Magyar ősmesék

Az Arvisura népi változata, az igazat szóló népmesék!

Arvisura – jelentése: igaz szólás.

A hun-magyar mondavilág szöveggyűjteménye

„A nép sokkal igazabban tudta a magyar történelmet, mint a krónikaírók.

Bebizonyosodott, hogy a parasztok csalfa meséi és a hegedősök csacska énekei

nemegyszer hűségesebben őrizték múltunkat, mint a történetírók…..”

A magyar mesekincsben egészen különös világ, gondolatrendszer, bölcselet szunnyad.

A létnek, a világnak kozmikus víziója.

Vagyis: a mindenség magyar látomása, amely elsősorban nekünk, magyaroknak szól.

Magyar ősmesének a magyar alkotású, ősvallási tartalmú népmeséinket, „szent beszély”-einknek nevezhetjük.

Egy magyar ember számára a saját népének hagyománya lehet igazán iránymutató.

A magyar népmesék világképe a magyar ősvallás világképe, samanisztikus őshagyományokra épül.

A következő elemek mind ebből a világképből való elemek: holdas- napos világfa, madaras csúcsú fa, alvilágra vonatkozó nézetek, a táltos kiválasztása és beavatása ( az égig érő fa megmászása, ami a Tejúttal analóg) , a dob kitüntetett szerepe, a szarvakkal ékesített fejdísz használata, bika- küzdelem formájában zajló viaskodás, állat alakú segítőkkel való kapcsolattartás.

Ide tartozik még a kettős lélek hite.

Gondoljunk csak a legismertebb mesénkre a Fehérlófiára.

Napjainkban Boldizsár Ildikó mesekutatónak köszönhetően a mesék gyógyító hatását gyakorlatban is alkalmazzák meseterápia során.

https://www.facebook.com/eva.kondacsnefazekas/media_set?set=a.419391488113138.104651.100001268702197&type=1

Az altatók, melyeket az anyák énekelnek, dúdolnak elalváskor gyermekeiknek, megteremtve az ébrenlétből az álomba való átmenet rituáléját, magas érzelmi töltettel rendelkeznek.

Az anya hangja, a becézgetés, a kedveskedés biztonságot nyújt, és megkönnyíti a gyermek számára az ellazulást.

Az ismerős ritmus, dallam összekapcsolva a ringatással az anyaméh biztonságát idézi fel a gyermekben, ezért jelentenek örömöt a mondókák és a versek még úgy is, hogy a gyermek nem is érti ezek szövegét.”

(Forrás: Égigérő/részlet Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéből/kép ” My mother is butterfly „

http://fatemehhaghnejad.blogspot.ae/)

Magyar népmesék: A szorgalmas és a rest leány:

„Kedves Kollégák!!

Mese!! Igen, igen fontos lefekvéskor!!!

A gyerekek, főleg, ha nehéz, rossz dolgokon mentek keresztül, félnek és szorongnak, ez természetes dolog, de te ha oda ülsz a gyerek mellé mesélni és átélitek együtt, hogy bármekkora is az a sárkány és bármilyen erős is, ti ott a kiságyban le tudjátok győzni, akkor a gyerek megnyugszik.

Ő is lassan elkezdi hinni, hogy igenis le lehet győzni minden sárkányt!

Te csak mondd esténként a sok szép mesét, és a gyerekek eljutnak oda, hogy még ők is képes legyőzni a maguk sárkányát…

Tudnotok kell, hogy minden a fejben kezdődik, még a „sárkányokkal” való harc is… a győzelem is…

Nagyon-nagyon fontos, hogy esténként egy – egy jó történetet, mesét elmondjatok a kisebbeknek, a nagyobbak is oda fognak kucorodni mellétek…

Akármilyen jó is a film, a csendes álomba ringató mesét, a testi közelségeteket, a személyes jelenlétet a TV nem fogja pótolni.

Biztos vagyok benne, hogy egy nyugodt alvás után a tanulás is, de még a szófogadás is jobban fog menni…”

(Forrás: Égigérő)

(http://magyarno.com/biro-lajos-magyar-osmesek/)

Több mint tíz évvel ezelőtt, miután elkezdtem foglalkozni a magyar népmesékkel, támadt az az ötletem, hogy jó lenne olyan meseválogatásokat közölni, amelyekben csak a magyar eredetű, legősibb népmeséink lennének összegyűjtve.

Sorban azonosítottam ezeket a meséket az ókori forrásokból ismert szövegekkel.

Így derült ki, hogy eredeti magyar népmeséink éppúgy délre, az ősi Kisázsiába, Sumérba, Ugaritba és Egyiptomba vezetnek, mint nyelvünk rokonsági kapcsolatai, és műveltségünk más emlékei.

Meséink csodálatos módon több évezredes hagyományokat őriztek meg, egészen a huszadik századig.

A sumér Etana-eposszal rokonok pl. az A táltos kecske (1),

a Fehérlófia (2),

az A Nap fája (3) című magyar népmesék.

Az egyiptomi Hórusz és Széth küzdelmeinek (a Napisten harca a Sötétséggel) magyar másai:
Napleánya királykisasszony (4),

Világszép Ilonka (5),

Támán és Ámán (6).
A Gilgames és az Istár alvilágjárásáról szóló akkád eposz egyes részletei is felismerhetők meséinkben (Pl. Az aranyréten, Mirkó királyfi (7)).

A Romulus-Rémus monda (Az aranyhajú királyfiak (8))

és a Perszeusz-mítosz (lásd: Vízi Péter és Vízi Pál (9)) eredetije szintén nálunk lelhető fel.

Az ugariti Baál-eposz (Bél küzdelme a hétfejű sárkánnyal) emlékei pl.
A hétfejű sárkány (10)

és a Vízi Sándor (11) című népmeséink.

A Sárkány

A mese szavunkat (manysi mojt = mese; és vö. még: beszéd, beszél, és más: a mese, mint a beszéd (logosz) is eredetileg a valóság mása volt) nehéz lenne különválasztani az ógörög müthosz-tól (=mese, monda, történet, beszély szó, beszélgetés), ami mindenképpen arra mutat, hogy őseink szoros kapcsolatban álltak, érintkeztek az ókori görögökkel is.

Szintén ezt bizonyítja például az a tény, hogy a mi


Tündér Ilona…

…meséink is átkerültek a görögökhöz, de már csak (Magyar Adorján kifejezését idézve) “elcsépelt és zavaros monda” alakjában.

Hogy Tündér Ilona (a görögöknél Helena Tündarisz) az ősmagyar (székely-szkíta) vallás istenasszonya volt, azt már nevének magyar eredete is világosan bizonyítja: tündér = tündöklő és tünékeny lény (vö. még tenger és sumér dingir = isten); az Ilona név pedig kapcsolatos az illat, illó, illékony szavaink tövével (vö. finn ilma = levegő) és a Magyar Adorján e nevet él (et) anya-ként értelmezte.

Robert Darnton, a kiváló kutató Lúdanyó meséi című kis kötetében a XVIII. századi Franciaország gondolkodásmódjait vizsgálja.

Tőle idézek: “A francia “Lúdanyó meséi”-nek paraszti változatában a többi mese is… hátborzongató.

A “csipkerózsika” egyik korai változatában a herceg, aki egyébként már nős, megerőszakolja Csipkerózsikát, és ő amúgy álmában több gyermeket szül neki.

A gyermekek Szoptatás közben megharapják. . .a herceg anyósa, egy emberevő óriásnő több kísérletet tesz arra, hogy felfalja a herceg törvénytelen magzatait.

A “Kékszakáll” mese eredetije egy menyasszonyról szól, aki nem tud ellenállni a kísértésnek, és kinyit egy tiltott ajtót vőlegénye házában.

Páll  Réka és Páll Domokos alkotása


A vőlegény különös ember, már hat feleséget tett el láb alól.
A menyasszony benyit a sötét szobába, és felfedezi a hat előző feleség falon függő holttestét. Rémületében elejti a titkos ajtó kulcsát, az beleesik egy vértócsába a padlón.
A francia parasztok “Jancsi és Juliskájá”-ban a hős olyan sikeresen szedi rá az óriást, hogy az saját gyerekei torkát vágja el.” A Szép lány és a szörnyeteg-ben “a férj menyasszonyok egész ármádiáját falja fól a nászi ágyban.

Még szörnyűbb a “Les Trois Chiens” (A három kutya), itt egy lány úgy öli meg a bátyját, hogy lándzsahegyeket dug annak nászágyába.”

A legmorbidabb mesék egyike az Anyám levágott, apám megevett, amelyben “egy asszony lyoni ragut készít a fiából, amit lánya feltálal az apjának. És így tovább a nemi erőszaktól a szodómiáig, vérfertőzéstől a kannibalizmusig.”(13) Tanulságos “mentalitás”-történet! Ezért volt éppen francia Marquis de Sade is, a szadizmus névadója, és így világosabb, hogy miféle “mentalitás”-nak lett az eredménye Magyarország feldarabolása. De erről elég ennyi!

A magyarsággal szomszédos népek hiedelmeinek legjelentősebb szereplői a vámpírok, a vérszopó norá-k, a hazajáró “fullasztó fiúk”, stb.

Meséikben ott kísért az emberevés emléke is.

Az is jellemző, hogy az indoeurópai népek hogyan torzítottak el magyar meséket: p1. a jóságos Tündér Ilonából náluk gonosz királyné lett, aki varázstükrét is rosszra használja, banyának öltözik és irigységből mérgezett almával akarja megölni Hófehér- két (míg Tündér Ilona almája gyógyító és ifjító gyümölcs.)

Meséink erkölcsi tanítása:

a gyengék (pl. a legkisebb testvér!), a szegények, a gyermekek és állatok iránti irgalmasság és ugyanakkor a Gonosz elleni elszánt harc.
(A szemita-indoeurópai, mára általánossá vált “erkölcsiség” épp a miénk fordítottja: az ártatlanok és gyengék bántalmazásán és a Gonosz teljes megkímélésén, sőt tiszteletén alapul.)

Egy német vagy néger mese még akkor is idegen marad egy magyar számára, ha egyébként érdekes és tanulságos.
Ezért nem igaz az az állítás, hogy nem fontos a hagyomány nemzeti jellege.

Egy magyar érzésű, lelkivilágú ember számára csak a Saját népének hagyománya lehet igazán iránymutató: ezért született magyarnak.

Kiváló mesekutatóink:

p1. Magyar Adorján, Berze Nagy János és Vámos Ferenc tértek rá a mesekutatás magyar útjára.
Utóbbi szerző írta: “a magyar mesekincsben egészen különös világ, gondolatrendszer, bölcselet szunnyad.

A létnek, a világnak kozmikus víziója,  vagyis:
a mindenség magyar látomása, amely elsősorban nekünk, magyaroknak szól.

Magyar ősmesének a magyar alkotású, ősvallási tartalmú népmeséinket, “szent beszély”-einket nevezhetjük.
Ezek többnyire a halhatatlanság és boldogság kereséséről szólnak: Tündér Ilona szerelmének, a gyógyító és ifjító életvizének és az életfa gyümölcsének megszerzéséről.

Meséink alapjául a magyar ősvallás gyógyító és révülő bölcs papjainak
(regöseinek, táltosainak, jósainak)
túlvilági úti élményei szolgálhattak.

Ezek a tanító-beavató és egyben gyógyító elbeszélések tőlük származhattak.
E mesék tehát nem kitalált történetek, hanem a magasabb és mélyebb (vagy: a felső és az alsó) világok rejtett valóságáról szólnak.

Meséink gyakran vándorútra indulással kezdődnek, emlékeztetve arra is, hogyvándorok vagyunk a Földön,
melyen csak átmegyünk, keresve az igazi otthonunkat.

E hosszú vándorút pedig mindig a Túlvilág valamely tartományába vezet: vagy az alvilágba, ahová a Gonosz legyőzésére indul a hős, a fogságban levő Fények -és lelkek -kiszabadítására; vagy a magasságba, az égbe, a mennyei társ és a boldog
tündérhon
megkeresésére.

A mai elsötétedett világban a Gonosz elleni küzdelem -néhány magányos harcost leszámítva -éppoly tiltott és ismeretlen már, mint az Isten országának hirdetése és keresése! (Milyen szomorú ez a hivatalos kereszténységre, buddhizmusra, stb. nézve!)

Az igazi magyar mesékben az Ősforrás még tisztán látható
, még nem homályosodott el, nem zavarodott össze.

Ahogyan a magyar nyelv sem tartozik a Bábel utáni összezavarodás nyelvei közé -a magyar a teljesség, az Egy nyelve.

A mennyei beavatás: az isteni Szerelem, melyben a megistenülő férfi (vagy nő) egyesül a vele ellenkező nemű istenalakkal.

Így a magyar nőnek tündérré kellene válni, Tündér Ilonával azonosulva, akinek a párja mindig a Napisten hőse, a fény harcosa (p1. a parázs-nevű Páris, Szőlőszem királyfi, Szép Miklós, stb.) -aki pedig a magyar férfi eszménye kellene tegyen, akivel azonosulhat.

A magyar ősmesékből sajátos, össze nem téveszthető lelkiség és szellemiség árad.
E meséket olvasni felemelő és megtisztító élmény.

A Mese

Mese mint beavatás, a megismerés magyar Útja – ez a mi sajátos utunk.

Kiutat keresve a boldogtalanság világából a boldogság honába, a múlandóságból az örökkévalóságba.

Ha nincs meg bennünk -Jézus kifejezésével élve -az Isten országának (vagyis a tündérek mennyének) képe és vágya, akkor leragadhatunk az alsóbb világokban.

Ha valakiben nem tudatosul az ember igazi célja és küldetése: a felemelkedés az eredeti, és a valódi égi hazába, akkor hiábavalóan telik el az élete.

Gyönyörű ősi meséink felragyogtatják bennünk a mennyei, a valóságos Élet fényét, és megmutatják még ma is az oda vezető utat.

Azaz: őrzik magukban a lényeget, a legfontosabb igazságokat.
Ezért nem lehet eléggé komolyan venni e meséket.

Ördögöcske – Józsa Judit alkotása


Tartalomjegyzék

Előszó …3
Köles …7
Kígyóbőrű Kámán Sára: Világszépasszony…21
Rózsa János …29
A büki fekete tó …38
Tündérszép Ilona …41
A táltos kanca és a libapásztorlány …45
Harmatból gyűjtött királykisasszony…57
Tenger csudája …63
A pulykapásztor …66
A repülő kastély…71

Fehérlófia – Józsa Judit alkotása


(1) Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. I-III. köt. Bp., 1987?1989. (A továbbiakban: MMM) I. kötet (Bp., 1987.)
(2) Arany László népmesegyűjteménye
(3) MMM, I kötet (Bp., 1989.)
(4) MMM, II kötet (Bp., 1989.)
(5) MMM, I. kötet (Bp., 1987.)
(6) MMM, I kötet (Bp., 1988.)
(7) MMM, I kötet (Bp., 1989.) és I. kötet (Bp., 1987.)
(8) MMM, I. kötet (Bp., 1987.)
(9) MMM, II. KÖTET (Bp., 1988.)
(10) Benedek Elek: Rókáné mézes-mákos kalácsa. Bp., 1970.
(11) Rózsafiú ás Tulipánleány. Kalotaszegi népmesék. Bp., 1987.
(12) Robert Darnton: Lúdanyó meséi. Bp., 1987., 24.o.
(13) Darnton: I.m., 25.
(14) Vámos Ferenc: Kozmosz a magyar mesében. Bp., 1943., 11.o

(forrás: kincseslada.hu/magyarno.com)

A magyar népmesékben, szólásokban és közmondásokban benne van az Univerzum működésének minden törvénye és rendje, egyfajta útmutatók a megértéshez.

Engedjétek meg, hogy Benedek Elek egyik népmese gyűjtését itt most idézzem.

Ez a mese segít megértenünk, hogy nem istent kell játszanunk, hanem Isten-i-vé kell válnunk ahhoz, hogy megértsük, minden a maga útján halad a Szeretet áramában.

Egyszer, mikor Jézus Szent Péterrel a Földön utazott, azt mondja Péter:

– Hej be szeretnék Isten lenni, majd másként kormányoznám én ezt a világot!

Mondotta Jézus szelíden:

– Bolondot beszélsz, Péter, bízd csak az Istenre a világot, egyedül ő tudja azt elkormányozni.

– De így, de úgy – mondja Péter -, majd megmutatnám én, csak egy napig lehetnék Isten.

– Hát jól van – mondotta Jézus -, teljék kedved, légy egy napig Isten.

Még jóformán ki sem mondotta ezt Jézus, aranyos karosszék szállott le az égből.

– Ülj bele, Péter, s kormányozd a világot!

Beleül Péter az aranyos székbe, s hát abban a pillanatban jön egy szegény asszony, hajtja a borjas tehenét a legelőre. A tehén a borjúval elkezdett legelészni, a szegény asszony pedig megfordult, s ment hazafelé.

Rászól Péter az asszonyra:

– Hé, asszony, hát te nem maradsz itt? Ki őrzi a tehenedet?

– Majd őrzi a jó Isten – felelte az asszony -, van otthon elég gyermekem, akit őrizzek.

Azzal az asszony elmegy, a tehén a borjával ott marad a legelőn.

Mondja Jézus:

– Péter, te vagy az Isten, tenéked kell őrizned a tehenet s a borját – s ahogy Jézus ezt mondta, egy karikás ostor csavarodott Szent Péter nyaka körül.

Rekkenő meleg volt, csípték a legyek a borjat, egyszerre csak, uccu neki, fölcsapja a farkát, szalad árkon-bokron keresztül, s utána a tehén, de Szent Péter is kiugrik az aranyos székből, szalad a tehén után, nagyot rittyent a karikás ostorával, s kiabál:

– Hó, hahó, megállj, hó!

De bizony sem a tehén, sem a borjú meg nem állott. Csurgott a verejték Szent Péterről, s jó este lett, mire visszaterelte a tehenet a borjával.

– Látod, látod, Péter – mondotta Jézus -, az egész világot akartad kormányozni, s még egy tehenet sem tudtál megőrizni…

Telt-múlt az idő. Szent Péter, úgy látszik, elfelejtette ezt az esetet, s megint mondja Jézus Krisztusnak:

– Haj, de szeretnék Isten lenni!

– Ugyan, miért, Péter?

– S te még kérded azt, Uram! Segítenék az özvegyeken, az árvákon, a jókat megjutalmaznám, a gonoszokat megbüntetném. Hiszen ha Isten lennék, megmutatnám, hogy nem lenne több rossz ember a világon.

Jézus nem szólt semmit, hadd beszéljen Péter. Amint továbbmennek, Jézus egy fának az ágán méhrajt pillant meg.

– Eredj, Péter – mondja Jézus -, koppintsd meg azt az ágat, üsd a rajt a kalapodba, hátha hasznát vesszük.

Odamegy Péter a fához, megkoppintja az ágat, de a rajnak csak egy része esett a kalapjába, a más része a kezefejére hullott.

A méhek egy ideig szépen megmaradtak a Péter keze fején, de egyszerre csak egyik megszúrja a fullánkjával, Péter nagy mérgesen ledobja a kalapját, s a többi méhet is lerázza a keze fejéről.

Kérdi Jézus:

– Mi lelt, Péter?

– Jaj, egy gonosz méh megszúrta a kezemet, úgy fáj! – mondotta Péter.

– Hát azért nem kellett volna ledobni az egészet, büntesd meg azt, amelyik megszúrt.

– Hiszen ha én tudnám, melyik szúrt meg – mondta Péter nagy haraggal.

– Látod, Péter, látod – mondotta Jézus -, mégsem lenne jó, ha te Isten volnál: az emberekkel éppen úgy cselekednél, mint ezekkel a méhekkel. Ha egy megbántana, bosszút állanál a többin is. Csak bízd Istenre a világot, Péter.

Mondotta Péter szelíden, meghunyászkodva:

– Igazad van, Uram, többet nem kívánom, hogy Isten legyek.

Ez a mese arra mutat rá, hogy fogadjuk el önmagunkat.

Ne akarjunk másnak látszani, mutatkozni annál, akik vagyunk.

Van-ságunk egyébként sem meghaladható, hiszen téren és időn túl létező TUDAT.

(forrás: Pusztai Orsi)

Gábor Kati