ANTISZEMITA KÁTÉ, 1884. – III.rész

ANTISZEMITA KÁTÉ, 1884. (vég)

VIII. FEJEZET.
A baj orvoslásának módjáról.

107. Mit kell tenni a zsidóellenes mozgalom megszüntetésére?
Ennek okait kell megszüntetni megfelelő intézkedések
által.

108. Miben állanak a zsidókérdés létezésének
főokai?
Abban állanak:
1-ször, hogy a zsidók az ó testamentomi törvényt
faji hajlamaiknál fogva kényelmetlennek találván,
mellőzik társadalmi működésök minden irányában.
Az isteni tízparancsolatnak anyagi jelvé-
nyét feltűnő szorgalommal viselik ugyan és mutogatják,
de a parancsok szellemére, megtartására
súlyt nem fektetnek.
2-or, hogy hangadó Rabbinusaik gyűlölet
szülte őrületes koholmányait Mózses törvénye fölé
helyezvén, azokból gonosz hajlamaiknak megfelelő
hitfelekezeti szabályokat gyártottak maguknak, s
ezeknek megtartásához szigorúan ragaszkodnak
mindennemű polgári cselekvényeikben is, más nemzetségű
s vallású polgártársaik tagadhatatlan sérelmével
és megkárosításával.
3-or, hogy gonosz hajlamaiknál fogva, meg
elferdített vallásuk elveinél, tanításánál fogva is,
legnagyobb készséggel és buzgalommal felhasználnak
minden adott alkalmat a keresztények elleni gyülöletök
és kártékony törekvésök érvényesítésére.
4-er, hogy számtalan lekötelezettjeik magán
és hivatalos támogatása és pártfogolása igaztalan
ügyöknek igen is feltűnővé tevén világhatalomra
célzó törekvésöket, valamint szörnyű bűneik szokott
elpalástolása tagadhatatlanul bizonyítván gőgös
törekvésök előhaladását, kellően jelzi veszélyes
voltukat a keresztény világcsalád társadalmi, fontos
helyezetére és nélkülözhetetlen vezérszereplésére.

109. Tán a zsidóság most nem érvényesíti vallási
tévtanait?
Épen úgy, sőt még buzgóbban ragaszkodik
most azokhoz, mint valaha, érvényesítésük pedig a
közéletben jelenleg − a zsidók növekedő képzettsége,
meg a segély eszközök szaporítása folytán
− sokkal nagyobb eredményhez juttatja őket,
minket pedig tetemesebben károsít, mint a múlt
időben. Erről tanúskodnak a hiteles keresztény
írók legújabb munkái, kivált pedig azon tagadhalan
jelenség, mely Európa egész területén a fontosabb
események intézésében, még nagy államok
kormányzásában is a zsidók túlnyomó befolyását,
vezérletét nyilván mutatja, és ezen hazátlan, élősdi
faj leghitványabb egyéneit is kihívó magatartásra
bátorítja a keresztények iránt, komolyan figyelmeztetve
ezeket a veszély közeledésére, s a védekezés
siettetésére.

110. Hogyan lehet megszüntetni a zsidók kártékonyságának
főokait?
Minthogy nem áll hatalmunkban sem a zsidóság
gonosz hajlamainak megszüntetése, sem pedig
vallási tévtanaik megsemmisítése; tehát csupán
ezek káros hatásának meggátlására kell irányoznunk
minden védintézkedéseinket s teljes erőnkből
arra törekednünk, hogy a zsidóságnak ellenünk intézett
cselszövényeit, titkos és nyilvános támadásait,
célszerű törvények és társadalmi szövetkezetek
berendezések által ellensúlyozván, hatástalanokká,
ártalmatlanokká tegyük. Lám a személy és
vagyonbiztosságot csak itt-ott fenyegető titkos
társulatok veszélyes működése ellen minden lehetőt
elkövet mind a rendőrség mind a törvényhozás;
miért nem járnak így el a sokkal veszélyesebb
zsidóság ellen is, melynek roppant hatalma
nem csupán a trónok és államok, hanem csaknem
az egész emberiség jólétét fenyegeti, aláássa?

111. Mikép lehet meggátolni a zsidóság elhatalmasodását?
Ezt már nem lehet meggátolni, minthogy már
létre jött, csupán további fejlődését, s a zsidóság
teljes fölülkerekedését lehetséges még megakadályozni,
oly korlátozások által, melyek a forgalom43
ban lévő pénznek ragadós kezeiken való fennakadását
lehetlenné teszik a jövedelmezőbb üzletek
célszerű szabályozása által.

112. Igaz-e, hogy zsidók nélkül nem lenne kereskedelmünk?
Ezt a zsidók híresztelik, hogy ránk ijeszszenek,
de bizony abból semmi sem igaz; mert más
országokban, ahol kevesebb a zsidó mint nálunk,
még is élénkebb a kereskedelem, s ennek a zsidóság
csak kisebb tényezőjét képezi. Sőt hazánkban
is így volt ez alig ötven év előtt. Ami pedig már
volt, mért ne lehetne ismét? És azon esetre, ha
nem a zsidók viszik a főszerepet kereskedelmünkben,
csaknem biztosra vehető, hogy megbízhatóbb,
szilárdabb kereskedelmünk lesz, mert a keresztény
kereskedőnek jelleme és igazságszeretete bizalmat
kelt mind az eladókban, mind a vevőkben. Tehát
nagy bolondot mondott egy honatya, midőn azt
állította „hogy, ha nem volnának zsidaink, vennünk
kellene őket.”

113. Mi lenne belőlünk, ha a szapora zsidóság
csupán kereskedéssel foglalkoznék?
Már is anynyi a zsidó kereskedő, hogy csalás
nélkül lehetetlen megélniök. Hát ha még a
folytonos bevándorlások következtében ötször-tízszer
anynyira szaporodnak, ami ha a törvényhozás
és kormány meg nem gátolja, rövid idő alatt
megtörténhetik, akkor már a csalásból sem élhetnek
meg mindnyájan, hanem kénytelenek lesznek
a kereszténynek bőrét lehúzni és lopni, ha még
lesz, mit.

114. Való-e, hogy a zsidók magyarosodnak?
Ők mondják ezt, s már csak azért is nem igen
lehet elhinni.
De ha úgy volna is, hogy látszólag haladást
mutatnának a magyarosodásban, ezt csupán üzleti
szükségből tennék, valamint a híres magyar családok
neveit is csak azért veszik fel, hogy szép
álca alatt annál biztosabban űzhessék csalásaikat
és ámíthassák az embereket. Azonban ők mindamellett
testökben lelkökben csak zsidók maradnak.
Ha nem csupán üzleti szükségből tanulnák
nyelvünket és magyarítanák neveiket, nem vennék
fel bitorlólag épen az országszerte tisztelt főúri
családok neveit, hanem megelégednének a nekik
jobban illő nevekkel, mint: Nyúlfark, Hagymabűz,
Csempész, Uzsorás, Gyufarágó, Papramorgó, Tőzsdemoly,
Hamisgyöngy, Talmifény, Libabőr, Tönkházi,
Rondafi, Tollasi, Szélhámos, Ürgevári, Vérszopó,
Csámpási, Fegyházi stb.

115. Hát nemzetünkbe való beolvadásuk remélhető-
e?
Ne ámítsuk magunkat ezzel; mert a zsidót
hitelvei határozottan elválasztják, elszigetelik minden
más nemzetiségtől; s azért az egész földkerekségen,
bármennyire legyen is elkeveredve más
fajokkal és nemzetekkel, míg a zsidó vallását kököveti,
addig nem olvad be semmiféle nemzetbe
sem, hanem az emberiség nem zsidó zömét gyűlölő,
élősdi marad végső leheletéig. Miről eléggé
tanúskodik múltjának évezredes történelme.

116. Tán ezideig, elnyomatásuk, üldöztetések miatt
nem olvadhattak be?
Nem elnyomatásuk akadályozta beolvadásukat
előbbi időkben is, hanem hitelveikből származó különlegességök.
Hiszen Angol. Francia- s Németországban
már régóta felszabadítva élnek, s jólét45
nek örvendenek; mért nem olvadtak be tehát ott,
ép úgy mint nálunk azon nemzetbe, mely őket
magához ölelte. Hasztalan kevered olajjal a kénesőt,
nem fog egyesülni vele, de ha arany van
benne, azt magához vonja. Még ha mi olvadnánk
is beléjök, akkor sem fogadnának el bennünket
testvérekül, hogy ne kelljen megosztani velünk az
összes földi javakból álló képzelmi tulajdonukat.

117. Volt-e valóban a zsidóknak nálunk oly igen
rósz dolguk?
Annak a lenézésnek, melyet nálunk előbbi
időkben tapasztaltak, magok a zsidók voltak okai
piszkos, ronda, zsugori maguktartása folytán.
Azonban, hogy ennek dacára sorsukkal meg voltak
elégedve, kitűnik abból, hogy nemcsak ki nem
költöztek más boldogabb országokba, hanem a
földicsért szabadságdús külföldről is beözönlöttek
hozzánk minden meghívás nélkül. Ez pedig korántsem
tanúskodik arról, hogy nálunk üldözve
voltak és a miatt nem olvadhattak be a nemzetbe.

118. Talán az összeházasodás mégis előmozdítaná
beolvadásukat?
Több államban már régóta meg van nekik
engedve a keresztényekkel az összeházasodás, de
még sehol sem mutatkoznak beolvadásuknak
előjelei. Nálunk sem várható ettől semmi eredmény.
De voltaképen nem is őket, hanem vagyonukat
szeretnék sokan beolvasztani saját zsebeikbe;
csakhogy a zsidók sokkal okosabbak,
hogysem hatalmuk ezen főtényezőjétől megfoszszák
magukat a gyűlölt keresztények kedvéért;
készebbek levén a házasodási üzlet által a keresztények
még végső pénzmaradványait is elkaparítani.

119. Kívánatos-e a zsidók leolvadása a magyar
nemzetbe?
Dehogy kívánatos.
Mit nyernénk az efféle zagyvalékkal? Tán
hogy teljesen megmételyezze a pezsgő magyar
vért? Hogy beszivárogtassa őszinte vitéz fajunkba
alattomos kémhajlamait? Hogy beoltsa bizalmas
kedélyébe a ravaszság maszlagát? Vagy, hogy
az igazságszeretet a hamissággal; a munkásság a
henyeséggel; bátorság a gyávasággal vegyüljön
és legyen fertőztetve? Elkorcsodását, végromlását
idézné az elő a derék magyar fajnak, s az elkorcsosult
utódok csak híréből ismernék keresztény
őseik tündöklő erényeit.

IX. FEJEZET.
Az antiszemitizmus ellenségeiről.

120. Kik ellen kell küzdeniük az antiszemitáknak?
Küzdeniük kell:
1-ör, a dúsgazdag, ármányos és világszerte
szövetkezett zsidóság ellen.
2-or, hatalmas pártfogóik és uszály vivőik ellen,
3-or, az őket védelmező magas kormány
ellen.
4-er, a zsoldjukban álló féktelen sajtó ellen.

121. Kik a zsidók pártfogói és uszályvivői?
Nálunk a főurak közül igen sokan pártfogolják
a zsidókat, és uradalmaikban mindent az ő
tetszésök szerint intéznek. Az ilyeneknek zsidó a
legmeghittebb emberök, tanácsadójuk, legkedvesebb
vendégök; mert már látása is pénzt jelez, s
a sok eladó tárgynak ő fizeti meg az árát. Tehát
aki pénzelni akar, igen tanácsos, hogy jó viszonyban
legyen Mózses népével; mely a főuraknál élvezett
nagy befolyása által más számtalanokat is
eltántorít.

122. Miért védi a zsidókat a Tisza-kormány?
Mert mindig sok pénzre van szüksége, s azt
máskép nem tudja előteremteni, csak zsidókölcsön
által, melynek ugyan az ország busásan megadja
az árát, de a zsidó hitelezők még más kedvezményeket
is kívánnak azért a lekötelezett kormánytól:
különben a legnagyobb pénzszükség idején
cserbe hagynák. A roppant hatalommal rendelkező
kormány pedig számtalan tisztviselőivel és fogdmegjeivel
kitűnő szövetséges.

123. Hát a sajtó miért pártfogolja a zsidókat?
Mert szolgálatukba szegődött. Ők fizetik és
tartják fön azért, hogy nekik szolgáljon föltétlenül,
s az ő érdekeiket pártolja, védelmezze minden
irányban.

124. Más zsoldosai már nem volnának a zsidóknak?
Vannak még számtalanok, akik függő viszonyban
állanak velők s pártfogóikkal; pedig ezeknek
száma igen nagy, mert az országban most kevesen
vannak, akikről biztosan el lehetne mondani,
hogy minden irányban függetlenek, nemcsak személyök,
hanem rokonság, sógorság, komaság tekintetéből
is; nem várva egyetmást, de nem is félve
senkitől. Mindazok, akik ezen független kis csoporthoz
nem számíthatók, ha nem is képeznek támadó
hadsereget az antiszemiták ellenében, legalább
nem mernek hozzájok csatlakozni, habár meggyőződésökön
erőszakot kell is elkövetniök.

125. Tehát heves antiszemita van hazánkban?
Úgy nyilatkozott egy országgyűlési képviselő
egy antiszemita lapszerkesztő s képviselő előtt,
hogy az antiszemita párt csupa vezérekből áll;
holott annak ellenkezője jobban megközelíti a valót;
mert arról igen könnyen meggyőződhetik bárki is,
hogy Magyarországban a köznép mind s az úri
osztálynak is nagy része antiszemita, csakhogy
egy része nem mer, a többinek pedig nincs alkalma
nyilatkozni; mert nem akad sem az egyes választó
kerületekben oly egyén, aki a fáradsággal és
egy kis költséggel is járó vezetést elvállalná;
a központ pedig nem fejt ki kellő erélyt a költségek
fedezetének hiányában. Végre vállalkozók
sem igen akadnak a képviseletre, minthogy sült
galamb az antiszemitának sem röpül a szájába a választáskor;
aztán pedig épen nincs kilátása a húsos
fazekakra, hanem komoly küzdelem várja őt
megfelelő jutalom nélkül. Az antiszemita köznép
pedig magára hagyatva, prédája lesz bármely csábitónak,
vesztegetőnek, vagy el sem megy a választásra.
Ha azonban vezetők és vállalkozók akadnának,
már a közelgő választások alkalmával diadalmaskodnék
az antiszemitizmus.

X. FEJEZET.
Az antiszemiták bajtársairól.

126. Kiknek segítségére számíthatnák az antiszemiták?
Csupán azokéra, a kik mellőzve minden önzést
és magán érdeket, saját előnyük feladásával
is készek szembe szállni az ellenfél nagy hatalmá-
val és kimeríthetetlen segédeszközeivel, csupán a
közjóért; hogy a haza sírásóit feltartóztassák vérlázító
munkájokban. De a mostani pénzvilágban
vajmi kevesen vannak ilyenek, s a köznép, úgy
szólván, magára van hagyva ezen élethalálharcnak
kivívásában.

127. Tán csak segíti éhben a megye közönsége választott
tisztviselői által?
Felkopik az álluk a megyebeli antiszemitáknak,
ha hazafias küzdelmökben választott tisztviselőik
támogatására számítanak. A régi vármegye
már el van temetve daliás alakjaival, önérzetes
tisztviselőivel együtt, s utánok siet már búsan a temető
felé a zaklatott haza is, hogy ne lássa a
mostani megyének kormánybábjait választóikkal
szemben állani a honmentő harcban.

128. Lehet-e a népnek reménye, hogy ezen harcban
győzni fog?
A győzelem el nem maradhat, ha a nép nem
lesz árulója saját ügyének; ha sem ígéretekkel,
sem fenyegetődzéssel, sem pénzzel, sem borral
nem hagyja magát eltántoríttatni, félrevezettetni,
megvesztegettetni; hanem szilárdan ragaszkodik
igazságos követelményeihez, és annak idején községi
elöljáróknak, megyei tisztviselőknek, országgyűlési
képviselőknek csupán olyanokat választ,
akikben teljesen megbízhatik. Ez pedig hatalmában
áll, minthogy a választók többségét képezi.
Csak egyszer válaszszon országszerte zsidóellenes
képviselőket, megnyerte a csatát, s élvezni fogja
győzelme áldott, gyümölcsét.

129. Hát lehetne antiszemita többséggel is kormányozni?
Miért ne lehetne? csakhogy a kormánynak is
zsidóellenesnek kellene lennie, legalább anynyiban,
hogy a honmentő mozgalmat ne akadályozza, s
üdvös működésének útjába ne álljon. Aztán az
antiszemiták is, bármely párthoz tartozzanak, viszonozni
fogják a kormánynak jó szolgálatát azzal,
hogy az állam nélkülözhetetlen szükségleteinek
födözését készséggel megszavazzák.

130. Adnak-e aztán a zsidók költsönt az államnak?
Igen jól teszik, ha nem adnak költsönt; megélünk
mi a magunk becsületéből is; csak igazán
a valódi szükségletekre szorítkozzunk kiadásainkban.
Alig van az államháztartásban oly tényező,
melynél nem lehetne megtakarításokat eszközölni,
ha nem fényűzőleg, hanem háziasán akarunk berendezkedni.
A mellőzhető kiadások törlése, s a köztudomású
visszaélések megszüntetése által könnyen
meg lehet anynyit takarítani, hogy az egyensúly
háztartásunkban helyreáll. És ha ezt látják a zsidó
pénzhatalmak készséggel adnak költsönt rendkivüli
szükség esetén.

131. Kire számíthat még is legbiztosabban a nép
zsidóellenes küzdelmében?
A papságra, tartozzék ez bármely keresztény
vallásfelekezethez, minthogy a papok a nép között
élvén, s ezzel folyton közvetlenül érintkezvén,
leginkább tapasztalják azon erkölcsi és anyagi méreg
rombolásait, melylyel a zsidók, egyrészt haszonlesésből,
másrészt pedig vallási tévtanaik követelménye
szerint, elözönlik a hálójokba kerített
Keresztényeket. Ezt a papságnak hivatásánál fogva
nem szabad tétlenül néznie; hanem elengedhetlen
kötelessége, minden rendelkezésére álló törvényes
eszközökkel arra törekednie, hogy a gondozására
bízott keresztény nyájat a ragadozó far51
kasok fojtogatásaitól megóvja, s a felmerülő élethaláltusában
erélyesen védelmezze.

132. Nem gátolja-e meg ezt a hatalmas kormány az
egyházi elöljárók által?
Az egyházi elöljáróknak a míg csak lehetséges,
nem tanácsos avatkozni pártküzdelmekbe, habár
eget-földet ígérne is nekik a kormány támogatásukért.
Azonban, midőn nem politikai pártok, hanem az emberiség
művelődését eszközlő és fönntartó Kereszténységnek
kell védekeznie, a vesztére törő, s
mindennemű ellenségeivel szövetkező zsidóság dühös
támadásai ellen: akkor az egyházi elöljárók
árulóivá lennének a Kereszténységnek, a polgárosodásnak
és saját hazájoknak is, ha ezen világraszóló
nagy küzdelemben, híveikkel szemben foglalnának
állást, a minden jónak, nemesnek és szentnek
alapját tervszerűen aláaknázó sakterhadnak
oldalán.

133. Tehát mégis vallásüldözésnek mondható a zsidó
elleni küzdelem?
Hazánkban, s hihetőleg másutt is, eszébe sem
jut akár a köznépnek, akár a műveltebb osztálynak
a zsidó vallás. Csupán a tudománybúvárok
ismerik e küzdelemnek vallási jellegét, tudván,
hogy a zsidóság hajmeresztő tetteinek kútforrása
a Talmudban s vallási könyveikben rejlik.

134. Ki kezdeményezte ezen elkeseredett nagy
küzdelmet?
Maguk a zsidók, de nem most, hanem már
évezredek előtt, s azóta hol rövidebb, hol hoszszabb
szünetelés közbejöttével folyton tart a fontos
küzdelem; feltűnőbbé, elkeseredetté azonban
csakis akkor válik, midőn az idő viszonyok kedvezők
a zsidóságra; mert ez olyankor hetyke, köve-
telővé lesz, s elbizakodottságában nem is válogatva
az eszközökben, nyilván s kihívólag űzi gaztetteit,
melyeknek elviselhetetlen igája kényszeríti
az örvény szélére szorított kereszténységet, fölvenni
az arcába vágott keztyűt, és szembe szállni
nemtelen ellenfelével.

135. Ki szokta aztán a rövidebbet húzni a nyilvános
harcban?
Mindig a kisebb számú zsidóság; mert a végső
elkeseredésben már sem pénz, sem pártfogolás,
sem cselfogás, sem sajtóroham nem használ, csak
a nyers erő dönt. Innét fejthető meg azon történelmi
tény, hogy ámbár a zsidók a múlt időkben
is majd az egyik, majd a másik országban álnok
mesterfogásaik által hatalmi polcra jutottak; végre
mégis a történelem tanúskodása szerint iszonyúan
bűnhődtek, kikergették őket Európának majd
egyik majd másik országából. De ennek dacára
sem adták fel ezideig a veszélyes küzdelmet; hanem
ellankadva ugyan, de meg nem törve később,
mintegy varázs hatalom buzdítására, − melyet kiváló
Rabbinusaik bűvész mondatai gyakorolnak
izgalmas kedélyeikre − újra kezdték a csatát fokozott
buzgalommal; hogy ismét vereséget szenvedjenek.
Korunkban, úgylátszik, tetőpontját éri
hatalmuk, hogy a szédítő magosságról lezuhanva,
teljesen összezúzódjanak és soha többé ne háborgassák
a békeszerető kereszténység nyugalmát,
óhajtott fejlődését s terjedését.

XI. FEJEZET.
Az antiszemita képviselők pártállásáról.

136. Igaz-e, hogy az antiszemitizmus nem politikai
párt?
Most az antiszemitizmus még nincs anynyira
kifejlődve, tisztázva, hogy hívei minden megoldandó
kérdésben egyetértésre juthattak volna, de
ezt tapasztaljuk a létező egyéb politikai pártoknál
is. Minden pártnak van egy alapeszméje, mélynek
megvalósítására törekszik, s ez képezi az
összetartó kapcsot. Ilyen a kormánypártban „a kormány
akaratának föltétlen tisztelete és érvényesítése.
A szabadelvű mérsékelt ellenzékinél: „a Tisza
kormány megbuktatása” s aztán? A függetlenségeinél:
az országnak függetlenítése a vegyesházassági
igától. Ily összetartó kapcsa pedig van az
antiszemitizmusnak is azon legfontosabb és napjainkban
minden más politikai kérdést háttérbe szorító
eszmének megvalósítási fogalmában, hogy â
kereszténységnek, első sorban pedig magyar hazánknak
tönkretevésére irányuló, s már is borzasztó
előnyököt kivívott zsidó hatalmat mindenek
előtt meg kell törni.

137. Szabad-e az antiszemita képviselőnek valamely
politikai párthoz ideiglenesen csatlakoznia?
Igen is szabad csatlakoznia bármelyikéhez azon
pártoknak, melyek a zsidókérdés kellő megoldásának
nem ellenségei, de a jövő országgyűlésen
múlhatatlanul be kell következnie azon válságnak,
mely a törvényhozó testületben is érvényre fogja
juttatni az országban uralkodó közhangulatot a
politikai pártok megfelelő csoportosulásában. Ak54
kor kénytelen lesz minden képviselő határozottan
szint vallani, s vagy a keresztény, vagy a zsidó
párthoz állani jellemének minősége szerint. Ámbár
a keresztény pártnak aztán is lehetnek, lesznek is
külömböző árnyalatai.

138. Mutatkozik-e már is az antiszemitizmus hatása
az országgyűlési pártokon?
Eléggé mutatkozik már minden létező pártnál.
A függetlenségi pártot már első szikrája szétrobbantotta,
mintha dinamit bombát dobtak volna a
pártkörbe. A mérsékelt ellenzék vajúdik nem tudván
mit hoz a jövő; Jónás vagy valami Sakter
fejlődik-e majd ki éhes gyomrából? Még a kormánypártban
is mutatkoznak a bomladozás jelenségei
antiszemitikus ígérvényekben, de csupán bizalmi
körökben, nehogy kiadják a pakszust.

139. Az antiszemiták ideiglenes különállása nem
zsibbasztja-e meg működésöket?
Mindenesetre kívánatos, hogy mielőbb egy
zászló körül sorakozzanak, mert elágazásukat ellenfeleik
ügyesen felhasználják a viszálykodás előidézésére
s a szövetség megbontására. Különben
is az egységes tervszerű vezénylet fokozza a közreműködés
hatását.

140. Támogathatják-e az antiszemiták a függetlenségi
törekvéseket?
Igen is, nemcsak amennyiben ez a közös cél
előmozdítására t. i. a Tisza- s hasonszőrű kormánynak
megbuktatására szolgál, hanem azért is,
mert az antiszemitizmus épen a leglealázóbb függésből,
a zsidó hatalomtól való függésből szabadítja
ki a hazát. A valódi függetlenség tehát csak
az antiszemita-párt által érhető el.

XII. FEJEZET.
Az antiszemitikus küzdelemnek következményeiről.

141. Milyen következményei lesznek a zsidóellenes
küzdelemnek?
Különbféle következményei lehetnek és lesznek
is, a szerint, amint a küzdő ellenfelek felfogják
hivatásukat, és teljesítik kötelességöket. Már volt
eset hazánkban is, hogy a zsidók túlságosan elhatalmasodtak;
azonban okszerű küzdelemmel ismét
visszaterelték őket a megillető szerény működési
körbe. így járnak most is, ha a keresztények erélyesen
és józanul teljesítik kötelességöket.

141. Nem eredményez-e majd tartós kölcsönös
gyűlöletet a zsidóellenes küzdelem?
Ez ideig a keresztények, legalább a közel
múltban, nemcsak nem küzdöttek a zsidók ellen,
hanem túlságosan is elnézők voltak irányukban, s
mégis gyűlöletökkel találkoztak. Tehát a zsidók
gyűlöletét nem küzdelmünk idézi elő, hanem az ő
valláselveikből származik. Mi pedig keresztény elveink
szerint ellenfeleinket sem gyűlöljük. Ha azonban,
valamint ez ideig, úgy ezután is kényszerítnek
minket ocsmány tetteik gyűlölésére, arról mi
nem tehetünk, hanem ők.

143. Tán a keresztény honpolgárok közt is okozhat
viszálykodást e küzdelem?
Jó, hivő keresztények között soha sem támadhat
viszálykodás amiatt, hogy a kereszténység
megaláztatására, kiirtására szövetkezett zsidó elbizakodottságot
törvényes eszközökkel rendre utasítják
és ártalmatlanná teszik. Inkább alkalmul szolgál
ez a keresztények bensőbb egyesülésére. A
névleges keresztények pedig számba sem jöhetnek
velünk, mert ők csak bitorolják a keresztény nevet;
és tényleg már a keresztény nagy család körén
kívül, tán még a zsidóknál is távolabb állanak
tőlünk.

144. Ha a zsidóknak megtiltanak keresztény cselédet
tartani, hova lenne a sok keresztény cseléd?
Jó cselédben épen nem bővelkedünk, ilyen
tehát kapna szolgálatot keresztényeknél is; a rossz
cseléd pedig vagy más alkalmazást keresne, vagy
kénytelenségből is jó cseléddé válnék; úgy is leginkább
a zsidó szolgálatban romolnak el a keresztény
cselédek, s aztán csavargókká, tolvajokká
lesznek, a társadalom kárára és terhére.

145. Ki munkálja a zsidók földjeit, ha nem lesz
keresztény cselédjük?
Attól ugyan nem igen lehet tartani, hogy azt
magok a zsidók végezzék, mert lusták. Tehát
kénytelenek lesznek földbirtokjukat eladni a keresztényeknek,
a haszonbérletet pedig megszüntetni.
Ami természetesen a törvényhozás előleges
intézkedései folytán csak fokozatosan, a kikötött,
megállapított időben, a munkások minden rövidsége
nélkül történhetnék,

146. Nem okozna-e nagy zavart a sok zsidóüzletnek
hirtelen beszüntetése?
Ha rögtön és váratlanul történnék, kezdetben
okozna ugyan egy kis bajt, de az nemsokára elenyésznék,
mert a jövedelmező üzletet csakhamar
kezökbe vennék a keresztények, ha már nem kellene
félniök a zsidók álnok versenyétől.

147. Miből élnének aztán a zsidók, ha legjobb
üzleteiktől elesnének?

Élnének munkájok után mint más jóravaló
emberek. Eleget dolgoztak már rajok a keresztények,
kiknek munkája csaknem egészen a zsidóknak
hajtott hasznot. Ők zsákmányolták ki a keresztények
erejét, szorgalmát és ügyességét saját
hasznukra; még a közadónak tetemes része is az
ő zsebeikbe vándorol államadóssági kamatok fejében.
Dolgozzanak már valaha maguk is önnön javukra,
úgy megélnek aztán is velünk együtt szerényen
ugyan, de becsületesen.

148. Mit kell hát minden magyar embernek tudni
és hinni?
Tudnia és hinnie kell:
1-ör hogy Magyarországban van zsidókérdés.
2-or, hogy ennek megoldása elodázhatlan.
3-or, hogy a megoldás csak törvényszerű eszközökkel
érhető el.
4-er, hogy az erőszakos tüntetések célhoz nem
vezetnek.
5-ör, hogy az elzsidósodott kormánytól semmi jót
sem várhatni.
6-or, hogy a Tisza-kormánynak a zsidók hegedülnek.
7-er, hogy nem hazafi, aki zsidókkal tart.
8-er, hogy zsidóból soha sem lesz szalonna.
9-er, hogy a jövő választásoknál antiszemitára
kell szavazni.
10-er, hogy a képviselő-jelöltet becsületszóval kell
kötelezni az antiszemitizmus pártolására és terjesztésére.
11-er, hogy a szavát szegő képviselőt becstelennek
kell tartani.
12-er, hogy nálunk nincs másban üdvösség, csak
az antiszemitizmusban.
A ki hisz, üdvözül; a ki nem hisz elkárhozik!

Vége.