kezelését nem kinevezett, hanem valódi szakemberek végzik.
A Magyar Kupa lebonyolítása sem mindig követhető – eddig nem voltak visszavágók, most vannak. Régi törekvés, hogy legyen minél több tétmérkőzés, mégis azt gondolom, a kétmeccses szisztéma igazságtalan a kisebb, esélytelenebb csapattal szemben. A kupa lényege, hogy a sokadik ligás csapat is vendégül láthassa a Fradit, az Újpestet, a Debrecent, és a futball csodája, hogy egy meccsen a legkisebb is megszorongathatja a legnagyobbat, két meccsen nagy eséllyel kiütközik a tudáskülönbség.
Nemzetközi összehasonlításban mindenre van példa, de az egymeccses rendszer a jellemzőbb, a klasszikus FA-kupa (épp most esett ki a Manchester City a kicsi Wigan ellen – ugye, ha lenne visszavágó…) újrajátszása tervezhetetlenné teszi a menetrendet, de a visszavágó rendszere a kupa vonzerejét jelentő minimális esélyt is elveszi a kicsiktől, az amatőröktől.
Igaz, ez még mindig jobb, mint máshol a sport szellemiségével ellentétes torz ötletek: van, ahol a topcsapatokat az elődöntőbe lökdösik, két győzelemmel juthatnak a serleghez (röhej), máshol mindössze nyolc csapat indulhat – a kupa lényege az, hogy a kilencedik, sőt, a kilencvenkilencedik is játszhasson az elsővel.
Nekivágtunk az évnek. Visszavágó van, alkalmas pálya nincs. Inkább legyen fordítva.
