kb. 9 perc olvasás
ÖN– ÉS VILÁGISMERET ABC – 3.
Bölcs-balga, boldog–boldogtalan ember
Földi poklok a volt/várt aranykor helyett
Életminőség őrzés, javítás helyett rontás
József Attila
ESZMÉLET
1
Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend –
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj – egy nap süt idebent.
Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek –
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.
Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.
A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.
Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ – ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad –
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.
Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére –
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.
Fülelt a csend – egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot –
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.
Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt –
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor – ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.
11
Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém –
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.
Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.
1933-1934 tele
*
Fejjel rohantál a falnak, betörted a fejed –
ebből azt következtetted: akkor biztos igazat mondtál
*
Annak adsz igazat, aki veszi a fáradtságot
s a legtöbbször, leghangosabban ismétli meg állítását
*
Addig-addig feszíted a húr,
míg az el nem pattan és szájon/arcba nem vág
*
Minden nap ugyanazt eszed, csak másként hívod
A legkülönbözőbb hangzatos fantázianevekkel illeted
*
Nem a fizetésed reál,
de a nominálértékét nézed
*
A disznók elé szórod a gyöngyöket
Méltatlanra pazarolod értéked éveidet
*
Nincs életbátorságod kidobni a lelki ballasztokat,
s így léghajód szárnyalás helyen a sárban vonszolódik
*
Szomjan halsz
egy kút mellett – nem látsz a szemedtől
*
Annyira alkalmazkodsz mindenkihez,
hogy a végén teljesen felszívódsz, asszimilálódsz
*
Mintha Istennek képzelnéd magad:
a gyereked, élettársad a magad képére akarod formálni
*
Stiched, szagod van –
az öndicsérettől bűzlesz
*
Újabb és egyre erősebb mellékhatású vegyszertől várja,
hogy jól érezze magát a bőrében, visszatérjen életkedve
*
Nem hiszel az emberrablóknak:
hiába küldik el fiad ujját – több bizonyítékot követelsz!
*
Minden sor végére beállsz,
s csak a végén derül ki: osztogatnak vagy fosztogatnak
*
Minden rémhírnek kétkedés nélkül rögtön felülsz
s továbbadod, mert így súlyt vélsz magadnak kölcsönözni
*
Hiába jön meg a várva várt szél,
Neked biztosan nem lehet jó, mert nem tudod, hova mész
*
A börtönkórház orvosai amnéziát emlegetnek,
amit tanulatlanságod miatt amnesztiának értesz félre…
*
Persona non grata
Nemkívánatos személynek nyilvánítanak hazádban
*
A heroikus pótcselekvő
Aki megkerüli az egész földet, pedig a háta mögött volt…
*
Csak a korbács és a mézesmadzag ösztönzi,
nem éli át az önmagát jutalmazó helyes cselekedet örömét
*
Erőn felül vállaló, bölcselkedő – tanácsot nem kérő:
A nagy görcsös akarásnak csak nagy nyögés lehet a vége
*
Utánzó majom,
edd meg, amit kinyom
*
Életművészkedő,
Aki krónikusan elmulasztja aznapi kötelességeit
*
Snoblesse oblige –
a sznobság kötelez
*
Személyválogatás – már hogyan és mit is
tanulhatnék Én szegénytől, gyerektől, állattól?
*
A süllyedő hajóról
először menekülő kapitány-patkány
*
Mindenki bűnösnek hisz,
hiszen az ártatlanságod próbálod bizonyítani
*
Mint egy illemtudó bérgyilkos:
kopog, köszön, engedelmet kér és nem vág a szavadba
*
Mert te nem látsz senkit,
mint a gyerek: azt hiszed, hogy téged se lát senki
*
Csak úgy tudsz udvarolni,
hogy azt teljes joggal minősítik szexuális zaklatásnak
*
„Csak a békesség kedvéért”
hagyod magad a házisárkányos papucsává zülleszteni
*
Éhen halsz te is és kisgyereked is
a vak megszokásból szentként tisztelt tehén mellett
*
Egyszerre akarsz jó üzletet is csinálni,
és ugyanakkor pénzed teljes biztonságban tudni
*
Biankó üres papírt írsz alá,
amire akár a saját halálos ítéleted is fölé írhatják
*
A kis hazugság be nem vallása miatt egyre újabb kell,
amik gyilkos rákos daganatként burjánoznak a lelkedben
*
A szőnyeg alá söprött
szeméten orra bukva a nyakad töröd
*
Nem előzted, de tetézted a bajt
Mire nem csak egy, de száz sebből vérzel
*
Dobbal és dobpergéssel mész verebet fogni
Előre szólsz, mikor és hol lesz razzia, radar, próbavásárlás
*
Te az imádság házát a kufárok házává teszed,
és még a szelíd Jézus is ostorral verne ki a templomból
*
A birkaiskolába jársz és járatod gyereked,
ahol aki oda se ballagott, még jutalmat is kapott
*
Üldözési mániás
Aki étekfogót alkalmaz, mert fél a megmérgezéstől
*
Köldöknéző, sültgalamb-váró,
aki éhen hal egy potenciális terülj, terülj asztalkám mellett
*
A pedáns asszony – a tisztaságmániás,
aki az őrületbe kergeti az egész famíliát, pereputtyot
*
Egy hétig majomszeretettel kényeztet,
majd jön a mostohaanyákat megszégyenítő irgalmatlanság
*
Aki feláldozza a biztonságáét a szabadságot,
az előbb-utóbb a szabadságát is biztos elveszíti
*
Önbeteljesítő jóslatok
Aki mintegy önmagát is beskatulyázza
*
A rest kétszer fárad…
Sokszorosan könnyebb lett volna megelőzni a bajt….
*
Jobb ügyhöz méltó
buzgalommal sántikál a rosszban
*
Mint elefánt a porcelánboltban
Mintha hentesbárddal végezne érsebészetet
*
Aki mindent tudni akar:
A fölösleges és káros tudományok nagydoktora
*
A nyomda ördöge miatt a gazság/igazság elíródott…
Egy nyomdahibás gombakalauz vezet az ételmérgezéshez
*
Minden régi és újabb elvárásnak meg akar felelni –
Lásd az öregember, a gyerek és a szamár történetét
*
Hulljon a férgese!
Akinek nincs pénze, azt nem gyógyítják
*
Struccpolitika –
homokba dugott fej
*
Istenkép-átfestés: idegen istent imádó
A szellemi immunrendszer folyamatos gyengítése
*
Megkímélve, széltől is óva
Nem szerzi meg az edzettséget – védtelen marad
*
A baj sokáig lappang, nincs igazmondó tükör –
s ha kitör, már visszafordíthatatlan, végzetes
*
Népgyérítés
Kötelező védőoltással betegített nemzedékek
*
Csakazértis
Árral szemben úszik és a szél ellen pisál
*
Csak a kisujjad
nyújtod az ördögnek, s menthetetlenül bedarál
*
Szemérmetlenek
A trágár nők obszcén módon mutogatják magukat
*
Kötelező beszolgáltatás –
padlás lesöprés, elnyomorítás, kiéheztetés
*
Állandósuló szükségállapot
Rekvirálás – ráteszik kezüket az autódra
*
Kollektív balgaság/gyávaság
Külön-külön Jézust, de együtt már Barabást kiáltanak
*
A politikai fogoly egyre romló helyzete
Se olvasni, se írni, se beszélgetni nem hagyják
*
Politikai ellenfél ellen
koncepciós/köztörvényes per konstruálása
*
A blaszfémia halálos bűne
Teremtettézik- Istenkáromlás: nagyság/gyakoriság
*
Vastag a bőr a pofáján – pofátlan
Akkorát hazudik, hogy leszakad a plafon/mennyezet
*
Rendőrállam: indoklás nélküli motozó, házkutató stb.
A rendőr ellen nem, vagy csak hozzá tehetsz panaszt
*
A magánélet régvolt/áhított szentsége
A magánéletet-magánlakást az államtól semmi nem védi
*
Hosszú út vendégfogadó nélkül
Nem tud ünnepelni – a másét meg elrontja
*
A közösségi ünnepek államosítása
Az ünneplés csak a hivatalosok frázispuffogtatása
*
Csendfóbia: mindig valami szól, sőt bömböl/fülhallgató
Hogy fülelhetne így a belső halk hangra/embertársaira
*
Felszínen szörföző
Nem képes elmélyedni gondolatai között
*
Lélek könnyűbúvár
Nem bukik le/úszik a mélyre az igazgyöngyökért
*
Agent provocateur
Nem lehet kitérni a párbaj elől/becsületvesztés
*
Egy úrhölgy megszégyenítése Haynau módra:
Meztelen vesszőfutás – egy nő a katonák között
*
Még mutatsz „életjeleket”,
pedig már rég túlélted magad
*
A hallucinálásod isteni üzenetnek veszed,
kontroll nélkül egy rögeszmének szenteled életed
*
A jóból is megárt a sok –
nem tudsz mértéket tartani: a kakaótól leszel rosszul…
*
Divatmajomkodó –
neked a divat mondja meg, hogy ki vagy
*
EGY
URBÁNUS,
ZSIDÓ KÖLTŐ
FALUHELYEN
Mint tisztes burzsoához illik,
most nyaraló-helyen lakom,
az országútra nyílik ajtóm,
a szemétdombra ablakom.
Aki belép a hajlokomba,
rögtön beteg lesz, nagy beteg.
Ezért a nyári hónapokra
négyszáz forintot fizetek.
Négyszáz forintot! Koronában
azonban nyolcszáznegyvenet,
(Külön a kertért húsz forintot,
a sárga fene egye meg!)
Mert kertem is van, nagyszabású,
egy nyomorult fa, két bokor
és fölül minden csupa hernyó,
és alul minden csupa por.
Azonban ettől eltekintve
itt édes a családi kör,
reggel benéz az ablakomba
egy-egy tehén, egy-egy ökör.
És belebőg a reggelimbe,
hogy hull a vakolat belé,
és sóhajtásom vágyva száll
az oly távol Budapest felé.
Néha betéved a szobámba
egy nagy disznó vagy más barom,
s kóbor kutyák bőszült csapatja
használja klubnak udvarom.
Este a szájamba repülnek
nem sült galambok — ó, dehogy,
darazsak, hangyák, éjji lepkék
amelyek száma sohse fogy.
Közben nagyot döf néha rajtam
egy becstelen, szomjas szúnyog,
ha ez tovább tart tíz napig még,
hát bizony isten elhunyok.
Éjjel, mikor aludni vágyom,
aludni némán, boldogan,
a fürge békák muzsikálnak,
hogy vacog tőle a fogam.
Minduntalan újabb vonat jön,
visít, csörömpöl, zakatol,
füstjét beküldi a szobámba…
Ez a pokol! Ez a pokol!
Biztatgatom magam erősen,
hogy a falu varázsa ez,
és nem tart már nagyon sokáig,
mert októberre vége lesz.
Hogy üdülésre, pihenésre
valók e csöndes, szép hetek,
mikért a nyári hónapokban
négyszáz forintot fizetek.
Biztatgatom magam erősen,
de mindhiába, nincs hatás.
Mit ér nekem a legnagyobb por,
mikor a szívem vágya más!
Elismerem: e méla vágyban
nincs bölcsesség és nincs haszon,
de én a becstelen, a piszkos,
füstös fővárost szomjazom.
Az aszfalt bűze és szemetje
e távolságbul szinte kincs,
mit ér nekem a legszebb csirke,
addig, amíg kirántva nincs!
Falu, Természet, Szent Poézis,
ahány szó, annyi sok csalás,
a Nyár varázsát tönkretette
az istenverte nyaralás.
Oh, jobb a főváros porondján
színi a pesti levegőt,
a hamisított kertben ülni
a bűvös kávéház előtt.
S amíg a rikkancsok rohannak,
s a villamos harangja szól,
szemünk behunyva álmodozni
a nyárról és a faluról.
Heltai Jenő –
Dal a szomorú nyaralásról
