LAVÓR

Idéző sorok gyerekkori „fürdőszobám”-ról:

LAVÓR

Egy egész fürdőszoba volt,
becsültük is a vén lavórt,
a hokedlin vackolt helyet,
és egész nap tüsténkedett,
mellette szappan-csúszka nyom
a nyűtt viaszkos vászonon,
volt véle néhány rossz ügyem,
ott tisztult hallóra fülem,
és fényült arcom és nyakam,
álltam benn meztéllábasan,
csak leste esténként a Hold,
s míg anyám vígra csutakolt,
ő volt a zománc-verte hős,
a vén tisztaság-felelős,
soha nem ártott senkinek,
ott nyeltem ecetes vizet,
amivel okos-gondtalan
öntötték csillóra hajam,
prüszköltem, visszaszólt a szám,
s míg rám húzták száraz ruhám,
a rend volt, szótalan derű,
pihenni rest, dologra hű,
ő óvta két szülém kezét,
ha él még, áldja meg az ég,
hiszen én benne lucskolom,
szappanszagú gyerekkorom.