kb. 4 perc olvasás
párta, szűzpárta
1. a leányok fejét a szüzesség jelképeként övező pánt. A párta merevségét biztosító vasvázat vagy kéregpapírt finom textíliával vonták be és bélelték, islóggal, drágakőutánzatokkal, ezüst-, aranycsipkével (sík aranyos párta a Felvidéken), → aranyhímzéssel (Hajdúság), gyöngyökkel díszítették. Ez utóbbiak elhelyezése szerint ágas- vagy folyópárta (Kalotaszeg) néven említették. A pántot hátul, a fej kerületéhez igazítva madzaggal húzták össze, a csatlakozást szalagköteggel takarva, amelyben a pántlikák száma általában páratlan volt (Erdély). A pártát az Alföldön „gyönggyel megrakott tűkkel” is biztosították. – Formai változatai és viselési módja szerint megkülönböztetünk keskeny karika-, koszorú- vagy abroncspártát, amelyet a homlok fölé vízszintesen elhelyezve valószínűleg országszerte viseltek, legtovább az Alföldön és Erdélyben maradt meg. A párta másik, Erdély keleti felében ismert típusa a széles kontypárta, amely a leányok kontyát három oldalról keretezte. A középen magasodó előpártát pedig fejtetőre helyezték. A pártának ezt a változatát a sárközitülkös vagy csücsökpárta képviselte, amelyet újabb nagybársony, ill. nagypárta követett. – A párta a honfoglalás korában is tartozéka volt a női fejviseletnek. A 13–15. sz.-i folytonosságát régészeti anyag bizonyítja. A 15–18. sz.-beli leány karika- és előpárták és asszonyi kontypárták a nemesi női viseletben az európai koronka és diadém hatásának megfelelő formai változatokat mutatták. Bár a 17. sz.-i adatok szerint a párta pl. a debreceni közrend leányainak ékessége is volt, paraszti divatja csak a 18. sz.-tól ismert. A múlt század derekán még pártában esküdött a debreceni menyasszony, de újabb leányfejdíszek, a → homlokbársony, a → pintli és a → koszorú már a század elején általában a párta örökébe léptek. A menyasszonyi fejdíszként használt koszorú sok helyen örökölte a párta nevét is. – Irod. Papp László. A kecskeméti viselet múltja (Népr. Ért., 1930); Szabó Kálmán: Honfoglalás kori párták (Folia Archeol., 1955); Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969); Faragó József–Nagy Jenő–Vámszer Géza: Kalotaszegi magyar népviselet (Bukarest, 1977). – 2. A leányfejéken kívül a Dunántúlon a gatya és a pendely → korcának neve. – Irod. Györffy István: Viselet (A magyarság néprajza, I., Bp., 1941–43).
Leányok gyöngyös pártában, templomból jövő asszonyok között (Vista, v. Kolozs m., 1970-es évek)
Párta, szűzpárta, gyöngyös párta
A leányok fejét a szüzesség jelképeként övező pánt. A párta merevségét biztosító vasvázat vagy kéregpapírt finom textíliával vonták be és bélelték, islóggal, drágakőutánzatokkal, ezüst-, aranycsipkével (sík aranyos párta a Felvidéken), aranyhímzéssel (Hajdúság), gyöngyökkel díszítették. Ez utóbbiak elhelyezése szerint ágas- vagy folyópárta (Kalotaszeg) néven említették.
A pántot hátul, a fej kerületéhez igazítva madzaggal húzták össze, a csatlakozást szalagköteggel takarva, amelyben a pántlikák száma általában páratlan volt (Erdély).
A pártát az Alföldön „gyönggyel megrakott tűkkel” is biztosították.
Formai változatai és viselési módja szerint megkülönböztetünk keskeny karika-, koszorú- vagy abroncspártát, amelyet a homlok fölé vízszintesen elhelyezve valószínűleg országszerte viseltek, legtovább az Alföldön és Erdélyben maradt meg.
Magyarvistai, 7 kilós fejdísz látható a képen.
A párta másik, Erdély keleti felében ismert típusa a széles kontypárta, amely a leányok kontyát három oldalról keretezte. A középen magasodó előpártát pedig fejtetőre helyezték. A pártának ezt a változatát a sárközi tülkös vagy csücsökpárta képviselte, amelyet újabb nagybársony, ill. nagypárta követett.
A párta a „honfoglalás” korában is tartozéka volt a női fejviseletnek. A 13–15. sz.-i folytonosságát régészeti anyag bizonyítja. A 15–18. sz.-beli leány karika- és előpárták és asszonyi kontypárták a nemesi női viseletben az európai koronka és diadém hatásának megfelelő formai változatokat mutatták. Bár a 17. sz.-i adatok szerint a párta pl. a debreceni közrend leányainak ékessége is volt, paraszti divatja csak a 18. sz.-tól ismert.
A múlt század derekán még pártában esküdött a debreceni menyasszony, de újabb leányfejdíszek, a homlokbársony, a pintli és a koszorú már a század elején általában a párta örökébe léptek. A menyasszonyi fejdíszként használt koszorú sok helyen örökölte a párta nevét is.
Magyar népviselet, Kalotaszeg
Kislány, nagylány és asszony megkülönböztetésében a hajviselet és a fejrevaló volt a meghatározó. A kislányok kétfonatos, tyukosiba font hajat, a nagylányok, egyfonatos, egytyikásat hordtak, legtöbbször piros szalaggal. A férjhez menés után már kontyban hordták a hajukat. A párta az egész magyar népművészet egyik remeke, a kalotaszegi női viselet ünnepi darabja, melyet a lányok a konfirmációtól a lakodalomig viseltek. A párta hátsó részéből hosszú hímzett szalagok csüngtek, selyembojttal. A bojtot a párta nélkül is viselték, még pár évig a férjhez menés után is. Felkontyolás után az asszonyok fejrevalója az egyszerű fekete vagy díszes, cifra, gyöngyös főkötő lett. Ünnepi viselet volt a főkötő elejére kötött gyöngyös csipke és ezen a kontyoló fátyol vagy dulándré. A legáltalánosabb hétköznapi és ünnepi fejrevaló a sötét színű, apró, élénk mintás keszkenő. Mezei munkában a nők szalmakalapot viseltek. A bő ing eleje, háta és ujja ráncolt, melyek a nyaknál gallérba, a karon kézelőbe voltak összefogva.
Megvásárolható termékek:
