kb. 24 perc olvasás
Eugéniusz:
Önsors-javítás/rontás ABC – XIIII.
pppppppppppp
Emberélet mennyiség/minőség
Szempont és témaötlet-gyűjtésem:
A létjavítás/romlás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp
Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp
Reviczky Gyula
A bolondok házából
A végtelenséget belátom;
Kezdet sehol sincs énmegettem.
Átestem miljó változáson;
De nem tudom, mikor születtem.
Ezer halálom volt immár nekem
S születésimnek száma végtelen.
Voltam az első vércsepp egykor,
A mely Kainra csepegett,
S a rózsaszál, mely a habasszony
Vércseppiből keletkezett.
S mikor kő voltam, hideg, érzéketlen,
Nyugalmat én akkor se leltem;
Mert Jákób rajtam álmodá,
Hogy angyallal harczolt soká!…
Volt egyszer egy mihaszna, vak s beteg;
Mondott egy hosszu, büszke éneket
Hős Ilionról, harczokról… szegény!
A koldusbotja voltam én.
Sok szeretője volt Aszpáziának:
Én voltam a szive neki.
Egy bölcscsel egykor engem itatának.
Hjah! bölcset gyilkol, a ki teheti.
Abdérában csupa bolond lakott;
Engem, a békát, egy se bánthatott.
S voltam a Kleopatra buja szája;
Antóniuszt csókoltam eleget;
S hogy elrohadt a föld legszebb rimája,
Belőlem kígyó mérge lett.
Az asszonyok is mérgesek;
Marnak, kinoznak, rontják véredet.
Jézusnak egykor Golgothán,
Mint szivacsot nyujtott a vad pogány.
Sohajtozám Ahazvér ajkain:
Meg nem halhatni óriási kin!
Lángoltam és eretneket
Nyaldosnom óh, be jól esett!
S midőn szél ingatott a fán
S voltam borízü alma, tán
Megettek?… óh, dehogy!… fura!
Tellnek valék a czentruma.
Pestis voltam s megöltem legelébb
Egy olasz amoroso kedvesét.
Tövis koromba’ volt egy kis kalandom
Burgundi Máriával, s mért tagadnom,
Jó tréfaság volt s mondhatom,
Gyönyör volt a szemérmes asszonyt
Halálra kinzanom.
Nem is levék aztán pocsékra tinta;
Mert egy sürűvérű komédiás
(Rosszgyomruak mondják, derék irás)
Hamlet históriáját vélem irta.
Később, emlékszem, Don Quijote
Agyában volt a székhelyem,
S a jó lovag legott
Sovány s bolond lett szörnyüségesen.
S mert nincsen kötve semmi kelyhe’,
Lettem Maratnak nyelve,
Aztán meg’ édes torku csalogány;
Megédesült dalomtul a magány.
Voltam pompás kamélja; kéjjel
Örömlány keblén hervadék el.
Sőt már golyót is öntöttek belőlem;
Csatába vittek katonák;
Prédára lestem puskacsőben
S Petőfi szívét jártam át.
S bár sorsom ennyit változott,
Nem multam el s el nem mulok.
S mig ezeket beszélem,
Egy bolondnak fejében
Egy darab agyvelő vagyok.
*
Reviczky Gyula: Egy könyvre
Egy könyvre
mely az őrült, a gonosztevő
és a lángész közt rokonságot bizonyítgat.
.
A tudomány, e kor nagy büszkesége,
Szfinkszek talányát megfejtette mind.
Már nemcsak Isten lát be a vesékbe,
Az ember is, ha górcsőn áttekint.
Mit a természet eddig rejtve tartott:
Távcső, göreb, bonczkés leleplezik.
Megtudjuk, mily népek lakják a Marszot,
Ismerjük tetteink törvényeit…
.
A kéz finom rezgéseit figyeld meg,
S ki mit gondol, mint könyvbűl olvasod.
Fordulj a vérdelejhez és helyetted
Tudtán kivül más végzi óhajod.
Tetszés szerint rablók, hülyék, paráznák
Az így álomba bűvölt emberek.
Mi hát a lélek?… Bárhogy magyarázzák:
Csak ideg, agy, vér, lüktető erek.
.
Jól van. Hússzerkezet csupán az ember,
Idegszálakból fínoman szövött.
Megáldva vagy megverve értelemmel,
Mint első állat állatok között.
A lángész is veszendő emberállat,
De nemesebbet földünk nem terem.
Vedd millióit a levő világnak,
S tán egy nevezhető csak e neven.
.
Ő a világos, józan ész tökélye,
Legfőbb erő, győzelmes akarat.
Érzése a szférák örök zenéje,
Értelme forró, fényes, mint a nap.
Igazság, szépség, jóság, eszme nála,
Átlátszó mint a lég s oly egyszerű;
Szivébe’ nincs zavar, se folt agyába’,
Fénygyorsaságu, sastekintetű.
.
Ne higyj a fenhéjázó bölcselőnek!
Nem járnak téboly, bűn, zseni együtt.
Szegény bohó! állítsd egy sorba őket.
S ellentétet fogsz látni mindenütt.
A lángész ellenképe, akadálya,
Mit rokonságnak hittél oly hamar;
A tiszta látás, az erő hiánya,
A mely csak szennyet, iszapot kavar.
.
A lángész is vivódik önmagával;
Nagy szenvedélyek dúlják bensejét.
Kin hasogatja mérgezett nyilával;
De ő kibirja, ég, de el nem ég.
Mi mást szabad halálba, bűnbe kerget:
Fokozza erejét és vágyait;
Küzdésre ad, tettekre néki kedvet,
Mert szűz lelkében hit s erő lakik.
.
Érzelme, vágya, tette, gondolatja
Teljes mértékü, hathatós, egész.
A boldogság az ég felé ragadja,
Villámként járja át a szenvedés.
Ezért nem lel társat, rokont, barátot;
Nem érti őt közlelkü sokaság!
Sötét- s szennyesnek látja a világot,
Mert maga fényes, tiszta, mint a láng.
.
Tüzes sebhely van sütve homlokára,
Önlángja perzselt oda bélyeget.
Jámbor kedély megsejti, megcsodálja;
De naplelkébe látni nem lehet.
Próféta ő; jövőt előre érez;
Meglátja, a mi még csak jönni fog!
És vértanú, hü elvéhez, hitéhez,
Mert néki az igazság nem titok.
.
S vonásain ha bút tanyázni láttok:
Hagyjátok szomorúnak lenni őt!
Siratni ezt a szenvedő világot
Ő van hivatva, ő, a legdicsőbb.
Halandók dísze, emberek tökélye,
A szenvedésre legfogékonyabb.
Felfogni a bukót rendeltetése,
És szánni a szegény bolondokat.
Bolondulás
“Két módon tehetnek bolonddá.
Az egyik, hogy elhitetik veled a hazugságot.
A másik, hogy visszautasítod az igazságot.”
(Sören Kierkegard)
Bolond világ
„Bolond ez a világ:
arkangyallá változhatsz, megőrülhetsz,
vagy akármekkora gazember lehet belőled,
senki sem látja. De hiányozzék csak egyetlen
gombod… mindjárt észreveszi mindenki.”
Erich Maria Remarque
Ki a bolond?
aki poéta lesz Magyarországon
aki az utcán magában hangosan énekel
aki elosztogatja mindenét, hogy Krisztust kövesse
aki a színpadon azt képzeli, hogy ő Lear király
aki az egész életét felteszi egy nagy ügyre
aki nyíltan olyat csinál, amiért biztos lecsukják
aki szabadságért koldusbotot választ pásztorbot helyett
aki hite miatt hagyja magát akár oroszlánok elé vetni
aki a siker reménye nélkül évekig dolgozik művén
aki nem ágyban és párnák közt kíván meghalni
aki szerelméért kész akár még elkárhozni is
aki minimálbérrel négy gyereket vállal
stb.
Balgák Krisztusért
(or. jurogyivije, ‘szent őrültek’):
fanatikus orosz ortodox aszkéták.
Családot nem alapítottak, nem dolgoztak,
elutasították a birtoklást és a megszokott életformákat.
Rongyokba öltözve állandóan úton voltak, sem világi,
sem egyh. joghatóságot nem ismertek el maguk fölött.
Mint a koldusokat, szívesen látták őket is minden házban.
A közvélemény Isten kegyeltjeinek, prófétának
és csodatevőnek tartotta őket.
Az irántuk tanúsított tisztelet
és jóindulat következtében
megtorlás nélkül szót emelhettek
az öregek, a nyomorultak
és elnyomottak védelmében.
Olykor botrányokat okoztak
(pl. Isten nevében átkozódtak),
de büntetlenül tehették,
mert minden megnyilvánulásukat
egy felsőbb akaratnak tulajdonították.
Viselkedésüket azzal magyarázták,
hogy az ördög bújt beléjük,
majd amikor az Úr megszabadította őket,
a roham elmúltával szelídek és jámborak lettek.
Állításuk szerint többször részesültek istenélményben,
mint a hívek és az egyháziak többsége.
Erkölcstelenségük szent borzadályt váltott ki,
szelídségük és aszkézisük példaképpé tette őket,
ám többségük igazában szerepet játszott…
A 18. sz-tól a balgákat gyógyíthatatlan betegnek tartották,
s mert viselkedésük zavarta a tp. ájtatosságokat,
menhelyekre gyűjtötték össze, 1850 u. őrültként
ápolták és gyógyították őket. Tiszteletük megszűnt…
Szent
részegek és őrültek
Nagyszerű dolog a lélek nyugalma
és az, hogy örülni tudunk magunknak.
Szenvedély! Részegség! Őrület!
Oly nyugodtan,
oly részvétlenül álltok e dolgok előtt,
ti, erkölcsösek!
Szidjátok a részeget,
megvetitek az esztelent,
elhaladtok mellette,
és hálát adtok az Istennek, mint a farizeus,
hogy nem teremtett benneteket olyannak,
amilyen ezek közül egy.
Nemegyszer voltam részeg,
szenvedélyeim sohasem
estek messze az őrültségtől,
és egyiket se bánom,
mert a magam mértékén megtanultam,
hogy mindig és szükségképpen
részegnek és őrültnek kell mondani
minden rendkívüli embert,
aki valami nagyot,
valami lehetetlennek látszót csinált.
De a mindennapi életben is
tűrhetetlen hallani,
hogy minden,
csak félig is szabad,
nemes, váratlan tett esetén
rögtön kész az ítélet:
ez az ember részeg,
ez az ember bolond.
Szégyelljétek magatokat, ti józanok!
Szégyelljétek magatokat, ti bölcsek!
(J. W. GOETHE)
Szellemi fogyatékos
Az „öntörvényű” ember –
fittyet hány a gravitációra is,
és ha ezt ép bőrrel megússza, túléli,
akkor a szellemi, társadalmi élet rendjére is:
neki pl. a grammatika szabályai sem mérvadók…
És csodálkozik, háborog, hogy őt senki sem érti meg…
Betanított
életvezetők
Aki csak a kályhától
elindulva „tud” táncolni…
És a vicc a gonosz manóról,
aki minden éjszaka bepisiltet,
Majd, amikor a pszichiátere
tanácsára ő már ellentmondana,
akkor új „parancsot ad”, bekakiltat:
erre a verzióra már nem volt kész válasz
A pokoljáró dudás sors
Képzeljük el, hogy valaki,
mint egykor egy Noé nevű férfiú,
egy sivatagos tájon kezd bárkaépítésbe,
amiért őt mindenki hülyének nézi, gúnyolja,
és csak ő érzi-tudja, hogy nem ő a bolond,
sőt: ő lesz az emberiség legnagyobb jótevője
„Megfelelő ember”
Arra vagy a legbüszkébb,
hogy veled soha semmi baj nincs:
Megfelelsz a közvélemény, a rokonok,
szomszédok, a családod elvárásainak?
De így alighanem te is úgy fogsz járni,
az egymásnak ellentmondó elvárások
kereszttüzében, a Lélekre nem figyelve
mint az öreg-gyerek-teher-szamár
mese szereplői, akik a végén már
megbolondulnak, „megőrülnek” …
Egy
bolond
százat csinál
Nem a „vírus! fertőző,
de a hülyeség, a páni félelem,
ha beléd-táplálta a közmédia,
ami „betegséget” katalizálhat,
ami után „persze” úgy tűnik,
mintha tényleg a vírus hatna…
Dőre
„Mind azon szók között,
melyekkel a magyar
az esztelent, bolondot
nevezni szokta,
a legkíméletesebb kifejezés,
kevesebb tehát a féleszű,
esztelen, bolond, eszeveszett,
őrült, nadragulyás, kasuka szóknál,
s tulajdoníttatik oly embernek,
ki az okos ész szabályait
holmi kisebb tárgyakban szegi meg,
s ferde beszédei vagy tettei által
gyakran nevetséget,
sajnálkozást pedig igen ritkán gerjeszt,
s nem annyira a megzavart észnek,
mint inkább a ki nem fejlett értelemnek adja jeleit.
Legtöbb dőreséget mondanak, és tesznek
a gyermekek, tudatlanok, tapasztalatlanok.
Vétetik néha bohó, bohóc, tréfálkodó értelemben is.
Magyar nyelvből elemezve, úgy látszik,
azon őr gyöknek előtétes módosítványa,
melyből őrül, őrült származnak.”
Czuczor-Fogarasi szótár
Kis
bajból
fut nagyobba
Büntetés, kényszermunka helyett
valami „dilis” viselkedést színlelsz,
hogy így azt kényelmesen megússzad.
De itt jön a hospitalizáció, illetve
akivel folyamatosan bolondként
bánnak, az akár azzá is válhat…
Vagy lázadsz, és akkor jöhet(ett)
a „nyugtató”, vagy az elektrosokk,
sőt nemrég még az ún. lobotómia is
(lásd: Száll a kakukk fészkére)
Diliház
A szabad élet
kihívásai elől megfutamodva
„agyad” valami „elmebajt” produkál,
mert neked most nem ér a neved…
Netán még be is kéredzkedsz egy
létbiztonságot nyújtó intézetbe,
és ide életfogytig berendezkedsz,
és Élet helyett inkább elviseled
a főnővér lelki terrorját,
és „drog-terápiáját” …
(Száll a kakukk fészkére…)
Tettető
Van, amikor
a legjobb túlélési stratégia,
ha folyamatosan hülyének tetteted magad –
Persze a barátaiddal ellenőriztesd magadat,
mert jó esélyed van rá: a végén úgy maradsz…
(Svejk, a derék katona vajon melyikre jópélda…)
Dili-
flepni
A szabad
szólásod jogáért
túl nagy árat fizettél –
mondhatsz bármit, de
nem vesznek komolyan
Bolond lyukból bolond szél fúj…
Ön-
stigmatizáló
Úgy akarsz nagyobb,
teljes szólásszabadsághoz jutni,
hogy önként magadra veszed
a bolond bélyegét, stigmáját –
félcédulás szabad szájúként
arra már nem gondolsz, hogy
milyen nagy ennek az ára:
nem veszik komolyan szavaidat!
Fél láb
Beszélgetnek a bolondok a háborúról.
-Igen, szörnyű volt – mondja az egyik.
Én is egy csatában vesztettem el a fél lábam.
-De hiszen neked megvan mind a két lábad! – szól társa.
-Na igen, mert a csata után megtaláltam!
Aki
besegít
a „Jóistennek”,
ne végezzen félmunkát,
ha Ő a jégesővel már úgyis elverte
a szőlő nagyját, a maradékot majd ő elvégzi…
(Arany János egyszeri gazdája – Bolond Istók)
Aki
egy futóbolond,
nem tiszteli meg
annak a háznak lakóit,
ahol ő épp most vendég,
nem foglal egy ideig helyet,
erre is sajnálja „drága idejét”,
mert addig se tud pénzt keresni,
önként beszűkíti a kapcsolatait,
és így elviszi még a szép álmukat is…
Akinek
a napi életéből
teljesen hiányzik
a „megbolondító” fűszer:
a móka, a tréfálkozás, ugratás,
a játékosság, a mulatás stb. stb. –
vagy épp mértéktelenül van,
vagyis túlteng benne…
Aki
egy alternatív
kitűnni vágyó:
csak a hülyéskedése
vált ki erős reakciót: osztálybohóc
Nem látja: ő a magát éretlen bolondozásával
folyamatosan nevetségessé tevő társasági pojáca
Ő dafke,
csak azért se tér ki
a részeg/bolond elől,
leáll vele hosszan vitázni,
majd veszekedni/verekedni,
vagy éppen őrájuk rábízza
a legféltettebb titkait, netán
kincseit, sőt gyerekét…
Mint
a tök részeg,
az önként őrült,
aki pont a rablók előtt
dicsekszik a sok pénzével,
vagy a bolond, aki azzal kérkedik,
amije nincs, vagy ha van: az szégyen
Aki
már
nem élt hiába,
ha pár napig híres/hírhedt lehet:
az önmagából hülyét/bolondot csináló,
ill. feltűnési viszketegségben szenvedő botrányhős
Akit
teljesen lebénít,
rettent az a gondolat,
hogy ő valami bolondságért nevetséges lehet…
Így semmi átlagostól kicsit is eltérőt se enged meg.
Vagy akinek éppen az az életjelmondása, igéje:
különbözzél mindenáron: öncélú különcködő:
nappal nyárspolgár, éjjel csodabogár!
Aki
már
a szúnyog-
csípéstől is jajveszékel,
hisztizik, mozgósít, és mentőt hív!
Ilyen alacsony a fájdalomküszöbje,
vagy oly bolondos tréfálkozó kedvű,
hogy unaloműző játékból Farkas!-t kiált –
kockáztatja: nagy bajban is csak kinevetik,
és még életveszélyben sem sietnek segítségére…
Aki
bolond
módjára
megfogadja
és még bolondabbul
be is tartja az ígéretét:
ha ma nyer a focicsapata,
akkor zsákbamacska-nőt vesz el
Aki
bolondságból,
őrültségből vagy
részegen gyereket csinál,
hogy azután meggondolatlanságának
egy hosszú életen át igya a keserű levét.
Elegendő ehhez: pár percre elmegy az esze,
mert annyit ivott, vagy a nő illatától stb. elkábult
Gyereket még a bolond is tud csinálni
(de nem lesz, aki őt felnevelje)
Élvhajhász
Aki egy kéjsóvár
lelkiismeretlen szoknyabolond,
aki sportból, fogadásból stb. pót-
cselekvésként, bizonyítási kényszer
hatása alatt lesz szívrabló, szívtipró.
Az ő büntetése az, hogy a mennyiség
nem tudja/fogja a minőséget pótolni,
így ő nem fog igazi élettársra találni…
Vagy pl. külföldi diplomatát játszva
bolondítod magadba – egy ideig –
a hiszékeny nőket…tragédia a vége.
(Jó estét nyár, jó estét szerelem)
Ady Endre:
Az élet
Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!…
.
Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!
.
A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kínál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképpen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.
.
Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szivem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen…
…De nincs erőm íly nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!…
*
Ady Endre
A bolond
Szerelmes volt a bolond
S még jobban megbolondult:
Fejét töré be, mikor
A búcsuóra kondult…
Mélyen tisztelt közönség,
Ez a darab meséje,
Egyet-kettőt tapsolunk,
Aztán mindennek vége!
.
Bimbó urnak szíve volt,
Meg kellett hogy hasadjon…
Lám, mennyivel okosabb
Volt Bimbilla kisasszony.
Nem csavarták el fejét
Romantikus regények:
Igent mondott könnyedén
A gazdagabb legénynek.
.
»Szerelmes volt a bolond…«
Ma csak bolond szerelmes.
A szerelmesi pálya
Ma már nagyon keserves.
Csörgősapkát, epedést
Lenéz méltán Bimbilla,
Vagy más néven, ha tetszik:
Ilonka, Margit, Ella…
.
Mélyen tisztelt közönség,
A tanulság mi könnyü:
Bolond, kinek szeméből
Egy lányért hull a könnyü.
Csak az merjen szeretni,
Kinek van hozzá pénze,
Bimbó úr, ön bolond volt,
Méltán lakolt meg érte!…
Akiből
hiányzik
az emberi nagyság ahhoz,
hogy elviselje egy közeli ismerős sikerét.
A legtöbb ember bolond, aki haragszik,
mikor azt látja, hogy a család valamilyen
finom, gúnyból, haragból, ellenérzésből szőtt
szövetséggel fordul a sikeres családtag ellen.
Mert mindig van egy ember a családban,
akinek pénze van vagy híre, vagy befolyása,
s a többi, a törzs, ezt az egyet gyűlöli aztán,
és fosztogatja. – Márai Sándor
Aki
meghátrál
a napi létküzdelmek
kihívásai, izgalmai elől:
inkább végleg a bolondok
háza adta védettségbe bújik…
Ott „él” tovább létbiztonságban,
de súlytalanul, tétlenül vegetálva…
Aki
egy idő/
helytévesztő
Az előadás után is
még mindig Napóleont játszó,
akár az egész országot irányítani akaró,
és így egykönnyen a bolondokházában,
annak a gumiszobájában végző…
„ Gumidominó? Vagy egy parti sakk?
Ön talán Napoleon, vagy a perzsa sah?
Nem, Napoleon nem lehet, azt biztosan tudom,
Mert én vagyok Napoleon!” – Koós János dala…
https://www.youtube.com/watch?v=SL6-Y0QWx6k
Aki
amikor
már nem
vitáznak vele,
de mindent ráhagynak,
akkor ő ezt nagy bölcsessége,
és nem pedig éppen bolondsága,
beszámíthatatlansága stb.
elismerésének veszi…
Aki
csak annak örül,
ha a gomba friss, szép,
és ráadásul temérdek sok:
hogy bolond vagy mérges,
az már nem érdekes –
ennyire nincs érzéke
az élelme minőségéhez,
ami így az életébe kerülhet…
Aki
egy gőgös,
„büszke legény”,
ő senki elől nem tér ki:
se úr, se csőcselék,
se részeg, se bolond elöl?
Mintha az úthenger elől
nem térne ki, mert neki
ez is megalázó lenne…
Neked
a „szerelem”
teljesen elveszi az eszed,
se nem hallasz, se nem látsz,
Így könnyen a bolondját járatják veled,
a legnagyobb őrültségre is kapható leszel…
Aki
Mekk mesterként,
jószándékkal csak ront,
vagy lelkiismeretlen kontárként
mindenhez is értve csak kárt okoz,
ha talál olyan bolond megrendelőt,
aki beengedi a lakásába, otthonába,
és mindezért még sokat is fizet is neki…
Aki
vész-
helyzetben bepánikol,
gyáva felkötni a gatyát,
ő inkább lelép és őrült
módjára felköti magát…
(pedig ennél rosszabb amúgy
se történhetett volna vele…)
Aki
lenézve
az állatokat
távol is tartja magát tőlük,
és ezzel önként elveti az egyik létfontos,
ingyenes/olcsó mindennapi jó tanítómesterét.
Vagy a másik végletbe esve állatbolond lesz,
mizantrópan, élettárs és/vagy gyermek híján
rájuk önti szeretetét, agyon kényezteti őket…
Aki
már
(még balga)
gyerekként
maffiafőnök,
de legalább is
bérgyilkos akar lenni,
mert az nem – sokat –
adózva kereshet nagyon
kevés munkával jó sokat…
(ezt a „bölcs” példát látta,
ilyen eszményt tűztek elé…)
Aki
abból él meg, hogy
folyamatosan zsarol, fenyegetőzik:
mert ha ő egyszer kinyitja a száját!
mert ha ő egyszer elkezd beszélni…
Vagy oknyomozó újságíróként azt
kockáztatja, hogy elteszik láb alól,
vagy politikai pszichiátriai eset lesz…
Zsák és foltja
a bolond légvárat,
vagy kártyavárat épít,
a profi segítő, pl. a pszichiáter
meg alkalmanként szedi a lakbért,
és így e játszmában mindkettő jól jár?
Vagy csak két nagy vesztes lehet ebből:
az egyik hamis illúziókba ringatja magát,
a másik meg tartósan elárulja a hivatását…
Ásó, kapa,
nagyharang
Holtomiglan-holtodiglan…
Csak a mézeshetekre készülsz,
a napi együttélés próbáira nem –
„próbaidő” után hamar kettéváltok,
egyikőtök sem enged, de szenved…
Te majd személycserékkel folytatod…
Mint a bolond, aki ugyanazt ismétli,
és várja, hogy más eredmény legyen…
cenzúra
nem egyes embert öl,
hanem az egész emberiség lelkét öli,
legalább szándékozik ölni, de testileg is milliókat öl;
mert ki képes fölszámlálni, hány ember lett a cenzúra
által elnyomott jog és szabadság nélkül nyomor áldozatja?!
De kérdezzük, józan ész-e az, midőn valaki mondja;
neked nem szabad beszélned, vagy csak úgy szabad beszélned,
mint én akarom. Az igazi józan ész azt mondja:
hogy az ily kívánat bolond kívánat,
tehát nem józan ész súgja.
Táncsics Mihály
Felmentések
Felmentve tornából
Felmentés a katonai szolgálat alól
Felmentés a felnőttségből: mamahotel
Felmentve utódnemzés/gondozás alól
Felmentés az élet alól: bolondokháza
Nem ér a nevem, káposzta a fejem…
Naiv „bolond”
Ember a fronton,
a lövészárokban:
Kérem! Ne lőjenek,
itt emberek vannak…!
S amúgy meg: hát nem neki van igaza!
A Ne ölj! isteni főparancsolat megszegése,
a szándékos emberölés lehet a kötelező…!?
Vagy öl, vagy ölik? ha dezertál főbe is lőhetik,
ha nem vonul be, akkor börtönbe zárhatják…
Fent és lent
Az emberiség jótevője az,
aki az este folyamán jól el tudja
játszani Napóleon jól megírt szerepét,
De az már egy kötözni való bolond,
barát/feleségűző, gyerekrontó stb.,
elviselhetetlen agresszív zsarnok,
aki az előadás után úgy marad…
Ál állatbarát,
aki állatbolond lesz…
Nem mersz kockáztatni
„idegen”, ismeretlen eredetű
gyerek örökbefogadásával –
kutyával-macskával „pótolod”
a saját család/utódaid hiányát,
akit kényedre-kedvedre tarthatsz,
és aki kisistennek nézhet téged,
mert holtig tőled függ az élete,
s nem félsz, hogy fejedre nő…
Betűhív
Ha Jézus
azt mondta
a gazdag ifjúnak,
hogy ossza szét mindenét,
(vagyona gátolja üdvösségét),
így hát, ha te is mechanikusan
ezt teszed, akkor bizton üdvözülsz…
Nem az evangélium szellemisége,
de a holt betűje irányít: így bolondít,
mert mindent mechanikusan kopírozol…
Bal-
szerencse-játékos
Aki csak egyszer volt pár percig bolond,
megkísértette a szerencsejáték ördöge…
Annyira elkábította a kínálkozó kis esély,
hogy gazdag ember, ne kulimunkás legyen!
De az idő alatt minden vagyonát eljátszotta,
és élete további részét dologházban stb. tölti,
és minden megmaradt, spórolt pénzét italra költi…
(vagy kisemmizve, elválva magányban a híd alatt)
Aki
becsal
az aranykalickába,
hogy majd levágja szárnyad –
az anyagi kiszolgáltatottságod
zsarolhatóvá tesz téged: rávehetővé,
hogy hagyjál fel bolondos hivatásoddal,
és nézz valami biztos kenyérkereset felé…
Még
magadat
sem sűrűn láttad
tetőtől talpig meztelenül,
legfeljebb az állatokat, egy kutyát…
Amikor a fürdőkádban is ruha kellett…
Lásd pl. Harsányi Zsolt: Magdolna regénye
főhősnőjét, aki prűd-puritán nevelést kap,
majd naivan elbolondul az első Férfival,
és utána is szökik – de akiről kiderül,
hogy családapa… ekkor öngyilkosságot
kísérel meg, majd e szégyen után már
nem tiltakozik: a szülei jelölik ki párját…
Az
önkéntes,
teljesen önerőből
lett ideiglenes őrült:
a végzetes tettes, a lerészegedő,
és így ön- és közveszélyes ámokfutó,
aki ily állapotban egy szempillanat alatt
akár tönkre is teheti élete hátralevő részét
(elkártyázza vagyonát, teherbe ejt egy idegent stb.)
Alkoholkúra
Soha nem másnapos,
mert mindig aznapos: részeg…
Na ő biztos nem a mennyiségre megy,
Nem sok esélyt ad magának a hosszú életre…
(addig is vagy az alkohol ára, vagy a minősége,
a munkaképtelensége, az őrülten hozott döntése,
a bűntudatból fakadó összeférhetetlensége stb. stb.
teszi tönkre őt is, de az „előszerettei” napi életét is…)
Aki
részegen,
vagyis önkéntes őrülten
teherbe ejt egy világcsúfja banyát,
és így ők a holtáig a nyakán maradnak,
és így ráadásul az amúgy jó házassága
meg rámegy, s még az utcára is kerülhet…
Ha
a búskomor
bújában megrészegszik,
búsabb lesz, ha kijózanodik.
(pláne, ha még ki is fosztják,
vagy egy súlyos balesetet okoz,
vagy teherbe ejt egy rút banyát,
ami miatt jó házassága is bomlik…)
Ördögi körös:
aki azért iszik,
mert most bánatos,
és azután meg azért kell innia,
mert bűntudatos, hogy iszik…
Aki
egy „liberális”
megveszekedett,
esztelenül túlzó
anti paternalista:
ő még részegen sem hagyja, hogy
„szabad akarata” ellenére hazavigyed –
így „barátai” ott is hagyják megfagyni…
Szerelmi
bánatodat
nem a tanulság levonásával,
és javítással/új társ keresésével,
de egyre több és nagyobb mértékű
ivászattal kúrálod, „gyógyítod”?
A részegség őrültsége meg még
akár egy végzetes tettre is rávihet…
Semmis/
nem semmis
Leitatva, elkábítva,
hipnotizálva, manipulálva,
kiszolgáltatottságodra vagy
balga bírvágyadra bazírozva
íratnak alá veled „szerződést” –
bekapod a csábító banki csalétket.
és lépre mész, és majd tönkre mész…
Szépség-
szalonok és
plasztikai sebész kínzópadján
költesz vagyonokat hiábavalóságra,
mert nem tudod elfogadni magadat.
Esztelen fogyókúrákba kezdesz, és
mindenféle pacsulit, illatszereket,
és sok festéket is kensz az arcodra –
pedig sokkal szebb voltál, mint lettél
Aki
esztelenül tékozolja,
drága idejét, lopja a napjait,
kicselezi, ellógja, csak halogatja
a Dolgait, mulasztja kötelességeit stb.,
mint aki itt, ezen a Földön is örökké élne…
Kihagyja a soha vissza nem térő jó alkalmakat.
Nem ő dönt, de eldőlnek a dolgok: a házára a fa…
Aki már,
hisz jelesre
érettségizett felnőtt,
azt gondolja mindent tud –
„csak” éppen az élettapasztalatából,
vagy jó mesékből, könyvekből stb. stb.,
nem szűrt le elegendő életbölcsességet,
ami miatt csak egy hiánya lesz: a boldogsága…
Nem lát át balgaságain, hamis illúzióin,
önáltatásain, élethazugságain…
Sajó Sándor:
A VÉN BOLOND
Emberek, asszonyok,
Itt vagyok, ragyogok;
Gyertek ide, verset mondok,
Ne féljetek, nem bolondot,
Csak egy kicsit eszelőset,
Csiklandozva reszelőset….
.
Kerekecske, dombocska,
Hargita meg Tátra –
Sokezernyi gombocska
Gurul, gurul hátra;
Ezer ördög hempereg,
Valahol egy domb van,
S én már sírni sem merek
Bolond bánatomban;
Ezer ördög rám mered,
Attól van ily nagy meleg
E magyar pokolban…
.
Asszonyok, emberek,
Nagykunság, Kiskunság!
Gyertek, no, közelebb –
Tudjátok, mi ujság?
Tudjátok meg: nincs már víz a Dunában,
Fönt elapadt, lent leszaladt bujában;
Minden vizünk leszaladt,
Minden hegyünk elszaladt –
Néztem, néztem – szívem majd hogy megszakadt…
Égszakadás, földindulás –
Egy a csárda, sok a dudás.
Tisza vize tán ezért oly zavaros,
Így legalább – magyaros…
.
Ki vagyok én, itt akárki megmondja:
Vagyok én egy okos falu bolondja;
Falum, falum, okosom,
Hol van az én somfa nyelű fokosom?
Szegény fokos, leolvadt a nyelérül,
Szegény nyele, kirothadt a helyérül,
Pedig azon, hejh! sok volt a rovás már,
Azt se tudom, mennyi veszett Mohácsnál…
.
Kalapom szememre vágom –
Elhervadtál, szép virágom;
Virág, virág, gyöngyvirág…
Volt itt régen szebb világ,
Nap is sütött fönt az égen –
Édesanyám is volt nékem…
– Ha bemegyek a templomba,
Ott zokogok bánatomba’,
Mért öltem meg az én édesanyámat,
S mért nem öl meg engemet a búbánat!
.
Ha bemegyek a kocsmába,
Nóta kell a bú borába:
Húzd, cigány, a búsat –
Sirasd azt, hogy magyar vagyok,
Árva vagyok, szegény vagyok,
Koldusnál koldusabb…
Aki búsul, menjen ki az erdőbe,
Bús gerlice lehet ott kint belőle;
Ha nem illik bús gerlicemadárnak,
Válasszon egy jó faágat magának –
Én is mennék, hej, de mire kiérek,
Csak azt látom: egész erdő leégett –
Erdő, erdő, ég az erdő!…
Hajhó, csudaszép volt!
A pokol tüze szétfolyt
A sötétben,
Riadás a nagy éjben,
Odafönt vörös égbolt!
– Ég a magyar erdő!
Magyarok, befelé!
Nincs út kifelé!…
Nyaldosva közelgnek az álnok
Kígyószemű lángok:
Sziszegnek a szörnyek,
Reccsennek a törzsek,
Pattognak az ágak,
Sír az avar –
Benn ég, aki benn van,
Jaj neked, magyar!…
Félrevertem száz harangot,
Riadozva szállt a hangjok,
.
Kongva-bongva, zengve –
Elolvadtak a harangok,
Elnémultak mind a hangok,
Üszkös kötél maradt a kezembe’…
Leégett a magyar erdő,
Benne égett múlt, jövendő,
Minden kincsem ott veszett az erdőbe’,
Magam mért is menekültem belőle?
Fecskeszárnyú gyászkabátom
Mással én már föl nem váltom,
Bár a színe zöldbe sárgul – jaj be kár!
Így vall most a szegény úrra,
Ez tanultság, ez kultúra,
Svábbogárból így lesz lassan cse’bogár.
.
No, bolond – mit nevetsz?
Vigasztalj meg, ha szeretsz,
Ha hiszed, hogy kivirul még valaha
Ez a magyar Szahara.
.
Csitt!
Jer közlebb egy kicsit,
Titkot mondok:
Temetésre szólt az ének,
Nem hallották, csak a vének,
Vén bolondok;
Nagy halottat vittek, vittek.
Tudjátok-e, kit temettek?
Engem, téged, mindnyájunkat:
Ezeréves országunkat;
Beleölték vérfolyóba,
Tették hármas koporsóba,
Mint egykor a hun királyt –
Sírba vitte saját népe,
S azt se mondja: be kár érte –
Senki egy jajt nem kiált…
Én se!… én már kacagok,
S ha kacagok, kinek arra mi gondja?
Nincsenek már magyarok,
Én se leszek halott ország bolondja!
.
Ejhaj, igyunk rája!
Úgyis elnyel a sír szája;
Gyáva népnek nincs hazája –
Világ népe mind megveti,
Még az ég is kineveti –
Úgy kell neki, úgy kell neki! –
Így kell szegény vén bolondnak
Sírva porba hullni,
Sírni, jaj, hogy ilyen népnek,
Ilyen jónak, ilyen szépnek
Mért kell elpusztulni…
(1923)
Méltán lakolt meg érte!…
*
József Attila:
AZ ŐRÜLT HAJÓTÖRÖTT
Hahó, te gálya,
Rohanj, mint égő üstökös az éjbe,
Győzelmesen rohanj
A nagy Igazság szűk kikötőjébe,
Hejh! ott daloljon ágyúim száz
Keserű keselyűje békességet,
A hideg ég s a lángoló pokol
Hogy dögvészes borrá langyuljon át,
Hejh ujszülött, hejh, aki haldokol
S te is, te girhes, pókhasú világ,
Ihattok, mint a szomjas kút esőben,
Ezer cigány lesz, mind a gonosz lelkek,
Lakodalom a dicső Pusztulással
És Isten koronája lesz a serleg!
Szeretnétek, heh, tudni, mi lehet még?
Éjfélt Hungária lehányja leplét
S mi víg hajnalba átmulatozunk –
Haha, szép ám a másvilági hajnal!
S ott istenpálinkát iszik mindenki
Egy-egy szívvel, de rugjatok még itt be,
Hisz pálinkáspohártok oly kicsinyke!
Dagadj vitorla, mint dagad a lelkem!
Hát hulljon szét a föld, ha ráfutunk,
De kikötünk az ősi telken!
(Hahó! – rikolt a zord sziklák fölött
S utolsó rongyát vitorlának tűzi
A víg magyar, őrült hajótörött.)
1923. máj. [?]
pppppppppp
Csak az ember lehet
teljes, boldog életű helyett
egy ön- (és társ) sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
