kb. 5 perc olvasás
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
Ábrányi Emil
Krampusz-király
Krampusz-király a hajdan-korban élt.
Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;
Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;
Királyilag töltötte a napot.
Egyszer – barátim, halljatok mesét –
Krampusz király elveszti az eszét;
Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:
A nép riong: „Vivát Krampusz király!”
Mond Krampusz: „Szólok mindenki fiának:
Legyen már vége a komédiának!
Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,
De úgy bántok mint istennel velem.
Íme, fejemben korona ragyog,
Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„”Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!””
Mond Krampusz: „Engem Felségnek neveztek,
S előttem, mint a birkák, porba estek!
Mit tettem én, hogy felségessé váltam?
Egész éltemben fogamat piszkáltam
És ásitottam szörnyen-szörnyeket
Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!…”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„”Te felséges vagy, ó Krampusz király!””
Mond Krampusz: „Látom, hogy éheztek, asztok,
Mégis nekem milljókat megszavaztok!
Minek nekem e falka millió?
Az ország pénze hát csak arra jó,
Libériákba hogy verjem bele,
S hizlaljak egy raj konclesőt vele?”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„”Kapsz milliókat, ó Krampusz király!””
Mond Krampusz: „Kérlek, dobjatok ki engem!
Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem!
Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség
Hogy szamarat megillessen a fenség!
Vezessen kormányt, aki ember szintén,
És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„”Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!””
Mond Krampusz: „Hát szavamnak semmi haszna?
Nem hallgattok kérésre, sem panaszra?
No jó! Ha késtek s nem dobtok le innen,
Hát passzióm lesz háborúba vinnem
Százezreket!… No jó! Dühömben nyúzlak,
Rúglak, leköplek és bitóra húzlak!…”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„”Rúgj, köpj, akasztass, ó Krampusz-király!””
*
Álbarátságos
Szemtől szembe mosolyog,
De közben már gyenge pontjaid vizslatja –
Megfojtana egy pohár vízben
*
Bombasztikus – teátrális
„Csak a holttestemen keresztül…”
*
Blöff
A béka felfújja magát,
Hogy megtévessze az ellenségét,
Hogy azt higgye a gólya, túl nagy falat ő neki –
De úgy maradna, maga is elhiszi, hogy ekkora,
S a nagy erőlködésben kipukkad
*
– Hol a Gazsi, régen láttam?
Mondja egy felkészült
– Lecsukták, mert ellopott egy zsák szenet a pályaudvaron.
– Úgy kell neki- mondta az érdeklődő
– Ha egy vagonnal lopott volna el, biztos nem csukják le.
*
Járom alatt görnyedő igavonó barom
*
Mint a dopping ellenőrzéskor,
A WC-ben sem maradhatsz egyedül,
Minden kézmozdulatod nagyítóval nézik…
*
WC lakó
Pont a lakás legkisebb helységébe zárnak,
S csak akkor jöhetsz ki,
Ha vizeletet vagy székletet tudsz produkálni
*
Menekülő ember
Egyfolytában menekülsz,
Pedig láthatóan nem üldöz senki –
Mert magad elől futsz és bújsz,
Eleve szenvedésre és kudarcra ítélve
*
Bélsárdobálók klubja lett az emberiség
*
Pont akkor erőlködsz és ficánkolsz,
Amikor éppen a merev tartás segítene,
Hogy időt és életet nyerj: segítségre várj –
Vagyis a mocsárban, az ingoványban…
*
A deheroizálás kampány olyan jól sikerül,
Hogy a végén már nem marad egy példakép sem…
*
Vén szipirtyó lesz a feleséged
De már a házasságkötésetek másnapján
*
Szarember
Emberbőrbe töltött ürülék
*
Amire nincs precedens,
Azt az esetet nem tudod megítélni
*
Jómadár,
Aki elsinkófálja a haverjai pénzét
*
Láthatnád a papíron az isteni vízjelet,
Csak ahhoz a fény felé kellene tartani…
De ez neked nem jut eszedbe – nem is szólnak,
Ezért csomagoló- vagy WC papírnak használod el!
*
Szemfényvesztés
Elveszíti a szemed a fényét…
*
Egy szempont vezérel,
Amikor embereket keresel:
Ki lehet pumpolni, kitől tarhálhatsz…
Ebbe a dimenzióba zárul be kommunikációd…
*
Nincs, aki szóljon:
A király meztelen!
Idegen szavakba próbálód öltöztetni
A meztelen igazságot:
Elcsépelt frázisokat szajkózol,
Vagy nyilvánvaló hülyeségeket mondasz…
*
Mindig csak magadnak főzöl,
Se családtagod, se alkalmi vendéged,
Senki, akire főzés közben gondolhatnál:
Vajon fog-e ez neki majd ízleni?
S nem élhetted át a közös étkezés örömét sem.
*
Amit életedről érdemes elmondani,
Az már öt perc alatt bőven elmondható
*
Az életed mint egy végtelen rossz álom,
Amiből nem ébredsz és nem ébresztenek fel
*
A lamentáció embere
Mindig csak a sírás és a jajgatás…
*
Mindig csak hasonlatokban beszélsz,
Pedig azok valahol mindig sántítanak…
*
Osztályharc
Az éhfarkas háborúja az erszényes hiéna ellen
(Várkonyi Nándor)
*
Antitalentum
Az ördögi tehetségét rosszra használja
*
Ha az állatot keresed magadban,
Akkor meg is találod és azzá is válasz
*
Új csőcselék
Az irányítást a gyomorember veszi át
A lumpen-proli újságírók csak a potyát lesik,
És a nekik hullajtott koncért bármit megénekelnek…
*
Elájulsz a saját nagyságodtól,
Ezért nézel ritkán az „igazmondó” tükörbe
*
Kátyúban van a kocsi,
De nincs, aki kihúzza,
Vagy kétfelé rángatják,
S még jobban beleragad
*
Óvatlanul
merültél bele a politikába.
Előbb derékig, majd nyakig
A végén bele is fulladtál
*
Szoknyabolond,
Akit minden fruska elszédít,
Akit a farkánál fogva vezetnek
*
Nagylelkűségi rohamban
Arról mondasz le, azt ajándékozod,
Ami egyáltalán nem is a tied
*
Gordiuszi csomókat bogozgatsz
*
Csali
Te vagy az, akivel cápát akarnak fogni
Nyakig belelógatnak a vízbe
És egy nyílt sebet ejtenek rajtad, hogy vérezz…
*
Bepánikolsz, pedig:
Nagyobb a füstje, mint a lángja
Nem eszik olyan forrón a kását, mint főzik
*
Mindig olyan helyekre mész,
Ahol kinéznek, persona non grata vagy,
A hívatlan vendég,
Aki egész időben feszeng, kínlódik stb.
*
Aránytévesztő
Pl. a kávé a cukor és a tej aránya
És persze a sótlanság és a sósság –
Mindkettő rossz túlzás,
De az egyiken még lehet segíteni…
*
Csupa idegen emberrel focizol,
És még a meccs végén sem tudod,
Hogy ki volt veled, és ki volt ellened,
Nem vettek fel barát-ellenfél jelölő mezt….
*
Más által beszédet olvasod fel,
De pechedre elfújja a papírt a szél,
S oda a „tudományod”…
*
Pedáns asszony,
Aki az őrületbe kergeti a férjét
(kabaréjelenet – Bodrogi Gyula)
*
Takarítógép
Soha semmi nem elég tiszta
Mindig van mit takarítani,
S ha netán a végére értél éjfélre,
Hajnalban már kezdheted megint újra
*
Kutya-macska barátság
*
Válás után lefalazott lakásrészek,
Vagy attól fogva nem szólnak egymáshoz,
Noha egy fedél alatt laknak
*
Veszett kutya, róka harap-mar meg,
Pedig olyan, de olyan szelídnek látszott
*
Vérmérgezés
Ide a rozsdás bökő-tűt!
*
François Villon –
Nagy Testamentum
49.
A nőt, aki csak pénzért szeret,
Nem szeretik, csak óraszámra;
Nevet, hogyha sír a zsebed,
Csókját mindenkinek kínálja,
Csak a prédát, azt lesi-várja,
Míg az úri nő, jó s nemes,
Az igaz férfit, hiába,
Ez érdekli, más nem, csak ez.”
(Fordította: Szabó Lőrinc)