kb. 6 perc olvasás
Bölcs-balga – boldog-boldogtalan ember
A táltos paripák helyett állatorvosi lovak
A Jóisten országai helyett földi-égi pokol
Életminőség-vizsgálatok: tükörmondattár
Eugéniusz:
Önsorsrontás ABC
Életminőség-hiány/rontás ötletlajstrom
Reviczky Gyula
Schopenhauer olvasása közben
Sötét lapok! komor, nagy eszmék!
Igazság, mély, egyhangu bánat.
S én hiszem is, de úgy szeretnék
Örülni mégis a világnak.
Nagy bölcs! olvaslak bámulattal;
De bölcseséged nem vigasztal.
Porember, óh, tanuld meg itten,
Hogy a teremtés elhibázott.
Maradj meg régi bűneidben;
Légy hitszegő, kegyetlen, álnok.
Légy aljas! bűnre vagy teremtve.
Gép vagy; ne bánd, ne vedd szivedre.
Átkozd anyádat, születésed’,
Utálatos légy önmagadnak.
Zokogj! nagy bűnhödés az élet,
S a boldogságnak vágya van csak.
Légy koldus vagy a sors kegyeltje:
Nyomorra, kínra vagy teremtve.
Fonák, hívságos, ferde minden,
Hanem szükséges; ez vigasztal.
Szükség határoz tetteidben.
Gonosz vagy?… ne törődj’ te azzal!
Sorsod előre van kiszabva,
Mint sötétedés holdba’, napba’.
Urad két óriási zsarnok:
A körülmények és a véred.
Gyötör a vágy sokszor s akarnod
Még sem lehet, te törpe, féreg!
Csak hurczolod tovább a vétket,
S az önzés balzsamod, reményed.
Nem tudsz te élni, csak hibában.
Erőd nincs jónak lenni mindég.
Önző vagy s gyáva halni bátran,
Fájdalmad, kínod bárhogy’ is tép.
Szerencsétlen vagy, gonosz vagy,
S élsz bűneidnek, kínaidnak.
Mert együgyűnek lehetetlen
Érezni kéjek hevülését.
S ha tán eszes vagy, ép’ a szellem
Csepegteti szivedbe mérgét.
Nyugalmadat elűzi kétség.
Rab vagy, silány játékszer és gép.
Gőgös sziveddel élsz kinokban,
Végetlen önzés lakja mélyét.
Tenbűnödet mindenha jobban
Beczézed mint a más erényét.
S minél kisebb vagy és silányabb,
Más ellen annál több a vádad.
Ha buta volnál, mint az állat,
Nem volna, hidd el, annyi vétked.
Az ész a fájdalom tenálad;
Az ész tipor a sárba téged;
Mert jámbor erkölcs és a szellem
Öröktől két halálos ellen.
Jóság, hüség: önzés, de gyáva.
Félt mindig, a ki sosem ártott.
Hazugság minden álom ára,
Ismerd s utáld meg a világot.
Ne gondolj véle: búban, üdvben
Nézz hidegen rá, megkövülten.
Keresd az üdvöt nyugalomban,
S ne higyj a jóban, szeretetben.
A világ legrosszabb a hogy’ van
S az ember átka véghetetlen.
Erénye, üdve, vágya semmi,
S legjobb nem élni, nem születni.
Sötét lapok; mély, komor eszmék!
Takarjon el most rózsafátyol.
A boldogságban én hiszek még,
Bár tőlem minden percze távol;
S lelkem bár szomorú halálig,
Örömre, boldogságra vágyik.
S bár könnyem’ látja minden óra,
Szivem rajong, szeret, remél még,
S illatlehellő, mint a rózsa,
Bár eltaposták, összetépték.
S ha nem leszek is soha boldog:
Szeretek, álmodom, rajongok!
*
p 1
p Ittas: nem lát ördögöt – elbújt a szerződés részleteiben
p Lelki teherbírás tesztelő: az ellenségével költözik össze
p Nem istene sugallatára, de csoportnyomásra oltakozó stb.
p Bedugja mind a két fülét: egyfolytában csak magát hallja
p 2
p Jó ügy alázatos szolgálata helyett egy szemétdomb ura
p Oly elfoglalt: őneki nincs ideje keresni az isten Országát
p „Aranyköpése”: „Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…”
p Ép elméjét megbontó: a kijózanodásig szándékosan őrült…
p 3
p Lelki nemesedését a teste rafinált gyötrésétől váró
p A legkisebb szenvedéstől is irtózó – ő inkább nem szül
p Fájdalomfóbiás önérzéstelenítő: inkább gyönyört se érez
p Világmegváltó álmodozóból lett álmos/alvajáró adófizető
p 4
p Árulkodó megszólás: mondja másra, mondja magára
p Minden áron egy csoporthoz tartozna, az önfeladásig
p Bármiről lemond, mindent lenyel: vegyék be a játékba
p Nem sokallja a „szabad szólás” félcédulás stigma árát
p 5
p Játék az élet: ha nem megy, kiszállna: nem ér a neve
p Csatanyerése csak pirrüszi győzelem – háborúvesztés
p Nem akar/már nem tud lazítani: elpattan a feszített húr
p A rosszkedvű adakozó, az örömtelen magához is fösvény
p 6
p Naphosszat gyötri agyát: hajszálpontos álomemlékek
p Mindent gyűjt, nem selejtez: raktárlakásából kiszoruló
p Isten nem ver bottal: a ronda lelke teljesen kiül arcára
p A jótündér a bolond kívánságát is teljesíti – attól koldul
p 7
p A kevesebb több lenne: sok száz ismerős/egy igaz barát
p Fék nélküli kerékpárral rohan a vesztébe a züllés lejtőjén
p Mindent tudni akar: legyen az rá nézve felesleges, sőt káros
p A tudás keserű gyökereiből nem kér, csak édes gyümölcséből
p 8
p Nem ver gyökeret, nincs otthona, hajtja „cigány vére”
p Olcsó vigasz: savanyú az a szőlőt, amit ő már nem ér el
p Neki mindegy, csak gomba legyen: ehető/mérges/bolond
p Mindent dafke fordítva csinál: elbújva eszik, utcán kakál
p
p 9
p Aki örök haragot tartva más vétkéért önmagát bünteti
p Ami ingyen van, azt nem értékeli: a szellemi közkincsek
p A mindent pótló szerelmet holtáig helyettesítené mással
p Újabb boldogságpirulákat faló, de a detoxikálóban végző
p 10
p Nem lesz soha felnőtt: gyerekből infantilis, majd szenilis
p Oly szerény mafla: életszínjátékában csak statisztaszerepű
p Gyakorlat teszi a mestert: már semmi szépre nem emlékszik
p Mosakodás helyett mást bemocskolva tisztábbnak látszódódó
p 11
p A jónál is jobb helyzet kell: elpuskázod a nagyvadat
p Szabadságot akar, de az árat, pl. felelősséget sokall
p A maszkabál után is az álarcában, jelmezében maradó
p Végkimerülésig fut a szekér után: nem akarja felvenni
p 12
p Tovább nyújtózkodó, mint a takaró ér: kínos pénzzavar
p Épp a biztonsági célból lassan autózó ön/közveszélyes
p Mohó homo: a kincsesbarlangból jó rosszul jön ki: halva
p Ki nem érdemelhetőket követel: ajándék, szívesség, hála
p 13
p Előbb rosszat szól, majd aztán gondolkodik: visszaszívja
p A kisujjad sajnálod, a lábat levágását meg későn bánod
p Nálad ez a bőség zavara: most melyik ujjad harapjad meg
p Egyből a világrekord súlyt akarod felkapni: belerokkansz
*
Plusz helyett nulla/mínusz
A magának/szeretteinek ártó lény
(Balgaságok, jóhiszemű ártalmak,
és rejtett öngyilkos élethazugságok)
Amit csak egy ember magának árthat.
Csak az ember lehet önsorsontó balga lény,
maga/társa többnyire jószándékú kártevője –
az állat csak akkor, ha parazita átprogramozza.
Miért van annyi és olyannyira boldogtalan ember,
miért él, dönt, halogat, cselekszik önérdeke ellen,
jobb ügyhöz méltó buzgón vágja maga alatt a fát?
Mindenki saját sorsának kovácsa, jónak-rossznak?
De hát nem más/mások az okai legfőbb bajainknak?
Születési hely/idő, a hátrányos helyzetű család stb.?
Mostoha/kényeztető szülők, iskolai tanítók-nevelők?
Rossz mester, szolgáltató, orvos, hivatalnok/állam?
Csak csodamesében lehet Hamupipőke királylány?
Mindenki a Jóisten édesgyermeke, és jó sora is lesz,
Ha nem hamis az istenképe, a minek ő a földi mása.
Mostoha szorgos lány aranyt lel, míg a rest kedvenc…
Lélekbátor akarót repíti a sors, nem akarót vonszolja
Más akár meg is ölhet, de lelkedben kárt nem tehet!?
Magadtól/jószándékú baráti segítőtől védjen meg Isten,
a gonosz ellenséggel elbánsz majd valahogy magad is…
De hogy lehet boldog a súlyos, krónikus, halálos beteg?
Ha külső csapásnak fogod fel, ez csak hosszú szenvedés,
amit még a rosszat jól csináló protokoll orvos is tetézhet,
De ha lelkedben az ok, akkor ez isteni jel: változtatni kell!
Szabadságra vagy teremtve, választani jó és rossz között –
gyáván, büntetlenül nem hárítható át a felelősség sorsodért.
A mese rólad szól, ismerj magadra, megistenülve-lélekbátran
itt és most változtass: legyen teljesértékű életed a halál előtt…
