kb. 6 perc olvasás
Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 1.
VÉGÜL
Kazánt súroltam; vágtam sarjat;
elnyúltam rothadt szalmazsákon;
bíró elítélt; hülye csúfolt;
pincéből tódult ragyogásom.
Csókoltam lányt, aki dalolva
ropogós cipót sütött másnak.
Ruhát kaptam és könyvet adtam
a parasztnak és a munkásnak.
Egy jómódú leányt szerettem,
osztálya elragadta tőlem.
Két naponként csak egyszer ettem
és gyomorbajos lett belőlem.
Éreztem, forgó, gyulladásos
gyomor a világ is és nyálkás,
gyomorbeteg szerelmünk, elménk
s a háború csak véres hányás.
S mert savanykás csönd tölti szánkat,
szivembe rúgtam, ordítson már!
Hogyan is hagyna dolgos elmém
feledtető, de bérdaloknál.
Kínáltak pénzt nagy sok bosszúmért,
pap mondta: Fiam, szállj az úrhoz!
S tudtam, ki üres kézzel tér meg,
baltát, kapát meg köveket hoz.
Villogó szívű, győzni bíró
vagyok, kinek kell legyen kedve
igazat tenni, pártot állni,
ím, e szigorú emlékekre.
De emlékhez mi közöm nékem?
Rongy ceruzámat inkább leteszem
s köszörülöm a kasza élit,
mert földünkön az idő érik,
zajtalanul és félelmesen.
József Attila
1926 nyara/1930
*
Jót s jól,
ebben áll a nagy titok –
s nekünk csak a legeslegjobb elég jó
*
Mint
a gyermek és a részeg:
mi is csakis az igazat mondjuk, a teljes igazat…!
*
Ha a borban az igazság,
akkor – jó – bort prédikálunk
és bort is igyunk, bort is iszunk…
*
Ha
egy bolond százat,
akkor egy bölcs ember
hány százezret csinálhat?
*
Nem
vagyunk csalhatatlanok,
de a tévedéseink lehetőségét minimalizáljuk…
*
A meggyőződésünk szent –
nemhogy végkiárusítás nincs,
de még alkalmi engedmény se!
*
Nem
nyughatunk, amíg
a szellem napsugara
nem süt be minden ház ablakán!
*
Jó
papok mintájára
igyekszünk holtig tanulni –
még mások és a saját hibáinkból is…
*
A
szólás-sajtó,
a kutatás-tanítás szabadságáért
az utolsó töltényig küzdünk…
*
Érezzük
és tudjuk, hogy
mikor van ideje
a láblógatásnak,
s mikor a tengerátúszásnak…
*
Sportemberek vagyunk,
akik jó példát mutatva
törnek új – egyéni – csúcsokra…
*
Kiváló
egyéni-csapat teljesítménnyel
olykor egész népünkben tartjuk a lelket!
*
Felállunk
katedrára, szószékre, hordóra:
de csak akkor, ha van fontos mondanivalónk!
*
A nálunk jobbat
őszintén és melegen ajánljuk –
akár még saját magunk helyett is…
*
Az igazság bajnokaiként
a hamisság s hazugság előtt
sohasem kapitulálhatunk…
*
Igyekszünk
„üzeneteinket”
minél egyszerűbben
és minél közérthetőbben kifejezni…
*
Nyilvános
működésünket ne befolyásolja:
kitüntetnek vagy lecsuknak érte?!
*
A
miránk
bízott, vagy
pedig másként
tudomásunkra jutott titkokat
biztonságban megőrizzük –
nem lehet kiszedni belőlünk!
*
Nem
lehetnek
olyan szégyellt titkaink,
amivel mi magunk esetleg zsarolhatók lennénk!
*
Nemcsak bringázunk,
de előnyeit propagáljuk
és lehetőségéért akciózunk is!
*
Harag
és részrehajlás nélkül ítélkezünk
az arab, zsidó és bármely más terrorizmuson!
*
Szavainkra-műveinkre
nyitott könyv életünk –
szenvedésünk az aranyfedezet…
*
Sors,
nyiss nekünk teret,
hadd tehessünk végre az emberiségért valamit…!
*
Nem baj,
ha más orozza el dicsőségünk,
egy a fő:
ha a hazánk jó úton halad…
*
Alkotva
hass és gyarapíts,
s családunk, kishazánk-nagyvilágunk
fényre derül…
*
Segíts
az embereknek:
fölös erőfeszítés helyett
ésszel jobban és tovább élni…
*
A
közért
csak a saját bőröd vidd vásárra,
s ne más farkával verd a csalánt!
*
Ötletes-hatásos
eszközöket találj ki
elhallgatásos hazugságot kihangosítani…
*
Egy
életre
megtanítjuk
a rászorulókat
érdekeiket felismerni s érvényesíteni!
*
Tűzoltók vagyunk:
örök készenlétben állva,
de nem keresve az éles bevetést
*
Katona vagy:
gyakorlatozó, hadra fogható,
de alapjában véve
mégis az örök békére törekevő…
*
Nem az a legfontosabb,
hogy nekünk legyen igazunk,
hanem az, hogy az igazság,
a teljes igazság kiderüljön…
*
Vész-
korszakban
elhagyva elefánt-
csonttornyunkat
mentjük a legfőbb értéket,
az embert és a becsületet!
*
A
zsivajgó életpiac
emberei érdekében
Cerberussal őriztesd
– Csokonai V. Mihállyal szólva –
az „áldott magánosságodat” !
*
Ne hagyd magad
piti csetepatéba belerángatni:
egy királyi sas nem kapkod a legyek után!
*
Szellemi
munícióval
naprakész párbajképes bátor
Dávid légy a Gonoszság Góliátjai ellen!
*
Hetvenhét
nyelven kell értenünk:
a gyerek, a melós, a cigány, a hívő stb. „nyelvein” !
*
A mi
Noé bárkánkon
van a holnap hőse:
röhögjenek a „részeg” építőre s evezősre!
*
Szertelenül
megmámorosodunk –
a korlátlan szellemi élvezetekben tobzódunk,
s ez a példa idevonzza az ifjakat s véneket…
*
Gondolunk
nem csak egyet,
de több merészet, nagyot
és – lesz, ami lesz – rátesszük egész életünket!!
*
A rágalmazási per
eshetősége nem tart vissza:
kimondom a mást, a potentátokat terhelő igazam!
*
Tudj
még a teljes
visszhangtalanságban is működni,
de örökké keresd
a legszigorúbb kritikát, a külső kontrollt!
*
Százszemű Árgusként
figyeljük-felemlítjük,
hol csorbul az emberi méltóság!
*
Akkor is
magvakat vess
s palántákat gondozz,
ha már nincs esélyed az aratásra…
*
Őrizzük-védjük
a bevált régi jó szokásokat –
kockázatosan kutatjuk, kikísérletezzük
az elavult helyettit, a még hiányzó jobbat…
*
A
testi-lelki bajokra
kitalált „szerekkel”
elsősorban önmagunkon kísérletezünk…
*
Egész
népemet próbálom
népfőiskolai felsőbb fokon
az igazra, a szépre és a jóra tanítani!
*
József Attila
ARS POETICA
Németh Andornak
Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
.
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
.
Szép a forrás – fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
.
Más költők – mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
.
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
.
Nincs alku – én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
.
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
.
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
.
S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.
.
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
1937. február-március
*
Szellemi-társadalmi elit
Hivatás, pokoljárás és árulás
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
.
Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,
akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
.
A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,
akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:
papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,
akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk/büntetésük”.
.
És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,
de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,
magát továbbképző, de a mai protokollt jól követő-betartó,
betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos…
.
És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi – méreggel oltatók/oltók stb. stb.
.
p.s.:
Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,
ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.
A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,
sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.
