REGÖLŐ

Porka havak esedeznek, de hó reme róma,
Nyulak, rókák játszadoznak, de hó reme róma,
Bényomoztunk a faluba, de hó reme róma,
Kis Domokos udvarába, de hó reme róma,
Ottan láttunk rakva házat, de hó reme róma,
Abban láttunk vetve ágyat, de hó reme róma,
Küjjel fekszik jámbor gazda, de hó reme róma,
Belül fekszik gyenge nője, de hó reme róma,
Közbül fekszik páris gyermek, de hó reme róma,
Költögeti apját, anyját, de hó reme róma,
-Kelj fel apám, kelj fel anyám, – de hó reme róma,
-Mer’ eljöttek a regösök! – de hó reme róma,
Régi törvény nagy rőt ökör, de hó reme róma,
Annak fele regösöké, de hó reme róma,
Szarva teli sült pereccel, de hó reme róma,
Annak fele regösöké, de hó reme róma,
Füle teli apró pénzzel, de hó reme róma,
Annak fele regösöké, de hó reme róma,
Hátán által hatvan kolbász, de hó reme róma,
Annak fele regösöké, de hó reme róma,
Köldökébe’ köböl komló, de hó reme róma,
Az maradjon az asszonynak, de hó reme róma,
Segge teli mogyoróval, de hó reme róma,
Az maradjon a gazdának, de hó reme róma.

/Kénos, Udvarhely megye, Székelyföld/

Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd
(részlet)

Karácsony estétől újév napjáig három közönséges regös, egy bika és egy bikás szokott regölni. A közönséges, regösök láncos bottal járnak, s vele éneklés közben az ütemet erősen kiverik. A bika hosszúszőrű kifordított bundát ölt magára, a nyakán pedig hosszú láncot visel. Amint bealkonyodik, a házról házra való járást azonnal megkezdik. Mielőtt énekelni kezdenének, egyik regös az ablakon át mindig megkérdi: szabad-e regőnyi? Ha azt mondják: szabad!, éneküket kint az ajtó mögött mindnyájan elkezdik.

*

Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás
(részlet)

Regelő hétfő

A magyar folklórkutatás a regölést tartja a magyarság egyik legarchaikusabb népszokásának; ennek következménye az a hatalmas tudományos irodalom is, mely e szokással foglalkozik, s napjainkban is új és új tanulmányok jelennek meg a regölésről.

A kétségtelen régiség ellenére a szokásra vonatkozó történeti adatok eléggé szűkszavúak; a regölés történeti múltjáról kevesebbet tudunk, mint pl. a szentiváni tűzgyújtásról vagy a pünkösdi királyválasztásról.

A középkorban regölésről nem hallunk, csak „regös”-ökről, azaz királyi együttivókról (combibatoros regales), akiknek elnevezése személynévként, földrajzi helymegjelölésekben maradt fenn.

A XVI. században a Bornemisza Péter által lejegyzett bájoló imádságokban. merül fel a „regös” szó jelzőként. Szintén e században Heltai Gáspár szól a sok „regölésről” és hivatkozik a „regelő hétre”. Ugyanebben a században jelenik meg a kalendáriumokban a „regelő hétfő” kifejezés.

*

Dömötör Tekla: Magyar népszokások
(részlet)
A regölés

Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben, Udvarhely megyében volt szokásos a regölés. A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó leány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt varázsoltak, azaz regöltek össze egy legénnyel. Hogy ezt milyen komolyan vették, annak az emlékét még most is felfedezhetjük. 1968 decemberében két idősebb embert kértem meg Egyházasfaluban (Győr-Sopron m.), hogy énekeljék magnetofonra a regöséneket. Szívesen megtették, de előzőleg tanakodtak, hogy milyen leány- és legénynevet említsenek az énekben, nehogy véletlenül össze nem illő párt regöljenek, vagyis varázsoljanak össze.

E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek; néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A regölés fő időpontja ugyanis december 26., István vértanú napja volt, akinek alakja a népi emlékezetben egybeolvadt a magyarok első királya, István alakjával.

*

Bogdán István: Régi magyar mulatságok
(részlet)
A karácsonyolás

December 26-án, Szent István napján a legények felköszöntötték a falu Istvánjait. E nap azonban a regölés-é is. – Ez az ősi napfordulati, jórészt ókori eredetű dramatikus alakoskodó tevékenység, illetve a párokat összevarázsoló művelet Európa új népeinél továbbélt. Az állati alakoskodók elleni állandó egyházi tilalom azonban az ősi bika és szarvas megjelenítését kikoptatta, szereplésük egyre inkább a szövegbe szorult. Az ősi szokáselemeket aztán nálunk még részint az óhazabeli sámán-ok, részint az új hazában kialakult királyi mulattatók, énekmondó-k, a regös-ök tevékenysége is továbbfejlesztette. De a lényeg és a cél, valamint a magyar név ősi maradt. A reg, regös, regölés s a közismert „hej regö rejtem” kifejezés varázst, varázslót, varázslást, varázsigét jelent. A regösének szövege a múlt századra már sokszor érthetetlenül eltorzult, országszerte számtalan változata él. Az alakoskodás is ritka, esetleg a bikát még megszemélyesítik, de a hangszer kikopott, csak a láncos bot maradt meg, amivel a taktust ütögették. Általában legények vagy fiúgyermekek regöltek, de szinte kizárólagosan lányos házaknál. Több szakaszos énekük a jöttüket bejelentő bevezetés után jókívánságokat halmoz a gazdára, s a fiatalok párosításával fejeződik be.

*

Ágh István: Üres bölcsőnk járása
(részlet)

Szokásaink nemcsak őseink szokásairól vallottak, hanem világképükről is. Most tudtam meg, hogy a regölés egyik versszaka a csillagok négyezer évvel ezelőtti állását mutatja. De még azért is régi, mert István király korára vall. A tudósok csak Veszprém, Zala, Vas, Győr-Sopron, Somogy megyében jegyezték föl, s a magyarság keleti végében, Erdélyben. Csak a gyepűk népe maradt az egyházi parancstól annyira távol, hogy hagyományát őrizhesse megritkultában. A téli napforduló pogánykori ünnepét a kereszténység leplében lehetett megtartani. Szent István szolgái tartották a régi szokást. Azt, hogy „szabad megtartani”, nem éppen a ház gazdájához való kérésnek képzelem, hanem ezerévesnek. Micsoda sejtelmek mozdulhattak a regölőkben, bennünk, amikor énekeltük…

*

Regölés
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A regölés téli természetvarázslás jellegű, köszöntő népszokás, leginkább a Dunántúlon fordul elő. Karácsony másnapjától január hatodikáig a regösök (általában fiatal legények) járják a falut, és minden háznál regöséneket énekelnek, majd ezért cserébe ajándékokat kapnak.

A regölés eredete valószínűleg egészen a magyar őstörténetig nyúlik vissza. A regösénekek refrénje („Haj regö rejtem”), az ősmagyar sámánok varázsigéjéből származhat, amit révülés közben mondogattak.

A regölést írott formában először Heltai Gáspár „A reszegsegnec es tobzodásnak veszedelmes vóltáról valo Dialogus” című, 1552-ben íródott művében láthatjuk. Az író említést tesz a regölő hétről (a karácsonyt követő első hét).

A regösök az ősmagyar kultúrában a sámán énekmondói, ráéneklői lehettek. A középkorban a regüs szó, mint foglalkozásnév fordul elő, valószínűleg ők voltak a király udvari énekesei, királyi együttivói. A 19. – 20. században már a regösének előadói.

A regösök mindig csoportban járnak, hangszereik: láncos bot, köcsögduda. A legénycsoportok házról házra (főleg lányos házakhoz) járnak, majd az ott lakóktól jutalmat kapnak jókívánságaikért. A regösénekben fontos szerepe van továbbá ősmagyar mitológiai elemeknek (Csodafiú szarvas) továbbá Szent István király/vértanú alakja is.

A regösének

A regösének a regölés legmeghatározóbb eleme. Részei:

Beköszönő – A regösének mindig ezzel kezdődik („Kelj fel, gazda, kelj fel, szállott Isten házodra…”)

Jókívánságok – Az első részben a regösök a ház népének jó egészséget, vagyont kívánnak („Adjon az Úristen ennek a gazdának két szép ökröt…”)

Misztikus jelenet – általában a csodaszarvasról, vagy Szent István-ról („Amott keletkezik egy sebes patak, legeltetem juhaim, csodaszarvasnak ezer ága-boga…”)

Összeregölés – ilyenkor a házban lakó fiatal lány és egy legény nevét egy énekben említve összepárosítják őket („Itt is mondanának egy szép leányt, kinek neve volna, Nagy Gizella volna…”)

Záradék – ebben a részben gyakran utalnak a regösöknek adandó jutalomra, továbbá megátkozzák azt, aki nem ad adományt. („Sarokban a zacskó, tele van százassal, fele a gazdáé, fele a regősöké…”)

Minden versszak között elhangzik a „Haj regö rejtem regö-rejtem” refrén.

*

Regölés – Csodaszarvas

István napjától, december 26-tói újévig jártak a regősök. A regölés lényegében természetvarázsló köszöntés -, bőségvarázsló, párokat össze bűvőlő, adománygyűjtő célzatú szokás volt.

A regölés a téli napforduló pogánykori ünnepének emléke. A karácsony táji népszokások egyik legértékesebb hagyománya, egyíke a Iegrejtelmesebb szokásainknak, melynek eredete, elemei, célzata – sok kutatás ellenére sem világos még előttünk.

A regősök ősi, pogánygyökerű, varázserejű jókívánságokat mondtak a háziaknak. A szokás legfontosabb mozzanata ugyanis a jókívánságok kifeje zése. Hiszen a regősök eredetileg nem közönséges köszöntők, hanem varázslók voltak, akiknek hatalmukban állt a szavakkal kifejezett jókívánságok valósággá idézése is.

A „reg” szó hevületet jelent – a sámán extázisra, rejtekezésré utaló ki fejezés. A zajütésben és a „regö rejtem”-féle szavak ritmikus ismétlésében a finnugor sámánvarázslás csökevénye mutatható ki. Utal a szokásnak a téli napfordulat ősi primitív ünnepével való kapcsolatára is.

Az Erdélyben és a Dunántúlon fennmaradt szokás fő részei:
– bevezető
– szarvas-ének (téli égbolt csillagképe)
– gazda-ének (bőséget varázsol a gazdának)
– összeregölés (leányt, legényt név szerint összeénekelve)
– záradék (adományra felhívás vagy elvonulás)

Férfiak, legények „kifordított bundában, kucsmában, kezükben láncos vagy csörgős bottal, köcsögdudával, furulyával léptek be a házba, és éne kelték a regősénekeket. Bevezetőjükben megnyugtatták a családot, hogy nem rablók, hanem Szent István szolgái. A csodaszarvasról, tiszta forrásról, pázsitról daloltak, majd termékenységet varázsló jókívánságokat mondtak a gazdának és háza népének. Ahol eladó lány volt, ott legénnyel regölték össze, hogy mielőbb bekössék a fejét. Befejezésül az ősi refrént énekelték: hej regő rejtem.” (Timaffy L.)

Egyházasfalun (Rábaköz) gyűjtötték az alábbi változatot:

„Eljöttünk eljöttünk Szent István szolgái,
Régi szokás szerint szabad megtartani.
Hej regö rejtëm, regö regö regö rejtëm.
Amoda át folyik egy sebës folyóvíz
aztat körül follja zöd selyem pázsitja
zöd selyem pázsitján csodatevő szarvas
csodatevő szarvasnak ezer ága boga
ezer ága bogán ezër mise gyertya
gyulladva gyulladjék ótadva aludjék.
Hej regö rejtëm, regö regö regö rejtëm.
Ide is mondanának egy szép legényt
Kicsoda volna szép legény Varga Jóska szép legény.
Amoda át is mondanának egy szép leányt
Kicsoda volna szép leány Német Rózsi szép leány
hej regö rejtëm, regö, regö, regö rejtëm.
Regüllük a gazdát vele az asszonyát
hej regö rejtëm, regö regö regö rejtëm.
Szegen lóg egy zacskó telë van százassal
felë a gazdáé, felë a regüsöké,
hej regö rejtëm, regö, regö regö rejtëm.”

(4 : 108.)

A regölésben szerepel a csodaszarvas.

Szarvas

A szarvas a bőség, a termékenység jelképe. Az évenként lehullatott és újranövesztett agancsa révén egyetemes jelkép: -az örök megújulás, újjászületés szimbóluma.

A regölés és a hozzá kapcsolódó rítusok alapján a csodaszarvas a téli napforduló égboltjának jelképe. A csodaszarvas szarvai közt a Nap, majd az azt helyettesítő gyertyák a megújuló, újjászülető fényt jelképezik, egyben a hosszú életet, a halhatatlanságot szimbolizálják. A regösénekek pogány, csillaggyertyás agancsú csodaszarvasa keresztény vonatkozásban a karácsonykor megszülető Krisztussal azonosul. A felhőből alászálló szarvas tehát égi követté válik – Krisztust jelképezi. A mitikus csodaszarvas a magyarságnak új hazát mutatott, a csodafiú szarvas, vagyis Jézus Krisztus az égi hazát nyitotta meg István királynak.
Ebből is kitűnik, hogy a régi pogánykori szokásokat átszínezték a keresztény vallás elemei.

(Balogh Júlia: Szent Mihály havától Kisasszony haváig.)