kb. 2 perc olvasás
A kakast napmadárnak tartják. Mélyebb értelemben a kakas a születő félben levő belső fénynek, az újrakezdésnek a szimbóluma.
Amikor a kakas hajnalban kukorékol illetve ébreszt, a fényt, a napfelkeltét üdvözli.
Ábrázolása mindig természethű. Ősi motívum, szerepelhet mint a mezőgazdaság szimbóluma. Ezenkívül az éberség, a sötétség felett aratott győzelem jelképeként.
A néprajzi lexikonban a SZÉL:
1. (szélanya, szélfiú, szélkirály) a néphit szerint a szél egy nagy hegyen (vagy a világvégén az égen) levő lyukból fúj.
Némely vidéken ismert az a hiedelem, hogyha meghal egy öreg boszorkány, akkor igen erős szél keletkezik. Ismert tilalom, hogy nem szabad szidni a szelet, mert megbosszulja. (még: forgószél)
2. Eredetmagyarázó monda-csoport: honnan fúj a szél.
Típusai: a) Lyukból fúj.
1. Ha német ember áll a lyuk előtt fúj a szél, mert szűk a nadrágja, de ha magyar ember áll előtte bő gatyában, nem engedi ki a lyukból. Az eddig ismert szövegek alapján D-Dunántúlon tételezhetjük fel ismeretét.
2. Öreg asszony (vak leány) ül a lyukon, elmegy dolgára, nem talál vissza.
3. Óriás őrzi a szél lyukát, kalapjával letakarja. Ha a kalapot felemeli, fúj.
b) Barlangból fúj.
1. A Szélanya barlangban lakik öt fiával: apjáról, anyjáról fújó szél, koldusszél, rókaszél, táltosszél. Anyjuk külön zsákban tartja őket, csak akkor ereszti ki, ha valamelyik boszorkánynak lakodalma van. A barlangon kívül nincs hatalma felettük.
2. Óriás fújja. Mikor még szabadon volt, el akarta fújni a világot, de a többi óriás sziklák közé zárta, most csak onnan fúj.
c) Hordóból fúj. Vén ember (Szent Péter) őrzi a hordót. Ha elmegy otthonról, „fattyai” kihúzzák a dugót (ő maga veszti el, kiejti stb.).
d) Szentlélek szájából, Krisztus testéből fúj. Az egyik fajta szél a térdéből, másik a könyökéből.
A legtöbb szélmagyarázatot Nagyszalontáról ismerjük, de az új gyűjtések alapján megállapítható, hogy az egész magyar nyelvterületen része volt a folklórnak.
A magyar szélmagyarázatok változatosságukkal tűnnek ki más eredetmagyarázó mondák közül: akár egy helységben is négy-öt vagy még több mondatípus élhet egyidőben.
A klasszikus görög-latin mitológiáig visszanyúló motívumok (szélbarlang) ld. Aeneis I.52, vagy a szelek, mint óriás gyermekei) mellett keresztény elképzelések is élnek egymás mellett, valószínűleg még a középkor elejéről.
A szél vagy szelek, ill. anyjuk, a szélkirály megszemélyesítése, a szél lyuka ( Terülj asztalkám!) mesei motívum is.
KAKAS – A tyúkfélék hímje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A hím állatok bökésre utaló KA (KAkas, biKA, KAn, KAndúr, KAcsér stb.) szógyöke remélhetőleg a szláv nyelvekben is jelen van minden esetben, de ez azért, mivel az ősmag(yar)-nyelvből örökölték Kolumbán Sándor
Irod. Gönczi Ferenc: A természeti elemek kultuszának maradványai a göcseji és hetési népnél (Ethn., 1910); Szendrey Zsigmond: Nagyszalontai gyűjtés (MNGy, XIV., Bp., 1924); Kiss Lajos: Középen hajtós szélmalom Hódmezővásárhelyen (Ethn., 1938).