kb. 3 perc olvasás
Kondás, kanász – disznópásztor, a konda vagy falka őrzője – előbbi minden este hazahajtotta, utóbbi kint teleltette a disznókat azaz ,,ridegen tartotta”.
A rideg állattartás háziasított állatok hagyományos tartási módja, az újabb istállózó állattartással szemben. Az igazi rideg állatartás esetén a gulya, konda vagy a nyáj télen-nyáron a legelőn van, soha nem hajtják zárt területre. Az állat legel, nem kell külön etetni és a nagyobb mozgás miatt a húsa kötöttebb, zsírszegényebb, mint ha istállóban tartanák. A tartás költségei így kisebbek, bár az állatok súlygyarapodása is lassabb, mint az istállóban tartott állatoké. Átmeneti tartási mód, amikor csak tavasztól őszig tartják az állatokat a legelőn, illetve amikor csak reggeltől estig.
A CZF szótárban,1862-ben:
*KONDA
(kon-da) fn. tt. kondát. Disznókból álló sokaság v. nyáj; különösen a vadász műszótárban: vaddisznyónyáj. Gyöke kon, azaz kan, t. i. hímnemü disznó; a lovak sokasága is a hímlótól, azaz méntől vette ,ménes’ nevét. Kan gyök rejlik a kandúr (kanmacska) szóban is.
A pásztor foglalkozás ősi állattartó mesterség, de életforma is. Kezdete az idők homályába vész, valószínűleg már a vadállatok háziasításával egy időben alakult ki, és szinte minden kultúrában fellelhető. Mivel az ősmagyarok alapvetően állattartásból és pásztorkodásból éltek, a különböző állatfajok pásztorainak más-más nevet adtak. Tájtól függően és az életkörülményeknek megfelelően lassan kialakult ezek közt az emberek közt egy sajátságos hierarchia, melyet szokásként vittek tovább íratlan törvényeikben.
A pásztorkodás olyan területek kihasználását tette lehetővé, amelyek földművelésre nem voltak alkalmasak. Az eurázsiai füves övezetben az i. e. I. évezred közepétől pásztornépek nagy lovasnomád birodalmakat hoztak létre, pl. a szkíták, szarmaták, hunok, avarok, mongolok stb.
A pásztorkodás Mo.-on uralkodó gazdálkodási ág volt; annak két formáját különböztethetjük meg, az ún. extenzív pásztorkodást (külterjes állattenyésztés), amikor az állatállomány az év nagy részében a szabadban élt, és a félszilaj pásztorkodást, amikor tavasztól tél elejéig tartózkodtak a legelőn, de télen már épületekben, ólakban, istállókban stb. helyezték el az állatokat és takarmányozásukról (passzív takarmányozás) gondoskodtak.
A kétféle pásztorkodáshoz elkülönülő tartásformák kapcsolódtak.
A pásztorkodás esetében egyetlen állattulajdonos vagy község nagyobb, egyforma fajú, leginkább kortól független, mindkét nemű állatcsoportját tenyésztik, legeltetik együtt, felügyeletüket, gondozásukat, sőt gyógyításukat is pásztorok látják el. A pásztorkodással, mint uralkodó állattenyésztési formával együtt járt a régi raszok (racka juh, szalontai és bakonyi sertés, magyar szürkemarha stb.) tartása. A nyájakban a hím és a nőstény egyedek együtt legeltek, szabadon párzottak, a tenyésztés minőségével nem sokat törődtek; a fő tenyésztési szempont a számbeli gyarapítás volt.
A történelem során a pásztorkodással párhuzamosan fellelhetjük az igás, teherhordó, nyergelt és a tejelő állatok házi tartását is. A pásztorkodás, mint uralkodó állattenyésztési forma csökkenése és megszűnése a szénakészítés fellendülésével, még inkább a szálas és a kapás takarmánynövények termesztésének elterjedése következtében fokozatosan háttérbe szorult.
(A pásztorkodásról szóló részt a Néprajzi Lexikonból kölcsönöztem.)
Lássunk pár kifejezést!
KANÁSZODIK
(kan-ász-od-ik) k. m. kanászod-tam, ~tál, ~ott. 1) Elkanászodik Pápa vidékén (Matits Imre szerént) am. durva, nyers magaviseletüvé lesz, mint rendesen a kanászok lenni szoktak. 2) Székely tájszólás szerént am. haragja csendesedik, engesztelődik. Erősen megharagudott volt, de szépen szóltam hozzá, s megkanászodék. (Incze József.) V. ö. JUHÁSZODIK.
*JUHÁSZODIK
(juh-ász-od-ik) k. m. juhászod-tam, ~tál, ~ott. Mondjuk hirtelen haragú, hóbortos emberről, ki miután dühében magán kivül ragadtatott, utóbb lecsillapodik, megszelídül, és magához tér. Úgy látszik, már juhászodik. Ha mérgét kiönti, majd megjuhászodik. Elemzési tekintetből e szó értelmezése homályos. Vajjon a juh szelidségétől kölcsönözte-e értelmét? Vagy történeti alapja valamely szelíd juhász? Vagy gyöke jó s eredeti alakja joászodik, melyből utóbb lett: johászodik (székelyesen; általánosabban:) juhászodik? mit onnan gyaníthatni, mert midőn a juh és juhász helyett tájdivatosan ih és ihász használtatik, a juhászodik helyett, tudomásunkra, sehol sem mondják: ihászodik. Némelyek a joh (=máj; zúza) szótól származtatják. Egyébiránt székely tájszólás szerént ugyanazt jelenti kanászodik ige is.
CzF szótár,1862-