kb. 2 perc olvasás
Wiegand Károly
A közmondás nyelvtani alkalmazásban
a latin nyelv elemi oktatásában
Tartalom
Közmondások nyelvtani elrendezésben
Első szakasz.
Közmondáscsoport az alaktanhoz.
I. Főnév és melléknév
1. hajtogatás
2. hajtogatás
3. hajtogatás
4. hajtogatás
5. hajtogatás
II. A melléknevek és igehatározók fokoztatása
III. A névmások
A személyes és mutató-névmás
A visszahozó, és kérdő-névmás
A határozatlan és vonatkozó névmás
IV. A számnév
Számmelléknevek ius második és i harmadik esettel
V. Sum és az evvel összekötöttek
VI. Az ige
1. hajlitás
2. hajlitás
3. hajlitás
Harmadik hajlitásu io-ra végződő igék
4. hajlitás
Deponentia
Rendhagyó igék
Possum
Fero
Volo, nolo, malo
Eo
Fio
Hiányos igék
VII. Praepositiones
Negyedik esetet kivánók
Hatodik esetet kivánók
Negyedik vagy hatodik esetet kivánók
VIII. Igehatározók
IX. Kötszavak
Nec, et, aut, an, ve, vel
Cum, dum, si, nisi, quasi
Ut, ne, quin, antequam, priusquam
Második szakasz.
Közmondások a szókötés egyes részeihez.
A melléknevek semleges többesszámának használata
Második és hatodik esetet kívánó melléknevek
Részeltető második eset nevio, nihil stb. szavaknál
Esse a második esettel
Igék, melyek más esetet kívánnak, mint más nyelvekben
Az igenevek használata
Az állapotjegyzőnek és állapotjegyzőfélének használata
A negyedik eset a határozatlan móddal
Az oportet, necesse est, opus est, licet, decet, refert, praestat szavakkal való mondat
Ablativus absolutus
Közmondások betűrendben.
Bevezetés (részlet)
Nem lehet kétséges, hogy az olyanra nézve, ki valamely idegen nyelv tanulásával foglalkozik, csak haszonnal járhat, ha megismertetik vele azon nép közmondásait és közmondási szólásmódjait, mely a kérdéses nyelvet beszéli vagy beszélte.
A közmondás tudniillik alkalmas segédeszköznek ajánlkozik, mely által könnyebben megismerkedhetni beszéd- és gondolkodásmódjával, jellemével, erkölcseivel és szokásaival, átaljában szellemével azon népnek, melynek ama nyelv tulajdona, vagy az volt.
Mint „utczai bölcseség”, miként találólag neveztetett, oktatást ad a világ és az élet sokféle viszonyai felett, nyújt ildom- és erkölcsi szabályokat, megenged némely mély pillantást az emberi szivbe, gazdagitja az önismeretet, utal a cselekedetek valószinű és szükséges következéseire, ad jó tanácsokat stb.
És ez mind a legegyszerűbb és legmegkedveltetőbb módon történik, tudniillik rövid, könnyen felfogható és sújtó mondatokkal, melyek kellő időben alkalmazva, különösen akkor nem tévesztik el hatásukat, midőn, ami gyakori eset, élénk kép, nyerseség, élcz és gunyor által tüntetik ki magukat.
Ha ez a közmondásokról átaljában áll, ugy azoknál, melyek a latin nyelvhez tartoznak, még különösen figyelemre méltó, hogy ezek nálunk is igen gyakran beszédben és irásban használtatnak, ugy, hogy ezeket még az sem nélkülözheti egészen, kinek olvasmánya csak népszerű iratokra, hirlapokra stb. szoritkozik. Miután már most itt a latin közmondásokkal foglalkozunk, és az emlitettek épen erre alkalmazhatók legjobban, minthogy bennök oly anyagot találunk, mely friss, életteljes tartalmat, egyátaljában semmi nehézséget sem okozó alakban nyújt, és az életben sokféle alkalmazásra használható, igen közel esik azon kérdés: Miképen lehet legjobban és legczélszerübben ezen anyagot a latin nyelvet tanulókkal megismertetni?
[…]
