kb. 24 perc olvasás
ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK
BOLDOG-BOLDOGTALAN PARADICSOMA ÉS POKLA
NAPI FELJEGYZÉSEK AZ ÉLŐK ÉS HOLTAK HÁZÁBÓL
A POÉZIS PEGAZUSÁN
LÉVAY JÓZSEF
1825-1918
SZÜRETÜNK
1. Gondolatim mostan
Mulatozva járnak,
Csekély gazdasága
Körül éd’sapámnak;
Csak oda tér lelkem,
Mikoron elfárad,
Mikor másutt rajta
A búbaj megárad,
Ott nyugtot találhat.
2. Látom szerettimet,
Együttülnek épen,
Szőlőhegyünkön a
Körtvefa tövében.
Középen egy nagy tál,
Tálban izes étek
És körülte vidám
Megelégült képek
Nevető cselédek.
3. Szüreti szint ölte
Két kis hugom ajka,
Meglátszik a szőlő
Édessége rajta…
Pörölnek egymás közt
Pajzán kedvteléssel,
Egyik megharagszik
S azt mondja bus képpel,
Hogy nem kell az étel.
4. Édes apám pedig
A kulacsot kapja
S kitekeri nyakát;
Hogy lelkét kiadja;
Felköszönti szépen,
Ez a köszöntője:
„Adjon isten bővebb
Szüretet jövőre!”
S ugy iszik belőle.
5. És ekkor a pásztor,
A ki oda surran,
Elsüti puskáját,
Puska nagyot durran…
A fehérnép sikolt
Apám iszik elébb,
Azután azt mondja:
„Jöjjön kend közelébb!”
S a pásztor odalép.
6. Felhajt egy pohárbort,
Azután tovább megy;
Mert most igy adózik
Neki az egész hegy…
Már is félre billent
Fejében a kalap,
De nem gondol vele,
Mindig iszik, ha kap,
S olyan lesz mint a csap.
7. Oszlik a társaság
Az ebédnek vége;
Ujra daltól hangzik
A hegyek vidéke…
Ujra neki esnek
A termő tőkének
És míg fosztogatják,
Tréfálnak, mesélnek
A vidám cselédek.
8. Csak édesanyámnak
Felhős itt a képe,
Mivel én jutottam
Talán az eszébe!
Ha szép gerezdet lát,
Azt is nekem szánja…
Áldja meg az isten,
Mikor nem is várja,
Mikor nem is látja.
*
MIKES
Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zugását…
Egyedül, egyedül
A bujdosók közűl
Nagy Törökországban,
Ha csak itt nem lebeg sírjában nyugovó
Rákóczinak lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában!
Peregnek a fákról az őszi levelek,
Kit erre, kit arra kergetnek a szelek
S más vidékre száll a
Csevegő madárka
Nagy Törökországból…
Hát én merre menjek, hát én merre szálljak,
Melyik szögletébe a széles világnak
Idegen hazámból!?
Zágon felé mutat egy halovány csillag,
Hol a bércek fején hókorona csillog
S a bércek aljában
Tavaszi pompában
Virágok feselnek…
Erdély felé mutat, hol minden virágon
Tarka pillangóként első ifjuságom
Emléki repkednek!
Ah mért nem szállhatok hozzád szülőföldem,
Mikor minden bokrod régi ismerősem!
Mért vagy szolgaságban,
Gyászos rabigában,
Oly hosszu időkig!?
Ha feléd indulok, lelkem visszatartja,
Az édes szabadság büvös bájos karja,
Vissza mind a sírig.
Itt eszem kenyerét a török császárnak,
Ablakomra titkos poroszlók nem járnak
Éjjeli sötétben
Hallgatni beszédem’
Beárulás végett…
Magános fa vagyok, melyre villám szakad,
Melyet vihar tördel, de legalább szabad
Levegővel élhet.
Egyedűl hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zugását
Egyedűl, egyedűl
A bujdosók közűl
Nagy Törökországban,
Körülöttem lebeg sírjában nyugovó
Rákóczinak lelke az eget csapkodó
Tenger haragjában.
* * *
SZENTÍRÁS – SZENTLECKE – SZENTBESZÉD
Katolikus igenaptár
A gyermek Jézusról nevezett Lisieux-i kis Szent Teréz
Ünnepe: október 1.
Szent Teréz megtalálta a maga kis útját alázatban, egyszerűségben, Isten iránti bizalomban. Hivatását így foglalja össze: „Anyámnak, az Egyháznak szívében szeretet leszek.” Isten segítségével akarjuk járni életünk útját, megtalálni mi is hivatásunkat, és megmaradni az Istentől rendelt úton.
Teréz 1873. január 2-án született Franciaországban, Alencon-ban. Csipkegyáros szülők utolsó, kilencedik gyermeke volt. A keresztségben a Mária, Franciska, Teréz neveket kapta. Apja Martin Szaniszló, anyja Guerin Mária-Zelia volt, házasságuk előtt mindketten szerzetesek szerettek volna lenni, de Isten akarata más volt. Szüleik is vallásos emberek voltak, már a gyermekek is nagyon komoly vallásos életet éltek.
Öt éves korában elvesztette édesanyját és ekkor, 1877. november 16-án Lisieux-be (olv.: liziőbe) költöztek, ahol Paulina nénje lett kismamája. Sokat tanult nővérétől, azonban az karmelita apáca lett. A kis Teréz a válásba súlyosan bele betegedett, már lemondtak róla. Testvérei imádkoztak érte a betegágy mellett, bágyadtan nézett fel a beteg, az ágy mellett álló Szűzanya szoborra tekintett és a szobrot megelevenedni látta.
Csodálatosan felgyógyult, és nemsokára elsőáldozó lett. Ezután minden igyekezetével a hivatásáért küzdött. Már kilencévesen kérte felvételét a karmelita nővérekhez – mindhiába. Tizenötévesen ismét próbálkozott: kikönyörögte nővérétől, hogy előbb ő, Teréz mehessen a szerzetbe; kikönyörögte apjától, hogy beleegyezzen a rendbe vonulásba.
A Kármell elöljárói azonban a nagykorúság előtt nem akarták felvenni, hiába volt a püspökhöz küldött fellebbezés is. Egy pápai fogadáson, kijátszva az őrök éberségét, XIII. Leó pápa trónusa elé térdelt Teréz, de a kérésre a pápa is csak kitérő választ adott. Ekkor felajánlotta magát: legyen a kis Jézus játékszere, labdája, amivel Jézus bármit tehet, csak öröme teljék benne.
Végül is 1890. szeptember 8-án (17 évesen) fogadalmat tehetett. Sok-sok testi és lelki szenvedés kínozta: édesapja sorozatosan kapta a szélütéseket, végül meghalt; fájdalmai voltak. A bántásokat szótlanul tűrt; soha nem panaszkodott; magányosság gyötörte; kételyei voltak. Szentnek készült, de alázatosan tudta, hogy a szentek nagyon nagyot tettek már a szentségük érdekében. Ő még nagyon kicsiny hozzájuk képest, de ezt a „kis utat” tökéletesen akarta végigjárni. Meg akarta az embereket tanítani erre a „kis útra”: szórják az apró áldozatok virágait Jézus felé.
Tüdőbajban halt meg, 1897. szeptember 30-án, 25 évesen, ragyogó arccal. Utolsó szavai voltak: „Istenem szeretlek”. Már 1923-ban boldoggá, 1925. május 17-én szentté avatták.
1925. december 14 óta a missziók főpártfogója, 1944 óta pedig Franciaország második pártfogója.
Példája:
Kis dolgainkat mind ajánljuk fel Istennek!
Legyen mindenem az övé, csak örüljön neki.
Ne mutassam ki másoknak az elégedetlenségemet.
Kis szent Teréz a kis út szentje. A napi apró jótettek, imádságok, önfeláldozás útját járva jutott egészen közel Istenhez. A mindennapok hűségét szeretnénk eltanulni tőle.
Október (melyet szent Teréz napjával kezdünk) a Szűzanya hónapja. A napi rózsafüzér lehet ebben a napban az apró jót, amit csak Isten lát, és amivel naponta szolgálatára lehetünk embertársainknak. Ebbe beleférhet az is, hogy nem fogadnak be, nem fogadják el áldozatunkat az emberek. Mi mégis szívesen tesszük, mert tudjuk, hogy Isten kedvéért, Isten iránti szeretetből vállaljuk életünk apró áldozatait.
*
Napi igehelyek
A év, évközi idő, 26. hét, szombat
Bár 4,5-12.27-29
Légy bizalommal, Isten népe, emlékezzél meg, Izrael! El vagytok adva a nemzeteknek, de nem végromlásra, hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent, azért adott át titeket az ellenségnek. Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent, azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek. Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet. Ő látta Istennek rátok törő haragját, és így szólt: ,,Halljátok ti, Sion szomszédai: Nagy gyászt hozott rám Isten! Mert láttam népem számkivetését, fiaimét és leányaimét, melyet rájuk hozott az Örökkévaló. Mert felneveltem őket boldogan, de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük. Senki se örvendjen rajtam, ki özvegységre jutottam és egyedül állok. Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt, mert ők eltávoztak az Isten törvényétől; Legyetek bizalommal, fiaim, és kiáltsatok az Úrhoz, mert megemlékezik rólatok, ki elvitt titeket. Bizony, miként arra irányult figyelmetek, hogy eltévelyedjetek Istentől, éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra. Mert aki rátok hozta a bajokat, örök vidámságot is ad majd újra nektek, azzal, hogy megszabadít titeket.
Lk 10,17-24
Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: ,,Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!” Ő azt felelte nekik: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: ,,Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: ,,Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
* * *
NIETZSCHE AFORIZMÁK
2.
A jó levélíró.
Aki nem ír könyveket, sokat gondolkodik, és aki nem elégítő társaságban él, rendszerint jó levélíróvá lesz.
*
Ami a legcsúnyább.
Alig hinném, hogy a sokat utazott ember bárhol a világon talált volna csúnyább vidékeket, mint az emberi arczban.
*
A részvétteljesek.
A részvétteljes, balsorsban mindig segíteni kész természetek ritkán örülnek együtt az emberrel: mások jó sorsakor nincs tenni valójuk, fölöslegesek, nem érzik saját fölényüket és ezért kelletlen érzéssel nézik.
*
Az öngyilkos rokonai.
Az öngyilkostól rossz néven veszik rokonai, hogy az ő jó hírnevükre való tekintetből nem maradt életben.
*
Előrelátható hálátlanság.
Nem talál háladatosságra az, aki valami nagyot ajándékoz, mert a megajándékozottra már az elfogadás is túlságos teher.
*
Szellemtelen társaságban.
Senki sem köszöni meg a szellemes ember udvariasságát, ha egy színvonalra helyezkedik az olyan társasággal, amelyben udvariatlan dolog szellemet mutatni.
*
Tanúk jelenléte.
Még egyszer olyan szívesen ugrik utána az ember a vízbefúlónak, ha olyan emberek vannak jelen, akik ezt nem merik megtenni.
*
A jóbarát titka.
Kevés olyan ember akad, aki ha kifogy a társalgás anyagából, ne szolgáltatná ki jóbarátjai titkos ügyeit.
*
Hála.
Finom lélekre nyomasztó, ha valakit hálára kötelezett maga iránt; a durva lélekre, ha valakinek hálával tartozik.
*
Az elidegenedés jele.
A legerősebb ismertetőjele a nézetek elidegenedésének két ember között, ha mindegyik mond valami irónikusat a másiknak s egyik sem érzi meg rajta az iróniát.
*
A hang veszedelme.
Beszéd közben néha zavarba ejt a saját hangunk csengése és olyan állításokra csábít, amelyek meg sem felelnek meggyőződésünknek.
*
Az illetlenség jó jel.
A fölényes embernek öröme telik a becsvágyó ifjak iránta való tapintatlanságaiban, sőt ellenségeskedéseiben is; a tüzes ló makranczosságát látja bennük, amely még nem hordott lovast, de nemsokára büszke lesz, hogy hordhatja.
*
Az elbeszélő.
Aki valamit elbeszél, könnyen elárulja, azért beszél-e, mert a tárgy érdekli, vagy mert érdeket akar elbeszélésével kelteni. Az utóbbi esetben túloz, szuperlativuszokat használ és a többi. Ilyenkor rendszerint rosszabbul beszél el, mert nem annyira a tárgyra, mint magamagára gondol.
*
Vita hevében.
Ha az ember egyszerre ellene mond valami véleménynek s kifejti egyúttal a magáét, akkor a másik véleményre való tekintet rendszerint eltéríti természetes helyzetéből a magáét: szándékosabbnak, élesebbnek, talán kissé túlzottnak tűnik fel.
*
Lelkiismereti furdalások.
Miért vannak közönséges társaságokból jövet lelkiismereti furdalásaink? Mert fontos dolgokat könnyedén vettünk, mert személyekről nem beszéltünk teljes hűséggel, vagy mert hallgattunk, ahol szólani kellett volna, mert alkalmilag nem ugrottunk fel, nem szaladtunk el, – egyszóval, mert abban a társaságban úgy viselkedtünk, mintha bele valók lettünk volna.
*
Az arczkép zsarnoksága.
Művészek és államférfiak, kik egyes vonásokból kikombinálják az ember vagy egy esemény teljes képét, többnyire abban lesznek igazságtalanok, hogy utána megkívánják, hogy az esemény vagy ember olyan is legyen, amilyennek festették; egyenesen megkövetelik, hogy az ember olyan tehetséges, olyan ravasz, olyan igazságtalan legyen, amilyennek ők képzelik.
*
A rokon mint legjobb barát.
A görögök, akik legjobban tudták, mi a jó barát, a rokont olyan szóval jelezték, amely a barát szónak szuperlativusza. Ezt nem tudom magamnak megmagyarázni.
*
Az élősdi.
Az előkelő érzület teljes hiányát jelenti, ha valaki inkább él függetlenül, mások költségére, csakhogy ne kelljen dolgoznia, rendszerint titkos elkeseredéssel az ellen, akiktől függ. Az ilyen érzület sokkal gyakrabb nőknél, mint férfiaknál, sokkal megbocsáthatóbb is (történeti okokból).
*
Horog.
Minden embernek megvan az ára, – ez nem igaz. De bizonyára minden ember számára megvan a horog, amelybe bele kell harapnia. Így, hogy némely embereket valamely ügynek megnyerjünk, azt az ügyet csak el kell árasztanunk az emberszeretet, a nemesség, a szelidlelküség, az önfeláldozás fényével – és melyik üggyel ne lehetne ezt megtenni! – ez az ő lelkük édes méze és nyalánksága; másoké megint más.
*
Szokratesz tapasztalata.
Ha az ember valamely dologban mesterré lett, más dolgokban rendszerint ép ezért teljes kontár marad, de azért épen megfordítva ítél, amint ezt már Szokratesz is tapasztalta. Ez az a baj, amely a mesterekkel való érintkezést kellemetlenné teszi.
*
Kiváncsiság.
Ha a kiváncsiság nem volna, keveset tennének az emberek felebarátaik javára. De a kiváncsiság belopózik a kötelesség vagy részvét nevében a szerencsétlen vagy a nyomorgó házába. – Lehet, hogy a sokat dicsőített anyai szeretetben is van jó darab kiváncsiság.
*
A tökéletes nő.
A tökéletes nő magasabb tipusa az embernek, mint a tökéletes férfi, de ritkább dolog is. – Az állattan tudománya módot ad ennek a tételnek valószínűvé tételére.
*
Barátság és házasság.
A legjobb barát fogja valószinüleg a legjobb feleséget kapni, mert a jó házasság a barátságra való tehetségen alapszik.
*
A szülők életének folytatódása.
A szülők jellemében és érzületében mutatkozó megoldatlan disszonancziák tovább csengenek a gyermek lényében s magukban rejtik belső szenvedéseinek történetét.
*
Anyai örökség.
Mindenki anyjáról vette a nőnek képét: amilyen az anyja volt, aszerint tiszteli vagy kevésre becsüli őket, vagy egyáltalában közömbös irántuk.
*
A természet korrigálása.
Ha nincs jó apád, szerezz magadnak.
*
Apák és fiúk.
Az apáknak sok a dolga, ha jóvá akarják tenni, hogy fiaik vannak.
*
Előkelő nők tévedése.
Az előkelő nők azt hiszik, hogy amiről nem lehet társaságban beszélni, az nincs is.
*
Férfi-betegség.
Az önmegvetés férfi-betegségén legbiztosabban az segít, ha egy okos nő szereti az embert.
*
A féltékenység egy neme.
Az anyák könnyen lesznek féltékenyekké a fiaik barátaira, ha ezeknek nagyobb sikereik vannak. Az anya rendszerint jobban szereti magamagát a fiában, mint a fiát magát.
*
Észszerű esztelenség.
Az élet és értelem érett korában az embert elfogja az az érzés, hogy apja rosszul tette, mikor őt nemzette.
*
Anyai jóság.
Némelyik anyának boldog, köztiszteletben álló gyermekekre van szüksége, másiknak boldogtalanokra: máskülönben anyai jósága nem bír nyilvánulni.
*
Különböző sóhajok.
Némely férj azért sóhajtozik, mert a feleségét elcsábították, a legtöbben pedig azért, mert nem akarja senki elcsábítani.
*
Szerelmi házasságok.
Azoknak a házasságoknak, melyek szerelemből köttettek (az úgynevezett szerelmi házasságoknak) a tévedés az apja és a szükség az anyja.
*
Asszonyi barátság.
Az asszonyok nagyon könnyen kötnek barátságot egy férfival, de hogy az fenmaradhasson, egy kis fizikai ellenszenv is kell segítségül.
*
Unalom.
Sok ember, kivált asszony nem érzi az unalmat, mivel sohasem tanult meg rendesen dolgozni.
*
A szerelem egy eleme.
Az asszonyi szerelem minden fajtájában napvilágra jő valami az anyai szeretetből is.
*
A hely egysége és a dráma.
Ha a házasfelek nem laknának együtt, a jó házasságok gyakoriabbak volnának.
*
A házasság rendes következményei.
Minden érintkezés, amely nem emel föl, lesülyeszt, és fordítva; azért sülyed rendszerint a férfi valamivel lejjebb, ha feleségre tesz szert, míg az asszony valamivel emelkedik. Nagyon szellemi életet élő embereknek ép oly nagy szükségük van házasságra, mint a mennyire rugdalóznak ellene, akár egy utálatos orvosság ellen.
*
Parancsolni tanítani.
Szerény családból való gyermekeket ép úgy kell nevelés útján parancsolni tanítani, mint más gyermekeket engedelmeskedni.
* * *
„EGY KÁDÁRUNK VAN, AZ IS AZ OROSZOKNAK DOLGOZIK…”
(Somolygás a Kádár-korszakban)
Mit jelent az MSZMP?
Minek a rövidítése az MSZMP?
– Megint Szarban Maradtunk, Pajtás!
Marosán, szegény…
1962 októberében, amikor Marosán György „visszavonult” a politikától és nyugdíjazták, utalva eredeti foglalkozására, az alábbi viccet lehetett hallani:
– Mit jelent az MSZMP?
– Marosán, Szegény, Megint Pék.
Se párt, se szakszervezet
Földrajzóra. A tanító a világ térképe előtt magyaráz.
– Látjátok, gyerekek? Ez a nagy piros a nagy Szovjetunió. A halványabb pirosak a vele szövetséges népi demokráciák. Ezek balra az imperialista, kapitalista országok, minden ország más-más színű. Ez a tőlünk legtávolabbi fehér folt, ahol még vademberek élnek. Van-e valakinek kérdése?
Pistike nyújtja a kezét.
– Nos, kérdezz fiam!
– Tanító bácsi kérem, ahol az a nagy fehér folt van, ahol a vademberek élnek, van ott párt?
– Ott még nincs párt, egyetértésben élnek az emberek és pártra nincs szükség.
A Jóska is feltartja a kezét és kérdez:
– Tanár bácsi kérem, ott ahol a nagy fehér folt van, van-e ott szakszervezet?
– Ott még ősemberek laknak és nincs elnyomott és elnyomó réteg, azért szakszervezetre sincs szükség.
Móricka nyújtózkodik és rákérdez:
– Tanító bácsi kérem, ott, ahol az a nagy fehér folt van, ahol se párt, se szakszervezet nincs, mitől vadultak meg az emberek?
Lebukott a prímás
A cigányprímást behívatják a községi tanácsra, kihallgatják. Mikor kijön, az egész banda ott áll.
– Mi történt veled, mi van?
– Ajaj, bibasok, eltiltottak a bazsevától, aszondták, fel vagyok függesztve!
– De hát miért?
– Mert bevallottam a tanácselnöknek, hogy azt húztam a kocsmában, hogy „Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája!”
– Hát minek vallottad be pont neki, te szerencsétlen?
– Miért, miért, hát mert pont neki húztam!…
Osztrák gyerek – sonkás zsemlével
A „vasfüggöny” idején az osztrák-magyar határon egy osztrák gyerek sonkás zsemlét eszik. Egy magyar gyerek kéri:
– Te osztrák gyerek! Adj egy harapást!
– Nem adok én!
– Hát akkor tudd meg, nekünk van egy nagy, kétszobás házunk!
– Az nekünk is van, de négyszobás!
– Hát tudd meg: nekünk van egy négyszemélyes Zaporozsec autónk!
– Az nekünk is van, de hatszemélyes Ford!
– Te osztrák gyerek, adj egy harapást!
– Adjon az anyád kínja!
– Hát okkor tudd meg: nekünk van Varsói Szerződésünk!
– Hát majd nekünk is lesz!
– De nekünk van KGST-nk is!
– Hát majd nekünk is lesz!
– Az lehet – mondja a magyar -, de akkor nem lesz sonkás zsemlétek!
Az ezres
Kádárnak este nyolckor beszédet kell mondani a tv-ben, és elromlott a szolgálati kocsija. Nincs mit tenni, taxit kell hívni. Épp arra jön egy taxi, Kádár megállítja.
– Mondja, jóember, elvinne engem? – kérdezi Kádár.
A taxisofőr a sötétben nem ismeri meg:
– Elvinném én magát szívesen, de sietek haza, mert mindjárt Kádár fog beszélni a tv-ben, és meg akarom nézni!
Kádárnak nagyon jólesik, hogy ilyen lelkes híve van, benyúl a belső zsebébe és elővesz egy ezrest, hogy megajándékozza vele. A taxisofőr, amikor meglátja az ezrest, így szól:
– Tudja mit, uram, ott egye a fene Kádárt, inkább elviszem magát!
Baráti országok
A hatvanas években az egyik laktanyában politikai foglalkozást tartanak.
– Elvtársak! Ki tudná felsorolni a baráti országokat?
Kovács honvéd jelentkezik.
– Csehszlovákia, Románia, Lengyelország, NDK, Bulgária.
– No de Kovács elvtárs, a legfontosabbat kihagyta!
– Én mondtam minden baráti országot!
– Hát a Szovjetunió?
– Az nem baráti ország. Az testvéri ország.
– Hát nem mindegy?
– Nem! Mert a barátját az ember maga választja meg…
A megfejtés
A hetvenes években táviratot kapott Kádár János Brezsnyevtől és a táviratban csak ez állt: 5 4 3 2 1
Kádár nem tudta, mi ez, ezért összehívta a Központi Bizottságot, és nagy nehezen közösen megfejtették: „Ötéves tervet négy év alatt teljesíteni, három ember munkáját kettő végezze el egy fizetésért…”
Söröshordók – alumíniumból
– Miért alumíniumból gyártják a söröshordókat?
– Mert egy Kádárunk van, és az is az oroszoknak dolgozik.
János és a korona
Amikor a hatvanas években ment a tv-ben a Robin Hood című filmsorozat, akkor kérdezték:
– Magyarországon miért nincs Robin Hood?
– Mert János nem akarja magát megkoronáztatni.
Kádár telefonjai
Kádár János íróasztalán rengeteg telefon van. Honnan lehet megtudni, hogy melyik az, amelyik Moszkvával van összeköttetésben?
– Azon csak hallgató van…
Csak komputerrel
Matematikaórán:
– No, gyerekek, a párttitkár elvtárs tiszteletére komputerrel fogunk számolni! Emilke, mondd csak, meg nekem: négy komputer meg hat komputer az összesen hány komputer?
Sírdogál a nyuszi…
Sírdogál a nyuszi az erdőben.
– Miért sírsz, nyulacska? – kérdi a varjú.
– Jaj, kedves varjú, nagy baj van! Mindjárt itt lesz Pestről az egész Központi Bizottság, Kádárral az élen, medvére vadásznak! Jaj, hova bújjak, hová bújjak?
– Bolond vagy, te kisnyuszi – mondja a varjú -, ha medvére vadásznak, akkor miért vagy úgy berezelve?
– Hát csak azért, mert tévedtek ezek már ennél sokkal nagyobbat is!
Tizenegyes
Magyarország labdarúgó-válogatottja a Szovjetunió csapatával játszik barátságos mérkőzést, amikor a meccs állása egy-egyre áll és a magyar csapat tizenegyesrúgáshoz jut. Nagy a tanácstalanság, valakit a lelátón jelenlévő Kádár Jánoshoz küldenek, hogy döntse el, ki rúgja a döntő gólt.
Kádár a következő tanácsot adja:
– Bene lője!
Baj vagy tragédia?
Tanulmányi felügyelőt vár az osztály. A tananyag: „Az ember tragédiája”.
– Na, gyerekek – kérdezi a tanár -, ki tudná megmondani, mit jelent ez a szó: tragédia?
Ubulka jelentkezik:
– Tragédia az, hogy otthon döglik a nyulunk!
– Nem, Ubulka! Hogy otthon döglik a nyulatok, az baj! Tragédia: Kádár, Münnich és Czinege pajtások repülőgéppel utaznak Moszkvába. A tajga fölött a gép kigyullad, lezuhan, mind ott pusztulnak. Ez lenne a tragédia! Hogy otthon döglik a nyulatok, az csak baj! Világos?
Nemsokára belép a tanfelügyelő.
– Na, gyerekek, mit tanultatok legutóbb?
Rázúg az osztály:
– Az ember tragédiáját!
– Ki tudná közületek megmondani, mit jelent ez a szó: tragédia?
Feláll Ubulka és bátran belekezd:
– Ha Kádár, Münnich, Czinege pajtások repülőgéppel utaznak Moszkvába, a gép kigyullad, lezuhan, mindnyájan ott pusztulnak: ez tragédia. De nem baj! A baj az, hogy otthon döglik a nyulunk!
1968
– Kinek van a világon a legnagyobb kocsija? – kérdezi Kropacsek a barátját.
– Nem tudom!
– Hát Kádárnak! A kormánya a Kremlben van. Az ülése a Parlamentben. A csomagtartója Vietnamban. A fékje Kubában. A „tankja” pedig Csehszlovákiában!
Egy szobor talapzatán
Budapesten, a Dózsa György úton állt egy Lenin-szobor, amelynek a talapzatára valaki rápingálja:
NE MOSOLYOGJ, ILJICS, NEM TART EZ ÖRÖKKÉ,
SZÁZÖTVEN ÉVIG NEM VÁLTUNK TÖRÖKKÉ!
Választás a Kádár-korszakban
Az önjelölt országgyűlési képviselő egy gyűlésen várja a hozzászólásokat.
János bácsi szót kér:
– Hát, kedves képviselőjelölt elvtárs, amikor az Isten a világot megteremtette…
– Hallgass, te marha! – vágja oldalba a párttitkár, nem ezt kell itt mondani!
– Csak mondja bátyám, csak mondja! – biztatja a képviselőjelölt.
– Hát, amikor az Isten a világol megteremtette, nagyon üresnek találta! Ezért teremtett egy embert, el is nevezte Ádámnak!
– Fogd már be a pofádat! – suttogja a párttitkár.
– Csak mondja kedves bátyám, szívesen hallgatom! – biztatja a szónok.
– Hát osztán – folytatja János bácsi – egyszer csak Ádám felkiált: „Uram! Nagyon egyedül vagyok!” Ekkor az Isten megteremtette Évát, odaállította Ádám elé és így szólt: „Na, Ádám, válassz magadnak feleséget!” Hát ilyen ez a választás!
A magyar csodafegyver
Kádár Jánosnak jelentik a szenzációs hírt, hogy a legközelebbi katonai díszszemlén bemutatják az új magyar csodafegyvert. Így is történik. Sorra elvonulnak a különböző hagyományos fegyvernemek, majd a rakéták után még egy kis szedett-vedett csapat, rendezetlen sorokban. A hadügyminiszter büszkén mutat rájuk:
– Ők a magyar közgazdászok! Ha ledobjuk őket az ellenség hátába, nagyobb pusztítást végeznek, mint a szovjetek interkontinentális rakétái!
A munka tízparancsolata
1. A lustaság fél egészség.
2. Amit ma megtehetsz, megteheted holnap is.
3. Az, hogy más dolgozik, még nem ok a munkára.
4. Az elveszett munkakedvet ne keresd!
5. Amelyik akta 30 nap alatt nem intézi el magát, nem érdemes, hogy foglalkozzunk vele.
6. Aki nem dolgozik, annál nem lehet hibát találni, tehát prémiumot érdemel.
7. A munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen!
8. Amíg minket fizetnek, addig nincs dolgunk.
9. A munkahely nem kocsma, hogy az ember egész nap bent legyen.
10. A munka nemesít, de nálunk szocializmus van, tehát nincs szükségünk nemesekre.
* * *
SIRISAKA ANDOR: MAGYAR KÖZMONDÁSOK KÖNYVE
V.
Vacsora után vagy állj, vagy ezer lépést sétálj.
(Egészségi szabály.)
Vacsora után az öreg apám sem dolgozott.
(A czigányt napszámba fogadták. Reggeli után igy szólt a gazdához: Gazd’uram, jó volna most mindjárt ebédelni is, legalább nem kell délben a munkát megszakitani. A gazda beleegyezett s neki adta az ebédet is. A czigány jó sokáig huzta ki az ebédet és mikor a gazda már figyelmeztette e körülményre, a czigány azzal állt elő, hogy bizony legjobb volna most már egy füst alatt a vacsorát is megenni, akkor aztán a gazdának erre sem lesz gondja és a munka is sokkal jobban fog menni. Mikor a vacsorát is elköltötte a czigány és a gazda nógatta, hogy most már fogjon hozzá a munkához, Pharao derék unokája ezt felelte: »vacsora után az öreg apám sem dolgozott többé« – és ezzel, vesd el magad, elinalt.)
Vacsorán éri Pilátust.
(Azaz meghal.)
Vad a szelid gyümölcs is, míg meg nem érik.
Vad fának gyümölcse is vad.
Vad tigrisek között nevelkedett; vad oroszlányok alatt szopott.
Vadász mindig olyat keres, mit el nem vesztett.
Vadásznak, halásznak nem jó szerencsét kivánni.
(Mert a vad és a hal mind elkerülik a fegyvert, vagy a hálót. Babonás km.)
Vadász sokat fárad, halász ritkán szárad.
Vagy bor, vagy viz.
(Ezt azok mondják, kik nem szokták a bort vizzel vegyiteni.)
Vagy élek, vagy halok, de szerencsét próbálok.
Vagy élet, vagy halál.
Vagy hatra, vagy vakra.
(Azoknak szokott mondása, kik már mindenre elszánvák.)
Vagy kosul, vagy bakul, de meg kell lenni.
Vagy megszokik, vagy megszökik.
Vagyok, aki voltam, leszek, aki vagyok.
(Mikes leveleiből.)
Vagyon itt minden: kis szita, nagy szita.
Vagyon itt mind őszi, mind tavaszi.
(Jó mód.)
Vagyont nem a tüzmentes szekrény, hanem a tüzhely őrzi meg.
Vagy törik, vagy szakad, – meg kell lenni.
Vagy-vagy.
(Oly állapot, melyben két eset közül egyet választani kell.)
Vajudik a hegy, egeret szül.
(Nagy várakozás után csekélység jő létre.)
Vakarcs akar kitenni a kenyéren.
(A kisebb a nagyobbon.)
Vakarj falat.
(Add meg magadat, engedj.)
Vak beszél a szinkeről, – süket a zenéről.
Vak ember lova nehezen hizik.
(Kovácsnál: Nehezen hizik a paripa, kinek ura vak.)
Vak, ha sok is az aranya, mégis nyomorult.
Vak is látja.
(Olyan világos a dolog.)
Vak is lát néha álmában.
Vak is lelt egy patkót, örült neki, hogy vas volt.
Vak is talál olykor garst.
Vak koldusnak is alamizsnán a szeme.
Vak légy, ha hamar akarsz járni.
Vak, ki rostán át nem lát.
(Faludi.)
Vakmerőség a bolondság szele.
Vak mutat a szemesnek utat.
Vaknak és sántának nincs helye a templomban.
(Zsidó eredetü km.)
Vaknak mutatsz tükröt; vak nem veszi hasznát a tükörnek.
(Kis-Viczay után.)
Vakok közt az egy szemü – néhol: sanda – a király.
(Az ügytlenek között a kevésbé ügyes már szerepet játszik.)
Vakot ütni valakin.
(Boszuból szégyenbe hozni.)
Vakot vetett a koczka.
(Nem szolgál a szerencse.)
Vaktól utat kérdez.
Vak tyúk is lel gyöngyöt; – vagy: vak tyúk is talál néha szemet.
Vakuljak meg a két fülemre és süketüljek meg a két szememre, ha nem igaz.
(Tréfás szólásmód.)
Vakulj magyar, – ne láss tót!
Vakuljon meg, he meghal.
Vak veréssel verni.
(Azaz: megszólni valakit.)
Vak veti világtalannak szemére.
(Székely.)
Vak vezeti a világtalant.
(Evang.)
Valakinek a falatot kivenni a szájából.
(Megfosztani attól, amit már bizonyosnak hitt.)
Valamivel több a semminél.
Vallató, – rabvallató – mint a beczkói bor.
(Nagyon savanyu borra mondják. Beczkó, Trencsénmegyében van.)
Van annak, aki meg nem issza.
Van anyja, de ki tudja, ki az apja.
(Kovács Pál.)
»Van«-ból nem tudott megélni, most a »nincs«-ből is megél.
Van bőven, mint szabó szeméten a posztószél.
Van az ur Istennek elég oly kosztosa.
(Ingyenélőt jelent.)
Van-e bolondabb fia apádnak?
(Szegedvidéki.)
Van is, nincs is.
Van lova, de nincs kocsisa.
(Van esze, de nem tud vele élni.)
Van magához való esze.
(Maga érdekét követi.)
Van, mint zsidónak szegett szalonnája.
(Szabolcs m.)
Van mit apritani a tálba.
Van mit apritani a tejbe.
(Jó módu.)
Van ott kakas tej is.
(Valamely háznál nagy bőséget jelent.)
Van szakáll.
(Azaz hitel.)
Van valami a dologban.
Van valami a közember kalapja alatt is.
Vargabetüt csinálni.
(Kerülő útat tenni.)
Varga ne tovább a kaptánál, – vagy: kaptafánál.
(Mihez nem értesz, ahhoz ne szólj. – Eredete pedig ez: Apelles hires görög festész egyik általa festett képét a piarczra a közszemlének kiállitotta. A hires művésznek munkáját számosan bámulták, nevezetesen a többi közt egy varga is, s ez egy hibát lelt a képen. Egyik bakkancson egy füzőlyukkal kevesett volt, mint a másikon. E gáncsot látván Apelles, a képet haza vitte s a hibát kigazitotta és ujra kitette a szemléletre. Másnap az igazitást látván a varga, elbizakodva más részeit is birálgatni kezdé a festménynek. Ekkor Apelles az idétlen gáncsoskodásokat megunván, mondá: »Varga, ne tovább a kaptánál.«)
Vargaságot nem lehet egy nap alatt megtanulni.
Varga, tót, meg hóhér szégyenli a nevét.
Vargához viszi az ekevasat.
Vargát fogott; – csizmadiát fogott.
Vargát rántott.
(Meleg kemencze mellett a bőrnemüek.)
Varjak örömest rájárnak a buzára, – vagy: a dögre.
Varju varjunak, csóka csókának, holló hollónak nem vájja ki szemét.
Vasárnap font fonál péntekig meg nem áll, – vagy: nem sokáig tart.
(Vasárnapi munkán nincs Isten áldása.)
Vas is megvásik idővel.
(Minden mulandó, az idő mindent megemészt.)
Vaskalapos.
(Elavult nézetü, ujitástól irtózó emberekről mondják.)
Vastag abrosz, vékony ebéd.
(Tolna m.)
Vastag, mint a debreczeni kofa.
Vastag nyaku kálvinista.
Vádolja a lelkiismeret.
Vágja, mint Sallay a szappant.
(Tövisháti.)
Vágyódik, mint kecske a zöld ágra.
Vágyódik, mint leány a házasságra.
Váljék egészségére!
(A tüsszentésnél mondják. A mai társaságban nem divatos a tüsszentésnél a régi »prosit«, »adj’ Isten!«, »váljék egészségére!« stb. E szokásnak azonban hosszú multja van. Sokáig I. Gergely idejére vitték vissza, a mikor Olaszországban a mirigypestis pusztitott; az erős tüsszentés akkor biztos előjele volt a közelgő halálnak, s azért a tüsszentőnek »egészség«-et kivántak. De már az ó-korban is általános volt a szokás, a tüsszentőnek szerencsét kivánni. Aristoteles e szokásról az ő »problemáiban« emlékszik meg. Arisztofanes az ő »Madaraiban« a tüsszentést isteni kinyilatkoztatásnak nevezi és Sokrates azon nézetben volt, hogy belső geniusza, »démona« üdvöt jelentően hat az orrára. A tüsszentést még ma is valami állitás megerősitésének veszik s ez a kifejezés »tüsszentett rája«, Németországban s nálunk is használatban van. A szerencsekivánás szokása a tüsszentésnél tehát ősrégi – s bár most nem divatos, teljesen azonban aligha fog elenyészni.)
Vállat vonitott rá.
Válogat, mint kondás a pergőben.
Válogat, mint tót a vadkörtében.
Válogat, mint czigány a vadkörtében.
Válogat, mint oláh a vadkörtében.
Válogat, mint az egriek a templomban.
Válogat, mint a rossz lencse a vizben.
Változó, mint az április idő.
Változó, mint a hold.
Változik, mint a szivárvány.
Változtatja, mint Csausz az ételt: hol irót, hol savót.
(Szeged.)
Várja, míg szájába repül a sült galamb.
Várja, mint varju a dögöt.
Várja, mint zsidók a Messiást.
Várja, mint Noé a hollót.
Várt leány várat nyer.
(A várt leány mindig szerencsésebben jár.)
Várva-várta; kérve-kérte.
Vásár nélkül is elkél a jó árú.
(Kis-Viczay Péter.)
Vásár előtt van esze, mint a zsidónak.
Vásár esővel jár.
Vásárt napján kell megtartani.
Vásik rá a foga.
(Nagyon kivánja.)
Vásitja száját.
(Fecseg.)