Palotai H. Zsófia: Szabadság mindenek felett 2.

„Nekem valójában a szépírás az életem…”

Csokonai Vitéz Mihály arról álmodozik, hogy megírja az Iliász mintájára a honfoglaló magyarok eposzát. Barátjával Pestre megy és a megvalósításhoz próbál segítséget is kérni…

Hacsek Zsófia Csokonairól szóló regényének második részében kitágul a tér. Az írásnak élő főhősünk kiküldetésen van, de ezt másra használja fel. Utazása során képet kapunk a korabeli utazási főbb utazási módról, megismerkedünk a gyorsparaszttal, de láthatjuk, hogy a tehetősebbnek hintóra is futja. A történet során Mihály két várost is meglátogat, első állomása Kecskemét. A korabeli várost nagyon jól bemutatja nekünk az írónő, és rögtön tudhatjuk is, hogy a főhősnek ez a város kevésbé tetszik. A második állomás, a korabeli Pest se lesz a kedvence, főleg az emberek miatt és ennek hangot is ad:

„Egyébként is, mintha Pest-Budán divat lett volna látványosan megbámulni a többi embert: mindenki, akár lovon, akár gyalog, akár valamilyen járművön utazott, folyamatosan a körülötte haladókat mustrálta.”

A főhős bejárja a várost, amelynek korabeli leírását a szerző részletekben menően és nagyon szépen tárja elénk. Mihály megismerkedik a város sötétebb oldalával is, a piszkos szálláson örömlány dolgozik a szomszédban és egy illegális kártyapartinak is szemtanúja lesz, ahol egy életre megutálja a pálinkát. Ugyanakkor látja a főúri életet is, amitől viszolyog. Egy ugyancsak poéta barátjával jut fel a bűnös városba, akivel nagyon egy húron pendülnek, de ő nem kíséri végig az úton. Főhősünk találkozik a pesti egyetem két legnagyobb professzorával, az esztétikaprofesszor Schedius Lajossal és a matematikát tanító, de szintén író Dugonics Andrással. Mindkettő nagy hatással van rá, Schedius az eszmecseréjük közben megkínálja kávéval, amit szintén nem kedvel meg. Dugonics András pedig bíztatja, hogy írjon és ő az, aki a történet során a legpozitívabban áll ahhoz, hogy Csokonai legyen a magyar Homérosz. Ő mondja ki lényegében a történet egyik kulcsmondatát:

„Az, hogy ma ki elismert, és ki nem, semmit sem jelent.”

A történetből érződik, hogy a korszakban nagyon nincs központja az irodalomnak. Illetve van, csak éppen a Martinovics-mozgalomban vállalt szerepe miatt Kazinczy éppen a büntetését tölti. A sors iróniája, hogy Kazinczy halála után a nagyon nem szeretett nagyváros lesz az irodalmárok fő központja.

Az első részben már olvashattunk a Martinovics-mozgalomban résztvevők lebukásáról, a kibontakozó reakciós abszolutizmus még jobban rányomja a bélyegét a történet hangulatára, ami főleg a következő idézettel szemléltethető:

„Manapság bárki börtönbe kerülhet, pusztán azért, mert az írásához a nevét is mellékeli…”

A történet vége felé Mihály szemtanúja lesz Martinovics és öt társa kivégzésének. Az írónő ezt az eseményt nagyon részletesen, fesztiválhangulattal és már-már horrorba illő brutalitással ábrázolta. Nem csoda, hogy a főhősünk sem bírta gyomorral az eseményt és visszavágyott Debrecenbe.

A második rész szintén nagyon könnyen magával ragadja az olvasót és szinte észre sem veszi és már a végére ért. A szerző lábjegyzetben most is gondoskodott az idegen nyelvű fogalmak és szavak elmagyarázására, ami sokat dob az olvasás élményén. Csokonai személye iránt érdeklődőknek ez a kötet is kötelező olvasmány, de aki a 18. század végi Magyarországot szeretné megismerni, annak is bátran ajánlható!