kb. 20 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK – 4.
A készülő füzetek nyersanyaga-mellékterméke
Tóth Árpád
LÉLEKTŐL LÉLEKIG
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
*
Bábel tornya
Kommunikációs zavarok és tragédiák
ÚTAKADÁLYOK LÉLEKTŐL LÉLEKIG
- A fordított szöveget más nyelvre továbbfordítják
- A magyar szókapcsolatokat tükörfordításban…
- A másik nem jelzi, hogy már régóta elvesztette a fonalat
- A másik nem vallja be, hogy nem érti az idegen szavakat
- A másik szégyelli elmondani, hogy nagyothalló, s úgy tesz mintha…
- A mondat minden szava más nyelven, a szintaxis még másikon
- A nyomda ördöge – szórakozott szedő
- A szlovák határőr nem akarja érteni a magyar
- A tolmács kenyerét, presztízsét féltve úgy tesz mintha perfekt…
- A vaknak mesélnek a színekről
- Afrikai francia
- Ahogy egy részeg ember „artikulál”…
- Ahogy a félsüket beszél, úgy tesz, mintha jól beszélne, nem ismétel
- Aki töri a magyart – ő idegen nyelvként tanulta
- Állathangokon megszólalni – utánozni
- Állítod vagy kérded?
- Álmodból felkelt és már magyaráz
- Amerikás magyar kevert nyelve
- Amikor szándékolt a kétértelműség – célzások, viccek
- Angol vagy német tudományos nyelvi-műfaji hagyomány: a megértés
- Argó – tolvajnyelv: új szavak, régiek új jelentéssel
- Artikulálatlan hörgés
- Az állatok nyelve – mese
- Az artikulációs bázishoz képest túl gyorsan beszél, hadar
- Az operaénekes magyarul énekel, de nincs feliratozva…
- Az út lélektől lélekig
- Beszéd közben csiklandoznak vagy nevettetnek
- Beszélő a börtönben – fegyveres őr a fejed felett
- Bürokrata zsargon: projekt
- Csak a hangját hallod, de nem látod az arcát (tréfál)
- Csak a mássalhangzókat írták le…
- Csak az egyik telefonálót hallgatod, ebből kéne rekonstruálni
- Csak egyszer mondja el – nincs mód megismételtetni
- Csak minden harmadik-negyedik szó nincs elmosódva, áthúzva
- Csak simogatni a nyuszit
- Családi bennfentes félszavak
- Csecsemőt megérteni: hang, mimika, testtartás, gesztus
- Dadogás – nem győzöd kivárni
- Dadogás: nem azt mondja, amit akar, hanem, amit tud
- Denevértartományban ultrarövidhullámon küldött üzenet
- Dob távközlés hibaszázaléka
- Dübörgő, nyitott ablakos metróban bonyolultabb közlendő
- Egy elrohanó ember már messziről kiabál, de közben zihál stb.
- Egy száguldó autóból kéne elolvasni az utcaneveket
- Egy vadidegen kultúrába cseppenve kézzel-lábbal mutogatni
- Egymás mellet kerékpározunk
- Egyszerre beszéltek ketten
- Egyszerre kellene három-négy rádióadást figyelni
- Elcsúszik a szinkron
- Elmosódó füstjelek
- Ember és kutya kommunikációs zavar
- Éneklő, deklamáló beszédmód
- Etruszk stb. feliratokat megfejteni – de kevés a szöveg korpusz
- Félreértések vígjátéka: sokáig nem derül ki
- Félreértett mozdulat
- Fordítás és ferdítés
- Fülzúgás vagy vatta, fülhallgató a fülben
- Gombóc: nem jön ki hang a torkomon
- Gyereket beszél a hasadba
- Halandzsa – nem is akar semmit mondani, csak mintha
- Hangszálgyulladás, torokfájás, köhögés
- Hiába ordítod a segélykérést, nem figyelnek rád
- Hibás hangsúlyozás
- Hol kezdődik az új szó, új mondat
- Idegen nyelv, aminek nem ismered a szavait és szabályait
- Írásjegyek helyett számjegyeket használ
- Ironikus beszéd elértése
- Ismeretlen maga a rövidítés – többféle feloldása lehetséges
- Isten-ember párbeszéd: hallucinálok?
- Jogász bikkfanyelv: szótár, mondatszerkezet, mondathosszúság
- Karizmatikus istentisztelet
- Katonai vezényszavak: hangerő, elharapva, hangsúly, frászt hoz rád
- Képrejtvényeket kéne megfejteni
- Két szöveg egy kazettán
- Kétértelmű a távirat – a központozástól függően pont ellentétes
- Kézírást kéne kisilabizálni, de macskakaparás
- Kihalt nyelv megfejtés – hireoglifák
- Kiről-miről beszél: referencia zavar
- Köhögő roham – tüsszentés
- Középkori magyar kiejtés
- Közvetítő: gyenge tolmács (pl. magyar-orosz Koltai Róbert)
- Közvetítő: sámán, pap – elferdítik
- Lassított vagy gyorsított lejátszás
- Latin nyelvű istentisztelet és prédikáció
- Latin nyelvű mise
- Lerajzolni, hogy te nem ellenség, kém stb. vagy
- Magyar írás orosz betűvel
- Magyar, de tájnyelvi szó
- Magyar-cigány keverék
- Meg-megszakadó vonal
- Minden szó benne van, csak épp a sorrend önkényes
- Monoton és hosszú beszéd – lankadó figyelem, elbóbiskolás
- Mozaikszavak
- Mutogatás: bolgár igen vagy nem
- Nem érted: néma segélykiáltás…
- Nem figyelnek rám
- Nem mered elárulni nyelvtudásod hiányosságait
- Nem nyitja ki a száját – motyog
- Nem tudod magadhoz ragadni a szót – nincs egy pillanatnyi szünet
- Nem tudod, hogyan kell kiejteni azt az idegen nevet
- Nem tudod: betű vagy képírás, magán vagy mássalhangzó
- Nem voltál ott az elején – nem tudod, miről van szó
- Néma gyereknek anyja se
- Nincs egy pillanatnyi csend, amikor beszólhatnál
- Nincs ékezet az írógépen
- Nincs időd kivárni a dadogót: találgatsz, mit akarna
- Nincs lektor – leiterjakab
- Nincs szemmagasságban a felirat – a templom tornyára vésték
- Olvasva tanult angol…
- Olyan nagyok a betűk, hogy csak repülőről lehet rálátni
- Orvosi latin
- Őrmesterbeszéd: Usztics
- Pap Jancsis viccmesélés
- Papolás, prédikáció – egyik füleden be, a másikon ki
- Percenként egy szót mond – te meg rakd össze?
- Politikai szónoklat
- Raccsol: rét vagy lét
- Rájönni, hogy mellébeszél
- Referálás és prédikátum
- Rossz a megszólítás, ettől a másik nem tud az üzenetre figyelni
- Rossz a szó sorrend
- Semleges hangalámondás – az őskor
- Simogatni vagy ütni akar?
- Spórolni kell a telefonidővel…
- Süket: nemzeti jelbeszéd – jeltolmács
- Süketnéma
- Szájról olvasni
- Szakértelem nélkül hallgatsz egy előadást
- Szakmai zsargon
- Szándékos kétértelműség: A királynőt…
- SZER: rövid hullám ingadozás + zavaróállomás
- Színkommunikáció: fehér-fekete gyász
- Szituatív nyelvhasználat
- Szövegromlások – másolás, könyvsérülés, elvesző oldalak
- Titkosírás, amihez nincs kód
- Titkosírást kéne megfejtened, s a rossz kód is ad egy „megfejtést”
- Töltelékszöveget mond, de igazából udvarolni akar
- Túl apró a betű és túl rövid ideig villant fel
- Túl kell kiabálni a hangoskodókat
- Túl közel jön és köpköd
- Túl nagy háttérzaj
- Túl sok kézen megy át az üzenet, mindenki elvesz-hozzárak
- Vadembert felnőttként tanítani
- Vallási, filozófiai és tudományos szaknyelv és stílus
- Viccmesélés közben elneveted magad
*
Hogyan tudja eldönteni
egy marslakó, a mostohám,
hogy az amit ő most lát,
két ember testi kontaktusát,
az verés, verekedés, boksz, pankráció,
élet-halál gladiátor küzdelem,
apa-fia birkózás, testmasszázs vagy szexuális-szerelmi játék?
*
Amit nem, nehezen vagy csak közvetítővel érthetünk:
halandzsa, hieroglifa, képírás, titkosírás, családi nyelv,
nonszensz, képes beszéd, magas tudomány, angyalok nyelvén szólás,
süketnéma jelbeszéd, magas művészet, szakmai tolvajnyelv, argo
*
Milyen pokoli lenne az a világ,
ahol egyáltalán nem értenénk egymást
vagy szisztematikusan félreértenének minket
és úgy járnánk mint Karinthy hőse a nyúllal,
akit csak meg akart simogatni,
de az ezt nem fogta fel, inkább támadásnak vette,
mire emberünk egyre jobban bedühödött,
s a végén már baltával kergette, hogy szétvágja…
*
Sok házaspárt-élettársat látni,
akiknek a magyar az anyanyelvük,
mégis csak egy vadidegen ember előtt,
már csak a válóperük során mondják el,
hogy tulajdonképpen mi bajuk is volt egymással.
Pedig még az anyja sem érti a szavát a gyereknek, ha néma
(a néma szavunk rokon a némettel,
ami a nem érthetőt, az idegent jelentette…)
*
Indulj el egy úton
Indulj el egy úton
Én is egy másikon
Hol egy mást találjunk
Egymáshoz se szóljunk
Aki minket meglát
Mit fog az mondani
Azt fogja gondolni
Hogy idegenek vagyunk.
Idegenek vagyunk
Szeretetet tartunk
Ahol össze gyűlünk
Ketten szeretkezünk
Az bajom van véled
Sír a szívem érted
Sír a szívem érted
Majd meghalok érted.
*
Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.
A társam mégis expressis verbis a mennyországról mesél,
miközben elvárná, hogy kitaláljam eltitkolt vágyait…
Sok mindent nem lehet élőszóval elmondani,
még kevesebbet „holt betűkkel”.
Van amit például csak a zene tud kifejezni,
különben mi szükség volna rá?
Van e szerelmesebb vallomás
mint egy szál virág és semmi más
vagy egy tangó, egy tánc, ami egy miniatűr próbaházasság?
*
Lehetne úgyis együtt élni két embernek,
hogy egymással rébuszokban beszélnek,
hogy csak találós kérdéseket tesznek fel,
hogy ki kell taláni – például barkóbázással – ,
itt és most mire gondol a másik,
hogy szándékosan kétértelműen fogalmaznak,
mint a dodonai jóslatok,
hogy balladai-költői homályossággal fejezik ki szándékukat
vagy hogy egymásnak úgy üzennek,
hogy palackpostát dobnak a patakba, hátha kifogja a címzett,
vagy eldugják a titkosírással írott S.O.S. kiáltást:
letesztelve így a másik leleményét és okoságát és szeretetét:
ha tényleg szeret, akkor áldoz rám időt és energiát…
*
Képzeljük el,
hogy két ember nem beszél egymással, mosolyszünet van,
és csak közvetítőkön keresztül üzennek egymásnak,
nemcsak a nyelv, a hang vagy az írás, a rajz eszközét,
de egy harmadik személyt igénybe véve,
aki nemcsak a postás szerepét tölti be,
hannem érdekei szerint maga is módosít rajta.
Örkény postása csak szelektálta a jó vagy rossz híreket vivő levelet,
de ennél tovább is lehet menni :
bele is lehet írni a levélbe,
át lehet azt fogalmazni vagy ki lehet belőle hagyni.
Pedig lehet, hogy a legjobb barátunkra bízzuk,
hogy gyorsan és sértetlenül továbbítsa üzenetünket
– de a szerelemben nincs barátság? -,
s nem a „gonosz anyósra”,
aki nem bánná, ha az ék közöttünk szakadékká szélesülne.
*
Miért nem értem meg a Másikat?
- nem elég hangosan beszél vagy túlzottan is
- nem akarom érteni, amit mond
- úgy teszek mintha nem is hallanám..
- rosszul artikulál – tele van a szája
- halmozottan beszédhibás – hadar, dadog
- óránként mond egy szót
- összefüggéstelenül beszél
- csak akkor érteném, ha látnám azt, amit ő
- nem tudom, hogy miről beszél
- nem értek ahhoz, amiről beszél
- félreértem a helyzetet
- szándékosan nem egyértelmű
- ködösít, mellébeszél – nem akarja, hogy értsem
- csak mutogatni tudja a számtanpéldát
- idegen nyelvet használ
- szakzsargonokkal dobálózik
- nem tudni, hogy tréfál-e vagy sem?
- bókolni akar, mégis sértést vág fejemhez
- azt hiszi, hogy ha bólogatok, akkor már megértettem
- mindent csak egyszer mond el
- lényegtelen dolgokat hangsúlyoz
- annyit beszél, hogy ellankad a figyelmem
- ugyanazt állítja is és tagadja is
- a tolmács gyenge vagy szándékosan ferdít
- nem ismerem a mondat kontextusát
- nem ismerem a hozzámszóló kultúráját
- miközben beszél, közben csiklandoz
- elzongorázná a különbséget…
- nem tudok a szájáról olvasni
- nem beszélhet nyíltan…
- a rabmorzéban sok a zörej
- szégyelli mondandóját – ki kellene találnom
- rosszul használja az idegen szavakat
- indulatos, hisztérikus az előadásmódja
- beszéd közben szemével levetkőztet
- eleve rosszhiszeműen hallgatom…
- csak azt hittem, hogy nekem üzent
- visszafelé mondja a szavakat
- egyszerre három emberre is figyelnem kéne
- mire a végére ér már elfelejtem az elejét
- koszos és büdös és beleliheg a számba
- összetéveszt engem valaki másal
- nem tudja, hogy tegezzen vagy magázzon
- nem tartja be a nyelvhasználat szabályait…
- akkora úr, hogy a grammatikának is parancsolna
- mindig csak célozgat – nem vall színt
- vért izzad, annyira válogatja a szavait
- csak töri még a nyelvet
- nyelvtörőkben beszél
- csak metaforákban fejezi ki magát
- azt hitte, hogy már elmondta, amit csak gondolt…
- csak repülőről lenne olvasható a mondat
- minden szó más nyelven van
- magyarul ír, de orosz betűkkel
- minden szó megvan, csak éppen a sorrenddel van baj
- a „felakasztani” és a „felfüggeszteni” neki ugyanaz
- kicsi a szókincse árnyakatok kifejezésére
- csúnya szavakkal fejezi ki magát – megbotránkoztat
- fentebb stílben keresné a mellékhelyiséget
*
A pletyka természete
Ahol emberi közösség van,
ott pletyka is van,
a kettő szinte törvényszerűen együtt jár.
A pletykák, botrányok egyik legfontosabb feladata
a közösség kontrolljának,
valamint az egyes csoportok összetartó erejének megteremtése.
Mindennapjainkban sokszor fel sem tűnik,
hogy szinte minden percben mi magunk is pletykálkodunk.
Popper Péter szerint
a pletyka a lódítás és a hazugság között van valahol félúton,
csak még nem döntötte el, melyik akar lenni.
Szvetelszky Zsuzsannának,
a téma neves kutatójának definíciója szerint
a pletyka ismert, ismerhető személyekről szóló,
nem publikus információ,
ami kis közösségekben érvényesül,
és legfőbb jellegzetessége a gyors terjedés.
A kutató legismertebb műve a Pletyka című kötet,
melyből több alfaját is megismerhetjük a pletykának:
előpletyka, utópletyka, gyógy pletyka, sznob pletyka,
szadista pletyka, ágypletyka, generációs pletyka,
internet pletyka, kontroll-pletyka…
és még számos fajtája létezik.
„A fecsegés, a pletykálkodás nem léhaság.
Nem a férfiak idegeit nyomorító női lelemény.
A fecsegés és a pletykálkodás
olyan evolúciós vívmány,
ami stabilizálja a társadalmakat.
Minden férfi,
aki rossz szemmel néz akár csak egy nőt is
fecsegés vagy pletykálkodás közben,
megakadályozza ezzel a nő evolúciós kötelességének teljesítését,
és a társadalom stabilitását ássa alá.
Ne szidjuk tehát a fecsegést, hanem tanuljuk el!”
Csermely Péter
Két ugyanolyan pletykát véletlenül sem találunk.
Bizonyíthatja ezt az az ismert játék,
amit gyakran játszunk gyerekeinkkel:
egy mondatot súgunk az elsőnek,
akinek tovább kell adnia azt társainak –
a vége totális káosz,
az alapmondatnak nyoma sincsen természetesen,
mire az utolsó játékoshoz ér.
Azaz a pletyka bővíthető, variálható, rövidíthető, színesíthető.
A pletykálkodás nem öncélú jelenség.
Ha egy közösségben valaki
eddig nem ismert információ birtokába jut,
illetve tovább is adja,
azzal másodlagos haszonra tesz szert.
Ez annyit jelent,
hogy növeli a presztízsét azzal,
hogy az általa szerzett információt
„bennfentesként” megosztja a közösségével.
Pletykafészeknek lenni nem könnyű.
Mi kell hozzá?
Alapvetően elég a jó emlékezőtehetség
és a „jólértesültség fitogtatásához” való tehetség.
„A nő csak arról tud hallgatni, amit nem tud” (Seneca)
Mindnyájunkban él
a „Juli néni, Kati néni letye-petye-lepetye!”
kezdetű Weöres Sándor-vers
és felmerül a kérdés is,
hogy vajon a nők, vagy a férfiak pletykálnak-e többet.
A férfiak ugyanúgy pletykálkodnak mint mi nők,
csupán a helyszín más, amely meghatározza a szituációt.
Ki se mondják,
hogy amikor összejönnek a barátokkal,
valószínűleg ugyanazt művelik, mint az asszonyok.
A legfontosabb indítékuk pedig az,
hogy ezáltal erősebbnek, népszerűbbnek érezzék magukat.
(A PÚDER című tévéműsor beharangozójából…)
*
Weöres Sándor:
Pletykázó asszonyok
Juli néni, Kati néni
-letye-petye-lepetye!
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
-letye-petye-lepetye!
Bárki inge, rokolyája
-letye-petye-lepetye!
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
-letye-petye-lepetye!
*
MŰFERDÍTÉS
Egy költői antológiában megjelent
a következő szép versszak Ady Endrétől:
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Egy széplelkű műfordító
olvasta az antológiát
és kiváltképp megtetszett neki ez a vers.
Elhatározta, hogy lefordítja
és a „Dichterstimmen” című folyóiratnak beküldi.
Le is fordította a következőképpen:
Ich kam von Ufer der Ganges
Dort traumt ich von südischen Schlager,
Main Herz, du Blume, du banges
Du bist so zitternd, so mager.
Hát, istenem
a rím kedvéért
az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban.
Eddig minden rendben volt,
de egy másik műfordító elolvasta a verset a „Dichterstimmen”-ben,
nagyon megtetszett neki
és elragadtatásában nem vette észre,
hogy magyarról fordították németre:
eredetinek nézte
és lefordítván magyarra,
ilyen formában küldte be egy magyar szépirodalmi lapnak:
Ufer, a zsidó kupléíró
Aludt a folyosón mélyen
Barátja, Herz, biztatta
Hogy ne remegjen, ne féljen.
Egy kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban:
de ezekben a fene gót betűkben az ördög ismeri ki magát –
érthető, hogy a különben kitűnő műfordító
a „südischen” szót „jüdischen”-nek olvasta.
Azonkívül, hogy a Ganges szót folyosónak fordította.
Istenem, nem szabad elfelejteni,
hogy a gang nálunk ilyesvalamit jelent.
Más baj nem is lett volna,
ha történetesen nem olvassa a verset egy harmadik műfordító,
aki magyar versnek nézte,
lefordította és beküldte a „Gedicht-Magazin”-nak,
az alább olvasható tökéletes átköltésben:
O, Dichter der alten Juden
Was schlafst du im Flußsalz so tief?
Hörst du nicht den stolzen Herzog
Der dir in Ohren rief?
No, igen ami a folyosót illeti,
hát az igaz, hogy ha az ember német fordító,
nem lehet tekintettel
ilyen hajszálfinom árnyalatnyi különbségekre,
hogy a minálunk „folyó só” és „folyosó” mást jelent.
Azt pedig igazán meg lehet érteni,
hogy egy ok nélkül előforduló „Herz” tulajdonnévről
inkább azt teszi fel a fordító, hogy a „Herceg” rövidítése.
A „Gedicht-Magazin”
nem is nyomozott a kérdésben tanáros nagyképűséggel,
hanem elismerve a poetica licentia jogosultságát,
leadta a verset, és úgy került a negyedik műfordító kezébe,
aki aztán végérvényes magyar fordításban közölte
a közben világhírűvé vált költeményt,
mégpedig a következő formában:
A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!
Ami tekintve,
hogy a „Dichter” szót „sűrűbb”-nek fordítani
valóban éppen úgy lehet, mint „költő”-nek:
egyelőre a legpontosabb magyar fordítása a rendkívüli költeménynek.
A költő
– eltekintve azoktól a módosításoktól,
amiket a költői forma megenged –
a vers tartalmán igazán keveset változtatott,
s amellett a magyar költészeten kívül
még az illető szalámigyárost is hálára kötelezte,
aki, reméljük, kifejezést is adott hálájának.
Ami mindenképpen szép eredmény.
KARINTHY FRIGYES
*
Gyimóthy Gábor :
Nyelvlecke
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, —
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Aki ‘slattyog’, miért nem ‘lófrál’?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki ‘beslisszol’ elinal,
Nem ‘battyog’ az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Ám egy másik itt tekereg, –
Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet..!
(Firenze 1984. X. 12. )
*
NEM MEGYEK AMERIKÁBA
Levél a szerkesztőhöz
Mélyen tisztelt Szerkesztő Barátom,
nemigen untatlak a magam dolgaival,
mert voltaképpen nincsenek is olyan dolgaim,
amelyek érdekesek lehetnének.
Már esztendők óta
mindent a magam kedvéért vagy elkedvetlenítéséért csinálok.
Éppen az életmódom, magányom, nemtörődésem
engedi meg ezt a horribilis luxust.
Most azonban mégiscsak elő kell hozakodni a Remetével,
állj elő, vén Márkus, vedd le a süveged,
és mondd el szépen sorjában,
hogy mi történt veled a pünkösdi ünnepek alatt,
amely dolgok megzavartak mindennapi teendőidben.
Levelet hozott Szabó bácsi Amerikából
(mert az én házam táján a levélhordónak, kéményseprőnek,
újságos asszonynak, házaló kereskedőnek, hivatali kézbesítőnek,
házalónak éppúgy szokás ismerni a nevét, mint valami falusi házban).
A levelet Edward K.
(azért nem írom ki a teljes nevét,
hogy megkíméljem őt mindenféle levelektől)
Los Angelesből 352 W.
aki egyszerűen meghív Amerikába.
Hallotta, hogy beteg voltam,
hallotta, hogy nem vagyok gazdag ember, hogy könyveket írok
(mennyi mindent meghallanak Los Angelesben!),
hagyjam ott tehát a Margitszigetet,
és menjek Los Angelesbe,
ahol legutóbb is 15000 dollárt fizettek Biró Lajosnak
Hotel Imperial című darabjáért.
Ott van még Vajda Ernő, Bánky Vilma, Fülöp Ilona,
Kertész Mihály és mások, akiknek mind jól megy a soruk,
mert a vállalkozók „bolondjai a külföldi dolgoknak mostan”.
Tehát csak nyugodtan üljek hajóra,
a hajójegyet küldi Zukor Gyula,
aki amúgy is nyíregyházi ember, tehát földim.
Edward K.-nak még nem válaszoltam,
talán nem is fogok válaszolni,
mert sok levelet kell előbb megírni.
De annyi bizonyos, hogy nem megyek Amerikába.
Valamikor
a falusi embereket
csábítgatták ilyenformán Amerikába,
mint mostanában a színészeket és írókat.
Hát az nagyon rendjén volt,
hogy a felvidéki szegény tótokat,
a szabolcsi feketeöklű földmíveseket,
az elszánt magyarokat hajóteherszámra vitték Amerikába.
De már túl vagyunk ezeken a dolgokon,
már kiábrándulhattunk Amerikából
és mindazokból a hóbortokból,
amelyek egész nemzedékeket foglalkoztattak.
Mit csinálnék én Amerikában,
közeledvén az ötvenedik évemhez,
amikor semmi színészprodukciót, kalandosságot,
bukfencet és kétszínűséget
többé megtanulni nem tudok és nem is akarok.
Mit csinálnék én 15000 dollárral
ott az émelygős idegenben,
amikor lépten-nyomon az jutna eszembe,
hogy itthon, szegény Magyarországon koplalnak a barátaim?
Igen, jó volna a 15000 dollár,
de csak itthon, Pesten,
ahol a 15000 dollárnak
még valóban ezeregyéjszakai értéke van,
ahol házat, kis kertet, szép sírhelyet
és jó barátságot lehet venni 15000 dollárért.
Ha ide küldenék a 15000 dollárt,
nem mondom, hogy megharagudnék Szabó bácsira,
ha egy napon beállítana vele.
De hajóra ülni, vonatra szállni,
idegen emberekkel idegenkedni,
keserűnek érezni az édeset,
keménynek a puhát,
hamisnak az égboltozaton ragyogó csillagot,
új emberi arcokon kitanulmányozni,
hogy mit mond a mosoly, mit jelent a torzítás,
mi igaz a tekintetből,
és mit fúrnak-faragnak a gondolatok,
hol fojtogatnak a kitárt karok,
és mikor nyílik ki a bicska a zsebben:
15000 dollárt nekem nem ér meg egy új világ megismerése.
Nem éri meg, tisztelt Edward K.,
hogy még csak gondoljak is a maga 15000 dollárjára:
az áldozat, hogy levessem régi köntösöm,
elváltoztassam az arcomat,
ugrándozzak, mikor üldögélni szeretek,
kacagjak, amikor semmi kedvem nincs hozzá,
aspiránsnak mutatkozzam,
amikor végeredményében nem aspirálok semmire,
új terhekkel rakjam meg a vállamat
és új eszmékkel a gondolataimat,
kiszeressek régi nagyokból új nagyok kedvéért,
új lépéseket tanuljak,
amikor a régiekkel meg vagyok elégedve
(miután bebizonyultak, hogy szerencsétlenek voltak),
új lélegzetvétel, új alvás, új napi teendő kavarodjon a tagjaimba,
és soha többé ne tudjak úgy szippantani levegőt,
mint hazámban szoktam,
úgy aludni, mint egy vén szőlőtőke,
amely évről évre kevesebb gyümölcsöt terem,
de mindig tudja a kötelességét;
új napi teendőket venni a nyakamba,
amikor a meglévőkkel sem bírok elkészülni.
Nem, kedves Edward,
nem ér meg nekem annyit a maga 15000 dollárja,
hogy vándormadárrá tudjak válni,
hogy távoli szemlélője legyek hazámnak egy közömbös csillagról,
hogy ne halljam többé hazai hangjainkat,
a veszekedéseket, a pörlekedéseket, az irigységeket
– hogy megismerkedjek egy új betegséggel, a honvággyal.
Azt hiszem, minden betegség között
ez a honvágy nevű betegség az egyetlen, amely elviselhetetlen.
Hát pénzért vegyek betegséget magamnak,
amikor amúgy is van belőle elegendő?
Kedves Ödön úr,
nem megyek Los Angelesbe,
mert azt a 15000 dollárt, amelyről szó van,
az utóbbi években
(amikor mindig csak hallottam róla,
de személyesen meg nem ismerhettem)
úgy megutáltam, mint valami csúf ragályt,
amely elcsúfítja, eltorzítja, elgörbíti
a régen nemesnek látott magyar arculatokat.
– Ez a 15000 dollár
(képzelem, mennyi kevés lehet az Amerikában)
okozta azt, hogy itthon Magyarországon
elfelejtettünk magyarok maradni az elmúlt szörnyű évek alatt.
Ez a nyomorult 15000 dollár volt az okozója annak,
hogy a megsértett madár könnyűszerrel csapott föl vándormadárnak,
holott az itthoni köleshez volt szokva.
Ez a Los Angeles-i ígéret hördült föl az emberekben,
amikor a hazai ostorsuhintásokat érezték – bizony érdemtelenül.
De én már csak itt maradok,
mert nem tudnék új, még boldogabb világhoz szokni.
Az ember végül beleszeret a boldogtalanságba, mint a betegségbe.
Krúdy Gyula
(1927)
*
Juhász Gyula
Levél egy kivándorló kartársam után
Ki messze, messze mégy, kinek hajója már
Képzeletben talán London s Nyújorkba jár
S megváltottad már az összes expressz jegyet,
Export írótársam, fogadd részvényemet.
Jó volt itthon lenni, amikor a Lipót
És egyéb városok közönsége hívott
Lámpák elé, mikor kifogták a lovat,
Mert lóvá tetted a jó publikumodat.
Jó volt itthon lenni, amikor a Fedák
Testére írt szerep oly fényesen bevált
S Mohamedhez a hegy, az amerikai
Ügynök jött a jogot előre váltani.
Jó volt itthon lenni, mikor a levelek
Hullottak elébed és mind szerelmesek,
Szobalány és kokott, báróné és grizett
Kérdezte epedőn: milyen a szájvized?
Jó volt itthon lenni, mikor a tantiém
Mind, mind neked jutott s a széles föld szinén,
Hottentott, patagon, egész művelt világ
Bevette boldogan a te komédiád.
Most, hogy a kis haza megkisebbült nagyon
S kisebb, mint a haza, a várható haszon,
Most export cikk lesz a becses személyed is,
Itt hagysz bennünket ó, mily szörnyű Nemezis!
Hát menj, hiszen mehetsz, a bankot adhatod,
Nincs oly darab föld, hol ne keljen darabod,
Mi, megbocsáss, tovább is itthon maradunk,
Mert mi oly szegények és magyarok vagyunk!
