kb. 3 perc olvasás
II. János Pál pápa lengyel útján, honfitársai/hittestvérei és a spiclik között
RERUM NOVARUM
XIII. Leó pápa
RERUM NOVARUM
enciklikája
Róma, 1891
Ford. Dér Katalin
Tartalom
I. Bevezetés
A munkásság tarthatatlan helyzete
II. A szocialisták megoldási javaslata
1. A MAGÁNTULAJDON MEGSZÜNTETÉSE
2. A SZOCIALISTA JAVASLAT ELVETÉSE
Ellenkezik a magántulajdon természetadta jogával
Szétzilálja a társadalmat
III. A keresztény megoldás
1. AZ EGYHÁZ TANÍTÓ ÉS CSELEKVŐ RÉSZVÉTELE
Az ember álljon a középpontban
Az osztályharc nem szükségszerű
Az osztályharc megszüntetésének módja
Az Egyház tevékeny közreműködése
2. AZ ÁLLAMRA HÁRULÓ FELADATOK
A közjó szolgálata
A munkáskérdés kiemelt kezelése
Az állam kiegyenlítő szerepe
A társadalom alapértékeinek védelme
3. A MUNKAADÓK ÉS MUNKAVÁLLALÓK FELADATAI
A szerveződés természetjogi gyökerei
Vallásos egyesületek, keresztény munkásszervezetek
A munkásszervezetek haszna és szerepe a hit megőrzésében
A közösen megvalósítandó társadalmi feladatok
A katolikus munkásegyesületek társadalmi haszna
IV. Befejezés
Üdvözletünk és apostoli áldásunk a Tisztelendő Testvéreknek!
I. Bevezetés
A munkásság tarthatatlan helyzete
1. Ha egyszer már lángra kapott az újítás vágya, amely egyébként régóta zavarja az államok békéjét, úgy ez szükségképpen vonta maga után, hogy a változtatás szelleme a politikai gondolkodás területéről a vele rokon gazdaságba is behatoljon. Ez már meg is történt, hiszen az ipar technikai színvonalának emelkedése, új termelési módszerek kialakítása, a tulajdonosok és munkások kölcsönös viszonyának megváltozása, a gazdagság felhalmozódása a kisebbség kezében és a többség elszegényedése, a munkások fokozódó öntudata egyfelől s szorosabb szövetkezése másfelől, végül pedig az erkölcsi hanyatlás – a harc kirobbanását eredményezte. A kérdés fontosságát mutatja az is, hogy milyen feszült várakozásban tartja a közhangulatot, mennyire foglalkoztatja a tudósok gondolkodását, a szakemberek tanácskozásait, a nép gyülekezeteit, a törvényhozó testületeket, az államfők tanácsadó szerveit: nincs egyetlen más ügy sem, mely az emberekben ilyen heves érdeklődést keltene. Ezért, Tisztelendő Testvérek, ahogy eddig hozzátok intézett körleveleinkben a téveszmék megcáfolása céljából elmondottuk a szükségeseket az államhatalomról, az emberi szabadságról, az államok alkotmányának keresztény jellegéről és más hasonló kérdésekről, éppúgy véleményünk szerint az Egyház ügyét és a közjót szem előtt tartva, hasonló okokból ugyanezt kell tennünk most is a munkások helyzetével kapcsolatban. Alkalomszerűen már többször érintettük ezt a tárgyat, de ebben a körlevélben apostoli kötelességtudatunk parancsára az egész kérdést kimerítően tárgyaljuk, hogy kellő megvilágításba kerüljenek azok az elvek, amelyek segítségével ez a vitás kérdés az igazság és a méltányosság alapján eldönthető. A tárgy kifejtése nehéz és nem veszélytelen. Kemény feladat kimérni azokat a jogokat és kötelességeket, amelyek a gazdagok és szegények, a tőkések és munkavállalók közötti viszonyt szabályozzák. Veszélyes a vállalkozásunk, mert zavartkeltő és csalárd emberek könnyen kihasználhatják a helyes álláspont kiforgatására és a tömegek lázítására.
2. De még ha így áll is a helyzet, világosan látjuk, s ebben mindenki egyetért, hogy a legszegényebb sorsú embereken sürgősen és alkalmas módon segíteni kell, mert az emberiség nagy része méltánytalanul szomorú és nyomorult viszonyok között tengődik. Miután ugyanis az iparosok korábbi szervezeteit a múlt században eltörölték, s helyettük más védelemről nem gondoskodtak, az újabb állami intézmények és törvények pedig levetették a korábbi vallásos szellemet, lassanként odáig jutottunk, hogy korunk a munkásokat magára hagyta és védtelenül kiszolgáltatta a munkaadók embertelenségének és korlátlan nyereségvágyának. Növelte a gondot a telhetetlen uzsora, amelyet az Egyház ugyan sokszor elítélt, de fösvény és nyereségvágyó emberek – bár más formában – változatlanul űznek tovább. Ehhez járult még, hogy a termelés és szinte a teljes kereskedelem egy kisebbségnek jutott a hatalmába, úgyhogy néhány dúsgazdag ember a szegények hatalmas tömegeire rakhatta a szolgaság jármát.
forrás és folytatás: http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=125