kb. 68 perc olvasás
Bölcs vagy balga, boldog-boldogtalan
Életképek, lelkivilágok és szellemtörténetek
Korrajz, arckép-életút, életbölcsesség, ars poetica
Szabad idézetek jegyzéke – 15.
Nem úgy van már, mint volt régen,
Nem az a nap süt az égen.
Nem úgy illatoz a virág,
Kétszínűvé lett a világ.
Átok fogta meg a magyart,
Mert az soha együtt nem tart.
Rajta igaz a közmondás,
Amennyi ház, annyi szokás.
Régi őseink elhaltak,
Kik a közjónak hódoltak.
Hej, ha most feltámadnának,
Újra sírba szállanának.
Ha a hív jutalmat nem kap,
Nem igazat papol a pap.
El kell veszni a világnak,
Vagy győzni az igazságnak.
Illatozik már a virág,
Egyszínűvé vált a világ.
Nincs uraság, sem titulus,
Közös most a nemzeti juss.
Most szívem már búval nem ég,
Földerült már a magyar ég.
Bár sokára mégis végre,
Tisztán kelt napja az égre.
Nincs már átok a magyaron,
Van most mind egy akaraton.
Napja legyőzte a borút,
Szabadságból font koszorút.
Kobzos Kiss Tamás, Jánosi Együttes
*
Ma van az Anyatej Világnapja, a mai nappal kezdődik meg a Szoptatás Világhete. Köszöntünk minden kedves édesanyát, aki akár csak egyszer is megszoptatta kisbabáját!
Mi is sokat írtunk már a szoptatásról, de most a LLL egyik írását ajánljuk a jeles nap alkalmából:
http://www.lll.hu/miert_fontos_a_szoptatas
*
(…) A szervezett magánhatalom – az államok feletti pénzkartell és globális, valamint magyarországi struktúrái – megszerezte a magyar nemzet által létrehozott vagyon túlnyomó részét, elsősorban a nagyipart, az erőműveket, legértékesebb természeti kincseinket. Különböző manipulációkkal rátette a kezét a magyar mezőgazdaságra is, fillérekért megszerezte feldolgozóiparunkat, a növényolaj-ipari vertikumot, a cukoripari vertikumot, értékes technológiánkat kivitte az országból. Különböző zsebszerződésekkel és a kádár-korszak nomenklatúrájából átörökölt hazai vörös bárók támogatásával ma ő a magyar mezőgazdaság legfőbb ura. A nemzetközi pénzkartell és hazai érdekcsoportjai hegemóniája alatt áll még ma is a magyar kultúra egésze. Övé még mindig a domináns szerep a véleményhatalom gyakorlásában, mert nagyrészt ő a tulajdonosa az elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatási intézményeknek. Ez a szervezett magánhatalom olyan nemzetközi hálózattal rendelkezik, amilyennel Magyarország demokratikusan választott állami vezetői soha nem fognak rendelkezni. A nemzetközi pénzkartell a tulajdonosa különböző informális hálózatain keresztül a nemzetközi véleményhatalom struktúráinak, és ez a szervezett magánhatalom rendelkezik az Euro-atlanti térségben egyeduralkodó módon a pénzügyi és a gazdasági hatalommal (…)
http://www.scribd.com/doc/117641480/Magyarorszagot-fojtogatja-a-szervezett-maganhatalom
*
1906-ban írták…
Gorkij becsülete…
” A világhírű orosz íronak ugyan megesett! Maxim Gorkij tudvalevőleg elhatározta, hogy kivándorol a szabadság földjére, Amerikába és ott folytatja írói működését, a hol teljes biztossággal és bátorsággal küzdhet tovább a czári zsarnokság ellen.
És Amerikában úgy is fogadták Maxim Gorkijt, mint a kultúrának és a népek szabadságának apostolát. Magasztalták, bámúlták, ünnepelték. Történt pedig ez alig pár héttel ezelőtt és ma… ma Gorkij már egy csöppet sem érezheti magát kellemesen a szabadság országában.
A frissen hullott lelkesedés elolvadt, fölszikkadt, eltűnt körűle, a dicsősége ott van már, a hol a tavalyi hó. A kit pár hét előtt még ujjongó tömegek lelkes áradata hömpölygött körűl és a kiért nagy városok, meg dollár-fejedelmek versenyeztek, hogy vendégüknek tisztelhessék, ma egy nemcsak magános és elhagyatott, hanem került idegen, a kit minden hoteles nagy készséggel költöztet át egy másik szállóba.
Nem hívják többé sehova, a társaságából nem kér senki, sőt az a veszedelem fenyegeti, hogy a szabad Amerika földjén nem lesz maradása. Megeshetik, hogy a nagy Gorkijt, a kit diadalkapukkal fogadtak, ki fogják utasítani Amerikából. Pedig ez a Gorkij ugyanaz a Gorkij. Tévedés a személyében nem történt.
Írónak sem lett kisebb Gorkij két hét alatt. Olyasmivel sem lehet megvádolni, mint például Gapon atyát, a megfizetett szabadsághőst, mindössze csak az derült ki, hogy az a nő, a kit Gorkij magával vitt a szabad Amerikába, nem a felesége. A hiteles asszonyt, a ki mikor urát a börtönbe hurczolták, minden követ mgmozgatott, hogy kiszabadítsa: a nagy író nem vitte magával a tengeren túlra.
Hiszen tudvavaló, hogy a börtön szenvedéseit sem feleségével pihente ki, hanem Andrejevna kisasszonynál és ez a kisasszony szállt vele Amerika partjára is. És ez az, a mit az Amerikaiak, ha még úgy értik és méltányolják Gorkij írói nagyságát, sem megérteni, sem méltányolni nem hajlandók. És vajjon lehet-e ezért korlátoltnak bélyegezni a fölvilágosodott Amerikát?
Ime kiderül, hogy minden a szabad Amerikában sem szabad. A nagy írót megbecsülik azzal, hogy megveszik, elolvassák és dicsérik, a mit ír, de ezt nem tekintik mentségnek mindenért, a mit csinál. A könyvének helye van minden házban, de a férjet, a ki hitvesét, gyermekét odahagyta, a maga családi tűzhelyét megbecsülni nem tudta, családi tűzhelyük közé vendégnek nem kivánják.”
1941. augusztus 1-jén jelent meg a Nyugat folyóirat utolsó száma. 1941. augusztus 4-én, három nappal az aktuális szám megjelenése után meghalt Babits, s mivel a megjelenési engedély kizárólag az ő nevére szólt, a Nyugat is megszűnt.
A harminc év története – mondta Babits Mihály – harmincéves háború volt, örök harc. De ez olyan harc volt, amely itt nem is harminc évvel ezelőtt kezdődött.
A magyar kultúra örök harca volt ez
s kezdődött Szent István királlyal, aki elsőnek akarta a magyar szellemet, a magyar életet nyugati kultúrával megtölteni. A magyar kultúrának Szent István óta mindig két pólusa volt. Egyik az ősi, ázsiai, keleti pólus, a másik a nyugati. És a magyar kulturális élet csak akkor tudta erejét megtartani és kifejteni, ha mindkét pólussal megvolt az összeköttetése és viszonya.
– A Nyugat sohasem vesztette szem elől a két irányító csillag egyikét sem. Nyugatosok voltunk, igen, – de nem szűntünk meg ugyanakkor magyarok is lenni.
*
Jön a cenzor…, és pont!
Indul a bakterház.., izé…, akarom mondani indul a Központi Elektronikus Hozzáférhetetlenné Tételi Határozati Adatbázis. Jön bizony kedves Béláim és nincs apelláta meg kibúvó semmi sem. Jön a a Központi Elektronikus Hozzáférhetetlenné Tételi Határozati Adatbázis és jól odabasz…
Na, most akkor komolyan:
A jövő év januártól működésbe léphet az a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) által üzemeltetett internetes feketelista, mely alapján a Magyarországon működő internetszolgáltatóknak kötelezően blokkolni kell a jogsértőnek ítélt tartalmakat. A Központi Elektronikus Hozzáférhetetlenné Tételi Határozati Adatbázishoz, vagyis a KEHTA-hoz minden internetszolgáltatónak csatlakoznia kell, és a bíróság vagy hatóság által elrendelt tiltásokat azonnali hatállyal életbe kell léptetnie.
A KEHTA eredetileg július 1-jén állt volna élesbe elsősorban azzal a céllal, hogy az interneten megjelenő faj-, vallási, felekezeti, nemi, illetve szexuális orinetáció alapján magánszemélyek vagy csoportok sérelmét megvalósító jogsértő, valamint különösen gyermekeket szexuálisan vagy egyéb módon zaklató, illetve gyermekpornográfiát ábrázoló internetes tartalmakat kiszűrje. Az adatbázis alapján a bíróságok, valamint a törvényben meghatározott hatóság egységes módon, elektronikus úton tudja tájékoztatni a szolgáltatókat ezekről a jogsértő esetekről, az internethozzáférést biztosító cégek ezt követően különböző módokon, domain név, IP-elérés, vagy portszám alapján le tudják tiltani az ominózus tartalmakat.
*
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.
Mt 13,47-53
*
Újabb trükkös tolvajok…, illetve ellenőrök.
Akár 500 ezer forintos büntetésre is számíthat az a veszprémi trafikos, akinél a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrei egy kiskorú fiú bevonásával próbavásárlást tartottak. A trafikban a két ellenőr vásárolt, miközben beállított a fiú, aki csak téblábolt. Az eladó kiszolgálta a két fogyasztóvédőt, majd miután fiatalnak vélte a fiút, elkérte az igazolványát. Mivel 17 és fél éves volt kiküldte a boltból, nem szolgálta ki. A fogyasztóvédők szerint ezzel azonban megsértette a jogszabályt, mert a belépéskor már ki kellett volna küldeni a fiút. A tulajdonos szerint olyan helyzetet teremtettek, melynek egyértelműen és szándékosan az eladó figyelmének elterelése és a bírságolás lehetőségének megteremtése volt a célja.
„Beszélgettek, akkor mondták, hogy ezt kérik, azt kérik. Amikor fizetett volna a fiatalabb, akkor nézte a pénztárcáját, mégsincs elég pénz. Erre a másiktól kölcsön kért” – idézte fel az esetet az eladó. Eközben lépett a helyiségbe a kiskorú fiú, aki kivárta a sort, majd az eladó elkérte az igazolványát és mikor kiderült, hogy még nem múlt el 18 éves, kiküldte a boltból. Mégis szabálytalan volt, mert a kiskorút azonnal ki kellett volna küldenie a felügyelők szerint, akik ezt jegyzőkönyvbe is vették, majd a bírságolás kilátásba helyezésével távoztak.
„Direkt behoztak egy fiatalkorút, direkt beállították, besurrantották az üzletbe” – háborodott fel az eljáráson Szabó Krisztián, a trafik tulajdonosa. Egy nappal később ugyanennek a tulajdonosnak egy másik veszprémi trafikját is ellenőrizte ugyanez a két fogyasztóvédelmi felügyelő. Itt egy fiatal lányt használtak csalinak, de nem jött be a trükk. Perger Mónika, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság sajtóreferense szerint ez mindennapos gyakorlat. „A felügyelők fiatalkorú személlyel bemennek az üzletbe, próbavásárlás keretében megpróbálnak dohányterméket vásárolni, illetve ha a jogszabály úgy határoz, hogy a fiatalkorú már be sem léphet az üzletbe, nem tartózkodhat ott, tehát már a felügyelők azt is vizsgálják, hogy a kereskedő felszólítja-e a korának igazolására a fiatalkorút” – fogalmazott Perger Mónika.
Július elseje óta a felügyelők 274 esetben vontak be kiskorút az ellenőrzésbe, akik közül 38-at kiszolgáltak, míg 72-t nem szólítottak fel az üzlet elhagyására az eladók. Ezek a trafikok mind bírságra, vagy akár a működési engedélyük felfüggesztésére számíthatnak.
*
Mindenki örüljön!
Olvasmány: Ézs 9,1–7
Az öröm igazi alapjára kell építened mindennapjaidat, hogy aztán örömmel élj! Jézus Krisztus ez az alap.
1.A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.
2.Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak.
3.Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.
4.Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.
5.Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
6.Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!
7.Egy igét küldött az ÚR Jákóbnak, eljutott Izráelhez,
Magyarázat:
Öröm. Van örömöd? Mi az, ami a legfelszabadultabb örömöt váltja ki szívedben? Volt már olyan? Bizonyára igen. Örömünk alapja sok minden lehet. Család, barátok, ajándékok, új ház, autó, kert. Többnyire tárgyak, de időnként események, történések. S talán néha azt is meglátjuk, milyen gazdagság vesz körül bennünket ebben a teremtett világban, a természetben, s ez is öröm.
Korunk embere dúskál a javakban, legalábbis a felénk eső földtekén. Ennek része az a jómód, hogy lassan nem is tudjuk, minek mikor van az idénye, hiszen a nagy szupermarketekben minden évszakban minden kapható. Télen görögdinnye, nyáron narancs, alma egész évben. S a kenyér, ki tudná összeszámolni, hányféle, folyamatosan. S hogy milyen volt a termés, mennyire volt gazdag az aratás, kit érdekel a mezőgazdászokon kívül!
Jó lenne felébrednünk gazdagságunkban bódult állapotunkból! Vannak helyzetek, események, dolgok, melyek nem természetesek. Ilyen az élet szimbóluma, a kenyér, a gabona. Élnek emberek a földön, akiknek minden falat külön ajándék. Azt sem árt átgondolnunk, hogy a testi kenyér mellett az öröm igazi alapja az olvasott igében az az öröm, melyet a Jézus Krisztusban felragyogó világosság nyújt számunkra! Legyen teljes az örömöd őbenne! /USzA /
Mindent, amit elnyílt két szemem lát:
A napot, a lombot, a lomha Tiszát,
Kemény munkát és lágy kenyeret.
Mindent, mindent, mindent szeretek.
Egyebet magamnak nincs is mit kérjek:
Csak tiszta lehessen test és lélek,
Legyen kit szeretnem, legyen mit ennem,
És el ne fogyjon a nóta bennem.
(Sík Sándor: Rikkant a rigó)
(Újváriné Szabó Anikó)
http://www.keresztenymagyarorszag.hu/forum/103
*
LOYOLAI SZENT IGNÁC
Loyola, 1491. +Róma, 1556. július 31.
1521 pünkösd vasárnapján a francia tüzérség Navarrában tűz alá vette Pamplona citadelláját, és egy ágyúgolyó súlyosan megsebesítette az egyik baszk nemesembert, Inigo Lopez de Loyolát, aki a spanyol király szolgálatában állott. Ez az esemény Franciaország és a Habsburg-ház harcában, amely az egész korszakra rányomta a bélyegét, alig számított valamit, mégis történelmi jelentőségű: ez a kő ágyúgolyó szolgált indítékul ahhoz, hogy Inigo de Lopez a spanyol király szolgálatát fölcserélje Krisztusnak, az ég és föld Urának szolgálatával, és így Inigo lovagból Szent Ignác váljon.
Ignác Guipuzcoas tartomány egyik baszk nemesi családjának sarja, amely ősidők óta ezen a titokzatos tájon, a birtokain gazdálkodva élt. A napvilágot 1491-ben látta meg, közelebbről nem tudjuk, mikor; a tizenkét testvér közül ő volt az utolsó. Mint egy spanyol nagyúr apródja, s később mint fiatal tiszt, dicső jövőről álmodozott. Később maga is megvallotta: ,,Örömét találta abban, hogy gyakorolja a fegyverforgatást, és azt a hiú vágyat melengette a szívében, hogy dicsőséget szerez magának”. És amint későbbi bizalmasai utalnak rá, bátor volt ,,a játékban, a nők körüli forgolódásban, a verekedésben és a hadakozásban. Megkísértette a test, és le is győzte.”
A sebesülés azonban véget vetett a becsvágyó nemes érvényesülésének. Sebesült lába, hiába tettek meg mindent az orvosok, rövidebb lett. Hosszú ideig kellett feküdnie otthon, Loyolában a kastélyukban. Olvasnivalót kért, de csak Jézus élete volt kéznél egy karthauzi szerzőtől, Szász Rudolftól és egy Szentek élete. A sebesült először kedvetlenül lapozgatta őket, de aztán egyre jobban elámult, s végül egészen e művek hatása alá került. Maga adott később számot erről a sorsfordulót jelentő új, nagy élményről: ,,Amikor evilági gondolatokat forgatott magában, ezek nagy örömére voltak. De amint elfáradt, és elterelődött róluk a figyelme, kedvetlen lett, és úgy érezte, mintha teljesen kiszáradt volna. Hanem amikor arra gondolt, hogy mezítláb elzarándokol Jeruzsálembe, és vad salátaféléken fog élni, vagy egyéb önmegtagadásokat vállal, ahogy a szenteknél olvasta, nemcsak addig talált vigaszt, míg ezeknél a gondolatoknál időzött, hanem később is megelégedett és vidám maradt, amikor már nem forogtak effélék a fejében. És megtanulta, mi a különbség a Sátán lelke és az Isten Lelke között. És ez volt az első elmélkedése az isteni dolgokról.”
folytatás:http://www.keresztenymagyarorszag.hu/napszentje
*
Mert az szinte mindenkinek egyértelmű, hogy „szegény gyerek még biztos, hogy éhes”, „szegény gyerek még biztos, hogy álmos”, „mond biztos jól főzted ki azt a cumit”, „na ne mond, hogy erről még nem hallottál soha”, „azért ÉN ezt már nem engedném meg a gyereknek”, „már ne is haragudj, de felneveltem én is két gyereket” és azt hiszem mindenki hosszú oldalakon folytathatná a sort a tipikus mondatokkal.
http://pindur.hu/index.php/es-ami-meg-erdekel/14-na-akkor-mi-is-kell-a-nnek-.html
*
„A háború a szülőszobákban fog eldőlni” – interjú Budaházy Eddával – Budaházy György húga egy valódi példakép lehet a magyar anyák számára – középpontban az önzetlenség, az önfeláldozás, és az igazi szeretet. Részletek: http://betyarsereg.hu/a-haboru-a-szuloszobakban-fog-eldolni-interju-budahazy-eddaval/
*
J
Egy napon az Édennek nevezett kertben így szólt Éva az Úrhoz:
– Uram, gondban vagyok…
– Mi a hézag, Éva?
– Uram, tudom, hogy teremtetted és nekem adtad e gyönyörű kertet, eme csodás állatseregletet, még azt a mocskos kígyót is, de ennek ellenére nem vagyok boldog. – Miért, Éva? – szól a hang fentről. – Uram, egyedül vagyok és elegem van az almából
– Ebben az esetben Éva, tudok megoldást. Megteremtem Neked a Férfit.
– Mi az a Férfi???
– E teremtmény tökéletlen lesz, sok hibával. Hazudni fog és csalni, hiú lesz és dicsekvő. De azért nagyobb lesz, erősebb, örömmel fog vadászni és ölni. Viccesen fog kinézni, ha izgalomba jön, na de mivel panaszkodsz, úgy fogom megalkotni, hogy kielégítse testi szükségleteidet. Igaz, kissé bolondos lesz és olyan felesleges dolgokkal fog foglalkozni mint a birkózás és különböző labdajátékok. Nem lesz egy briliáns elme, úgyhogy szüksége lesz a tanácsaidra, hogy helyes irányba tereld gondolatait.
– Szuper!- mondta Éva és ironikusan felhúzta szemöldökét. – És hol itt a gubanc, Uram?
– Ahogy mondtam, beképzelt lesz, arrogáns és léha. Tehát el kell hitetned vele, hogy Őt teremtettem először. Ne feledd, hogy ez a mi titkunk lesz: tudod, köztünk, nők között…
*
Denis Diderot
(Langres, 1713. október 5. – Párizs, 1784. július 31.) francia filozófus és író
Fecsegő csecsebecsék (Les bijoux indiscrets), 1747 nem a pornó részleteket emeltem ki:)))”- Első álmomban lehettem – kezdte -, mikor úgy éreztem, hogy egy hatalmas, könyvekkel zsúfolásig megtelt csarnokba kerülök; nem tudom megmondani, milyen könyvek voltak; úgy voltam velük, mint sokan mások, akik nem alszanak: egyetlen címet sem néztem meg; sokkal döbbenetesebb látvány kötötte le minden figyelmem.
A könyveket magukban foglaló szekrények közt helyenként szoborállványok emelkedtek, rajtuk csodálatos szépségű márvány vagy érc mellszobrok: az idő vasfoga megkímélte őket; néhány apróbb sérülést nem számítva, ép és szép volt valamennyi; az a méltóság és nemesség sugárzott vonásaikról, mely az antik szobrászok műveiről árad; legtöbbjüknek hosszú szakálla volt, magas homloka, akárcsak önnek, és érdekes arckifejezése.
Szerettem volna megtudni a nevüket, és megismerni érdemeiket; ekkor az egyik ablakmélyedésből előlépett egy nő, és megszólított: alakja szép volt, járása méltóságteljes, tartása nemes; arcvonásaiban egyesült a jóság és a büszkeség; s hangjában volt valami szívig hatoló melegség; mellvért, sisak és lobogó fehér selyemruha – ennyiből állt az öltözéke.
„Tudom, mi nyugtalanítja önt – mondta -, és ki fogom elégíteni kíváncsiságát. Ezek a szobrok, melyek felébresztették figyelmét, kegyeltjeimet ábrázolják; e férfiak azon fáradoztak, hogy tökéletesítsék a szépművészeteket, melyekkel én ajándékoztam meg az embereket: a földkerekség legpolgárosultabb országaiban éltek, kortársaik élvezték, századunk pedig csodálattal övezi műveiket. Ha közelebb lép, látni fogja, hogy a szobrok talapzatát érdekes domborművek díszítik, s némi tájékoztatással szolgálnak írásaik jellemző sajátosságairól.”
*
Az Északkeleti Almanach a világhálón
Derdák Tibor
Középiskola igazgató
http://napkeletnepe.blog.hu/2013/07/30/derdak_tibor
*
1925-ben írták
„A mai kor a felületesség és idegesség kora s igy ne csodálkozzunk azon, ha ma már fel sem tűnik a szépségflastrom hiánya. A pirulások és szégyenkezések ideje elmúlt.
Szegény megboldogult Csáth Gézának, a tragikus véget ért nagytehetségű írónak premierje volt még a boldog békeidőkben a Magyar Szinházban.
A premieren történt, hogy Csáth Géza kívül állt a nézőtéren több barátja társaságában. A közönség az egyik jelenetnél hangosan felkacagott.
Csáth Géza erre a kacagásra először elsáppadt, azután fülig elvörösödött és levegő után kapkodován, rohant ki az előcsarnokba. Kis vártatva visszajött. Ki voltak sirva a szemei.
– Géza, mi bajod? – kérdezték tőle részvéttel.
– Borzasztó! Azt, amin a közönség az előbb mulatott, nem én írtam, hanem itt a szinháznál erőszakkal csempészték be a szövegembe.
Alig lehetett szegény Csáthot megvígasztalni és a szinpadra tuszkolni, hogy a szerzőnek szóló tapsokra menjen ki meghajolni a függöny elé.”
*
„A zsarnok elnyomja rabszolgáit,
és ők mégsem ellene fordulnak,
hanem azt tiporják el, akik alattuk állanak.”
Emily Jane Brontë (Thornton, 1818. július 30. – Haworth, 1848. december 19.) angol költőnő és regényíró, a Brontë nővérek három tagja közül a második. Egyetlen regénye, az Üvöltő szelek, az angol irodalom egyik klasszikusa. Írói álneve Ellis Bell volt.
Két nővérnek, kik falusi lelkészleányként, a világtól eldugottan teljesen egyenlő körülmények között élnek, majd száz éve, 1847-ben egyszerre jelenik meg egy-egy regénye. Az első rögtönös nagy siker, műfajteremtő, «nevelőnőregény», máig az olvasók kedvence és az irodalomtörténet méltányoltja, a másik társtalan, előd és utód nélküli, nehezen tör utat az elismeréshez, még híveiben is le kell győznie bizonyos idegenkedést. Mindkettő nagy mű; de az egyik, a mindennapibb történet már csak a mult egy szeletjét érzékelteti, a legkitünőbb eszközökkel, tökéletes mesével a naívnak, tökéletes stílusélményként az inyencnek, a másik kuszált és kínzó tartalmával egyszerre időtlen és aktuális, a mult íze elpárolgott belőle. Jane Eyre éjszakai menekülése kenyéradója házából, aki szereti s akit ő is szeret, egy fejezet a polgári morál köréből, egy darab századközépi Anglia, mégha a kontinens összes nevelőnői elérzékenyedve ismertek is benne a maguk becsületére.” Halász Gábor, Nyugat. 1941.
*
Puzsér Robi
Ahogy közelednek a választások, és a polgárháború szelleme beárnyékolja a hétköznapokat, egyre nő a bennem csömör a hazai politika iránt, úgyhogy arra szántam el magam, hogy nem posztolok közéleti témában. Aztán megláttam Kulka János tatárszentgyörgyi mészárlásról szóló videóját, amely a bestiális módon kivégzett Csorba Róbertnek és ötéves kisfiának állít emléket.
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=esWGIqIMu54
Szomorúan írom le, hogy ez a Vágvölgyi B. András által írt és rendezett videó egy véres pornó, melynek mintha egyetlen szándéka az lenne, hogy tocsogjon az iszonyatban meg a fájdalomban, és vájkáljon a sörétek ütötte sebekben, behozva a történetbe még az ötéves gyerek karácsonyra kért biciklijét is. Vágvölgyi olyan húrokon játszik, amilyeneken a Fókusz riportjai vagy Vujity Tvrtko Pokoli történetei, ami után már nem csoda, hogy nem lehet értelmesen beszélni arról a nagyon súlyos társadalmi problémáról, aminek a tatárszentgyörgyi eset az egyik rettenetes tünete volt. Vágvölgyi és Kulka ezzel a videóval beúsztatják ezt a tragédiát is a nagy kollektív szimbólum-tengerbe a Don-kanyar, ‘
Erre a videóra válaszolt az általam nem egyszer méltatott Dancsó Péter egy paródiával, melyben fölényes gúnnyal illeti Kulkáék koncepcióját, és teszi formailag nevetségessé, miközben annak tartalmára egy árva szót sem veszteget.
http://www.youtube.com/watch?v=C9n1UKENgLM
Értelmiségihez méltatlan magatartás Dancsó részéről, hogy eszébe sem jut a Tatárszentgyörgyről szóló videó állásfoglalására reagálni, kizárólag annak hatáselemeivel meg az előadó személyével van elfoglalva, holott Kulkát és a balliberális véleményformálók tevékenységét bőven van miért bírálni, akár ennek a videónak a kapcsán is.
Ha populizmusban utazunk, azonnal rákérdezünk, hogy Vágvölgyiék vajon miért nem élesítették akkor a videókamerát, amikor Szögi Lajost lincselték meg a gyerekei szeme láttára, vagy amikor Marian Cozmát szurkálták halálra? A rasszista gyilkos motivációja ugyanúgy félelemből, ostobaságból és agresszióból áll össze, ahogy a dühödt, lincselő csürhéé vagy az etnikai alapon szerveződő gengszterbanda tagjaié. Miért kell olyan országban élnünk, ahol általános követelmény a kettős mérce készségszintű alkalmazása, ahol Bayer Zsoltnak és barátainak csakis Olaszliszka fáj, Kulka Jánosnak és barátainak meg csakis Tatárszentgyörgy?
Ha félretesszük a populizmust, akkor a kérdés úgy vetődik fel, hogy a balliberális értelmiség hogy volt képes az elmúlt huszonöt év során tétlenül végignézni a cigányság jelentős hányadának a kisodródását a társadalomból? Hogy tűrhették el a tömeges munkanélküliséget, a segélyből élés mindennapos gyakorlatát, a nyomorba szült gyerekek sokaságát? Hogy tudták végignézni azt, ahogy a minden képzeletet alulmúló szegénység és a folyamatosan növekvő munkanélküliség kitermel egy összeférhetetlen, a többség szabályrendszerét egyre tudatosabban és egyre gátlástalanabbul áthágó bűnöző kasztot? Hogy voltak képesek ezzel a cinkos tétlenséggel az ő karmaik közé lökni azokat a cigányokat, akik munkából élnek és törvényes módon akarnak boldogulni, azokkal a fehérekkel együtt, akik nem tudnak vagy nem akarnak elköltözni, elmenekülni? Hogyan tűrhették, hogy falvak, városok, lassan megyék váljanak lakhatatlanná? Hogyan nézhették tétlenül a mindennapos félelmet és rettegést, a közbiztonság megszűnését? Továbbá hogy volt pofájuk bárkire rásütni a rasszista-bélyeget, aki próbálta megkongatni a vészharangot? A tatárszentgyörgyi tragédia bármilyen iszonyatos is, nem a semmiből zuhant a nyakunkba. Kulkáéknak azonban még most, a rettenettel szembesülve sem jut eszükbe feltenni a kérdést: hogy juthatott idáig az ország?
Csakhogy Dancsó nem szembesít, hanem gúnyolódik. Nem vitatkozik és nem érvel, hanem lekezel, kioktat és fölényeskedik. Ez pontosan az a stílus, amivel a kilencvenes évek balliberális értelmisége szégyenítette meg a neki nem tetszőket. Mindössze annyi a különbség, hogy most nem az SZDSZ biztosítja ehhez az ütemesen összeverődő tenyereket, hanem a Jobbik.
Lelőttek egy ötéves gyereket, mert cigány. Ez a tragédia egy olyan út végén csapta arcon a magyar társadalmat, ami az egymás személyén való büszke átgázolással, egymás szándékos félreértésével, egymás cinikus provokálásával, a valódi kérdések megválaszolása helyett érzékenységek felkorbácsolásával és szimbólumok meggyalázásával volt kikövezve. Dancsó videója sajnos ebbe a sorba illik, és ez nagy baj. Ahol ugyanis az értelmiség elhallgat, ott a pszichopaták és a rohamosztagok veszik át a szót.
+
Legutóbbi bejegyzésem alatt az egyik kedves kommentelő védelmébe vette a Tatárszentgyörgyre emlékező videót, s ehhez az alábbi intelmet fűzte: „Szégyenünkre nem tobzódunk a tisztes megemlékezésekben, és van még itt bőven ledolgozandó deficit mindaddig, ameddig a fiatal fejecskékbe be nem ég végleg, hogy a rasszizmus bűn.”
Nos, megragadnám az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a fenti, rendkívül fontos tévedésre. A rasszizmus nem bűn. A rasszizmus primitívség. Igen. A rasszizmus ostobaság. Igen. De nem bűn. A rasszizmus jog.
Éppen az a baj, hogy a mindenkori hatalom úgy használja a jogot, akár a kapcáját. Aktuális politikai vagy gazdasági céljaik érdekében hoznak törvényeket, amelyek mintha másra se szolgálnának, mint hogy az ő érvényesülésüknek, erkölcsi érzéküknek vagy személyes ízlésüknek a teljesülését elősegítsék. Az előző kormánynak nem volt ínyére a holokauszttagadás. Hoztak egy törvényt ellene. Ennek a kormánynak a Szent Korona gyalázása nem tetszik. Törvényben tiltják meg. Ezeknél a törvénykezéseknél pedig csak az a szomorúbb, hogy a társadalom egyik illetve másik fele minden alkalommal önfeledten tapsol hozzájuk.
A jog nem a kényünkre-kedvünkre szolgáló eszköz. A jog nem emberek műve, ők csupán kodifikálják. Éppen ennek során élnek vissza vele. A jog világnézettől függően Istentől vagy a természettől ered, de nem az embertől. A jognak nem csak betűje van, amit úgy csűrünk-csavarunk, ahogy kedvünk tartja. A jognak szelleme van, és az az elsődleges. A jog szelleme pedig a következő: egyik ember szabadsága ott végződik, ahol a másik ember biztonsága kezdődik. Ez a jogállamiság legalapvetőbb normája.
A rasszizmus egy gondolkodásmód. Hogy jön ahhoz bárki is, hogy előírja másnak, hogy hogyan gondolkodjon? Gondolatbűn? A jog és a törvény nem arra szolgál, hogy általa etikussá formáljuk a világot, hanem arra, hogy egyik embert a másiktól megvédelmezzük. Egy ember gondolkodásától nonszensz bárkit is megvédelmezni, tehát a szabadság határa itt nem húzódhat. Ha ebből a gondolkodásból erőszakos tettek következnek, már nyilván más a helyzet.
Ha az erkölcsös gondolkodást törvénybe foglaljuk, abból nem közjó származik, hanem zsarnokság. A jó csak a szabad döntés nyomán helyes, a kényszer terhe alatt többé már nem az. Én egy olyan világban szeretnék élni, ahol nincsenek rasszisták. Viszont nagyon nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol ezt törvény határozza meg. A rasszistákat elviselni összehasonlíthatatlanul kisebb csapás, mint egy olyan államban élni, amely tilt bármiféle világnézetet.
*
Rakovszkij,
a szabadkőműves illuminátus megdöbbentő vallomása
Christian Georgijewitsch Rakowski
Hrisztyián Georgijevics Rakovszkij a Szovjetunió kommunista pártjának egyik megalapítója, a Szovjet-Ukrajna kormányának elnöke, majd a Szovjetunió londoni és párizsi nagykövete, fontos szerepet játszott az egy tőről fakadt forradalmi kommunizmus és a forradalmi pénzuralom történetében. A nemzetközi pénzügyi közösség által irányított háttérhatalom fontos embereként – 1938-ban a sztálini tisztogatások idején – őt is bíróság elé állították, de a halálbüntetést sikerült elkerülnie.
A kihallgatás során Rakovszkij egy meglepő, de meggyőzően hangzó tervet tárt fel arra vonatkozóan, hogy miként kellene megindítani a II. Világháborút úgy, hogy annak ne a Szovjetunió legyen a vesztese. Ezt a tervet Sztálin elfogadta. Az így kapott információért cserébe a bolsevik diktátor nem végeztette ki Rakovszkijt, és később pedig nagy valószínűséggel szabadon is engedte. A kihallgatást tanúként végighallgattaDr. Josef Landowkszkij orvos.
Landowszkijnak köszönhető, hogy Rakovszkijnak ez a börtönben kidolgozott stratégiája ismerté vált. A kihallgatásáról készült jegyzőkönyv – a történelmi tények utólagos tanúsága szerint – a II. Világháború tényleges forgatókönyvének bizonyult.
Rakovszkijnak a Ljubljankában tett vallomását Don Mauricio Carlavilla adta ki Madridban “Sinfonia en Rojo Major” (Egy vörös őrnagy szimfoniája) címmel. Hrisztyián Georgijevics Rakovszkij – a bolsevizmus egyik alapítója és kiemelkedő személyisége -, hogy életét megmentse, olyan háttér-információkat hozott Sztálin tudomására, amelyek a szó legszorosabb értelmében befolyásolták a világtörténelem alakulását.
A “Kuz” a továbbiakban Gavril Kuzmin kihallgató tisztet, a “Rak” Hrisztyian Georgijevics Rakovszkijt jelöli. A magyarázó megjegyzéseket Drábik János tette, zárójelben, világosan elválasztva a jegyzőkönyv szövegétől. D. J.)
(A jegyzőkönyv teljes terjedelme rendelkezésre ál a lenti linken, de itt csak egy pár fontos témát emelünk ki belőle – a szerk. )
http://ebredezes.hu/rakovszkij_vallomasa/
*
SZENT MÁRTA
Szent János evangélistától tudjuk, hogy Jézus szerette Mártát, Máriát és Lázárt, akik Betániában laktak. Nem tartoztak azok közé, akik vándorútjain tanítványként követték az Urat, s az asszonyok közé sem, akik vagyonukból gondoskodtak Jézusról. De nagyon közel álltak az Úrhoz, s valószínű, hogy ha Jézus Jeruzsálemben volt, náluk szállt meg, hiszen Betánia egészen közel van, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén. A liturgiában csak Márta neve szerepel, azonban elválaszthatatlan testvéreitől, Máriától és Lázártól, ezért az evangéliumokból közös történetüket emeljük ki.
árom alkalommal beszélnek az evangélisták Márta házáról és a testvérekről. Már az önmagában különös, hogy nem Lázár családjáról beszélnek. Valószínűnek látszik, hogy Lázár gyermektelen házasság után megözvegyült, és a szintén özvegy Márta befogadta. Mária talán nem is volt férjnél. Sőt, a hagyomány legalábbis a nyugati egyházban Nagy Szent Gergely óta úgy tudja, hogy Mária azonos Mária Magdolnával. Azaz Mária fiatal korában elhagyta a szülői házat, és Magdalába költözött, melyről a zsidók hagyománya azt mondja, hogy paráznasága miatt pusztult el. Mária, miután megtért, szintén Márta házában élt.
Az első találkozás, amikor Jézus Márta házában járt, Szent Lukács szerint így történt: Jézus tanítványai kíséretében úton volt. ,,Útjuk közben betértek egy faluba (Betániába). Egy Márta nevű asszony befogadta a házába. Mártának volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott, és végezte a háziasszonyi teendőket.” Volt mit tennie, hiszen legalább tizennégy fáradt férfi vacsorájáról és elszállásolásáról kellett gondoskodnia. ,,Egyszercsak megállt, és így méltatlankodott: Uram, nem törődöl vele, hogy a húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljak? Szólj neki, hogy segítsen nekem! Az Úr azonban így válaszolt: Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, de csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha” (10,38-42).
A két nővérben az Egyház a lelki élet két alaptípusát látja: Márta a jótékonyságban tevékeny, aktív, Mária a szemlélődésben elmerülő, kontemplatív életforma típusa. Krisztus szava rávilágít: mindkettő jó, de Mária magatartása jobb, mert amit választott az élet igéjének hallgatása, a jelenlévő Úr csendes szeretettel való szemlélése maradandó. S akiben ilyen éhség él, azt az élet kenyere úgy táplálja, hogy jóllakik, és mégis vágyódik a további töltekezésre, de jóllakottságában nincs undor, s éhségében nincs kínzó hiányérzet. Az az éhség ellenben, amelyet a Márta-féle tevékenység elégít ki, szenvedést okoz.
folytatás:http://www.keresztenymagyarorszag.hu/napszentje
*
„Tudtam, hogy Márknak ez időben házasulási szándékai voltak. Hónapok óta élt lent Délmagyarország egyik nagy városában, Zimonyban, hol menyasszonya családja lakott.
Öcsém, mielőtt Zimonyba ment volna, az ország fővárosában, Budán és a Duna másik partján elterülő Pesten tartózkodott. Budán előkelő magyar urakról és hölgyekről, Pesten pedig gazdag polgárasszonyokról festett portrékat és mint nekem írta, képeit igen jól megfizették. Levelében még megemlítette, hogy minden tekintetben módjában van kiélvezni azt a szeretettel és tisztelettel teljes figyelmet, mellyel a magyarok a művészettel foglalkozó embert körülveszik.
Miután Budát és Pestet alaposan megnézte, továbbutazott, a Dunán ment le, egészen Zimonyig.
Zimonyban igen előkelő úri társaság élt. Mint Márk öcsém írta, a legelőkelőbb, családok egyike, a Radvánszky Imre doktoré. Radvánszky doktor a vidék legismertebb és legképzettebb orvosa volt. Tekintélyes családból származott és őseitől szép birtokot örökölt. Szorgalmával még ezen az ősi birtokon felül, tekintélyes vagyont is tudott szerezni.
Mindezt Márk öcsém írásaiból tudtam, és azt is, hogy Radvánszky Imre doktor széleslátókörű férfi, ki szabad idejét arra használta, hogy nagy külföldi utazásokra indult. Bejárta Francia-, Német- és Olaszországot, mindenütt gyarapítva ismereteit és művelve elméjét.” Verne: Storitz Vilmos titka.
Verne ez a kései, posztumusz megjelenésű könyve sok tekintetben elüt az életmű ismert darabjaitól. A rejtélyes história a 18. század utolsó harmadában játszódik, holott Verne többnyire a maga korába, az 1800-as évek második felébe helyezte regényei cselekményét. Továbbá a Storitz Vilmos titka egyike kevés számú Magyarországon játszódó munkáinak. De azért rí ki leginkább az élemtű egészéből, mert olyan fantáziadús történet, amelyben nem tartotta fönn a későbbi megvalósíthatóság esélyét sem.
*
Mezítlábas park
Mi az, hogy Mezítlábas park? Ott mezítláb lehet ?
Igen mezítláb lehet sétálni nyárban kellemes árnyékot nyújtó fák között egy patak mellet. Egy kis dombról, mely ugyan a Szabadsághegy nevet viseli remek kilátásban gyönyörködhetünk, akár a Vértes-hegységet is láthatjuk a távolban, vagy elleshetünk néhány pillanatot egy nyugalmas kis falu életéből. Lovasokat láthatunk a határban, de előfordul egy-egy fogat is vagy szekér. Eközben a jó levegő biztosított, hiszen ameddig a szem ellát, és még azon túl sincs ipari környezetnek nyoma.
Rendben, ez nem hangzik rosszul de miért éppen mezítláb?
Nem megkönnyebbülés levenni a cipőt egy fárasztó nap után? Szóval azért mezítláb, mert ebben a parkban kialakítottak egy útvonalat, ahol 21 -féle járófelületen kápráztathatjuk el vagy dolgoztathatjuk meg talpizmainkat. Egy szakaszon érdes bazalt kövek jelentenek kihívást, másutt süppedős tőzegben hagyhatjuk ott lábunk nyomát, vagy ha kedvünk van bebátorkodhatunk a patakba is, érzékelhetünk itt a hűvöset a vagy éppen a téglaburkolat melegségét. És, hogy nem szoktunk járni kukorica csutkán vagy fenyőtobozon? De lehet! Gyere próbáld ki!
A kis falu Tabajd
A sétány végén találsz egy játszóteret, ahol a gyerekek kiszórakozhatják magukat, a felnőttek megpihenhetnek egy kicsit.
Oldal:
http://mezitlabaspark.hu/
*
A Kriza János Néprajzi Társaság Erdélyi és moldvai digitális balladatára:http://www.kjnt.ro/balladatar/a-balladatarrol
„Ebben a digitális balladatárban az érdeklődők tájékozódását számos keresési lehetőség segíti: rákérdezhetnek a gyűjtés helyére, a balladák típusaira, szövegeire, dallamaira, gyűjtőire, a nyomtatásban megjelentetett változatok bibliográfiai adataira, a kéziratban maradt variánsok pontos levéltári jelzetére stb.
A következő egy évben azt tervezzük, hogy a balladatár folyamatos gyarapításával, feltöltésével egyidőben összeállítjuk az erdélyi és a moldvai magyar balladaköltészet bibliográfiáját valamint rendszeres katalógusát.”
*
… Jacob Schiff-nek később szemrehányást tettek azért, hogy ő és a Warburgok segítették hatalomra a bolsevik forradalmat. Bizonyított tény, hogy Trockij Jacob Schiff megbízásából tevékenykedett, és Schiff fia is megerősítette, hogy apja a Kuhn, Loeb bankon keresztül 20 millió dollárt adott Trockijnak. (Ez mai árfolyamon mintegy 2 milliárd dollár összegnek felel meg.) Lenint elsősorban a németországi Warburg-Ház feje, Max Warburg finanszírozta. Ő az, aki a császári Németország titkosszolgálatának az irányítójaként Lenint és bolsevik forradalmárjait zárt vonatban átcsempészte Németországon keresztül Helsinkibe. De ugyancsak Max Warburg juttatott Leninnek 20 millió aranymárkát is.
Részt vettek a bolsevikok finanszírozásában a Rockefellerek, a J. P. Morgan partnerei, a Stockholm-i Nye Bak tulajdonosa Olaf Ashberg, valamint William Thompson a Chase National Bank vezetője. A Rockefellerek azután kezdték el támogatni a bolsevikokat, amikor a cár elutasította igényüket az oroszországi olajmezők kiaknázására. Ennek az volt az oka, hogy a Rothschildok és a Nobel-testvérek tulajdonában lévő Royal Dutch kapta meg ezt a koncessziót. A Rockefellerek tehát azért finanszírozták a bolsevikokat, hogy a Standard Oil szilárdan megvethesse a lábát Oroszországban. Ezt a néhány adatot csak azért idéztük, hogy alátámasszuk: Lenin, Trockij és a bolsevikok nem tudták volna uralmuk alá hajtani Oroszországot és népeit a szupergazdag zsidó bankárdinasztiák támogatása nélkül. Ennyiben a szupergazdag zsidó bankárdinasztiák részben felelőssé tehetők – mint bűnrészesek – a bolsevizmus által elkövetett történelmi bűnökért (…)
http://www.scribd.com/doc/137063876/Kettős-allampolgarsag-es-kettős-lojalitas-2013
*
Életem során
legszebb emlékeimet
a nőkkel való találkozások adták.
Egyszerűen megőrjít a lágyságuk,
a megfejthetetlennek tűnő belső világuk, másságuk,
és a misztikum, amely körüllengi őket.
http://www.flo.hu/hirek/eszveszejto-pocakok
*
(…) Landowszkijnak köszönhető, hogy Rakovszkijnak ez a börtönben kidolgozott stratégiája ismerté vált. A kihallgatásáról készült jegyzőkönyv – a történelmi tények utólagos tanúsága szerint – a II. Világháború tényleges forgatókönyvének bizonyult.
Rakovszkijnak a Ljubljankában tett vallomását Don Mauricio Carlavilla adta ki Madridban “Sinfonia en Rojo Major” (Egy vörös őrnagy szimfoniája) címmel. Hrisztyián Georgijevics Rakovszkij – a bolsevizmus egyik alapítója és kiemelkedő személyisége -, hogy életét megmentse, olyan háttér-információkat hozott Sztálin tudomására, amelyek a szó legszorosabb értelmében befolyásolták a világtörténelem alakulását (…)
http://ebredezes.hu/rakovszkij_vallomasa/
*
Paris by night – útikönyv Molnár Ferenctől
Molnár 1908-as levele Hatvany Lajosnak arról, mit is érdemes megnézni az előkelő éjjeli lump életre vágyó úriembernek Párizsban.
Hôtel Dominici
7, rue des Castiglione
Paris
Kedves Doktor Úr,
mi már itt aligha találkozunk, mert én innen a jövő héten Londonba utazom. De ezt a levelet meg kell írnom Önnek, mint Berlin-imádónak. Honorálja azt, hogy ilyen gyöngéden gondolok önre és tegye meg azt, amit itt írok. Néhány helyet ajánlok figyelmébe ugyanis, ahová talán itteni kalauzai nem vezetik el.
1. Okvetlenül vacsorázzék egyszer színház után (12– ½ 1 közt) Larue vendéglőjében, Place de
2. Színház után okvetleül menjen el egyszer az Abbaye Albert című vendéglőbe, Place Pigalle, ez fenn van a Montmartre-on. Odamenési idő éjfél előtt, előbb ki se nyitják. Frakk. Asztal telefonon rendelendő délután. De esetleg kap enélkül is. Ott csak egy üveg pezsgő fogyasztandó. De ez aztán a legelőkelőbb éjjeli lump élet, ami itt van. Szegény Adlont ide be se eresztik. Legjobb egy szombaton. Akkor tele van a Montmartre elegáns lumpokkal.
3. Bal Tabarin. Tánchely. Méretei és közönsége kábítóan nagy és impozáns. Odamenési idő éjfél, lehetőleg szombaton.
4. Nagyon fontos!!! Egy előadás a Théâtre Michelben. Színház a pincében van, a legelegánsabb valami, ami képzelhető. Egy színész: Harry Baur, a legjobb, amit valaha színpadon láttam.
5. Egy látványosság-előadás a Théâtre du Châtelet-ben. Megható szép dolog, sírni lehet.
6. Délutáni tea a Champs Élysées-beli Palace-hotelben egyszer és egyszer a Hotel Ritzben (Place Vendôme) Adlon bácsi itt portás se lehetne.
7. Diákebéd (2 frank 50, előétel, hús, sült, sajt, sütemény vagy befőtt, feketekávé, fél liter jó bor.) „Restaurant au Pré aux Clercs” a Rue Jacob és a Rue Bonaparte sarkán. Délben menendő.
Mindezt abban a reményben írom, hogy mindezekre a helyekre elmegy. Tegye el ezt a levelet és okvetlenül nézze meg az itt írottakat. Hálás lesz érte, annyi bizonyos.
És talán ön is bizonyos szánalommal fog tekinteni innen arra az izzadságszagú, pénztelen maltervárosra, amelyet Berlinnek hívnak, és ahol Adlon bácsi az itteni harmadrangú dolgokat utánozza.
Azért írtam mindezt, mert ezeken a helyeken gondoltam önre, mint berlinistára. Kérem, ne zárkózzék el az ellenvélemény elől, és a mondott helyeket feltétlenül nézze meg. Legfontosabb dolgok az 1, 2, 3 és 4 pontok.
Szeretettel üdvözöljük feleségemmel együtt,
Molnár Ferenc
Ui. Okvetlenül megnézendő a Dumény nevű színház. A világért ne menjen a Beethoven nevű unalmas piszokhoz.
*
Levél egy kivándorló kartársam után
szerző: Juhász Gyula
Ki messze, messze mégy, kinek hajója már
Képzeletben talán London s Nyújorkba jár
S megváltottad már az összes expressz jegyet,
Export írótársam, fogadd részvényemet.
Jó volt itthon lenni, amikor a Lipót
És egyéb városok közönsége hívott
Lámpák elé, mikor kifogták a lovat,
Mert lóvá tetted a jó publikumodat.
Jó volt itthon lenni, amikor a Fedák
Testére írt szerep oly fényesen bevált
S Mohamedhez a hegy, az amerikai
Ügynök jött a jogot előre váltani.
Jó volt itthon lenni, mikor a levelek
Hullottak elébed és mind szerelmesek,
Szobalány és kokott, báróné és grizett
Kérdezte epedőn: milyen a szájvized?
Jó volt itthon lenni, mikor a tantiém
Mind, mind neked jutott s a széles föld szinén,
Hottentott, patagon, egész művelt világ
Bevette boldogan a te komédiád.
Most, hogy a kis haza megkisebbült nagyon
S kisebb, mint a haza, a várható haszon,
Most export cikk lesz a becses személyed is,
Itt hagysz bennünket ó, mily szörnyű Nemezis!
Hát menj, hiszen mehetsz, a bankot adhatod,
Nincs oly darab föld, hol ne keljen darabod,
Mi, megbocsáss, tovább is itthon maradunk,
Mert mi oly szegények és magyarok vagyunk!
*
Babits 1919. augusztus 19-én
levelet írt a megalakulóban lévő Magyar Írók Szövetsége vezetőjének,
Szabó Dezsőnek.
A levélben tanítványát és fiatal költőtársát ajánlja a szervezet titkári
posztjára:…”küldenék neked egy nagyon megbízható és keresztény fiút, G. Szabó Lőrinc bölcsészethallgatót, akit én régebbről ismerek. Vele kétségkívül jót tennél, ha alkalmaznád; s azt hiszem, te se bánnád meg, mert derék és buzgó alkalmazottat nyernél benne. Én Szabó Lőrincet igen tehetséges fiatal költőnek és műfordítónak ismerem; s minthogy szerkesztő koromtól fogva gyakran érintkezem vele, más oldalakról is volt ismerni és becsülni
alkalmam.
Szabó Lőrinc – Babits
Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.
Aztán, mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.
Te, tíz év múlva? – Tán mégis fiad?
S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!
S a legvégén, te? Igy rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.
*
Mikszáth Kálmán:
A szobor és én – levél Nagy Miklóshoz
Kedves Barátom!
Azt kivánod tőlem,hogy irjam le lapodnak, milyen érzései vannak az olyan embernek, a ki mint modell ül a saját szobrához. Azt látom ebből, hogy ezt te valami különös élvezetnek tartod. Legalább is úgy kérdezed, mint a hogy kérdeznéd, mit érez egy ember, a kinek például a lábát vakarják.
Hát erre én azt felelem neked: hogy minden attól függ: vajjon viszket-e a lába az illetőnek? Mert ha viszket, akkor mennyei kéj, de ha nem viszket, akkor csak alkalmatlan csiklandozás.
Hát az én lábam nem viszket – és igazán azt gondoltam magamban, mikor a szép szőke ifjú finn szobrász, Sailo Alpo fölkeresett, hogy le akar mintázni, a mit Filtsik István (egyik beszély-alakom) mondott, mikor egyszer a te rajzolód, Dörre Tivadar, a falujában utazván, le akarta a vázlatkönyvébe rajzolni. – Köszönöm, nem kivánom; nincs már nékem szeretőm.
Bizony már nekem sincs. Sem azokból, a kik szoknyában járnak, sem azokból, a kiket a görögök fantáziája látott el toilette-el és nem Monaszterly és Kuzmik. Maholnap elhagynak a múzsák is, a hiúsággal pedig régen szakítottam. A szobrász azonban rokonszenves ifju, nem akartam egyszerűen megtagadni a kérését.
– Hát minek lesz önnek az a szobor? – kérdeztem tőle töredezett németséggel, mert finnül nem tudok.
– Tanulni akarok az ön fején, – felelte szintén németűl, mert magyarul nem tud. Titkon az a gondolatom is volt, hogy a mig ülök neki legalább a német nyelvben gyakorlom magam.
Mert azt hittem hogy ő tökéletesen beszél németűl, csak később tudtam meg, hogy ő meg rólam hiszi azt. S ebben a hitben beszélgettünk vagy két hétig, mig valami gazember felvilágositott bennünket. Ez volt az első kölcsönös csalódásunk.
Elmondta, hogy a kész szobrot majd a helsingforsi múzeumba küldi. Ott aztán keresnek egy hozzá hasonló finn-koponyát, egymás mellé teszik a kettőt és épitik tovább a magyar-finn rokonságot.
No, erre csakugyan elég jó lehet az én fejem is, hát ráálltam, hogy ülök neki, de figyelmeztettem, hogy kezdjen mindjárt hetven évesnek mintázni, mert az eltart vagy húsz esztendeig, míg engem annyiszor odakaphat a Stróbl műtermébe, a mennyiszer szükséges. Hanem Sailo Alpo is ravasz emberke a maga nemében:
-Niksz, nuksz. Ich werde Sie hier machen in seinen zimmer. – A lakásomra hozatta az anyagot, az állványt, a fejmérő körzőt s egyéb szobrász-szerzszámot. Mikor aztán minden együtt volt, odaálltam nagy resignáczióval: – No hát most már itt vagyok, tessék a fiziognomiámmal rendelkezni.
– Hohó, – szólt a művész – nem oda Helsingtora. Először is az úr lelkéről akarok egy kis mintát. Ehhez körülbelűl három nap kell.
– Hogy a lelkemről? Azt csak nem tehetem a tenyeremre.
– No, azt nem is kívánom, csak a könyveit akarom elolvasni.
– Szeretném tudni, milyen nyelven?
– Hát finnül – felelt egész egyszerűen. – Épen ma kaptam egy szállítmányt.
Igen megörültem a finn könyveknek, melyeket Jalava és mások fordítottak, de melyekről eddig semmit se tudtam. A művész elolvasta a „Szent Péter esernyőjé-t, továbbá két kötet apró elbeszélést, majd így szólt:- Most már tisztában vagyok önnel. Most már kezdhetjük a külső hüvely formálását.
A délutáni órák voltak kitűzve, 3-tól 5-ig. De ez csakhamar lehetetlen időnek bizonyúlt, mert a mint leültem, azonnal letapadtak a szemeim. Majmuna álomtündér suhogó sobogó szoknyája szelével megérintett. Ez az egyetlen asszony még, a ki varászerővel bír fölöttem.
Sailo Alpo azonban nem akart egy alvó írót. Arra kért, tegyem át az üléseket délelőtt 11-re. Nem ért semmit. Délelőtt is legott elaludtam, mihelyt eleibe kellett ülnöm s egy pontra szegeznem a szememet.
A művész kétségbe volt esve, de én legalább gazdagabb lettem egy tapasztalattal: „Ha álmatlanság gyötör, állj be modellnek.” Egy szó, mint száz: nagy viszontagságok között vittük annyira, hogy a szürke, idomtalan anyag lassankint engedelmeskedni kezdett a fiatal mester újjai alatt s napról-napra jobban fölvette az én alakomat.
És hát most már megvan és abban is megfelel a szobrokhoz kötött követelményeknek, hogy nem igen hasonlít hozzám. Nem tagadom, sokat szenvedtem, mert néha órákig kellett állnom egy helyen, úgy hogy a lábaim elzsibbadtak. De nemcsak én szenvedtem, a szobrász is sok keserűséget állt ki a látogatóim kritikája alatt. Egyik ezt kifogásolta, másik azt.
– Kerekebbnek kellene lenni a fejnek.
– A szemek túlságosan messze vannak egymástól.
– A fej nem eléggé hosszúkás.
– Valami idegenszerű van rajta.
A szegény művész elszomorodott ilyenkor s mint egy modern Sisiphus, újra kezdte az egészet, de hányszor! Hasztalan. A látogatók mégis többnyire azt mondták:
– Nem az igazi… Tudja isten, még se az igazi.
– Most még kevésbé hasonlít.
– Hisz ez az öreg Deák Ferencz.
– A homlok nagyon alacsony.
– A fej túlságosan nagy.
Néha annyira ellentmondók voltak a jóakaratú megjegyzések és tanácsok, hogy a Sailo Alpo homloka elborúlt a tanácstalanságban: „Istenem, mit csináljak hát?”
– Ne adjon semmit a megjegyzésekre – tanácsoltam neki. – A milói Vénusz még ma sem lenne kész, ha alkotója minden észrevételt honorálni akar. Hanem, tudja mit csináljon? Gyúrja át a nyakkendőmet ferdén lecsúszottra, mert ez a csinos bog a nyakamon és a jó vasalású kabát zavarja az embereket.
A művész szót fogadott, egy két mozdulatot tett a nyirkos agyagon és íme a nyakkendő balra csúszott. Jöttek azután is a látogatók, nézték a szobrot, meglátták a ferde nyakkendőt, elmosolyodtak és szóltanak egyik úgy, mint a másik:
– Ejnye, de tökéletes!
Olyan, a milyen. Én nem akarom dicsérni, de azt az egyet minden felebarátomnak jó lélekkel mondhatom, hogy az efféle mulatságot tegye el magának a halála után való időkre.
*
Antal Imre
Petőfi Sándor; Egy gondolat bánt engemet
https://www.youtube.com/watch?v=OX3JKY9tvJ4
*
Felsütött a napsugára minden ember ablakjára,
Jaj Istenem mi az oka, az enyémre nem süt soha?
Idegen földön a hazám, minden ember édesapám.
Idegen földön a hazám, minden asszony édesanyám.
Idegenek, idegenek, ne egyetek meg engemet,
Idegenek, idegenek, hagyjátok, hogy én es éljek!
Mer’ én oda való vagyok, ahol az a csillag ragyog,
Mer’ én oda való vagyok, hol a fényes csillag ragyog.
S mikor megyek hazafelé, nyílik az ég háromfelé,
Azért nyílik háromfelé, mer’ én megyek hazafelé.
Ragyognak rám a csillagok, mer tudják, hogy itthon vagyok.
http://www.youtube.com/watch?v=uSFlkvjqTzs
*
Az ismeret ma mindenkit magányos
toronyba zár, ahol a téboly szálldos,
hol nem lelünk hitet, harmóniát,
gyógyszert a halál és a jövő ellen,
sem vigaszt. Mentől többet tud az ember,
annál kétségbeejtőbb a világ.
(Faludy György)
*
http://naturahirek.hu/10-ok-arra-hogy-
ujabban-miert-nevezik-szuperetelnek-a-kigyouborkat/
*
11 KÉP,
HOGY ÚJRA BIZZ AZ EMBERIESSÉGBEN…
*
A kánikulában felfrissülést ad a víz!
No de hányféle formában találkozunk a vízzel? Folyó, patak, tó, tenger, vízesés, hogy csak egy párat soroljak. Kis albumunkban szép képek mellett közreadjuk ezeknek a vizes szavaknak az eredetét, etimológiáját. Van itt ősi szó, van származékszó, van szláv eredetű, és van tudatos alkotás is.
Micsoda kavalkád!
Forrásunk a TINTA Könyvkiadó etimilógiai szótára volt:http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=20
Jó hűsölést, enyhülést adó vizet mindenkinek!
Cserháthalápy Ferenc
— Kánikulában: a vizes szavak eredete!
*
A hibás képlet, amellyel a világot leigázzák!
Lehet kérdezni az egyetemen/főiskolán a tanárokat, hogy is van ez?? Jobb esetben válaszolni is fognak!
De a pontos válasz itt van: vagy a mechanizmust kell megváltoztatni (törvényileg, James Robertson professzor módszerével megtiltani a magánbankoknak a pénzteremtést) vagy a pénzhasználati szokásainkat kell megváltoztatni, és a pénz forgási sebességét ezáltal növelni. A pénz gyűjtése a jelenlegi mechanizmus mellett igen káros a társadalomra: közvetlen oka az eladósodásnak és az alacsony béreknek. Nem a pénzt, hanem a vagyont kell gyűjteni. Pl a pénzt befektetni, állampapírokba . Meg kell tagadni a csalással kibocsájtott elektronikus pénz -pénzrendszer- működését és az államadósság visszafizetését! Persze mindezt tudatosan és békésen!
Akinek még nem lett volna világos, kormányunk éppen ebbe az irányba tart, hogy országunk végre kilépjen/ kilábaljon ebből a csapdából!
http://www.youtube.com/watch?v=A28QXO…
„Amerikában az összes tanácstalanság, zavarodottság, aggodalom és nyomorúság nem az alkotmány vagy az államszövetség tökéletlenségeiből, nem az erény és a becsület iránti vágyakozásból; sokkal inkább a pénz, a hitel és a bankjegyforgalom sajátosságaira vonatkozó ismeretek teljes hiányából fakad.” (John Adams, az Amerikai Alkotmány Alapító Atyja)
Ha tetszett a videó, osszd meg barátaiddal, tanáraiddal!
http://www.youtube.com/watch?v=aasVB-ttNmU
*
Hans Hildenbrand
német fotográfus 1930 és 1932 közt készült
magyarországi képei
http://www.vintag.es/2012/12/beautiful-color-photos-of-hungary-in.html
*
Az ókori Görögországban
a pénzkölcsönzők a nyújtott hitelekért 36%, illetve ennél is magasabb kamatot követeltek. E követelésük biztosítékaként viszont az árutermelő földműveseknek és kézműveseknek zálogba kellett adniuk a vagyonukat. Ez azzal járt, hogy a parasztok elveszítették földjeiket, házaikat, munkaeszközeiket. Még családtagjaik is kötelesek voltak a rokonaik adósságaiért kezességet vállalni. Ennek az eladosítási folyamatnak az eredményeként a szabad görög polgárok rövid idő alatt adósrabszolgákká váltak. Egy részük külföldre menekült, a többség azonban saját hazájában veszítette el szabadságát. El kellett tűrniük, hogy hitelezőik rabszolgaként adják el őket. A rabszolgaság, amely fenntartotta a rabszolgák, mint áruk létrejöttének a körülményeit, tetemes kamatjáradékot biztosító, virágzó üzletággá vált. A rabszolgák száma idővel sokszorosan felülmúlta a szabad polgárok létszámát. A görög rabszolgákat a görög pénzvagyon-tulajdonosok tehát pénzért vásárolták, és nem a háborúkban szerezték, mint korábban. A rabszolgaság így a tőke szabad mozgását biztosító jövedelmező pénzbefektetési formává vált (…)
http://ebredezes.hu/roma-bukasanak-igazi-oka-a-kamat-volt/
*
Birkacsárda: különleges minőség helyi alapanyagokból
Akácvirágos palacsinta, csalánleves, bodzaszörp,birkahús. Mindezek és más gasztronómiai különlegességek is megtalálhatók a nagylaposi Birkacsárdában.
http://veddamagyart.info/eletmod/6575-birkacsarda-kulonleges-minoseg-helyi-alapanyagokbol
*
Puzsér Róbert FB
Nos, ha valakiket szívből rühellek, akkor azok az önérzetes és agresszív trollok, akik elárasztják a kommentfalakat a fröcsögésükkel, az ostobaságukkal és a levakarhatatlanságukkal. A sors büntetése ők az internet nyújtotta számtalan lehetőség mellé, ahogy a felegyenesedéssel együtt kaptuk a porckorongsérvet.
A kommentelés sajátossága, hogy a kultúrlény éppúgy betűket, írásjeleket, szavakat és mondatokat használ nézetei kifejezésére, ahogy azt a csatornák mélyéről felkúszó véglény teszi. Ez a sajnálatos egybeesés téveszti meg a barbár agresszort, és sodorja abba a tévképzetbe, hogy az ő úgynevezett véleménye ugyanolyan értékű (és ebből természetszerűen következik – hiszen trollról van szó – hogy még sokkal értékesebb) mint a civilizált emberé.
Eljátszottam a gondolattal, hogy ha lett volna internet a század elején, vagy ha Ady ma publikálna valamelyik internetes felületen, vajon hogyan fogadná a neoprimitív csürhe mondjuk „A magyar ugaron” című versét. Álljon itt a vers, majd a csőcselék általam elképzelt reakciói:
Ady Endre
A magyar Ugaron
Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.
Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?
Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.
Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.
Kommentek:
Az nem nagy szám, hogy csak fikázódsz, valami pozitívat is megfogalmazhatnál, ha már ilyen okos vagy! Azt mondjad meg, mit kéne csinálni, hogy jobb legyen! Nem nő a virág magától, azt ültetni kell, és az munka. Az meg látom, hogy neked is büdös, úgyhogy marad a giz-gaz meg a köpködés az udvaron, hogy mért nincs virágoskert.
Ki az az Ady? Mit tett le az asztalra? Honnan kéne ismernem???
Én ezt már másfél évtizede mondom. Ennél érthetőbben.
Unalmas. Lehetne valami érdemibbet kérni?
Nyugatozni akarsz, Ady? Költözz akkor nyugatra! Indulj! Senki se kérte, hogy itt rontsd nekünk a levegőt. Majd mindjárt ott tartunk, hogy mi kell, hogy bocsánatot kérjünk azért, hogy ide teremtett minket az Úristen, és nem innen nyugatra! Új versek. Mekkora arcod van már neked! Arról hallottál már, hogy nincs új a Nap alatt? Mindig is éltek közöttünk ugyanilyen idegenszívű, nyugatozó, hazátlan zsidóbérencek, mint amilyen te vagy, és mindig is tudtuk, hogy bánjunk el velük. És még te jössz lépten-nyomon a magyarsággal meg az Istennel! Azt se tudod, hogy mi fán terem az, kisfiam!
Köszönöm a szép sorokat! Megbuktatjuk ezt a mocskos Orbánt, nem hagyjuk, hogy ugart csináljon ebből az országból!
Ha neked nincs itt virág, akkor takarodjál vissza a gazdáidhoz Izraelbe!
A Nyugat egy nagy rakás szar. Te meg, Ady te ebben a rakás szarban egy nagy rakás híg fos vagy. Az Ignotus úgy csinál, mintha ez valami új dolog lenne, pedig csak ingyen akarjátok zabálni a fánkot a New York kávézóban. Tehetségtelen szar alakok vagytok mind!
Hülye vagy Endre. Kapcsolj ki.
Jó ez, csak célt téveszt. Az Unió az ugar, nem Magyarország. Bedőlsz a balliberális kampánynak, pedig régebben voltak jó posztjaid.
Ugar? Dudva? Muhar? Egyre zakkantabb vagy, Endre. Nem tudom, mit szívsz, de én is kérek!
Zsidó ugatás.
Faszom olvas verseket. Egyébként is hosszúúúúú. Na léptem. Peace.
Az a baj, Endre, hogy te egy identitászavaros ember vagy. Egyszer győztes, új és magyar akarsz lenni, máskor meg Góg és Magóg fia, közben meg együtt élsz azzal a zsidó nővel, aki ráadásul el se hajlandó válni a férjétől. Meg akarod váltani a magyar ugart, de mindezt Párizsból, a Champs Elysées-ről. Ez így nem fog menni, ne is erőltesd! El kéne döntened, hogy magyar ember vagy-e vagy afféle világpolgár. Aztán ha eldöntötted, hogy magyar akarsz lenni, akkor majd szépen hazajössz, és nem mocskolod tovább a népedet.
Egy ilyen verset még anyám is összedob bármikor. Fikázni mindenki tud.
Miről beszélsz, seggfej? Egyre jobban megy az országnak. Épül a Fradi-pálya, csökken a rezsi, nőnek a bérek meg a nyugdíjak, és az Alföldi se rendez a Nemzetiben többé. Talán az fáj neked, homokos gyökér?
Endre, ezt kurvára hagyjad abba, nem megy ez neked.
Szép-szép. De az összefogásról kell most beszélni. Gyurcsány-Bajnai-Jávor-Mesterházy-Schmuck. Máshogy nem nyerünk. Aztán ráérünk esztétizálni. Tíz perc múlva a Klubrádión Kuncze. Mindenki hallgassa!
Endre, nem lenne rossz, de a végén ez kevés. Nem igazán mond ez nekem így semmit. Dolgozzad át! Hajrá!
*
Hopkins, Gerard Manley: A kalitkába zárt pacsirta
Mint vak vaskalitkába vetett szél-bátor madár
szárnyon szálló lelkünk lent, félúton, csont-házban lakik,
az emlékezve őrzi szívében szeles, szabad csúcsait,
ez rogyasztó robotba tör és dolgos ideje lejár.
A fű és domb felett s hol romba roskadt színpad áll
mind a kettő drága, drága dalt dúdol, amíg
dühtől és riadt félelemtől elgyötörve rozzant rácsait
nem rázza s derékba nem töri a halál.
A drága-szárnyú, dal-szárny ő is megpihenne, hát
hullasd vissza fészkébe, ha hallgattad dalát,
de ön-fészkébe, vad-fészkébe, ne börtönbe vesd!
Lelkünk húshoz kötve éli át legteljesebb pillanatát,
mégis szabad: könnyű s víg a rét, mert égve égre hág
a szép szivárvány, s zeng a lélek, mert a sárból felsuhan a test.
Orbán Ottó
*
„Mick” Jagger
Sir Michael Phillip „Mick” Jagger (Dartford, 1943. július 26. ) angol rock and roll zenész, színész, dalszövegíró, producer és üzletember. Leginkább a The Rolling Stones frontembereként ismert.
A The Rolling Stones egy brit rockegyüttes, mely az 1960-as évek elején részt vett az úgynevezett brit invázióban. Az 1960-as évek brit blues hullámának vezető zenekara volt. 1969-es amerikai turnéjuk idején „a világ legjobb rock and roll-együttese” néven hivatkoztak rájuk. Nevük fordítása: Gördülő Kövek, jelentése pedig „Nyughatatlan emberek” (a gördülő kövek kifejezést a szleng átvitt értelemben a nyughatatlan emberek szinonímájaként használja.)
Karrierjük kezdetén rengeteg blues-, rhythm and blues-, country- és rock and roll-feldolgozást játszottak. Első felvételeiken többek között Chuck Berry, Bo Diddley, Screamin’ Jay Hawkins, Muddy Waters, Larry Williams és Howlin’ Wolf dalait játszották. Mick Jaggert és Keith Richardsot a rocktörténelem legsikeresebb dalszerzői között tartják számon. A zenekar sosem zárkózott el más zenei stílusok elől: a reggae, funk, disco, country, folk, soul, pszichedelikus rock mind hatottak zenéjükre. A mai rhythm and blues zenekarok által játszott stílus az utóbbi évtizedekben nagymértékben megváltozott, és jelentősen eltér a Rolling Stones által létrehozott és fémjelzett irányzattól.
A Rolling Stones ma a világ egyik legrégebben működő rockzenekara, még ma is készítenek felvételeket és turnéznak. Gyakran a Stones turnéja az adott év anyagilag legsikeresebb koncertkörútja, új albumaik pedig rendre az amerikai Billboard 200 slágerlista első öt helyezettje között vannak.
A Stones ötvenéves pályafutása során Mick Jagger, Keith Richards és Charlie Watts mindvégig az együttes tagja volt. Lemezeikből világszerte több mint 200 milliót adtak el.
M.Jagger hivatalos oldala:
http://www.mickjagger.com/
Satisfaction:
http://www.youtube.com/watch?v=3a7cHPy04s8
*
Kosztolányi Dezső ebédje (1927)
Tábor ucca 12 szám alatt, Buda egyik csöndes sarkában lakik Kosztolányi Dezső, a kiváló magyar költő, író és műfordító. A közeli Vérmezőről mély, sűrű köd hömpölyög a csinos Kosztolányi-villa felé, amelynek kapuját egy hatalmas komondor: a Hattyú őrzi. A Hattyú külön nevezetessége a háznak, nemcsak azért, mert több kutyakiállításon díjat nyert, hanem azért is: mert ő az egyetlen húsevő a házban.
Kosztolányiék nem esznek húst, sőt főtt ételt sem esznek csak egyedül a Hattyú nem tudta megszokni az úgynevezett nyers-kosztot. A vadállat! – mondja mosolyogva Kosztolányi Dezső.
Éppen ebédidő van és terítve asztal. Természetes, hogy kíváncsi vagyok arra, hogy mit eszik ebédre a nagyhírű író, aki emellett még „nyerskosztos”is. Az egyes fogásokat idejegyzem: méz, vaj, sajtok, tejtöl, gombasaláta, kókuszdió, paradió, datolya, mandula, banán, mogyoró, malaga, alma, narancs, kenyér, bor és még sok minden jó és szép dolog. Az ember emellett az asztal mellett még a szemeivel is jóllakik.
Körülbelül egy esztendő óta eszem nyerskosztot – mondja Kosztolányi – nem meggyőződésből, nem fanatizmusból, hanem szokásból. A feleségem egyszer elém tette ezeket ételeket és mivel ízlett, megettem. Azóta ennek egy kis története is van.
A feleségem igen súlyos gyomorbajos volt, egyik orvostól a másikig vittem, de senki sem tudott rajta segíteni Ebben az időben kezdte meg a feleségem a nyerskosztot és meggyógyult. Tökéletesen. Merem állítani, hogy ettől az úgynevezett nyerskoszttól gyógyult meg.
Megkezdődik az ebéd. Kosztolányi Ádám, Kosztolányi tizenkét éves fia az asztalhoz ül szülei társaságában és nem mogyorót, datolyát vagy kókuszdiót tesz a tányérjára – amint azt minden budapesti gyermek tenne – hanem salátát. Hattyú pedig, a ház egyetlen húsevője, a „vadállat”, ezalatt csontot rág a küszöbön…
*
„Mikor azt kérdezték tőlem, pesszimista vagyok-e vagy optimista, azt válaszoltam, hogy az ismereteim alapján pesszimista, de akaratom és reményeim szerint optimista.
A világ jelenlegi helyzetét illetően is pesszimista vagyok. Nem tudom meggyőzni magam arról, hogy nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik. Sőt tudatában vagyok annak, hogy egy újabb középkorhoz vezető útra léptünk. Teljes nagyságában látom magam előtt azt a szellemi és anyagi nyomort, amelynek a mai emberiség kiszolgáltatja magát azáltal, hogy lemond a gondolkodásról és a belőle sarjadó eszményekről.
És mégis optimista maradok. Gyermekkorom óta őrzöm magamban az igazságba vetett hitet, és biztos vagyok benne, hogy nem veszhet el. Hiszem, hogy az igazságból született szellem erősebb, mint a körülmények hatalma. Véleményem szerint az emberiségnek nem lehet más sorsa, mint az, amit gondolkodásával maga kovácsol ki magának. Ezért hiszem, hogy nem kell végigjárnia az összeomláshoz vezető utat.
Ha akadnak emberek, akik fellázadnak a gondolatnélküliség szelleme ellen, és elég őszinték és mélyek ahhoz, hogy az erkölcsi haladás eszményét sugározzák magukból, megszületik majd egy olyan szellemi hatóerő, amely képes megteremteni az emberiség új gondolkodásmódját.
Bízom az Igazság és a Szellem erejében, ezért hiszek az emberiség jövőjében. Az élet és a világ erkölcsi igenlése elnyűhetetlen optimista akaratot és reményt tartalmaz. Ezért nem fél olyannak látni a sötét valóságot, mint amilyen valójában.” (Albert Schweitzer)
*
Huxley Szép új világ
http://www.antikva.hu/onan/osszetett-handle.jsp?mit=huxl&miben=szerzo_cim
A címét William Shakespeare „A vihar” (The Tempest) című komédiájából kapta, ahol az 5. felvonás 1. színében Miranda azt mondja:
– Ó, csoda! – mondta Miranda. – „Milyen nemes lények ezek! Bizonyára nagyszerű világ az, amelyikben ilyen emberek élnek.”
Az össznépi boldogság az emberi tényező megtervezésén alapul: nemcsak hogy futószalagon állítják elő az öt kasztba osztott emberutánpótlást (az alacsonyabb kasztok tagjait eleve csökkentett szellemi képességekkel, „bokanovszkizált”, mai szóval: klónozott sok-sok egypetéjű ikerből, akik egymás ideális munkatársai a lélektelen gyári munkában), hanem csecsemő koruktól hipnopédiával kondicionálják őket a fennálló állapotok igenlésére, minden kellemetlenség (öregedés, halál) elfelejtésére, a társadalmilag hasznos és helyes álláspontok elfogadására. Ebben a társadalomban nincsenek többé konfliktusok, ezért persze nincs helye többé sem a régi értelemben vett vallásnak, sem a művészetnek, de még a mélyebb emberi érzéseknek sem.
Ebbe a „szép, új világba” csöppen bele John, egy hagyományos törzsi társadalomban, indián rezervátumban született „vadember”, hóna alatt Shakespeare összes műveivel. A kezdeti ámuldozás után John gyorsan kiábrándul, előbb szembeszegül, majd kivonul az elidegenedett társadalomból, de a konfrontáció kimenetele nem lehet kétséges: az őszinte, mély emberi érzéseknek és az igazi művészetnek nincs semmi keresnivalójuk, és nem is segíthetnek az egyénen, ezért John öngyilkosságba menekül.
*
SZENT ANNA és SZENT JOACHIM
Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szűz Mária szüleiről. Néhány névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás, Szalóme és Zebedeus, de e két szülő nevét nem tudjuk. Egy 2. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták, és a két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal. Az ünnep a 13-14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők. Ez az érdeklődés a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus szülőföldjére és rokonságára is. Érhető, hogy az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.
Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.
Szent Anna tiszteletéről Bálint Sándor a következőket írja: ,,A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatosságát a kultusz sokrétűsége mutatja. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövőmunkások, csipkeverők, seprűkötők.
Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza… a kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora, (a megváltó Vér)… Védőszentje volt a bányászoknak is, nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett kincsről, a drágagyöngyöt kereső kalmárról szólt, és e hasonlatokat Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.”
A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-től március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.
folytatás:http://www.keresztenymagyarorszag.hu/napszentje
*
NYOMDÁSZATI ENCZIKLOPÉDIA
„Különösen reklámfajta nyomtatványoknál fontos, hogy a szedő tudja: a kézirat melyik részét kell kiemelnie s vastagabb betűfajtából szednie. Némely nyomtatvány jóformán hatástalan volna, ha a szedő egyes szavait nem emelné ki rendkívüli módon. A mellett a nyomtató¬festékről sem szabad a mesterszedőnek megfeledkeznie. Tudnia kell előre, milyen színekben fog nyomódni munkája, és a szerint, hogy egy- vagy többszínű lesz-e az: a betűket, keretfajtákat stb. megválasztania. Színesen nyomtatandó dolgokhoz többnyire vastagabb betűket, tömörebb ékesítő anyagot kell vennünk, mint a feketén nyomandóhoz. Ugyanez az eset, ha színes papirosra akarunk nyomtatni. Vékonyvonásos díszbetűk színes nyomásra nem alkalmasak, éppen úgy a közönséges könyvbetűk sem. Ezért a vörös színben nyomandó kezdőbetűket is rendesen egy fokkal nagyobbnak vesszük, mint különben vennők, nehogy a sötétebb nyomású többi betű mellett túlságosan kicsinyeknek és vékonyaknak lássanak.”
SZERKESZTETTE PUSZTAI FERENCZ
*
Napi rutin
,,A szép és híresen gőgös Aglája kisasszony, a cirkusz kígyónője igen megdühödve így szólt:
– Goldnágel Efráim, te satnya himpellér, te kotnyeles, te hajcihő, te semmi, te hétmérföldes naplopó, te májfoltos hullavezér, te mered megkérni az én kezemet? Mit gondolsz, ki vagyok én? Itt van Dögvész Fánika, az megmondhatja, mert ő kötéltáncos és a kötéltáncosok mindent tudnak. De itt van Angéla Baba és ő is megmondhatja. Tudod, ki vagyok én? hogy kivel mersz te beszélni, hogy kihez mered felemelni azt a löttyedt szemedet? – Ilyeneket mondott Aglája kisasszony féktelen dühében, aztán ráöltötte Goldnágel Efráimra azt a hegyes és piros nyelvecskéjét.
– Fúj, de útállak! – tette hozzá és, valljuk meg, egy picit még köpött is utána.”
Erről van szó!
http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=957&secId=92267&qdcId=3&l
*
Weöres Sándor: Ugrótáncot jókedvemből
Ugrótáncot jókedvemből,
édes rózsám, járok,
országút visz Fehérvárig,
széles a két árok.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
kinek nincsen tíz tallérja,
kötőféket tartsa.
Kisbelényes igen kényes,
ott terem a jó bor,
Nagyszalonta, sok szalonka,
ott vadászni jó sor.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
lompos, kócos, lassan billeg
öreg kutya farka.
Kifogtunk a Küküllőből
három rocska rákot,
Vásárhelynél ágyu bömböl,
köpködi a lángot.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
hadd forogjon a huncut világ,
az ő lelke rajta.
https://www.youtube.com/watch?v=zzZgQO43_gA&list=PL1CC882B524B85E49&index=4
*
INTARZIA
Az intarzia, egy nyelvi játék neve is. A Nyugat írói, költői játszották szívesen. A játék lényege, hogy egy nevet, szót, vagy mondatot be kell ágyazni egy másik értelmes mondatba.
Egy alkalommal Karinthy próbálta megtréfálni Molnár Ferencet, hogy készítsen intarziát Conrad Von Hötzendorf nevéből. Molnár egy nap gondolkodás után a következő történettel állt elő:
A német hadseregben van egy zend katona. Nagyon beteges, mindig az orrát fújja, ezért kályhafújónak fogják be, hogy ne lohadjon le a tűz és mindig melegben legyen. Már hónapok óta nem látta feleségét, aki fonónő. Egyszer csak egy tiszt toppan elé, és így szól hozzá:
– Asszonyod vár a padokon rád. Fon. Hőt! Zend orrfújóm! Aztán mehetsz hozzá!
*
Varga István: Az évszázad banki csalása a deviza alapú hitel
*
A közönséges korporációhoz hasonlóan az Egyesült Államok is elsőbbséget ad a profitérdekeknek az emberiség általános-egyetemes érdekeivel szemben. A korporáció lényegénél fogva kizsákmányoló szervezeti képződmény. Tehát nem arról van szó, hogy a korporációk kizsákmányolják az embereket, hanem a korporáció belső lényegéhez tartozik, hogy kizsákmányoló. A korporációk már jogi szabályozottságuknál fogva is arra vannak kötelezve, hogy minden más szempontot megelőzve maximalizálják a részvénytulajdonosok profitját. Amikor tehát érdek-összeütközés keletkezik, a korporáció elkerülhetetlenül azt a megoldást választja, amely pénzügyileg többet hoz, és elveti azt, amely kevésbé hasznot hozó, de a közérdeket szolgálja. Ennek a végeredménye a kizsákmányolás (…)
http://ebredezes.hu/miert-minositheto-szuperkorporacionak-az-egyesult-allamok/
*
Különös valami az emberi élet.
Ahova Isten beülteti, ott gyökeret ereszt. Hajszálnyi gyökeret elébb, mint a zsönge növényke, majd ahogy az idő telik: egyre szélesebb körben kapaszkodik a földbe, akár a fa. S ahogy növekszik, gyökere is egyre mélyebbre nyúl alá s egy idő múlva már nem is lehet kitépni onnan anélkül, hogy kár ne esnék bele, kisebb vagy nagyobb, a fa, vagy az ember sajátságos természete szerint, s mert hogy emberről beszélünk és nem fáról, hozzá kell tegyük a fontosság sorrendjében: az emberi lélek természete szerint.
Van fa, amelyik belepusztul az átültetésbe. Nem képes beleilleszkedni az új talajba, az új éghajlatba, az új környezetbe. Elsatnyul s idővel elpusztul. Így van az emberrel is. Ha a történelem gonosz keze kitépi a földből, ahova beleszületett, ahol emberré nőtt: nehezen leli meg helyét máshol. Akárcsak a fa. Míg fiatal alatta a gyökér: gondos kéz kiáshatja, elültetheti baj nélkül. De ha mélyen van már a gyökere, akkor az Úristen törvénye szerint békében kellene hagyni, ha azt akarjuk, hogy gyümölcsöt teremjen.
Ez az emberi világ azonban, melyben élni rendeltettünk, nem törődik Isten törvényeivel. Maga próbál törvényeket csinálni saját magának, s ezzel aztán el is rontja ezt a világot úgy, hogy jobban elrontani talán nem is lehetne.
Sajnos én egy ilyen elrontott világba születtem bele. Márpedig a gyökerem olyan mélyen benne volt ebben a szívós erdélyi földben, hogy mélyebben nem is lehetett volna.
(Wass Albert: Voltam)
.*
AZ ÉRTETLENSÉG VÉLELME
Már csak azt nem tudom, honnan a bánatos, bús picsából nőtt ki ez az X Kommunikációs Központ, amely, idézem, „céljául tűzte ki, hogy szociális, etnikai és más meghatározó társadalmi ügyekben változásokat indítson el Magyarországon.”.
A gyilkosság a legsúlyosabb bűnök egyike. A gyermekgyilkosság pedig annak legundorítóbb formája. Kortól, nemtől, etnikumtól teljesen függetlenül.
De könyörgöm! Az ügyben még csak első fokú ítélet sem született! És, mivel a vádlottak tagadják bűnösségüket, talán őket is megilleti az ártatlanság vélelme!
Arról nem is beszélve, hogy a nyomozás során felmerültek olyan dokumentumok is, melyek szerint a vádlottak egyike izraeli fegyveres kiképzésben részesült, valamint, hogy egyes csoportok az aljas és gyűlöletes akciót a nemzeti radikális jobboldal lejáratására tervezték meg, s kivitelezését aktívan segítették.
Mindezek tudatában, talán nem most lenne az ideje ilyen undorítóan manipulatív kisfilmek gyártásának.
(Amúgy Kulkán meglepően jól mutat a „piros mintás” fehér ing…)
() Varga B. Tamás ()
http://index.hu/kultur/2013/07/24/kulka_romagyilkossagok/
*
Meghalt egy betegem, legyetek átkozottak döntéshozók!
Dr. Csehpál Etelka egy nyugdíjas, de még praktizáló, vidéki háziorvos, aki 64 évesen kölcsönből vásárolt praxist. Híradása elkeserítő: meghalt egy betege, aki élhetett volna. A doktornő a kormányt okolja.
Dr. Csehpál Etelka: Meghalt egy betegem. 54 éves volt. 1993-tól tavalyig rokkantnyugdíjas. Tavaly elvették tőle. Ellátás nélkül maradt. Nem fellebbezett, elege volt a magyar egészségügyből, azóta engem sem engedett magához. Sem orvost, sem egészségügyet nem akart. Tavasszal rákos lett – ő is tudta, mi is. Kaphatott volna nyugdíjat, de kitartott az elhatározása mellett. Tiszteletben tartottam akaratát és az élettársa is. Úgy halt meg a 21. században, ahogy talán a középkorban sem haltak meg. Nem panaszkodott. Párja tisztességgel ellátta, ahogy egy laikus elláthatta. Az, hogy szomorú vagyok, nem mond el semmit. Szégyellem, hogy ilyen egészségügyben kell dolgoznom. Annyira megalázták, hogy nem akart többé tudni erről az ellátási rendszerről. Mert ugye, ki van adva utasításban (gondolom), hogy hány százalékot kell vissza irányítani a nemlétező munkaerő piacra. Tisztelt / de általam nem/ Fidesz-KDNP-s parlamenti képviselők! A döntéseiken emberéletek múlnak! Szálljanak már magukba és ne legyenek annyira elragadtatva az országlásuktól!!! Legszívesebben átkozódnék, de nem teszem. Nem kívánom, hogy járjanak hasonlóan. Egy éve nem kap ellátást. Ha nem lett volna ilyen családja, most szociális temetésre szorulna! Élettársa 50 métert sem tud gyalogolni, nem hogy sírt ásni… Mégis! Legyetek átkozottak döntéshozók…
*
Szívből gratulálok mindazoknak, akik ma felvételt nyertek valamely hazai felsőoktatási intézménybe!
És a lehető legjobb dolgot kívánom:
5 év múlva ne kelljen közületek senkinek elmondanom ezt a mondatot:
„Szia, egy csirkéset kérek menüben, nagy kólával, nagy krumplival. Készpénzzel lesz.”
() Varga B. Tamás ()
*
SZDSZ
(…) 1. Az első szabály a profit magánosítása. Annyi támogatást kell szerezni a termelőmunkából, a költségvetésből és a környezettől, amennyi csak lehetséges. A termelési költség alatt kell hozzájutni a nyersanyagokhoz, a köztulajdonban lévő területekről. Gondoskodni kell arról, hogy a helyi közösségek és a kormányok viseljék az infrastruktúra kiépítésének és fenntartásának a költségeit. Folyamatosan lobbizni kell az adókedvezményekért. Magántulajdonba kell venni a köztulajdonú erőforrásokat és állami szolgáltatórendszereket. Minél kevésbé látható egy ilyen köztámogatás, annál jobb. Ugyanakkor folyamatosan hangoztatni kell a tömegtájékoztatásban, hogy milyen hatalmas előnyei vannak a magántulajdonnak, a magánvállalkozásnak és mennyire boldoggá tesz a profit (…)
http://ebredezes.hu/a-korporacios-rendszer-mukodesenek-alapveto-szabalyai/
*
Szent Jakab apostol
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,20-28
*
IMF
„Az 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható adósság fejében).
A Tvr. 9. cikkely 3. szakasza mentesíti az IMF-et hazánkban mindenféle bírói és hatósági eljárás alól Magyarország területén, magyar bíróság, az IMF semmiféle ügyletébe nem avatkozhat bele. Az IMF megvásárolt tulajdonait bérlőkkel szemben is teljes ez a jogvédelem, az IMF viszont bárkivel szemben kezdeményezhet bírósági eljárást Magyarországon.
A Tvr. 5. szakasza alapján az IMF irattárai teljes mértékben sérthetetlenek az IMF semmiféle adatszolgáltatásra nem kötelezhető semmiféle hivatal részére Magyarországon.
A Tvr. 6. szakasza alapján az IMF minden vagyona és követelése mentes bármily nemű korlátozástól, rendszabályok, ellenőrzések és bármilyen természetű moratórium alól hazánkban.
A Tvr. 8. szakasza alapján az IMF valamennyi kormányzója, ügyvezetője, helyettesei, bizottsági tagjai, képviselői, tanácsadói, tisztségviselői és valamennyi alkalmazottja is mentesül mindenféle jogi eljárás alól Magyarországon.
A Tvr. 9. szakasza alapján az IMF valamennyi vagyona, jövedelmei, követelései és ügyletei teljes mértékben adómentességet, vámmentességet és illetékmentességet élveznek Magyarországon.”
http://www.youtube.com/watch?v=0PM6D3BBHi8
*
A főhős Peter Kien,
a szobatudós, a keleti nyelvek és irodalom professzora a külvilágtól elszigetelten él.http://www.antikva.hu/onan/reszletek.jsp?katalogusid=272262&affiliate=ekereses Huszonötezer könyve jelenti számára a társaságot, ők töltik be a beszélgető partner szerepét és jelentik számára a valóságát. Therese, a házvezetőnő elsődleges feladata a könyvtár rendben tartása és megóvása. Kient folyamatosan félelmek gyötrik : szorongással tölti el az a tudat, hogy értékes könyvtára betörők vagy tűzvész áldozata lehet, ezért feleségül veszi a nála sokkal idősebb és műveletlen Therese-t. Egyetlen kikötése van csupán: az asszonynak nem szabad hozzászólnia…. Elias Canetti (Rusze, Bulgária 1905. július 25. – Zürich, 1994. augusztus 14.) spanyol zsidó származású, német nyelvű Nobel-díjas regény- és drámaíró, esszéista Káprázat c. regénye
*
Dr. Léhmann György
…van valami pikáns dolog abban, hogy a Kormány, illetve Miniszterei azokkal, akik szavazatának köszönheti, hogy hatalmon vannak nem tárgyal, illetve tárgyalásai során kutyába sem veszi őket, és azokkal pedig akik liberális világfelfogásuk alapján minden bizonnyal nem rájuk szavaztak, azzal a Kormány és Miniszterei folyamatosan tárgyalnak, paktumoznak, egyezségeket kötnek.
Önérzetes magyar állampolgár ezt a hatalom részéről sokadszor észlelve csak mond most egy cifrát, és politikai jellegű írást pedig a jövőben legfeljebb tüzelésre használja. Akárhonnan érkezik az.
T. Miniszter Úr!
Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Lássuk be azt, hogy Önnek és minisztertársának esze ágában sincs a devizaadósok problémáján segíteni az Ön által elmondott, és még a Kormány által meg sem határozott – homályos – elképzelések megvalósításával. Hanem Önöket két dolog késztette Kúriai döntés után arra, hogy most megszólaljanak.
Egyik az, hogy kevesebb mint egy év múlva még mindig szeretnének miniszterek lenni, hatalomban részt venni, a másik pedig az, hogy észlelték a Kúriai július 4-i döntés után azt, hogy a bankok csalárd kölcsönszerződései alapján földre rogyasztott emberek százezreinek sikerülhet talpra állniuk. A törvény rendes útján, bírósági úton, egy tisztességes elszámolással meghatározott tisztességtelen bankhaszonnak visszaszolgáltatása által….Ezek után T. Miniszter Úr megkérdezem Öntől, hogy minisztertársával együtt miért akar mindenáron a bankoknak most is, sokadszor segíteni a magyar nép hátrányára…
*
Juhász Gyula: A Caruso
Mikor Pesten a Caruso,
A szívnyúzó amoroso
Énekelt,
Lipótváros lánya, nője
Mind szívgörcsöt kapott tőle,
Rémeset.
A férfiak persze szidták
A pocakos tenoristát,
Aki csak
Azzal hat, hogy magas Céket
Jól kibúgat, jól kibéget,
Jól kiad.
De fordul a sors kereke,
Tenorista is bereked
És befagy;
Megszökött ma felesége, –
Ó irgalom magas Céje
El ne hagyj!
Már ezután van reményem,
Hogy nemcsak borbélylegényben
Hisz a nő,
S bár a műfajom csak líra,
Akad nékem is egy igaz
Szerető!
1908
*
ROGÁN ANTAL
A legtúlértékeltebb Fidesz-politikusok egyike, talán csak Pokorni túllihegésének van ekkora kultúrája az átellenes oldalról.
Érdekes megfigyelni, hogy az Orbántól, Kövértől folyvást begyűjtött jobbhorgok és gyomrosok után a gyávaságába totálisan belehülyült baloldal olyannyira szomjazza az „emberarcú fideszes” hamis álomképét, hogy két jó szóért nyomban hajlandó földig hajolni bármelyik szelídebb modorú segédhernyó előtt, amelyik nagy kegyesen nem akarja őt helyből megsemmisíteni vagy kitagadni a nemzetből. Ugyanez a pszichózis emelte a ballib sajtó sztárjává Navracsicsot, sőt egy időben (te jó ég!) Kósa Lajost is.
Rogán 41 éves kora ellenére nagy túlélőnek számít pártjában: több olyan skandalumot megúszott már ép bőrrel, amely bármelyik nyugati kollégájának természetszerűleg jelentette volna a politikusi pályafutás végét. Hozzá kötődik a Magyar Vizsla-botrány éppúgy, mint a szerverbetörés, és a csúfosan elbukott 2006-os választások idején is ő volt a Fidesz kampányfelelőse. (Rövid emlékeztető: a Magyar Vizsla egy 3 milliós példányban terjesztett, függetlennek és civilnek hazudott propagandaújság volt, aminek „kefelenyomatát”, mint kiderült, egyenesen Rogán Antal irodai faxáról küldték a nyomdába. A „Fidesz-Gate”-ként is ismert adatlopási ügy során pedig 11 órán keresztül, 2900 dokumentumot töltöttek le az ellenfél jelszóval védett adatbázisából a Fidesz-iroda számítógépein keresztül..)
A fideszes papagájkommandó bozótharcosaként a joggal rühellt szíjjártópéteri kommunikációs iskola híve volt, annak minden jellemzőjét elsajátította: a fapofával előadott, megakaszthatatlan süketeléstől kezdve a funkciótlan modoroskodáson át (megfigyelte például valaki, hogy ezek a magnógyerekek „év” helyett mindig „esztendőt” mondanak?) egészen a Vezér korrigálhatatlannak bizonyult beszédhibáinak tökéletes lekoppintásáig.
Maradék imidzsét mentendő, a napi politikából az V. kerület polgármesteri székébe disszidált, közben pedig számtech szakkörös gyógyegérből Armani öltönyös „Bulvár Tónivá”, médiakompatibilis celebbé avanzsált. A korszellemhez hézagmentesen illeszkedő elvtelen pragmatistaként bárkivel megköti a különalkuját, ha abból haszna származik; közismerten haveri viszonyt ápol a magyar közélet olyan sötét figuráival, mint Schmuck Andor vagy Juszt László, akikhez tisztességes magyar embernek egyetlen kérdése lehet: miért is van még maga szabadlábon? Évek óta rendszeres vendége a csacsogós és debilkedős trashműsoroknak, Krumpli nevű kutyájának eltűnésével éppúgy végighaknizta az aljamédiát, mint felesége szülésével. (kedvenc Blikk főcímünk 2009-ből: „Rogán: Könnyezve vágtam el a köldökzsinórt!”) Miközben élvezettel tapicskol könyékig a bulvárban, az újgazdag ízléstelenség és önmutogató kivagyiság minden szokásos kellékével (Louis Vuitton táska, Hublot karóra) felcicomázta magát.
Életművének méltó szimbóluma az a Blikket reklámozó bronzszobor, melyet tavaly ősszel, 10.000.000 forint közpénzből állított a kerületében, így köszönve meg a lapnak, hogy hosszú évek lihegős munkájával, tömérdek benyalós píárcikken keresztül emelte népszerűségét az elmehunytak körében.
Gyökérfaktor: 9/10
(írta: Spiritual)
*
Reuters: Ezért szabadul OTP részvényeitől Csányi! –
Holló a hollónak vájja szemét!
http://szabadriport.wordpress.com/2013/07/23/
reuters-ezert-szabadul-otp-reszvenyeitol-
csanyi-hollo-a-hollonak-vajja-szemet/
*
Minden kisgyereket szupernek szeretnének látni szüleik, ezért jelent traumát ha kiderül, valami nem stimmel. Apróbb-nagyobb gondok lehetnek ezek, melyek a szakemberek véleményétől függetlenül óriásira nagyítódhatnak fel a család szemében.
http://pindur.hu/index.php/es-ami-meg-erdekel/821-a-fejleszthetsegrl.html
*
PR
Az újabb posztok alatt már megint megjelentek a szokásos kommentek az éhező, csirkefarhátat szopogató, ezer évet ledolgozó, tizenöt gyereket felnevelő, magányos nagyika sztereotíp képével. Nem győzöm ismételgetni, de leírom még egyszer, baszki: a hárommillió nyugdíjasból negyven éves munkaviszonya félmilliónak van, és az a negyven év is nagyrészt nyugisabb körülmények közt telt, mint a most dolgozóké. Gyereke sincs mindegyiknek, valójában már a ma nyugdíjasai sem gondoskodtak az önreprodukcióról, miközben az a társadalom lényegesen jobban támogatta a gyerekvállalást, mint a jelenlegi gerontokrácia, ahol lassan fizetős az óvoda, az egyetem meg a közlekedés, a gyerekvállalás pedig nagyobb luxus, mint három hét a Riviérán. Van hétszázhatvanezer olyan nyugdíjas, aki a hatvanat se töltötte be. Van egy halom negyvenes meg ötvenes nyugger. És miközben a társadalom aktív része az egészségét meg az idegeit felmorzsolva préseli ki magából az újabb nyugdíjemelések fedezetét és az egyéb sarcokat, előáll Schmuck Andor, hogy vissza a tizenharmadik havi nyugdíjat. Álljon már meg a menet, és mellette egy újabb érdekes grafikon, ami jól mutatja, hogy a sokat bírált fiatal korosztály hogyan becsüli meg az idősebb nemzedéket, melynek egy része még csak nem is idősebb. Az ábrát kéretik úgy értelmezni, hogy Magyarországon arányaiban több a nyugdíjas, mint bármelyik táblázaton szereplő országban.
*
Hírek a nagyvilágból….
„Az örök próbálkozás pedig a legszebb és legnagyobb isteni kegy, amely egy gondolkodónak, egy orvosnak vagy bármely halandó embernek megadatik. Az az ember, aki egész életében próbálkozik, értelmes életet él.”
Id. Alexandre Dumas, teljes nevén Dumas Davy de
Több regényéből (például a Monte Cristo grófja és a D’Artagnan történetek) készült filmadaptáció, de írt színdarabokat, újságcikkeket is.
Olvass róla itt:
http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag095.htm
Film/ Monte Christo grófja:
http://www.youtube.com/watch?v=pXI1kqn-WNY
*
Karithy Frigyes.
„Valaki feladta nekem a következő rejtvényt:
Kas saison ka.
Három hétig törtem a fejem.
Nem tudtam megfejteni, hiába próbáltam a „saison” szót „évad”-nak magyarul, „season”-nak angolul és „Jahreszeit”-nek németül alkalmazni.
Belebetegedtem a dologba.
Egy napon ötéves unokaöcsém, aki akkor tanult olvasni, meglátta jegyzeteim közt, és silabizálni kezdte.
És egy fél perc alatt elolvasta, magyar nyelven, így:
„Kassai sonka.”
Azóta nem fejtek többé rejtvényt.”
Színházi Élet, 1932. 5. sz.
*
Örkény István:
A megváltó
Délelőtt tíz óra volt, amikor az író befejezte új drámáját. Este még két nehéz jelenete volt hátra. Átírta az éjszakát. Közben legalább tíz feketét főzött magának, és legalább tíz kilométert gyalogolt a szűk szállodaszobában alá s felezve. Most mégis olyan frissnek érezte magát, mintha nem is volna teste, olyan boldognak, mintha megszépült volna az élet, és olyan szabadnak, mintha megszűnt volna lenni a világ.
Még egy kávét főzött. Lesétált a partra. Megkereste a csónakost.
– Kivisz-e a vízre egy kicsit, Volentik bácsi? – kérdezte tőle.
– Tessék beülni – mondta a csónakos.
Borús volt az ég, de a szellő se rezdült. Mint egy óriási máriaüveg-lap, olyan sima és szürke és csillogó volt a tó. Volentik bácsi gyors, de rövid csapásokkal evezett, ahogy a Balatonon szokás.
– Mit gondol? – kérdezte az író, mikor már jó darab utat megtettek. – Ide látni még a partról?
– Még ide – mondta a csónakos.
Továbbmentek. Az üdülő piros cseréptetejét lassan elborították a fák. A partnak csak a zöldje, a vonatnak csak a füstje látszott.
– Még most is? – kérdezte az író.
– Még most is – mondta a csónakos.
Csak az evezők csobbanása hallatszott; a partról már nem ért idáig a hang.
Összemosódtak a házak, a kikötők és az erdők. Már csak egy ceruzavonás látszott, ahol véget ért a tó.
– Még most is ide látni? – kérdezte az író.
A csónakos körülnézett.
– Ide már nem.
Az író lerúgta a lábáról a szandált, és fölállt.
– Akkor húzza be az evezőt, Volentik bácsi – mondta. – Megpróbálok egy kicsit a vízen járni.