kb. 2 perc olvasás
VÁRKONYI NÁNDOR
(Pécs, 1896. május 19. – Pécs, 1975. március 11.)
Ez a honlap Várkonyi Nándor szellemi örökségét szeretné egy helyre gyűjteni kitágítva a teret a pécsi irodalom- és kultúrtörténész világa köré, hogy beletekinthessenek.
Fogadják tőlem szeretettel!
Kende Katalin (V.N. unokája)
ELŐSZÓ HELYETT…
„… Kultúrhistóriát írok, vélek írni, a kultúrhistória nem azonos a filozófiával. Ha filozófiailag akarnám meghatározni azt a munkát, amit végezni akartam, nagyon rövidre fogva, ezeket mondhatnám: hasonlíthatnám Teilhard de Chardinhez, aki most – tudjuk – egy új kultúrfilozófiát adott, amit mindenki ismer. Az ő kultúrfilozófiáját úgy foglalhatnám össze: ő hominizálni akarja a Mindenséget, emberiesíteni. Minden „emberi” a kozmoszban. Hogy mondják latinul? „Si magnis parve componere licet.” Ha szabad kis dolgokat hasonlítani nagyokhoz, akkor az én kultúrbölcseletemről azt mondhatni: én divinizálni akarom az embert. A kozmosz hominizálása, az ember, mint a kozmosz középpontja filozófiailag végrehajtható-, értelmezhető-e? Ez az elmélet megvalósítható-e filozófiailag? Ezt nem tudom. De, hogy az embert, az emberben lévő istenit, mint a világnak, a kozmosznak egy részét meg lehet ragadni, azt bátorkodom kijelenteni és mint fő mondanivalómat hangsúlyozni.
Ha folytatom az összehasonlítást – a kicsit a naggyal – azt mondhatom Teilhard de Chardinnak az elgondolása, gondolkodása, gondolatmenete tipikusan nyugati, tipikusan európai, evolucionista, célratörő, egyenes vonalú. Vajon a világnak a története, a nagyvilágot értem, az egész mindenséget, ilyen egyenes vonalú, célratörő? Nem a hódító európainak a belemagyarázása ez a gondolat a világ menetébe? Akkor én ezzel szemben már inkább a keleti világnézethez csatlakozom, amely ciklusokban képzeli el a világmindenség életét, körforgásszerűen, illetve spirálisan , egyre megújuló menetben. Ez tipikusan keleti gondolat, és ehhez csatlakoznék én. Az a felfogás, amit négy nagy munkámban kifejteni vélek, az ezt a világszemléletet valósítja meg, bár nem nyíltan, közvetlen fogalmazásban, de a mondanivalójába belerejtve. Egy helyen nyíltan rámutatok, ahol a suméroknak az elképzelését ismertetem arról a kettősségről, amit ők kettős csigavonallal ábrázoltak. Az a legegyszerűbb, legmegragadhatóbb képe ennek a világszemléletnek. …
… Követendő példa, legalábbis a magam számára így fogalmaznám meg: nem fölélni, kihasználni és elsorvasztani a körülöttem lévő életet, hanem megismerkedni vele. Visszaszerezni azt a harmóniát, amit az ember hite és hagyománya szerint a Paradicsomban élt meg. Ezt magasabb rendű és szebb célnak tartom, de természetesen megvalósíthatatlannak. Ám, még megvalósulatlan állapotában is méltóbbnak, emberiesebbnek tekintem, mint a goethei határtalan önzést, amelyhez persze, mint zseninek joga volt. De vajon az ember tarthatja, ítélheti-e magát zseninek? Van-e joga erre akár a legnagyobb zseninek is? Nem tudom. Goethe mindenesetre egy örök érvényű példát adott. …”
Várkonyi Nándor vallomásából – részlet