kb. 2 perc olvasás
Sanyaró Vendel
válogatott nyögései
Motti:
|
Hányan vagyunk, kik csak születünk és halunk * Tisztek se voltunk, máris degradáltak – |
Előljáró nyögdelet.
Nemzetem veterán éhészei!
Rabszolgái a fölvilágosultság századának!
Itt vagyok. Nem a Munkácsy ecsetéből bujtam ki, hanem a nyomoruság talyigája tolt ide közibétek.
Itt vagyok köztetek, hivatalos levegőtől megszürt testemmel, teljes uniformisban, melyet a napidijak árán szereztem a Szerecsen-utczán.
Üdvözöljétek megjelenésemet!
Eljöttem hozzátok, hogy vigasztaljalak benneteket parizeren, szafaládén, töpörtyün, brinzán és pörkölt fürészporból szürt kávén, a ti szomorkodó estvéiteken ott a ti siralomházatokban: az „Ezüst balhában”.
Tanácsos, konczipista, irodatiszt s mindafféle czifra nyomoruság szülöttének sóhajtásait türjétek csöndesen s tegyétek rá a nyomoruság talyigájára! Majd annak nyikorgása elnémitja őket. Türjetek és támogassatok, mert a czél, mely felé az éhség párái nyomnak, az, hogy testté váljék a költő igéje: „Has, alkoss, gyarapits”!
S. V.
Sanyaró lant.
Másolás a mesterségem,
Másolgatok egész héten,
S mind a mellett koplalok –
Én napidijas vagyok.
Isten a megmondhatója,
Hogy el vagyok adósodva!
S fizetni? azt nem tudok –
Én napidijas vagyok.
Zálogházban van mindenem,
S nincs rá módom, hogy kivegyem,
Pénzt senkitől sem kapok –
Én napidijas vagyok.
Kalap, kabát, minden kopott,
Czipőm is rég lyukat kapott;
Jobbhoz sohsem juthatok –
Én napidijas vagyok.
Ha a várt „első” itt van már,
Szabó, suszter nyakamra jár;
„Kérek pénzt! Mikor kapok?”
Én napidijas vagyok.
Ha az utczán végig megyek,
Mind azt hiszik az emberek,
Talán kisértet vagyok –
Csak napidijas vagyok.
Ebédelni ritkán járok,
Még ritkábban vacsorálok;
Igy mulnak a szép napok –
Én napidijas vagyok.
S majd ha egykor kinban, lázban
Kiszenvedek a kórházban,
Menybe visznek angyalok –
Én napidijas vagyok.
– Egy hónap alatt im ez lett belőlem. Naponkint egy esztendőt vénülök. Milyen leszek én 20 év mulva, amikor az ideiglen helyettességből a tényleges helyettességbe lépek elő!
*
– Nem soká rágódom a papiroson. Beállok phylloxerának.
*
– Fentartással fogadom azt a hirt, mintha az ischli császár találkozás alatt a felségek a dijnok-ügyekről tanácskoztak volna.
*
– A kinézereknek Fu-Csu az, ami nekem Fucs-eheu! Mert mindig eheus vagyok.
*
– Hazát és szabadságot kaptak a szászok, mégis zúgolódnak. Ha én egyszer miniszteri tárczát kapnék, nyugodtan tekintenék vissza dijnoki éveimre.
*
– Mig ifju voltam, éretlennek tituláltak. Hogy férfiságba léptem, azt mondják: penészesedem.
*
– Magam már elévültem, a czipőm még pót-intézkedést remél.
*
– Egy tanácsos többet nyom tizenkét dijnoknál.
*
– Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetedik nap megnyugodott. A concipistánk egy nap nyugszik, hat nap meg teremti a restantiákat.
*
– Udvarias tanácsosnak csúnya a leánya.
*
– A renumeráczió nem más, mint a megtakarított napidijak összegének a kamatja.
*
– Ha szafaládét parancsolok a Cziráknál, megkérdem mindég, hányadiki kiadás? Mert disznó sajtot az »ezüst balhában« antiquarice kapok.
*
– A czárnak az élete meg az én napidijam soha sincs bátorságban.
FORRÁS ÉS FOLYTATÁS:
http://mek.oszk.hu/11800/11808/html/
